Hajrá Lucius!

A viharos esküvőt követően a vendégek mind hazaszállingóztak, hogy az ifjú pár nyugodtan tudjon turbékolni.

A lakosztályt helyreállították, sőt kissé át is alakították, Draco kívánságainak megfelelően, aki tapétában, bútorokban, színekben igyekezett a saját egyéniségét is belevinni, hiszen mostantól ez a kastély lesz az otthona. Harry olyan szerelmes volt, hogy azt is ráhagyta volna a párjára, ha zöldre és ezüstre dekoráltatja át az egész házat.

Szerencsére Draco is szerelmes volt, így gyakran talált magának elfoglaltságot férje személyében, és nem volt ideje az egész kastélyt átalakítani.

Az ifjabb Malfoy szülei távozása előtt apjával is kibékült, miután Mike-tól megtudta, hogy egész pontosan, hogy is került kádastól a kastélyba. Harry pedig azóta is töprengett, hogy hogyan viszonozza a Luciustól kapott ajándékot, elvégre nem mindennap kap valaki kádban szállított szőke hercegeket. Érdekes módon, amikor ezt az elképzelését férjének kifejtette, ő nem találta annyira viccesnek…

A két varázsló sokat beszélgetett, tisztáztak minden félreértést, elvégre egyikük sem akart megkockáztatni egy újabb összeveszést. Mindkettejüknek fontos volt ez a hirtelen és váratlanul jött boldogság, amiben idáig nem volt részük, nem akarták kockára tenni.
Harry mesélt párjának Sirius és Remus kapcsolatáról, Draco pedig az apjáról és Pitonról. Harry megtudta azt is, hogy mit tett a férje és büszke volt rá, hogy a férfi érte az apjával is szembeszállt.

Sokat beszélgettek Blaise-ről is, és töprengtek, hogy mi lehet a férfival. Harry lelkiismeret furdalása jelentős mértékben csökkent, amikor megtudta, hogy a válást követő napon Bernadette feleségül ment Monstróhoz…

Ronéktól megtudták, hogy Ginny és Neville boldogok, és hogy az egész család örül a házasságuknak. Hogy kié a gyerek fel sem merült senkiben.

Hermione vállalkozott a birtokok és vállalatok irányításának átvételére, örült, hogy ezzel segíthet régi és új barátján. Igen hihetetlen, de Ron és Hermione legalább annyira megkedvelték a volt mardekárost, mint Harryt! Draco nagyon igyekezett férje kedvéért, és mert szórakoztatónak találta a házaspárt, és ha egy Malfoy elbűvölő akart lenni, az nagyon ment neki.

Harry azt hitte, hogy most már minden rendben és majd jönnek a békés hétköznapok. Hát tévedett!

Tulajdonképpen minden Seleste hibája, döntötte el Harry, miközben kedvetlenül bámult kifelé a könyvtár ablakán. Persze ezt ő hiába is magyarázná a férjének, aki néha olyan szörnyen Malfoy tudott lenni! Reményt vesztve bámult kifelé, hogy hátha megpillantja a ház felé igyekvő szőkeséget, de tudta hiába vár. Draco nem fog visszajönni, ő pedig nem fog utána menni.
Pedig olyan jól indult a reggel! Csakhogy Seleste ismét megzavarta őket szeretkezés közben, mint már annyiszor. Draco kiugrott az ágyból, hogy összetörje a tükröt, Harry pedig ezt nem engedte. Férje erre valami olyasmit üvöltözött, hogy neki kell választania közülük, összecsomagolt, majd áthopponált a Kunyhóba.

Most mit tegyek? Valamit tennem kell Seleste-tel. De Draco sem valami megértő a tükrömmel!

