Lucius közbelép

Harry hamar megtalálta a számára odakészített levelet, de a férjét még hosszas keresés és a legkiválóbb bűbájok alkalmazása után sem.
Két hét után Harry feladta. Rájött, hogy nem fogja látni soha többé a férfit, aki elrabolta a szívét, nem tudja neki megmagyarázni, hogy tévedett.
A volt griffendéles bezárkózott a szobájába, nem evett, nem ivott, és nem volt hajlandó szóba állni senkivel. Csak feküdt az ágyán és kezében Draco búcsúlevelét szorongatta. Újra és újra végig olvasta, mintha onnan akarná megtudni a szőke varázsló tartózkodási helyét.

„ Harry!

Szeretlek. Nem tudom mióta, nem tudom miért, csak azt tudom, hogy erősen és mélyen. Tudom, hogy te nem érzel így irántam, ezért elmegyek. Nem akarom, hogy nagylelkűségből velem maradj. Ha letelik a három hónap vedd el azt, akit a szíved választott. Mindent köszönök!
Draco”

Draco szülei, Dumbledore, Lupin és Piton, valamint a Weasley házaspár mind maradtak, hogy segítsenek Harrynek a kutatásban, utána pedig, hogy lelket öntsenek belé, ha végre kijön a szobájából.

Időközben minden újság a Blaise házaspár válásáról cikkezett, és a velejáró botrányokról.
Ron eltette a cikkeket, hogy ha Draco visszatér, együtt átnézhessék. Mert a vörös hajú varázsló rendületlenül hitt abban, hogy a volt mardekáros visszatér. Elvégre a felesége szerint Draco is szereti Harryt, akkor miért ne térne vissza?
Hermione már nem látta ennyire optimistán a helyzetet. Tudta, hogy Draco okos. Ha a férfi úgy akarja, nem fogja megtalálni senki.

Az utóbbi időben csak egy még Harrynél is levertebb ember tartózkodott a kastélyban és az nem más volt, mint Lucius Malfoy. A bánatát alkoholba próbálta fojtani, és az elfogyasztott ital mennyiségét tekintve az nem is volt kis bánat.
Két üveg whiskyvel telepedett be a dolgozószobába, és hamarosan erősen befolyásolt állapotba került.

- Hagyd abba az ivást! – szólalt meg egy szigorú hang a feje felett. Lucius először azt hitte annyira berúgott, hogy már hangokat hall, de akkor észrevette a festményt.
- Black! – mordult fel.
- Mondom, tedd le az üveget és józanítsd ki magad!
- Miért tennék ilyet?
- Mert itt az ideje, hogy befejezd az önsajnálatot, és tégy valamit a fiadért!
- Én? – nézett meglehetősen bambán a szőke.
- A pia teljesen kikészít. Malfoy! Draco a fiad! Nem hiszem el, hogy te ne találnád meg!
- Mi? – álltak még inkább keresztbe Lucius szemei.
- Na jó! Te akartad! – tűnt el Sirius a képből, hogy a következő pillanatban egy vödör vizet zúdítson beszélgetőpartnerére.
- Mi? Hogy? Ki? Miért? – köpködte a vizet az idősebb Malfoy, míg Sirius visszavitte a vödröt a szomszéd festménynek.
- Na, szóval. Kezdjük előröl. Meg kell keresned Dracót!
- Black! Ezt még megbánod!
- Hogyan? Megölsz? Már megtörtént. Erről lemaradtál. Koncentrálj Dracóra.
- Nem koncentrálok senkire! – viharzott ki dühösen és ázottan a szőke varázsló.

Sirius szavai azonban mégis nyomot hagytak benne. Úgyhogy némi töprengés, és egy fél órás hajszárítás után úgy döntött, hogy felkeresi a vejét.

A lakosztály úgy festett, mint egy szemétdomb. Mindenfelé szétdobált ruhák, széttört berendezési tárgyak, a hálóban pedig a kialvatlanságtól vörös szemű Harry, borostásan gyűrötten és mosdatlanul.

