Vendégjárás

Másnap mindkét férfinek nehezére esett kikelni az ágyból, és nem azért mert már éjfél is elmúlt mire egyáltalán ágyba kerültek. Mindketten élvezték azt a varázslatos érzést, amit az okozott, hogy egymás karjában fekszenek a hatalmas ágyban.

– Fel kellene kelnünk – sóhajtott Harry párja nyakába, miközben ujjaival apró köröket rajzolt a vállára.
– Igen. Apámék már biztosan várnak – csókolt bele a volt griffendéles nyakába Draco.
– Had várjanak – döntött Harry, és szenvedélyesen megcsókolta férjét.

Egy órával később, miközben kimerülten pihegtek az ágyban, Harry felvetette, hogy talán le kellene zuhanyozniuk.

– Járni sem tudok – panaszolta játékosan a szőke varázsló.
– Micsoda csapás! Akkor sajnos ma egész nap ágyban kell maradnod. Azt hiszem, megyek is és szólok apádéknak, aztán visszajövök, hogy ápoljalak – mosolygott sokat sejtetően párjára Harry.
– Te kéjenc! - háborgott nevetve Draco, majd kikerülve férje utána kapkodó kezeit kiugrott az ágyból, és elindult a fürdő felé.
– Csoda történt! Mégiscsak tudsz járni – cukkolta még a szőkét Harry, aztán ő is megrohamozta a fürdőjét.
Belépve azonnal észrevette, hogy Seleste nincs a helyén.

– Draco! Nem láttad Selestet? - kukkantott be férjéhez a másik fürdőbe, és élvezettel nézte az éppen zuhanyozni készülő meztelen férfit.
– Ki az a Seleste?
– A tükröm.
– Ja! Átvitettem a kék vendégszobába.
– De hát miért?
– Mert tegnap este romantikázni szerettem volna, és nem akartam, hogy az az őrült tükör zavarjon.
– Csak tervezted? Én azt hittem elég romantikus volt az estéd – mosolygott csíntalanul a volt griffendéles.
– Harry! Ne merd! - kiáltott fel a szőke, amikor párja belépett mellé a zuhanyfülkébe, és birtokló mozdulattal átkarolta.
– Mit ne? Ne merjem folytatni, vagy ne merjelek itthagyni? - kezdte harapdálni a szőke varázsló nyakát élvezettel.

Hogy mit válaszolt volna Draco az örökre rejtély marad, ugyanis kopogtattak a fürdő ajtaján.

– Uraim! Mr Malfoy-Black szülei kérdeztetik, hogy ebédre lefáradnak-e az étkezőbe – szűrődött be Mike még ilyen helyzetben is végtelenül udvarias hangja.
– Én kihagynám – motyogta Harry, még mindig szoros ölelésben tartva férjét.
– Hogy mondta? - döbbent meg a komornyik.
– Tíz percen belül lent leszünk – szól ki Draco, megkönyörülve a férfin, majd az ajtócsapódást hallva kitört belőle a nevetés.
Harry már többször is megállapította, hogy a volt mardekáros ha nevet, elképesztően gyönyörű lesz. Most is csak állt dermedten, és ámulva figyelte a nevető, szikrázó, káprázatos szőkét.

– Most mi van? Olyan meredten bámulsz! Szerinted nem volt vicces, ahogy Mike az ajtón keresztül is udvarias próbált lenni? - nézett kissé értetlenül a férjére Draco.
– De! Vicces volt – tért magához Harry, és visszamosolygott, majd szinte pánikszerűen visszatért a saját fürdőjébe, férje nem kis csalódására.

Pontosan tíz perc elteltével, a Black házaspár már udvariasan csevegett a Malfoy házaspárral, az ebédlőben.

– Igazán? Egy parti? Milyen csodálatos! - lelkesedett Narcissa, amikor fia beszámolt neki a hétvégi tervekről.
– Valóban? Perselus is eljön? Milyen meglepő – vonta fel arisztokratikus szemöldökét Lucius, miután vejétől megtudta, hogy még további vendégeket várnak.

Harry és Draco igyekeztek udvariasan viselkedni, csevegni, és szórakoztatni az idáig elhanyagolt szülőket, de ez csak addig ment nekik, amíg össze nem néztek az asztal felett. Amint a pillantásuk találkozott mindketten elkezdtek mosolyogni egymásra, és hosszú percekig meg se szólaltak.

Lucius kezdett komoly hányingerrel küzdeni, ahogy elnézte a két kimondottan boldognak tűnő fiatalt! Főleg amikor eszébe jutott, hogy ezek ketten hány csodálatos tervét rombolták le! Megbánod még azt a napot Harry Potter amikor ujjat húztál Lucius Malfoyjal!

Minden véget ér egyszer, így Lucius megpróbáltatásai is, ugyanis végre befejezték az ebédet, és Harry javaslatára a teraszra igyekeztek, hogy a kávét ott fogyasszák el, amikor Mike a Roxfort igazgatójának, és két tanárának érkezését jelentette.

Harry kitörő örömmel üdvözölte egykori igazgatóját, és baráti öleléssel Remust. Perselust Draco tessékelte be szívélyesen, bár közben kissé bosszús pillantással nézte az ölelkező Remus Harry párosítást.
Draco szülei is üdvözölték az új vendégeket, majd mindannyian a teraszon felállított asztalhoz telepedtek le, miközben az inasok elvitték a vendégek csomagjait.

A társasághoz hamarosan csatlakozott Ron és Hermione is, akiket a Black házaspár azonnal meghívott, hogy maradjanak egész hétvégére.

Törvényszerű, hogy ha nagyobb társaság gyűlik össze, csoportok alakulnak ki. Így történt, hogy Harry hamarosan elmélyült beszélgetésbe merült Dumbledore-ral, és Remusszal, míg férje Ront, Hermiónét, és Narcissát szórakoztatta. Mindenki annyira elmerült a beszélgetésben, hogy észre sem vették, hogy Draco apja, valamint a bájitalok mogorva oktatója eltűntek a teraszról.

Akkor bukkantak elő ismét, amikor a társaság már szedelőzködni kezdett. Harry vette észre először az óvatosan beóvakodó két férfit, és azt, hogy a mindig olyan jól fésült apósának haja kissé kócos. Érdeklődve nézte meg jobban a közömbösen viselkedő két férfit, és észrevette, hogy nem csak ő vizslatja őket ennyire, hanem Hermione is. A két barát tekintete összevillant, egy később még beszélünk pillantás erejéig, azután Harry ismét a vendégek elhelyezésére koncentrált. Bár meg kell hagyni, sok teendője nem akadt, elvégre egy Malfoyt vett férjül, akinek a vendéglátás és a személyzet irányítása a kisujjában van! Harry elégedetten álldogált a férje mellett, és hallgatta, hogy hogyan látja el utasításokkal az inasokat és szobalányokat, akik a szobáikba kísérik a vendégeket.
Furcsa boldogág gombóc alakult ki a mellkasában, amikor Draco mindezen tevékenységek közben, átfogta a derekát.

– Úgy vigyorogsz, mint a vadalma! - súgta oda neki Hermione, majd elindult ő is, hogy megkeresse a számukra kijelölt szobát.

A nő megjegyzését Draco is hallhatta, mert az utolsó vendég távozása után kutatón nézett a párja mosolygó arcába, majd elmerülve a zöld tekintet smaragd tüzében gyengéden megcsókolta férjét. Harry másik kezét is a szőkeség köré fonta, majd ajkának megnyitásával engedte, hogy párja elmélyítse a csókot.

– Harry! - nyögte a csókolózó pár látványától ledöbbent Ron, aki azért jött vissza, hogy valamit kérdezzen a barátjától, hogy mit immár örökre elfelejtette.
– Igen? - nézett rá barátja, továbbra is átölelve tartva Dracót, aki fejét a vállán nyugtatta.
– Semmi! Majd később megbeszéljük! Nem akarok zavarni! - döntött Ron elnézve a két boldogan mosolygó férfit, akik meg sem várták, hogy elmenjen, máris újra egymás ajkaira tapadtak.

Hermione épp az imént utánuk küldött csomagjaikat ellenőrizte, amikor a férje visszatért.

– Na, megtaláltad?
– Meg, de eléggé elfoglalt volt, úgyhogy majd később beszélek vele.
– Elfoglalt? Mégis mivel?
– Én úgy láttam Malfoy szájával – vágott fancsali képet Ron, de feleségére nézve kitört belőle a nevetés.
– Akkor estig nem is fognak előkerülni! Láttad, hogy mosolygott Harry?
– Igen! Hihetetlen, hogy pont Malfoy mellett lett ilyen boldog! Mit tudhat, amivel ilyen hatással van Harryre?
– Hát lenne egy két tippem. Megmutassam? - ült a férje ölébe sokatmondó mosollyal Hermione, és elégedetten sóhajtott fel, amikor erős karok ölelték át, és egy követelőző, szenvedélyes száj tapadt az övére, elűzve minden értelmes gondolatot.

Folyt.köv.