- Harry James Potter-Black! Hol vagy? – szűrődött be hozzá egy kiabáló, és dühösnek tűnő Hermióne hangja.
- Könyvtár!
- Dobd ki azt az átkozott tükröt! – rontott be a boszorkány az ajtón.
- Neked is szia!
- Ne sziázz itt nekem! Draco mindent elmondott!
- Csodás.
- Dobd ki a tükröt!
- Nem dobhatom ki csak úgy! Mindig mindenki ezt tette vele!
- Vajon miért? Talán, mert kibírhatatlan a természete?
- Nem is az! Csak Draco mindent felfúj.
- Hát én is nehezményezném, ha szeretkezés közben valaki bekiabálna, hogy „Nem tudnátok kicsit jobban kinyitni az ajtót? Így nem látok semmit!”
- Látom Draco tényleg elmondott mindent – vörösödött el a varázsló.
- Mert megbántottad!
- Majd átviszem egy vendégszobába.
- Nem! A házból tedd ki!
- Draco ezt akarja?
- Ó igen, meg a bocsánatkérésedet! És ajánlom, hamar vonszold át magad!
- Én kérjek bocsánatot?
- Te! Méghozzá mielőbb! A tükröt meg bízd rám!
- Nem fogok bocsánatot kérni! Ő is úgy viselkedett, mint egy idióta! Seleste-ről pedig majd én döntök.
- Férfiak! – horkantott fel megvetően a nő, és kirohant a helyiségből alaposan bevágva maga mögött az ajtót.

Harry nagyot sóhajtott és elindult az emeletre, hogy beszéljen a tükrével, amikor ismerős szőke alakot pillantott meg az előtérben. Sajnos nem azt, akit szeretett volna…

- Lucius! Maga itt?
- Igen. Hoztam pár aláírásra váló dokumentumot.
- És hol van?
- Átadtam Mrs. Weasleynek. Nos, én mennék is.
- Várjon! Egy tea?
- Elfogadom – bólintott az idősebb Malfoy és követte vejét az ebédlő felé.

Hamarosan egy-egy csésze gőzölgő tea mellett találták magukat. Harry egészen kezdte megsajnálni az idősebb férfit, akin látszott, hogy nagyon maga alatt van.

- Miért nem megy el hozzá? – nézett végül apósára.
- Kihez?
- Pitonhoz!
- Az nem olyan egyszerű!
- Miért?
- Hol van Draco?
- Duzzog a Kunyhóban.
- És te miért nem mész át hozzá?
- Egy pont oda!
- Javult a humorérzéked.
- Van más választásom? Elvégre a maga fiával házasodtam össze – vigyorodott el Harry.
- Nekem is ezt kellett volna tennem, nem pedig hallgatni a családomra és követni a hagyományokat!
- Én örülök, hogy így tett.
- Valóban?
- Igen! Mert ha nem veszi feleségül Narcissát, most nem lenne nekem Draco.
- Jó szempont.
- Tudja mit? Mióne épp most üvöltötte le a fejem, mert nem vagyok képes bocsánatot kérni Dracótól. Most megyek és megteszem! Elvégre az élet túl rövid ahhoz, hogy ne azzal legyünk, akit szeretünk – állt fel Harry. – Magának is ezt javaslom.
- Tulajdonképpen miért ne? Így se áll velem szóba, úgyhogy – vont vállat a szőke varázsló és elszánt arccal lépett a kandalló elé.

Harry legalább olyan elszántan közeledett a Kunyhó felé, de minden lépésnél kevesebb maradt benne a híres griffendéles bátorságból.
Végül bekopogott. Nagy megdöbbenésére férje személyesen nyitott ajtót.

