Báli előkészületek

Vacsoránál már szinte másról sem beszélt a társaság – kivéve Luciust és Perselust, akik csak egymással sutyorogtak, és senki sem tudta, hogy miről –, mint a másnapi nagyszabású partiról, amit Narcissa bálnak hívott.
Harry ugyan többször is gyanakodva nézte a Lucius Perselus párosítást, a zsigereiben érezve, hogy ezek ketten forralnak valamit, de igyekezett ezt a kellemetlen gondolatot egyelőre agya hátsó zugába száműzni.

Vacsora után Harry behívta Remust a dolgozószobájába, mivel megígérte keresztapjának, hogy elviszi hozzá a férfit.
Gondolta, hogy hosszú beszélgetés lesz ez nekik, ezért kis idő elteltével magára hagyta őket és elindult, hogy megkeressen egy bizonyos szőkét, aki már nagyon hiányzott neki. Sajnálatos módon egy másik szőkével hozta össze a balsorsa, aki kedvesen - Lucius amint kedves! - sétára invitálta vejét a parkban. Harry hiába húzódozott, apósa karon ragadta és magával hurcolta.

– Milyen szép ez a birtok – nézett körbe elégedetten Lucius.
– Ki vele! Mit akar tőlem?
– Ki? Én? - nézett angyalok ártatlanságával a szőke hajú varázsló.
– Lucius!
– Talán folytathatnánk a tegnap esti témát.
– A válaszom továbbra is: nem!
– Én ismerem a legjobban a birtok ügyeit! Sőt a Malfoy birtokok mellett szívesen segítenék a Black birtokok ügyeinél is!
– Lucius! Maga aztán nem semmi! - nevette el magát Harry.
– Akkor?
– Nem. Nem, és nem.
– Na jó! Én próbáltam udvarias lenni! - kapta elő pálcáját Lucius, de mielőtt még kimondhatta volna az átkát, egy fekete taláros fekete hajú alak lépett ki a bokrok takarásából, és elkapta a szőke varázsló pálcát tartó kezét.
– Lucius! - nézett hidegen Perselus Piton a szitkozódó varázslóra, aki próbálta a másik kezéből kirángatni a csuklóját.
– Maga megőrült? - nézett Harry felháborodva apósára, most döbbenve csak rá, hogy éppen meg akarták átkozni.
– Csak kissé hatalommániás, de majd lenyugszik – vonta meg a vállát Piton, és egy pálcamozdulattal Lucius torkára forrasztotta a szót.
– Megátkozna engem, csak azért, hogy továbbra is maga irányítsa a Malfoy birodalmat?
– Nyilván megtenné – jött a szenvtelen válasz a fekete hajú varázslótól.
– De miért?
– Már mondtam, megszállott.
– De akkor miért ajánlotta fel nekem, a fiával együtt a Malfoy birodalmat?
– Potter! Ne legyen már ennyire idióta! Amióta csak ismerem Luciust mindig a Black birodalmat akarta! Maga és a fia is csak egy eszköz a célja eléréséhez.
– Miért mondja ezt el nekem?
– Mert egyetlen szándékkal érkeztem ide, és az nem más, mint, hogy Luciussal rendezzem a kapcsolatunkat. És mert nem kívánok gyilkosságba keveredni.
– A kapcsolatukat? - nézett Harry kutatón a magas szikár fekete hajú férfira, és a mellette álló, kapálózó szőkére, megértve mindent.
– Igen. És most magunkra hagyna minket, Potter?
– Black. De egyébként szívesen – vigyorodott el a fekete hajú varázsló, és visszaindult a kastélyba.

Azonnal férje után érdeklődött, majd meg is találta a közös lakosztályukban. Draco eléggé megdöbbent, mikor a hálóba belépő párja se szó, se beszéd szorosan magához ölelte, és úgy szorította mintha a világnak lett volna vége.

