Szeretlek

Harry a fondorlatos terv kezdetekor a hálójában feküdt öntudatlan álomba merülve, miután az ágyon kívül szinte minden mást széttört a szobában. Seleste-t még a tombolás kezdetén kimenekítette Mike az őrjöngő varázsló közeléből, a tükör minden tiltakozása ellenére.

Hirtelen éles fény villant és mennydörgés rázta meg a falakat. Harry ijedten ült fel az ágyon, pálcája után kapott és megpillantotta kedves férjét, egy fürdőkádban ülve, ahogy megdöbbent pillantással mered rá!

- Mit csináltál?! – kiabált a szőke meglehetősen dühösen, és habosan.
- Én?! Te, hogy kerülsz ide?!
- Én éppen fürödtem, amikor valami csattanást hallottam, és most itt vagyok a kádammal együtt! Egyébként meg hogy nézel ki? – nézett végig a gyűrött, borostás és meglehetősen büdös – hiába azért fürdeni nem árt – férjén.
- Hogy hogy nézek ki?! Még van képed ezt kérdezni, amikor se szó, se beszéd leléptél?! Mindenhol kerestelek!
- Miért?
- Mit miért?!
- Miért kerestél?
- Mert egy idióta barom vagyok, azért! Elhittem, hogy számítok valamit neked!
- Miért kerestél?
- Hogy megmondjam, hogy húzz el a fenébe! – üvöltötte Harry, és kirohant a fürdőbe.
- Szíves örömest! Te beképzelt barom! – ugrott ki a kádból Draco, majd magára tekerve egy takarót a kijárat felé vette az irányt, magában elátkozva a percet amikor találkozott Potterrel!

Igen ám, de az ajtó nem nyílt. Akárhogy rángatta, kiabált, sehogy sem sikerült kijutnia. Kelletlenül visszament Harryhez, hogy elkérje a pálcáját, mert belátta, hogy másként nem fog kijutni.

- Kell a pálcád, Potter! – kopogtatott be kedvesen a zárt fürdőajtón.
- Kapd be!
- Inkább kihagynám. Az ajtó le van zárva, és bármennyire szeretnék, nem tudok kijutni.
- Nesze! – jött a roppant nagylelkű válasz, és Harry kidobta a pálcáját.

Draco nem is méltatta válaszra, csak indult a pálcával a kijárat felé. Kipróbált minden általa ismert bűbájt, de semmi. Ismét visszaballagott a fürdőhöz.

- Azt hiszem egy darabig össze leszünk zárva. Itt a pálcád! – dobta vissza a kérdéses tárgyat, és hallva bentről Harry szitkozódását, biztosra vette, hogy eltalálta.

A szőke varázsló undorodva nézett körül a romos helyiségben. Hogy tud a másik ilyen bűzben élni? Talán hiányoztam neki, gondolta reménykedve. Hülye vagy! A vérfarkast szereti!

- Egy ajtót se tudsz kinyitni? – tudakolta Harry gúnyosan, és már kissé rendezettebben, ugyanis a fürdőben töltött idő alatt megmosakodott.
- Nem nyitok vitát. Próbáld te!

Harry válaszra sem méltatta a szőkét, csak becélozta az ajtót. Draco leült az ágyra, és észrevette a gyűrött párnán a levelét. Látszott rajta, hogy sokat forgatták az utóbbi időben. Hirtelen vad remény töltötte el. Lehetséges? Felugrott az ágyról és kirohant az előtérbe Harry után.
Mivel ő sem tudta kinyitni pálcájával az ajtót a Sötét Nagyúr Legyőzője testi erejét igyekezett bedobni, hogy megtörje az ajtó makacs ellenállását. Draco egy darabig nézte férje és az ajtó egyenlőtlen küzdelmét, majd odalépett a férfihoz.

