Mivel odakint már jó idő van, ezért Lindát mindig ki kell vinni a játszótérre játszani. Már alig várja, hogy az anyukája készen legyen a takarítással, már az ajtóban toporog, és türelmetlenkedik.
-Jaj kicsim ne türelmetlenkedj már annyit, mindjárt készen vagyok a takarítással, és kimegyünk játszani. Jó lesz?
Linda bólintott, és már nem toporgott annyira türelmetlenül az
ajtóban, de azért még mindig nagyon figyelte az anyukája minden mozdulatát.
Nem sokkal később készen lett a takarítással, és szólt Lindának, hogy felöltöztesse.
Kivételesen most nem kellet noszogatni, mert abban a pillanatban az anyukája előtt termett.
Amikor felöltöztette, már indult is az ajtóba nehogy lemaradjon.
-Hahó, várd meg amíg én is felveszem a kabátomat, nevetett.
Erre Linda kissé mérgesen ránézett az anyukájára, hogy siessen, mert ő már bizony menne játszani.
-Már indulhatunk is.
-A motorodat hol hagytad? kérdezte Lindától.
A kislány kifele mutatott az ajtón.
-Jól van, akkor induljunk.
Linda boldogan rohant kifele az ajtón, és már fel is pattant a motorjára.
-Kisasszony lassabban közlekedj, mert nekimész valakinek, vagy megütöd magad. dorgálta meg kedvesen Lindát az anyukája.
Ilyenkor Linda mindig lassabban hajtott, mert jól tudta, ha nem ezt teszi, anyukája mérges lesz rá.
-Látod tudsz te lassabban is közlekedni ha akarsz.
-Most meg megint hova mész te kis csibész? kérdezte nevetve az anyukája.
-Látom már a barát nődet szeretnéd kicsalni.
-Jól van kopogj be hozzá, hátha még itthon vannak.
-De ha nem jön ki senki indulunk a játszótérre.
Így is történt. Bekopogtak az ajtón Lindával az élen, és mivel hiába vártak, elindultak a játszó térre, annak a reményében, hogy majd ott összefutnak Rozival.
Még el sem értek a játszótérig, Linda már észre is vette Rozit, és már le is ugrott a motorról, hogy futhasson a kis barát nőhöz.
-Ma milyen szeleburdi vagy kislányom.-mondta nevetve Lindának az anyukája, de az meg se hallotta, mert már Rozival sétáltak kézen fogva a homokozóhoz, hogy együtt építsenek fel egy homok várat. Később meg odamentek a hintához, és ott játszottak egy darabig. Amikor eljött az idő, hogy haza kell menni, a két lány nem igen akart szót fogadni. De mikor a szülők közölték velük, hogy ha nem mennek haza, akkor ott maradnak éjszakára, a két barát nő elindult a szülők fele, mert megijedtek, hogy tényleg ott akarják hagyni őket.
-Tudjátok, hogy ebéd után le kell feküdni, mert fáradtak lesztek. Majd még kijövünk a játszótérre máskor is.
Melindáék szót fogadtak, és elindultak hazafelé. Természetesen mindketten egymás mellett mentek kézen fogva.
Ebéd után amikor Linda felébredt, már nem mentek ki, mert a kertbe kellett veteményezni.
De nem volt baj, mert ott is feltalálta magát. Kijelöltek a számára egy kis részt, és ott nyugodtan veteményezhetett, nem szólt bele senki, hogy nem jól csinálja. Közben figyelte a felnőtteket, és ő is megpróbálta ugyanúgy csinálni ahogy ők. Volt is belőle móka kacagás, de legalább annyira elfáradt, hogy este amikor lefektették, szinte azonnal el aludt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés