Bál és bosszú

Másnap reggel nem volt idejük beszélni, hiszen az egész kastély a báli készülődés lázában égett. Draco már korán reggel kiugrott az ágyból, hogy szélvészként vesse bele magát az utolsó simítások elvégzésébe!
Harry ébredés után a dolgozószobában keresett menedéket az általános felbolydulás elől, ahol már ott találta Hermiónét, egy poros könyv fölé görnyedve, valamint Remust, aki Sirius képe alatt egy fotelben szunyókált.

– Ne ébreszd fel! - suttogta Hermione.
– Sokáig beszélgettünk az éjjel – fűzte hozzá keresztapja.
– És mindent megbeszéltetek? - suttogta Sirius képének Harry.
– Azt hiszem. Köszönöm, hogy meghívtad őt!
– Ugyan már! Ő az egyik legjobb barátom! Persze, hogy meghívtam!
– Na és merre hagytad a férjed? - tudakolta halkan Hermione.
– Készül az esti bálra – fintorgott Harry, mire mindhárman felkuncogtak. - Korán keltél – nézett kérdőn a nőre.
– Igen. De jó hír ébresztett! - mosolygott a kérdezett.
– Halljuk!
– Ginny és Neville tegnap este összeházasodtak! Most már nászúton vannak!
– Ez tényleg jó hír! Ginny elmondta neki?
– Bizony. És Neville-t ez sem érdekli. Szereti Ginnyt és szereti a babát is. Ginny jól választott!
– Ron milyen boldog lehet!
– Még nem tudja. Aludt, amikor baglyot kaptam, ugyanis Ginnyék elszöktek. Molly idegrohamot fog kapni – kuncogott a nő.
– Lehet, de majd megbékül. Ginnyéknek pedig keresünk valami szép nászajándékot.
– Minden jó, ha jó a vége! Te hogy állsz a Szőke Hercegeddel?
– Mióne! - vörösödött fülig Harry.
– Ez az Harry! Halljuk! - vigyorgott Sirius is.
– Leszállnátok a szerelmi életemről? - fakadt ki égő fülekkel Harry.
– Nocsak! Szóval Ő már a szerelmi életedhez tartozik? - tudakolta Sirius, és igyekezett olyan halkan nevetni keresztfia képén amennyire csak tudott, hogy ne ébressze fel Remust.
– Ha már a szerelmi életnél tartunk, nektek nem gyanús Draco apja és Piton? - váltott témát a boszorkány.
– Ugyan! Már az iskolában is folyton csak marták egymást! James azzal ugratta Pipogyuszt, hogy úgy veszekednek Malfoyjal, mint az öreg házasok – legyintett Sirius.
– Mert sem te, sem James nem láttatok tovább a szemetektől – szólt egy álmos hang a fotelból. - Piton és Malfoy azért veszekedtek olyan sokat, mert rengeteget voltak együtt. Mint te meg én.
– Dehogy! Hiszen Malfoy Cissyt vette el! - vitázott barátjával Sirius.
– Akkor is! Szerintem végig Pitont szerette – tartott ki Remus a véleménye mellett.
– Ne vitázzatok! Első kézből tudom, hogy jóban vannak – legyintett Harry, majd elmesélte az este történteket.
Mindhárom hallgatója azonnal végezni akart Luciussal, Sirius is elfelejtette, hogy ő csak kép, de Harry aki sejtette, hogy férje valamit már tett ez ügyben, lecsendesítette őket, és felajánlotta, hogy reggelizzenek együtt. Kivéve persze Siriust.
Hermione elutasította a meghívást, mert el akarta újságolni férjének a nagy hírt Ginnyről, de Remus szívesen csatlakozott.

Harry tehát behozatta a reggelit a dolgozószobába, és Remus társaságában el is fogyasztotta. Amíg ők ketten falatoztak Sirius a Tekergők különféle csínyeinek elbeszélésével szórakoztatta őket.

Reggeli után testben és lélekben megerősödve a két férfi elköszönt Siriustól, és dolguk után néztek. Harry megkereste szegény idáig mellőzött Seleste-t és visszavitte a helyére. A tükör az elhanyagolás miatt rettenetesen duzzogott, így Harrynek vagy egy órán keresztül kellett békítgetnie.
Igaza van Dracónak, tényleg hisztis ez a tükör, és jó lenne megszabadulni tőle, morfondírozott. Na sebaj! Majd kitalálunk valamit!

Ebédre mindenki csak bekapott valamit, majd folytatódtak az előkészületek tovább. Harrynek Ronnal együtt sikerült kimenekülniük a szabadba, ahol a házigazda megmutatta a birtokot barátjának, a többieket azonban férje kíméletlenül befogta.
Hermione és Dumbledore a terem feldíszítésénél segédkeztek, Remus a kandallót állította át, hogy képes legyen a több száz vendég fogadására, Narcissa az ételek díszítését ellenőrizte, férje pedig magába roskadva, szótlanul ellenőrizte a hozott italok jegyzékét.
Perselus Dracónak segített, és szinte percenként tűntek fel, hol itt, hol ott, ahol segítségre volt szükség. Mindketten sokat nézték a csendes Luciust, aki azonban egy pillanatra sem nézett feléjük.

Mire vége lett a délutánnak az egész kastély teljes pompájában ragyogott. A bálteremben ezer gyertya szórta fényét a pompás dekorációra. Megérkeztek a zenészek és kezdtek hangolni.
A terem egyik végét ínycsiklandó ételekkel teli asztalok foglalták el, valamint egy bárpult, ahol mindenki megtalálhatta a kedvére való italt.

Tehát minden készen állt az esti bálra, és a már jelenlévő résztvevők mind lázasan készülődtek az estére, kivéve a két házigazdát, akik forró habfürdővel teli vízben áztak és teljesen belefeledkeztek egymásba...

Miután nagy nehezen kikászálódtak a kádból, már nagyon kevés idejük maradt, hogy felöltözzenek, és fogadják a vendégeiket. Harry mégsem kezdett el öltözni, csak ült az ágy szélén, egy szál törölközőben és figyelte az éppen dísztalárba bújó Dracót.

– Harry! Öltözz! El fogunk késni!
– Te tehetsz róla! Nem kellett volna erősködnöd, hogy annyiszor akarsz te is felül lenni, mint én – vigyorgott Harry, párja elvörösödő arcát nézve.
– Harry James Potter-Black! Azonnal kezdj el öltözni!
– Különben? - cukkolta párját Harry, nem tehetett róla, imádta, ha a szőke ideges.
– Harry!
– Gyere ide!
– Eszemben sincs! Eressz el! Erre most nincs idő! Mphhmph... Mi ez? - nézett csodálkozva a párja ölében ülő szőkeség a kezében lévő borítékra, amit Harry csók közben csúsztatott a kezébe.
– Ajándék. Tőlem neked.
– De miért?
– Mert. Mert még nem öltél meg. Mert megszervezted ezt a mai estét. Mert így akarom. Bontsd ki!

A szőke varázsló óvatosan nyitotta ki a borítékot, mely egy pergament tartalmazott. A lap szerint Draco Lucius Malfoy-Black e naptól örökös tulajdonosa a Black birtok északi részén álló „Kunyhó” nevű épületnek.

– Egy kunyhót adsz nekem ajándékba? - nézett férjére értetlenül Draco.
– Nem egy kunyhót! A „Kunyhót”. Így neveznek egy régi épületet, ami még ma is kifogástalan állapotban van. A Black birtok része volt idáig, de azt akarom, hogy a tied legyen, hogy legyen egy hely, ami csak a tiéd, érted?
– És mekkora ez az épület?
– Kétemeletes, azt hiszem tizenkét, vagy tizenhárom szobája van. Holnap elviszlek és megnézheted – ajánlotta Harry, és amikor meglátta Draco felragyogó szemét, tudta, hogy jól választott.
– Egy ház, ami az enyém! Csak az enyém!
– Egy köszönöm, a férje... - tudakolta volna Harry, de a szőke varázsló nem engedte befejezni a mondatot, szenvedélyesen rátapadt ajkaival a férjéére, kiejtve kezéből a pergament, letépve a dísztalárját, párja törölközőjét...

Egy perccel az első vendégek érkezése előtt értek le kifulladva a fogadóterembe. Hermióne és Ron azonnal odasiettek hozzájuk. A helyiségben már ott álltak Draco szülei, valamint Dumbledore is két tanárával.
A kandalló tüze fellobogott és kiléptek az első vendégek.

Harry biztos volt abban, hogy lassan begörcsölnek az arcizmai a szüntelen mosolygástól, de rendületlenül fogadta az újabb és újabb embereket.
A vége felé aztán megérkezett Blaise Zambini és neje. Udvarias mosollyal léptek ki a kandallóból. Zambini neje elég szürke kis nő volt, Bernadette-nek hívták, és addig nem tágított Harry mellől, míg meg nem ígérte, hogy később ad neki autógrammot.