- Miért volt az ágyadban a levelem?
- Hol voltál? – kérdezett vissza a volt griffendéles.
- Én kérdeztem először!
- Te mentél el, tehát neked kell magyarázkodnod!
- Én elmentem, mert te Lupint szereted! Gondoltam legyetek boldogok.
- Hol voltál?
- Nem mindegy?
- Draco Lucius Malfoy-Black! HOL VOLTÁL?! – üvöltött a szőkére Harry.
- A Kunyhóban.
- Mi?!
- Itt voltam a Kunyhóban. Azt mondtad az enyém!
- A Kunyhó védelmező bűbája megakadályozta, hogy rájöjjek hol vagy – értette meg.
- Gondolom. De még mindig nem értem, hogy hogy kerültem ide.
- Engem nem is érdekel – indult el Harry a férfi felé.
- Harry! Én jót akartam! Ne merj bántani! – kiáltott fel a szőkeség, ahogy észrevette, hogy férje milyen komor arckifejezéssel közeledik felé.
- Elhagytál – lépett férje felé.
- Mert nem akartam a szerelmed útjába állni!
- Eltűntél – még egy lépés.
- Nem mentem messzire!
- Majdnem beleőrültem az aggodalomba, hogy valami bajod esett – még egy.
- Tényleg?
- Tényleg – ragadta meg a szőkeséget és olyan vadul, olyan kiéhezetten csókolta meg, ahogy még soha életében.
Draco nem volt hülye. Csak néha…
Ebből az egy csókból azonnal kiszűrte, hogy ő bizony alaposan félreértette a helyzetet, ugyanis ez a csók! Ez a csók egy határozottan szeretlek csók volt.

- Szeretlek – súgta Harry a szőkeség fülébe, és olyan kétségbeesetten ölelte, hogy majd kiszorította párjából a szuszt. Nem mintha Draco panaszkodott volna…
- Én is – ölelte vissza.
- Te is, mit?
- Én is szeretlek!
- Ha még egyszer elhagysz, én megöllek!
- Nem hagylak el.
- Esküszöl?
- Mit esküdöztetsz itt? Nem vagyunk még igazán házasok! – háborgott Draco, mert nem akarta, hogy a férje azt higgye ezentúl azt fogja tenni, amit ő akar.
- Igen? – engedte el a szőkét Harry, és berohant a fürdőbe. Draco kissé meglepve pillantott utána.

Két perc sem telt el Harry megborotválkozva, frissen lezuhanyozva állt a fürdő ajtajában. Odalépett a szekrényéhez, és ruhákat kezdett hajigálni a megdöbbent férfi felé, aki még mindig takaróba burkoltan álldogált.

- Öltözz!
- Mi?
- Mondom öltözz! - kapkodta magára a ruháit Harry, Draco pedig belátta, hogy nincs értelme vitatkozni vele.

Miután felöltöztek Harry az ajtóhoz húzta párját.

- Mike! Tudom, hogy ott áll kint! Azonnal nyissa ki az ajtót különben mindannyiukat kirúgom!
- Tisztelettel, Uram! Rúgjon ki.
- Mike! Házasodni akarok! – Draco kis nyögést hallatott.
- Uram, már házas.
- Mike! Igazi házasságot kívánunk kötni.
- Igenis Uram! – nyitotta ki a vigyorgó komornyik az ajtót. Harry pedig azonnal húzni kezdte párját maga után Dumbledore szobája felé.
- Harry! Most rögtön akarsz házasodni? – tudakolta halk hangon a megdöbbent szőke.
- Miért te nem? – toppant meg a volt griffendéles.
- Meg sem kérted a kezem – mutatott rá Draco a tényre, bár nem igazán tudta elképzelni a férfit, amint térden állva kéri meg, hogy legyen a férje.
- Ez a tiéd – kapott elő egy dobozt a zsebéből Harry.
- Ó! – nézett a szőkeség a csodás smaragdköves gyűrűre, majd újra párjára.
- Ez az, amire gondolsz. Már rég oda akartam adni, csak sose volt rá megfelelő az alkalom. Én nem vagyok jó ebben. Mondhatsz igent, vagy mondhatsz nemet is. De előre szólok, hogy ha nemet mondasz, én többet nem kérlek meg!
- Most se kértél!
- Akkor?
- Mondhatnék nemet? – mosolyodott el Draco és átkarolta párja nyakát.

Pár perccel később a páros már Dumbledore szobájában állt, akit még ébren találtak, mivel Piton professzorral beszélgetett.
A mogorva bájitaltan professzor nem tudta titkolni megdöbbenését, hogy ilyen kései órán akarnak házasodni.

- Nem várhat reggelig?
- Nem – vágta rá Harry.
- Nem tud várni – nézett keresztapjára mosolyogva Draco, akin nem látszott, hogy olyan nagyon bánná az események ilyetén alakulását.

Dumbledore vállalta az esketést. Mike pedig összecsődítette a kastély egész személyzetét, valamint a vendégeket, hogy tanúi legyenek az eskütételnek.