- Szia! – mosolygott bátortalanul a fekete hajú varázsló.
- Tükör? – tudakolta lényegre törően Draco.
- Még otthon, de – kezdte Harry a magyarázkodást, amikor az ajtó döngve becsapódott előtte.
- Draco! Nyisd ki!
- Mert ha nem?
- Draco!
- Mi van? – nyílott újra az ajtó, mert a szőkének eszébe jutott, hogy férje milyen remek az ajtók berobbantásában.
- Én idejövök bocsánatot kérni, te meg bevágod előttem az ajtót, és még van képed megkérdezni mi van?! És a nagy szöveg, hogy nem hagysz el többet?!– üvöltött a sértett Harry.
- Nem hagytalak el, csak szünetet tartunk, és nem érdekel a bocsánatkérésed, amíg az az átkozott tárgy a házunkban van!
- Még ott van! Érted? Még!
- Ez azt jelenti, hogy kidobod?
- Azt.
- Mert hiányzom neked? – mosolyodott el a szőkeség.
- Igen, te átkozott manipulatív mardekáros – kezdte sorolni Harry, de befejezni nem tudta, mert férje az ajkára tapasztotta a sajátját, hogy elhallgattassa.

Szeretek vele kibékülni, gondolta Harry valami hatalmas elégedettséggel, amikor szenvedélyesen csókolózva betántorodtak a ház előterébe.

- Mik ezek a bőröndök? – nézett a három táskára a volt griffendéles meglepődve, amikor az egyikbe ugyancsak fájdalmasan bevágta a lábát.
- Izé. A csomagjaim – vörösödött el Draco.
- A csomagjaid. És miért is vannak itt? – mosolygott Harry a szemöldökét felvonva.
- Csak úgy.
- Esetleg azért, mert épp vissza akartál jönni, mert hiányoztam?
- Téves feltételezés!
- Szerintem nem.
- De!
- Akkor miért vannak itt?
- Csak.
- Csak?
- Jól van! Igen épp indultam, amikor jöttél, mert annyira hiányoztál! Most boldog vagy?!
- Nagyon – közölte a fekete hajú férfi és karjai közé vonta a duzzogó szőkeséget.

Míg ők szépen elfoglalták magukat egymás kibékítésével, Roxfortban furcsa események vették kezdetüket.
Perselus Piton épp bájitaltan órát tartott, kellőképp halálra rémített ötödéves tanulóknak, amikor kinyílt a terem ajtaja és belépett rajta Lucius Abraxas Malfoy!

- Perselus! Beszélhetnénk?
- Most nem alkalmas! – sziszegte a professzor.
- Elhagyom Narcissát!
- Most nem alkalmas! Órám van!
- Megváltozom! Ha akarod akár ide is költözöm, és soha többé nem foglalkozom üzlettel, meg hatalommal, esetleg csak egészen kicsit!
- Később! – nyögte a felettébb dühösnek tűnő tanár, miközben a diákok élvezettel figyelték a két férfi dialógusát.
- Szeretlek, Méregkeverő! – adta meg a szőke a végső csapást, és a magatehetetlenül hápogó tanárt magához ölelve a legszenvedélyesebb csókban részesítette, amit a diákok valaha is láttak.

Páran a tanulók közül biztosra vették, hogy a rettegett bájitaltan tanár szétátkozza az épp manduláit vizsgáló szőke varázslót, amint kiszabadul a kezéből, azonban pár perc elteltével mindannyiuknak be kellett látni, hogy professzoruknak esze ágában sincs kiszabadulnia. Újabb tíz perc elteltével azt is belátták, hogy láthatóan kifejezetten élvezi a szőke férfi tevékenységét…
Több megfigyelést nem tehettek, mert tanáruk kitépte magát a jóképű szőke karjaiból, és kivonszolta a teremből, a diákokra ügyet sem vetve. Piton teljesen össze volt zavarodva! Így jobb ötlete nem lévén, egyenesen alagsori szobája felé vonszolta a férfit, majd belökte az ajtón.

- Elmondjam újra? – tudakolta a szőke varázsló, miközben párja már szaggatta is le róla a talárját.
- Később – rántotta magához egy újabb szenvedélyes csókra a szőkét, akit már egy hosszú hónapja rettenetesen hiányolt, majd letépték egymásról a maradék ruhát, és rekordsebességgel érték el az ágyat.

Folyt. köv,

Szerző megjegyzése: Hamarosan véget ér a történet. Pénteken az utolsó fejezettel jelentkezem.