Eközben Mikka és GothRenamon a városban járkáltak, ahol az Angemon szelídítőjét látták. Mikka egyszer csak meglátta, és odakiáltott neki:

- Állj meg! -Beszélni akarok veled!
- Mit akarsz? -kérdezte a fiú.
- Kihívni egy digimon csatára. Egy tisztességes digimon csatára.
- Rendben. Legalább meglátjuk a sötétség vagy a fény az erősebb. Egyébként a nevem Mark.
- Akkor, Mark, fél óra múlva az elhagyatott stadionban találkozunk.
- Ott leszek.

Mikka bólintott, majd elindult a stadion felé. Gondolta odamegy hamarabb és még edz egy kicsit GothRenamonnal. Nem kellett sokat várnia, pár perc múlva megjelent Mark is Patamonnal.

- Akkor kezdhetjük? -kérdezte Mikka, miközben elővette a digivice-át.
- Kezdhetjük. Patamon, digiváltozz!
- Patamon digiváltozik, Angemonná!
- Ne félj GothRenamon. -szólt oda Mikka halkan -Igaz hogy ő champion, de te erősebb vagy nála.

GothRenamon bólintott, majd felrepült. Az Angemon is felrepült, és rögtön neki is ment a botjával. GothRenamon megfogta a botot két kézzel, és hasbarúgta Angemont.

- HALÁLOS ESŐ! -kiáltotta GothRenamon, és ezernyi kis piros fénylő tüske jött ki a szárnyából. Angemon megpörgette a botját, és kivédte mindet.
- Fenébe! -kiáltott Mikka -Ez így nem lesz jó! Próbálj egy másik támadást!
- MÉREG TÜSKE! -GothRenamon kezéből kijött egy hatalmas vörös tüske és megpróbálta megtámadni vele Angemont. Azonban Angemon ezt is kivédte, és letörte GothRenamon tüskéjét.
- Ajaj, vesztésre áll a kis sötét! -nevetett Mark -Ezaz Angemon!
- Gyorsan tennem kell valamit! - mondta halkan Mikka -Ha nem csinálok valamit, Angemon megöli GothRenamont! Azt nem engedhetem!
- Mikka! Segíts! - nyögött GothRenamon -Nem bírok vele!
- Ne add fel, barátom! - Mikka felsegítette GothRenamont -Próbáld meg még egyszer!

Ekkor az Angemon keze fényleni kezdett és meg akarta támadni őket. Mikka becsukta a szemét, GothRenamon pedig érezte hogy itt az idő, hogy digiváltozzon. Mikka digivice-a elkezdett fényleni, csak úgy mint GothRenamon.

- GothRenamon digiváltozik, Ceberimonná!

Mikka végre kinyitotta a szemét, de nem volt sok értelme, hiszen olyan sűrű köd lett hirtelen, hogy nem látott semmit. Megijedt hogy történt valami GothRenamonnal, így hát elkezdte keresni.

- GothRenamon! Hol vagy?

Nem válaszolt, csak halotta az Angemon ordítását, valami morgást, majd csak annyit látott, hogy Angemon szétfoszlik, és egy hatalmas valami magába szívja az adatait. Ekkor halotta, ahogy Mark ordít. Mikka bátor fiú volt, most mégis félt. Nem látott szinte semmit és valami éppen megölte a szeme láttára Angemont.

- Te jó ég, remélem GothRenamont nem kapta el. És honnan jött egyáltalán?

Ekkor meglátott maga előtt három vérvörösen izzó szempárt, és halott valami morgást.
- Ajaj. - nyelt egyet - Most végem.

Ekkor azonban egy nyúlszerű lény pofonvágta a szörnyet. A szörny hátrált egy kicsit, majd a nyúl újra megtámadta:

- HALÁLOS GOLYÓZÁPOR! -a kezén lévő gépfegyverekkel kezdte el lövöldözni a szörnyet.
- Mikka, minden rendben? -fogta meg valaki a vállát.
- ÁÁÁ! Ja, csak te vagy Vittu. De örülök, hogy látlak. -mondta Mikka.
- Bemutatom neked a negyedik szelídítőt, ő Kate, Kate Mikka.
- Hello! -köszönt Kate -Honnan jött az a hatalmas digimon?
- Fogalmam sincs. Egyébként az a digimon a tiéd?
- Igen, ő DevilGargomon.
- Hú! Akkor erős szelídítő lehetsz! GothRenamon még nem - ekkor jutott eszébe GothRenamon.
- Még nem mi?
- Úristen! Lehet hogy a szörny megölte! Meg kell keressük!