Váratlan vendégek

Másnap Harryék mégsem látogatták meg Ginnyt, helyette inkább Draco javaslatára Hermiónéhoz fordultak, aki aztán nyomban elindult Londonba a barátnőjéhez.
Ront a két férfi megfékezte mielőtt elindult volna kivégezni Zambinit, de miután Harry elmondta neki az egész történetet kissé lehiggadt. Draco beszámolója után pedig lelkesen csatlakozott a bosszú hadjárathoz, még a Malfoyok iránti gyűlöletén is túltéve magát.
A három férfi két dologban egyetértett: 1. Zambininek vesznie kell, 2. Ginny dolgát jobb lesz a nőkre bízni.

Harry három napig élvezhette a látszólagos béke idilli pillanatait, mialatt Draco és Ron vadabbnál vadabb terveket szőttek a bosszúra, és Hermione még nem ért vissza.
Persze sejtette, hogy ez nem tarthat sokáig, elvégre a férje nem az a kedves otthonülő típus! Kíváncsi volt, hogy barátja és a férje mikor szólalkoznak össze.
Három nap elteltével kezdte nagyon furcsán érezni magát. Draco és Ron továbbra sem átkozták szét a másikat, sőt egyre több és több közös dolgot fedeztek fel egymásban. A férje vele sem veszekedett, sőt kimondottan elbűvölően viselkedett. Márpedig ha Draco akart nagyon elbűvölő tudott lenni! És most úgy tűnt akar.
Harry azon kapta magát, hogy lassan a gondolatainak nagy részét egy bizonyos szőke volt mardekáros foglalja le magának. Ami nem is volt meglepő, hiszen a nap huszonnégy órájából, legalább húszban élvezhette Draco társaságát. És ebben az élvezet nagy szerepet kapott! Lassan ott tartottak, hogy a teste azonnal reagált a másik varázsló jelenlétére, és egy étkezést is nehezen ült végig anélkül, hogy ne akarja rávetni magát! Bár úgy tűnt ez az intimitás nincs ellenére a másiknak sem.
Harry sokat töprengett azon, hogy hogyan mondja meg a férjének, hogy szeretné, ha még a mostaninál is intimebb közelségbe kerülnének...

Ezen töprengett, a dolgozószobában, amikor szőke ciklon formájában beviharzott Draco.

– Hát itt vagy! Szerinted háromszáz meghívott elég lesz a partira? - szegezte Draco azonnal a kérdést a meglepett férfinak.
– Mi? Háromszáz? - csuklott el Harry hangja.
– Szerinted is kevés?
– Draco! Egy kis partiról volt szó!
– Még mindig arról van szó! Szerinted könnyű egy ilyet megszervezni?
– Nem is ismerünk háromszáz embert!
– Te lehet, hogy nem. De én igen. Most mégis hagyjam abba a szervezést? - méltatlankodott a szőkeség.
– Ne hagyd abba! De háromszáz embernél egy fővel sem lehet több – adta meg magát Harry a sorsának.
– Nem lesz – vágta rá azonnal Draco mosolyogva, Harry pedig tudta, hogy már megint átvágták a palánkon!
– Gyere ide, te manipulátor – kapta el a kifelé igyekvő karját Harry, és magához húzta egy szenvedélyes csókra. Aztán még egyre...
– Nekem dolgom van – zihált a szőke, ahogy a volt griffendéles a nyakát kezdte csókolgatni, miközben az ölébe ültette.
– Halaszd el – javasolta Harry és egy mozdulattal lerántotta a csábító hófehér testről a pólót.
Ahogy a zöld szemű kísértés ölében ült, zihálva a vágytól, miközben feszülő férfiasságuk összedörzsölődött Draco fejéből kiröppent minden gondolat. Testét ívben hátrafeszítette, és hagyta, hogy férje ajkával és kezével bejárja a csupasz mellkasát.

– Draco!
– Hm?
– Akarlak – súgta Harry, vágytól égő szemekkel nézve a párját.
– Érzem – mozdította meg a csípőjét jelentőségteljesen a volt mardekáros, mire mindketten felnyögtek.
– Egészen akarlak – pontosított Harry, és a szőkeség szemébe nézve, látta, hogy a varázsló megértette, hogy mit akar mondani.
– Most?
– Dehogy – nevette el magát a volt griffendéles – Nem egy íróasztalon akarlak először!
– Én is akarlak, akár egy íróasztalon is! - csókolta meg a szőke szenvedélyesen párját.
– Huh! Ha így folytatod – nyögte Harry, amikor érezte, hogy férje ujjai becsúsznak a nadrágjába, és a férfiasságát kezdik simogatni.
– Te akartad, hogy halasszam el a bokros teendőimet, tehát most kárpótolnod kell – susogta férje fülébe Draco.
Ezután több szó már nem hangzott el, mert Harry felültette a szőkét az íróasztalra, lerántotta a nadrágját, és a szájával kezdte el kényeztetni, hogy kárpótolja..., aztán hagyta magát is kárpótolni...

A nagy kárpótlás után még ebédnél is úgy vigyorogtak egymásra, mint két tini szerelmes, ahogy azt Ron meg is jegyezte. Ugyanis a vörös hajú varázsló, mióta a felesége elutazott mindig Harryéknél ebédelt.

– Minden készen áll? - tudakolta az ebéd végeztével Ron Dracótol.
– Minden – válaszolt a kérdezett.
– Miben mesterkedtek már megint? - tudakolta Harry.
– Zambini. Parti. Bosszú – foglalta össze Draco.
– Zambini és a parti? - nézett kérdőn a férjére Harry.
– Bizony. Őt is meghívtam, pontosabban a kedves nejét a te nevedben.
– Ne is szóljak, mi? - sóhajtott Harry tettetett kétségbeeséssel.
– Ne bizony – simított végig férje karján Draco.
– Hé én is itt vagyok! - háborgott Ron, hogy rá senki sem figyel, de igazából szája sarkából fél mosollyal nézte az elé táruló látványt.
Ron, sosem vallotta volna be senkinek, de valójában nagyon örült. Annak, hogy barátját ilyen boldognak, kiegyensúlyozottnak látja, és ha ezt az állapotot Draco Malfoy éri el Harrynél, akkor ő hajlandó elfogadni a kapcsolatukat! Harry megérdemli, hogy végre boldog legyen.

Harry és Draco másnapra várták a vendégeiket, délelőtt Draco szüleit, délután pedig a Roxfort igazgatóját és tanárait. Mike biztosította a párt, hogy minden készen áll a vendégek fogadására.
Ron sem maradt ebéd után sokáig. Mindent megbeszéltek, amit akartak, így Dracónak lehetősége nyílt némi magán szervezkedésre. Mint például egy gyertyafényes romantikus vacsora kettesben a férjével, utána egy forró habfürdő, szintén kettesben, aztán, ki tudja?
Ennek érdekében Mike-kal lebeszélte a vacsorát a lakosztályban, kissé átalakította a saját fürdőjét, hogy egy kád is helyet kapjon benne, és átvitette a zokogó és átkozódó tükröt az egyik vendégszobába.

Miután mindezzel végzett elindult, hogy felinvitálja Harryt a lakosztályukba. Nem is lepődött meg, hogy még mindig a dolgozószobában van, papírhalmok mögött. Tényleg beszélniük kell Hermiónéval, gondolta Draco.

– Vacsoraidő van – mosolygott a lehető legcsábítóbb mosolyával Harryre.
– Megyek, csak ezt még befejezem – bólintott Harry, majd visszafordult a papírok felé.
– Most – közölte a szőke ellentmondást nem tűrő hangon, és felhúzta a volt griffendélest a székből.
Harry mintha csak erre várt volna, azonnal átölelte a másik varázslót és ajkával megkereste a másikét. Draco arra gondolt, hogy a vacsorát, fürdőt és mindent elhalaszt, és azonnal bevonszolja a másikat az ágyba, amikor a szenvedélyes csók közben, Harry lecsúsztatta kezét a fenekére.
Éppen készült ezt a kívánságát közölni is párjával, amikor:

– Nocsak! Nocsak! Zavarunk talán? - tudakolta egy gyanúsan ismerős fensőbbséges hang.
– Drágám! Ugye megmondtam, hogy értesítsük őket, arról hogy korábban érkezünk?

Miután kibontakoztak egymás karjából, megmutatták a Malfoy házaspárnak a szobáját, ahol Narcissa azonnal el is kezdett pakolni, kitessékelve a három férfit.
Lucius pedig hideg mosolyával közölte Harryvel, hogy ha ráér, hozott magával néhány iratot, amit át kellene nézniük…

Draco belátta, hogy az esti szép tervei elúsztak, és rosszkedvűen nézte, hogy apja elhurcolja a férjét a dolgozószoba felé. Harry vetett a férjére egy segélykérő pillantást, amit Draco vett is, így nagyot sóhajtva követte őket.

Folyt.köv.