A pár távozása után a volt griffendéles figyelmét egy fekete hajú, kék szemű férfi keltette fel, akit Draco Brian Cookként mutatott be, és akit Harry már látott Draco válogatásánál.

– Ő? - suttogta a férjének kérdőn Harry.
– Igen – válaszolt a szőkeség és bekísérte az ír férfit a bálterembe.

Harry érezte, hogy ennek rossz vége lesz, de tudta, hogy hiába is tiltakozna. Követte a két férfit, és látta, hogy Draco feltűnés nélkül megmutatja a kiszemelt férfit Brian-nek.

A zenekar lassú számba kezdett és Harry hagyta, hogy párja a táncparkettre húzza. Ahogy Draco karjai átölelték el is felejtette Zambinit, és csak hagyta, hogy sodorja a zene. Látta amint csatlakozik hozzájuk Ron és Hermióne, Draco szülei, Dumbledore egy idősebb hölggyel, majd a vendégek is.

– Úgy tűnik nagyon jól sikerült a bál – mosolygott férjére Harry, egy órával később, amikor a parkett szélén állva elnézte a táncolókat.
– Kételkedtél benne? - tudakolta a szőkeség, majd egy gyors csók után táncba vitte az anyját.

A hangulat egyre emelkedettebb lett, a vendégek jól érezték magukat, kivéve Lucius Malfoyt, aki egykedvűen álldogált a bárpultnál és egymás után döntötte magába a whikyt. Harry odalépett mellé, mert valami különös oknál fogva megsajnálta a férfit.

– Nem kellene ennyit innia Lucius – szólította meg.
– Mást úgysem tudok tenni.
– Mi történt?
– Vesztettem.
– A Black birtokot?
– Perselust. Mit érdekel engem a birtok! - fakadt ki Lucius, tömény alkoholszagot árasztva magából, és elsírta magát.
Harry belátta, hogy a teljesen részeg Luciusszal nem igazán lehet jelenlegi állapotában mit kezdeni, így gyorsan kivitte a teremből. Nem akarta, hogy Draco apja ennyi ember előtt alázza meg magát. Mike segítségével felvitték a férfit a szobájába, lefektették és ő azonnal el is aludt.

Visszatérve a bálterembe, Draco azonnal odalépett hozzá.

– Merre jártál? Már kerestelek! Itt az idő.
– Mire?
– Ne légy idióta! Brian az első emeleti vendégszobában van Zambinivel! Szólj a nejének!
– És ha nem, szóval érted.
– Hidd el, hogy biztosan szexelnek – vigyorgott ördögien a szőke, amitől Harry hátán félelem hullámzott végig. Zambininek annyi!
– Mit csináltál?
– Egy kis bájitallal turbóztam fel barátunk pezsgőjét!
– Amitől?
– Elég annyit tudnod, hogy tutira nem bírja megtartóztatni magát!
– Jól van, megkeresem Bernadette-et – sóhajtott Harry.
– Gondolj Ginnyre! Első emelet harmadik szoba!

Harry tehát odalépett Zambini nejéhez, aki azonnal emlékeztette ígéretére, hogy aláír neki egy pergament. A varázsló javasolta, hogy az egyik vendégszobába menjenek fel, és ott nyugodtan tud írni egy autógrammot. Könnyen ment, nagyon könnyen.
A nő boldogan cseverészve lépkedett mellette, majd Harry kitárta a harmadik szoba ajtaját, és udvariasan előreengedte Bernadette-et.

Velőtrázó sikoltás! Aztán újra és újra! A boszorkány sokkos állapotba került a látványtól, és nem tudta abbahagyni a sikítozást. Harry meg tudta érteni. A nő mögött állva ő is látta az asztalon fekvő Briant, csak felsőruházatban, és a mögötte álló Zambinit bokáig letolt nadrágban álló pénisszel.
A sikoltozásra a vendégek jó része is feltódult az emeletre így a nem mindennapi látványt jó páran élvezhették. Hermióne előrefurakodott, és szemrehányó pillantást vetve Harryre, valamint a mögötte vigyorogva álló Dracóra és Ronra, kivezette a nőt a tömegből, és gondoskodásába vette.

Szerző megjegyzése:

Két napra el kell, hogy tűnjek, mert kis problémáim adódtak, így most korábban felteszem a történetet. A kritikákat nagyon várom, úgyhogy írjatok kérlek, de válaszolni csak két nap múlva tudok! Addig is mindenkinek: Szió!