– Mi történt? - tolta el magától férjét Draco és kutatóan a szemébe nézett.
– Apád megpróbált – mondta Harry, de nem fejezte be a mondatot, mert eszébe jutott, hogy talán nem Dracónak kellene elpanaszolnia, hogy az apja megtámadta.
– Mit próbált meg? - nézett összehúzott szemöldökkel a férjére.
– Semmi! Inkább hagyjuk.
– Harry James Potter-Black! Mit tett az apám?!
– Kissé kijött a sodrából, mialatt üzletről beszélgettünk. Tudod milyen – tért ki a válasz elől Harry.
– És most hol van?
– Pitonnal beszélget.
– Ó, az jó! Perselus majd lenyugtatja – vidult fel a szőkeség. - Én pedig holnap beszélek vele, hogy téged hagyjon békén!
– Nem kell! Majd elrendezem – hárította az ajánlatot Harry, majd észlelve, hogy párjában ismét feltámad a gyanakvás gyorsan megcsókolta, hogy elterelje a figyelmét.

Egy Malfoyt soha ne akarj átverni!
Draco pontosan tudta, hogy a férje valamit elhallgat előle, azért csókolja meg. Bár meg kell hagyni jó módszert választott!
Majd Perselustól megtudom mi történt döntötte el, és hátradőlt az ágyon, karját párja köré fonva, magával húzva őt is, anélkül, hogy megszakította volna a csókot.
Ahogy eldőlt az ágyon és testének minden porcikája az alatta fekvő szőke varázsló teste után kiáltott, Harry agyából eltűntek a Luciusszal kapcsolatos kellemetlen gondolatok, és teljes odaadással és szenvedéllyel adta át magát a szeretkezésnek.

Draco mosolyogva nézte alvó kedvese szép vonású arcát, kócos haját, ahogy a beszűrődő holdfény megvilágította. Milyen különös férfi!
Még sohasem érezte senkinél, még Blaise-nél sem, hogy ennyire egy hullámhosszon lenne valakivel, és nemcsak szeretkezés terén. Harry mellett úgy érezte, mintha egy egésznek lennének a két része. Az iskolában is érezte ezt, csak akkor mivel ellenségek voltak, inkább rivalizálás volt. Most, hogy itt feküdt az ágyban és hallgatta a szuszogását, úgy érezte, hogy az iskola és az ott történtek a ködös múltba vesznek, és a Harry iránt érzett kamaszkori féltékenység átcsap valami egészen másba. Azt idáig is elismerte, hogy házasságkötésük óta kezdi kedvelni a volt griffendélest, de lassan kezdett ráébredni, hogy ennél többet, sokkal többet jelent neki!
Úgy kellett neki a férfi, mint a levegő. Azt akarta, hogy örökké együtt maradjanak, hogy Harry mindig úgy nézzen rá a ragyogó zöld szemeivel, mint ma.
Egyszóval, Draco Lucius Malfoy-Black azon az éjszakán ráébredt, hogy menthetetlenül beleszeretett a férjébe.

Mivel biztos volt abban, hogy érzései egyelőre nem találnak viszonzásra, elkerülte az álom. Apám sem fogja megkönnyíteni a helyzetemet, gondolta bosszúsan. Azám! Az apám!
Óvatosan kicsúszott az ágyból, felvette a pizsamáját és a köntösét. A szobai térkép segítségével látta, hogy apja, és keresztapja a lenti medencénél tartózkodnak.
Magához vette a pálcáját, és elindult hogy kiderítse mi történt este.

A fürdőbe halkan benyitva beszélgetés, vagy inkább veszekedés ütötte meg a fülét. Mardekáros énje azt súgta, hogy többet megtudhat némi hallgatózással, mint kérdésekkel, így gyorsan kiábrándította magát, és közelebb óvakodott.

- Elegem van, Szőke! – hallotta Perselus hangját.
- Neked van eleged?! Elárultál, Méregkeverő! Ha te nem tettél volna nekem keresztbe, már özvegy lenne a fiam, és a Black birodalom korlátlan örököse! Miért tetted ezt?!
- Elegem van az örökös hatalmi mániádból! Azt mondtad, hogy mint a Malfoy birodalom örököse el kell venned egy aranyvérű nőt, de én várjak rád, mert szeretsz engem! Én idióta pedig hittem neked! Mindenben támogattalak! Ennyi évet rád pazaroltam, de ennek vége!
- Hogy érted ezt?
- Úgy értem, hogy vége. Nem kellesz nekem többé! Nem várok rád! Elmegyek, és elvárom, hogy többé ne keress!
- Méregkeverő!
- Ereszd el a karom, Szőke! Nem akarlak megátkozni, de megteszem, ha kényszerítesz!
- Figyelj! Ha megölöm Pottert, korlátlan hatalom lesz a miénk! Kettőnké!
- Értsd már meg, hogy engem nem érdekel! És azzal, hogy megölöd a vejedet, nem lesz a tiéd a Black birodalom! Dracóé lesz. Aki nem fogja megköszönni, hogy megölted a férjét!
- Draco azt teszi, amit én mondok!
- Tévedsz! Draco felnőtt férfi. Már nem parancsolsz neki. És ő kedveli Potter kölykét, te is tudod!
- Ebben igazad van Perselus – tette magát láthatóvá az eddig hallgatózó férfi, pálcáját egyenesen az apja szívére szegezve.
- Draco! Mit merészelsz?! Pálcát fogsz rám?! – dühöngött az idősebb Malfoy.
- Ne gondold, hogy nem fogom használni!
- Méregkeverő! Te ezt hagyod? – fordult most a bájitalok mestere felé Lucius.
- Az az érzésem, hogy pontosan azt kapod, ami jár neked – közölte szenvtelenül a fekete hajú varázsló.
- Ezt mondod nekem ennyi év után? – dühöngött a szőke.
- Ezt.
- Senki nem fog segíteni neked apám!
- Gondolom, Potter elsírta neked, mi történt és most azért vagy itt – fordult ismét fia felé Lucius.
- Tévedsz! Harry nem mondott semmit. De ismerlek! Tudtam, hogy van valami terved a házasságunkkal kapcsolatban, de ezt még rólad sem gondoltam volna!
- Fiam! Még mindig nincs késő! Megöljük Pottert és átvesszük a Black birodalmat. Utána felőlem hozzámehetsz a Zambini kölyökhöz, ha akarsz. Annyi pénzt kaptok, amiből életetek végéig gondtalanul élhettek.
- Akkor sem tenném meg, ha nem kedvelném Harryt! Én nem vagyok, és nem is leszek soha ilyen! Gondoskodom róla, hogy ne bánthasd őt! – nézett undorodva apjára.
- Draco! Ne légy idióta! Nem gondolhatod komolyan, hogy szeretni fog téged, és boldogan éltek, míg meg nem haltok! Ha lejár a három hónap ejteni fog! Hallgass rám!
- Ha „ejteni fog”, hát ejt! Nem hazudott nekem, nem úgy, mint te! Kiállt mellettem, társként kezelt. Többet kaptam tőle, mint bárkitől egész eddigi életemben! Nem engedem, hogy árts neki!
- Mit akarsz tenni? Talán megölsz? – nevetett fel gúnyosan.
- Ha szükséges – nézett hideg villanással apjára a fiatal varázsló.
- Draco!
- Nagylelkű leszek. Választhatsz. Leteszed nekem a Megszeghetetlen Esküt, vagy itt és most pontot teszünk az ügy végére!
- Nem teszed meg! Te nem vagy gyilkos!
- Harryért megteszem.
- Meg fogja tenni, Szőke te is tudod – szólt közbe az eddig hallgató Perselus.
- És te nem segítesz? – nézett barátjára Lucius.
- Szerintem nélkülem is meg tudja tenni.
- Értem – nézett a fekete szemekbe a szőke varázsló, és megértette, hogy tényleg elveszítette a férfit.
- Várok – szólt közbe Draco.
- Rendben. Megteszem – jött a halk válasz, de Lucius mégsem a fiára, hanem továbbra is Perselusra nézett.
- Perselus segítenél? – fordult keresztapjához Draco.
- Örömmel – emelte fel pálcáját a tanár.
- Akkor mondd! – fogta meg apja kezét Draco. – Ezennel esküszöm, hogy soha, semmilyen módon nem török sem Harry James Potter-Black, sem a hozzá közel állók életére.

Lucius monoton hangon elismételte a szöveget, Perselus pedig elvégezte a szükséges bűbájt.
Miután végeztek az idősebb Malfoy megtört tekintetét a fekete hajú tanárra emelte.

- Nem változott semmi. Mi végeztünk egymással – közölte a bájitalok mestere hidegen.

Lucius elismerte, hogy vesztett. Mindent meg akart nyerni, de ehelyett mindent elvesztett. Lassan kilépett az ajtón, hogy a szobájába menjen.

A helyiségben maradt két férfi komoran nézett utána.

- Szóval te és az apám? – nézett keresztapjára Draco.
- Igen.
- Semmi magyarázkodás?
- Kellene?
- Nem. Nem is vagyok igazán meglepve. Valahogy sejtettem. Te voltál az egyetlen, akivel mindig kedves volt.
- Kedves – horkantott fel a bájitalmester. – Amúgy, apád nem olyan rossz ember, ahogy azt most gondolod. Csak épp a hatalom megszédítette. A maga módján mindig szeretett téged.
- Meg akarta ölni a férjemet!
- Ez igaz. De mégsem tette.
- Mert te megakadályoztad.
- Talán.
- Még ezek után is őt véded?
- Az, hogy elítélem az indokait és a módszereit, nem jelenti azt, hogy nem szeretem.
- Szereted?
- Nem könnyű kiszeretni valakiből – mosolyodott el csendesen Perselus.
- Beleszeretni sem könnyű – sóhajtott Draco.
- Pont Potter?
- Pont az apám? - kérdezett vissza a szőke, majd mindkettejükből kitört a nevetés.
- Menj aludni Draco, mielőtt a férjed felébred!
- Megyek. Perselus! Mindenképp szeretném, ha maradnál egy kis ideig.
- Miért is? - vonta fel szemöldökét jellegzetes mozdulattal Perselus.
- Kis segítségre lenne szükségem – mosolygott ártatlanul a szőke.
- Jól gondolom, hogy Blaise-ről lesz szó?
- Jól ismersz!
- És értelek is. Milyen bájitalra lesz szükséged?
- Az amorierte-re.
- Nem akarom tudni, hogy mire kell, de holnap délelőtt megkapod. Amúgy mindenképp maradok – mosolygott a fekete hajú férfi keresztfiára, sejtelmesen.
- Mennyire megleptél. Jó éjt! - vigyorgott vissza Draco, majd mindkét férfi elindult a szobája felé.

Harry megébredt, az ajtó halk neszére. Résnyire nyitott pilláin keresztül látta, hogy férje éppen visszaóvakodik a szobába.
A szőke gyorsan ledobálta a ruháit és bebújt mellé az ágyba. Harry éppen elkezdte volna felháborodottan tudakolni, hogy merre járt az éjszaka közepén, amikor megérezte, hogy párja fölé hajol, és végigsimítja az arcát.

– Most már minden rendben lesz. Nem engedem, hogy bárki is bántson! - suttogta Draco, mert azt hitte férje alszik, és csókot lehelt a homlokára.
Draco elégedetten bújt a forró testhez a takaró alatt, szorosan átölelte és elaludt.
Nem tudta, hogy férje hallotta, így azt sem, hogy milyen boldoggá tette az egykori griffendélest, aki ennyiből is rájött, hogy Draco rendezte az ügyeket az apjával, mégpedig úgy, hogy őt védte! Szeretem, gondolta Harry, mielőtt ő is elaludt volna.


Szerző megjegyzése: Az amorierte egy általam kitalált bájital neve, a hatása pedig az, hogy csillapíthatatlan vágyat ébreszt...

Folyt. köv.