Még nem is léptünk be a falu kúszónövényekkel, mohával teli kapuján, egy helybéli odafutott hozzánk:

-Szervusz Morgandin! Ő kicsoda? - mutatott rám.
-Ő Lulu, Julie. A Valós Világból jött, ott ember volt. Mostantól itt fog élni. - hálásan néztem az idős Nativmonra, utána pedig Juliera. Úgy látszott, nem vagyok ellenszenves neki.
-Ha nem bánod, körbevezetlek itt a faluban és elmagyarázok mindent.
-Oké.

Újdonsült barátnőm mindent elmondott erről a kis településről. Több száz éve fönnmaradt a törzs(ünk), de a lakosoknak mindig akadt ellenségük. A Labramonok voltak a veszélyes digimonok listáján az elsők. Lehet, hogy aranyos, ölelgetnivaló kutyusoknak néznek ki, de nem azok, főleg nagyobb alakjaikban. Második Bango volt, a Tylomon. A Nativmonok csak akkor hozhattak friss vizet Lombra folyóból, ha ez az átkozott teremtmény nem tartózkodott ott.

-Még senki se próbálta legyőzni? - kérdeztem Juliet.
-Meg vagy veszve?! Bango nagyon veszélyes!!
-Hm... - csak ennyit feletem, de a fejemben máris kirajzolódott egy merész, őrült ötlet...