Rövid szertartás volt, de minden résztvevő állította, hogy soha szebbet nem láttak még. Miután Dumbledore férjnek és férjnek nyilvánította őket, a házaspár kéz a kézben futólépésben hagyta ott az őket ünneplő tömeget, és rángatták be egymást a hálószobába.

- Úgy tűnik sietős dolguk támadt – somolygott Dumbledore, majd javasolta az összegyűlteknek, hogy igyanak egy pohár puncsot az ifjú pár tiszteletére.


- Miért gondolom, hogy a te kezed benne volt ebben is? – állította meg volt barátját Perselus.
- Nem tudom mire gondolsz – mosolygott a férfira ártatlanul a szőke varázsló, majd a tömeg után sietett.
- Szőke!
- Hm? – fordult hátra Lucius.
- Szép volt tőled!
- Na ja – legyintett a férfi majd eltűnt a másik elől, annak nem kis csalódására, ugyanis épp kibékülni készült volna. Őrült Malfoyok!

Fent a hálóban ekkor már ruhák hasadtak, ahogy viselőik már azt sem tudták kivárni, hogy a másik levegye őket. Éhes ajkak marcangolták egymást, kezek simogattak végig meztelen bőrfelületeket, hangos nyögésre késztetve a testek gazdáit.

Draco alulra került, pontosabban drága párja gyakorlatilag odakente az ágyhoz, azután rázuhant. A szőke varázsló azonban nem bánta a durvaságot. Ez itt és most nem a szelíd szeretkezés ideje volt, hanem a birtokló nyers vágyé. Lesz még idejük, rengeteg idejük, hogy kényeztessék akár órákon keresztül a másikat.

Harry felkapott egy tubust a fél lábán még álló éjjeliszekrényről, és ujjára kenve a krémet behatolt az alatta vonagló készséges testbe. Aztán még egy ujját bevezette.

- Ne várj tovább – nyögte a szőkeség gyönyörtől eltorzult arccal, és Harry készséggel engedelmeskedett, a férfiasságára is kent a krémből, és bevezette magát Dracóba.

Mindketten túl régóta vártak már erre a pillanatra ahhoz, hogy túl sokáig elhúzzák. Gyors lökésekkel igyekeztek a vakító, megsemmisítő gyönyörbe. Draco érezte, hogy nem sokáig bírja már visszatartani magát, és férje testének remegéséből érezte, hogy ő is közel jár, ezért maguk közé nyúlt és kényeztetni kezdte férfiasságát. Pár lökés és egyszerre robbant ki belőlük a megkönnyebbülés.

- Szeretlek! – nyögte Harry ahogy ráborult párjára.
- Szeretlek – jött alóla a megnyugtató válasz.
- Draco! – szólt Harry kicsit később, amikor már megtisztálkodva és egymás ölelésébe bújva hevertek az ágyban.
- Hm?
- Ha még egyszer elhagysz...
- Tudom, megölsz – mosolygott bele férje vállhajlatába a férfi, dehogy fogja elhagyni!
- Nem egészen, először téged öllek meg, azután magamat, mert nem tudnék nélküled élni.
- Milyen undorítóan griffendélesen romantikus – fintorgott Draco, de azért rettenetesen boldog volt.
- Egy griffendéleshez mentél férjhez.
- Tudom! De egy Malfoy mindent kibír – sóhajtott fel színpadiasan.
- Vannak mellékes juttatások – simított végig párja gerincén Harry, és érezte, hogy a férfi megborzong az érintéstől.
- Csodás – nyögött fel a szőke élvezettel.
- Honnan vetted, hogy én meg Lupin?
- Láttalak éjjel a könyvtárban, ahogy átölelted.
- Szóval féltékeny lettél, és leléptél azt hangoztatva, hogy értem teszed – összegezte a hallottakat Harry.
- Még mindig nem értem, hogy hogyan kerültem ide – váltott témát Draco, mert érezte, hogy elvörösödik.
- Én sem, majd holnap kiderítjük – kezdte el férje nyakát csókolgatni Harry míg kezei felfedezőútra indultak a hozzásimuló forró, izmos testen.
Párja sem maradt tétlen és hamarosan minden épkézláb gondolat kirepült a fejükből, és átadták magukat egy az előzőnél sokkal lassabb, de semmivel sem kevésbé szenvedélyes szeretkezésnek.


Folyt.köv.