- Tűnjön el! – fogadta Harry kedvesen apósát.
- Szent Merlin! Micsoda bűz – fintorgott Lucius, de nem sokáig, mert veje egy pálcaintéssel kirepítette a lakosztályból.
- Senkit sem enged be már napok óta – tördelte kezeit az ajtóban ácsorgó Mike. – Nagyon aggódunk érte.
- Láthatóan jó erőben van – tapogatta sajgó hátsó felét Lucius, majd otthagyta a komornyikot.

Lucius számot vetett eddigi életével. Van egy balul sikerült házassága, egy fia, aki gyűlöli, elveszítette vezető pozícióját a család élén és elveszítette, örökre elveszítette Perselus Pitont.
Nos, pár dolgon még változtathat, és változtatni is fog! Ő egy Malfoy!
Felvetett fejjel, kihúzva magát szokásos büszke járásával sietett végig a folyosón, és nem vette észre, hogy egy fekete szempár figyeli érdeklődéssel.

Sirius ötlete nem volt bolondság. Luciusnak mindig tudnia kellett, hogy hol van az egyetlen örököse, így családja régi bűbáját alkalmazta a fián még csecsemőkorában. A varázslat lényege az volt, hogy a saját vérével pontosan meg tudta határozni, hogy hol tartózkodik a leszármazottja
Igaz még sosem alkalmazta, de most kipróbálja! Ezzel az elhatározással lépett be a könyvtárba, és magára zárta az ajtót.

Piton töprengve figyelte, ahogy szerelme belép a könyvtárba, méghozzá arcán az oly jól ismert, készülök valamire kifejezéssel. Utána akart menni, hogy kiderítse, de aztán meggondolta magát, elvégre nagy kárt nem tud tenni. Ezzel megfordult, és elindult, hogy megkeresse Dumbledore-t.

Lucius, miután pontosan behatárolta, hogy egy szem magzata hol is tartózkodik, azonnal indulni akart hozzá, de aztán meggondolta magát. Draco valószínűleg nem hallgatna rá, Potter pedig nem hinné el, hogy tényleg segíteni akar. Két makacs kölyök! Te sem voltál különb, súgta a fejében egy hang.

Persze Luciusnak nem kellett a szomszédba mennie, hogy megtalálja a megoldást erre a kényes helyzetre, elvégre mardekáros volt!

Lement a konyhába, remélve, hogy ott megtalálja Mike-ot. Nem is tévedett. A komornyik kissé meglepődve nézett a szőke, arisztokratikus megjelenésű férfira, és el nem tudta képzelni, hogy mit is akarhat tőle.
A személyzet, élükön Mike-kal meglehetősen le volt törve. Szótlanul üldögéltek a nagy asztal körül, és lógatták az orrukat.

Lucius legyőzte büszkeségét és kihívta a komornyikot, hogy négyszemközt beszélhessen vele.

- Tudom, hol a fiam – indított Malfoy.
- Hogyan? Akkor azonnal értesítenünk kell Black urat!
- Nem.
- De miért?
- Mert Harry nem hinne nekem, de az is lehet, hogy dühös és megbántott lenne, és ezért nem akarna Dracóval találkozni. Mit tudom én, hogy ez a két idióta miért bonyolítja a dolgokat?!
- Talán mert szerelmesek.
- Magának is feltűnt?
- Uram! Szerintem még a vakoknak is feltűnt volna – vigyorgott a komornyik, ahogy eszébe jutott a sok igazán mulatságos jelenet, amikor a gazdáit egymás karjában találta.
- Segítenünk kell – szögezte le Lucius.
- Azt szeretné, hogy kibéküljenek?
- Igen! Én Lucius Abraxas Malfoy azt szeretném, hogy a fiam, az egyetlen örökösöm kibéküljön Harry Potter-Black-kel! Miért olyan hihetetlen ez? – tudakolta Lucius, jeges pillantással.
- Ha tényleg segíteni akar, mi mind maga mellett állunk, de ha bántja őket, jobb ha tudja, hogy száznegyvenheten dolgozunk a kastélyban, és mind szeretjük a gazdáinkat!
- Ne merjen engem fenyegetni!
- Ez csak figyelmeztetés. Szóval, mi a terv?
- Mondom – látott neki a szőke, hogy vázolja ördögi csapdáját, mely segítségével a két makacs öszvér talán rájön, hogy nekik egymás mellett a helyük.

Folyt.köv.