Közeledett a karácsony. Draco, mint vérbeli szervező hatalmas partival készült az ünnepre. Harry már nem is tiltakozott. Minek? Beleegyezett a partiba, és kárpótlásként Dracóval édes kettesben betervezett egy hosszú utazást…

Az egész karácsonyi készülődésben az ajándékok beszerzése okozta a legnagyobb problémát. Kitalálni, hogy ki minek örülne…
Mire eljött karácsony napja azonban már minden ajándék becsomagolva hevert a hatalmas fenyő alatt, és mindenki, aki közel állt a Black házaspárhoz megérkezett a kastélyba, hogy együtt ünnepeljenek.

Harry mégsem tette a férjének szánt ajándékot a többieké mellé. Felvitte magával a hálóba, és amikor Draco felébredt az első pillantása a neki szánt ajándékra esett, ami egy megbűvölt fenyőágra kötözve himbálózott a feje felett.

- Őrült! – nevetett fel, ahogy oldalra fordulva meglátta párja várakozással teli smaragd tekintetét.
- Boldog Karácsonyt! Nem bontod ki?
- Neked is Boldog Karácsonyt! Nyúlj a párnád alá – mosolygott szélesen a szőkeség, ő ugyanis már tegnap este becsúsztatta ajándékát.

Mindketten izgatottan tépték le a csomagolópapírt a saját csomagjukról, és közben izgatottan pislogtak a másikra, hogy vajon örül-e.
Draco tépte le először a papírt és egy szépen faragott elefántcsont dobozkát csodálhatott meg, melynek művészi faragását látva, egy pillanat alatt tudta, hogy vagyont érő műtárgyat tart a kezében.

- Harry! Ez gyönyörű!
- Kedves! De az ajándék benne van – nevette el magát a Black családfő, és saját ajándékáról elfeledkezve boldog mosollyal nézte, ahogy férje kinyitja a dobozt, és kiveszi belőle a Black címerrel ellátott gyémánttal és smaragddal díszített gyűrűt.
- Ez a gyűrű Ethelred Blackké volt, akit a Black család alapítójának tartanak. Ő volt az első, aki földet és rangot kapott.
- De hát ez a nemzetségfő gyűrűje – nézett férjére a szőkeség.
- Ez igaz. A medalion amit én viselek és a gyűrű, a családfőt jelzik. Mivel te és én mindenben egyek vagyunk, azt akarom, hogy te viseld a gyűrűt. Amúgy is jól illik a jegygyűrűd mellé.
- Harry! – nyögte Draco és nagy ezüstszürke szemei megteltek könnyel.
- Nem tetszik?
- De! Soha életemben nem kaptam szebb ajándékot! – húzta fel ujjára a gyűrűt, mely a karcsú ujjra kerülve azonnal méretre igazította magát.
- Szeretlek – mosolygott párjára a zöld szemű, és meg akarta csókolni.
- Hé! Előbb bontsd ki te is az ajándékod!
- Azon dolgozom – kezdte kigombolni a szőkeség pizsamáját Harry, de nagy csalódására párja kiugrott az ágyból.
- Előbb tudni akarom, hogy tetszik-e!
- Jó – sóhajtott megadón a varázsló és elkezdte folytatni a bontogatást.
Hamarosan még levegőt venni is majdnem elfelejtett, amikor a látszatra apró csomagból egy festmény került elő, melyen a művész a Black család mostani fejét ábrázolta. Jól eltalálta az arcvonásait, igéző szemeinek ragyogását, a félmosolyt, mely gyakran megjelent arcán, kócos szélfúttának tűnő haját.

- Ez én vagyok?
- Igen. A gyengébbek kedvéért oda is van írva – mosolygott Draco, látva, hogy jól sikerült a meglepetése.

„ Harry James Potter-Black, a Black család feje, és férje Draco Lucius Malfoy-Blacknek”

- Ki festette?
- Én.
- Te?!
- Én.
- Te így tudsz festeni? És mikor volt rá időd?
- Drága! Te még annyi mindent nem tudsz rólam – mosolyodott el ördögien a volt mardekáros, azzal kikapta férje kezéből a képet hanyatt döntötte az ágyon és letépte a pizsamafelsőjét…

Ilyen kezdetek után a két Black eufórikus állapotban lebegte végig az emlékezetesen jól sikerült partit.
Harry karját lazán férje csípőjén nyugtatva elégedetten nézett körbe a bálteremben. Látta Ront és Hermiónét, akik még mindig azt a bölcsőt csodálták, amit tőlük kaptak, és még mindig nem értették honnan tudta a két férfi, hiszen csak most akarták elmondani! Látta a szorosan apósa mellett álló szigorú bájitaltan tanárt, aki elnéző mosollyal figyeli párját, amint az az ajándékba kapott tükrével beszélget. Eszébe jutott a pillanat, amikor Lucius kibontotta a csomagját!

- Mi ez?
- Egy tükör apám!
- Hű Draco! Nem túloztál! Ő a legszebb férfi, akit valaha is láttam! Szia Szépfiú!
- Milyen kedves ajándék! Tehetem a hálóba, Méregkeverő?
- Nem!

Nézte a boldog Remust, aki intett felé, jelezve, hogy távozik, és ő bólintott felé, hiszen tudta, hogy a férfira otthon Sirius vár. Illetve a képe, de keresztapját és barátját már ez is boldoggá tette. Merthogy Remusnak adta a képet, hiszen szegénynek olyan kevés jutott a szerelemből, míg neki…

- Boldog vagyok! – súgta a mellette álló szőkeség fülébe.
- Igen? Akkor már nem is akarsz feljönni velem a hálóba? – nézett férje sokat sejtető mosollyal és felmutatott egy üveg fürdőolajat…

Mindenki mosolyogva nézett az egymás kezét fogva kilopakodó pár után.

VÉGE

Ha valakit esetleg érdekelne, hogy mi lett Draco édesanyjával megnyugodhat. Narcissa mesés asszonytartást zsarolt ki magának volt férjétől és a válás második napján hosszú útra indult Blaise Zambini társaságában, akihez hamarosan hozzá is ment. Harry kissé aggódott, hogy férje, hogy fogadja majd anyja második házasságának hírét, azonban kár volt izgulnia! Draco boldogan közölte, hogy édes a bosszú! A volt griffendéles egészen addig nem értette ezt a kijelentést, amíg nem találkoztak az új házaspárral, és rá nem jött, hogy Blaise bizony alaposan elszámította magát. A kapcsolatukban egyértelműen Narcissa hordta a nadrágot és ugyancsak rövid pórázon tartotta a férjecskéjét…

A Black házaspár pedig boldogan élt, míg meg nem halt.


IGAZÁN VÉGE