Az Amerikát is meghódító Back To Black diadala után a brit piac máris Amy Winehouse „normálisabb” utódját keresi. Több versenyző is feltűnt (Candie Payne, Gabriella Cilmi, és a 2008 elején rögtön egy No.1 albummal bemutatkozó Adele – lásd: 19), de a sok „új Amy” közül a legnagyobb befutó egy másik Amy, a szőke Aimée Duffy: a walesi soul-pop szirén – akire az est.hu már a 2005-ös Mint Royale-lemezen való közreműködése idején felhívta a figyelmet – 2008 márciusának elején egyszerre vezeti Nagy-Britanniában az albumok listáját Rockferry című anyagával és a kislemezlistát a már hetek óta No.1 pozícióban tündöklő Mercy című megaslágerrel. Duffy albuma csak áprilisban ér a magyar boltokban, addig ezzel a négyszámos maxival melegíthetünk.

Az 1984-as születésű Aimée Ann Duffy egy tengerparti kisvárosban nőtt fel Wales észak-nyugati csücskében, ahol a walesi nyelv még erősen tartja magát, így 19 évesen a helyi Wawffactor zenei tehetségkutató tévéműsorban való feltűnése után első EP-jét is még walesiül vette fel, kelta-folkos hangulatban. A még Aimée Duffy néven jegyzett háromszámos címnélküli lemez után a britpop korszak helyi hősei, a néhai Catatonia és 60ft Dolls együttesek egykori gitárosai vették először pártfogásukba, és így jutott el a Rough Trade-főnöknő Jeanette Lee-hez, aki a menedzseréül szegődött, majd a Suede egykori gitárhőséhez, Bernard Butlerhez, aki Duffy három éven át készülő albumának fő társszerzője és producere lett. Az áttörést hozó kislemezdal, a Mercy azonban nem Butlerrel, hanem egy bérszerzőként sokfelé dolgozó – de ekkora sikerszámot még sosem alkotó – brit zenész-producerrel, Steve Bookerrel készült. Az időtlen hangzású Rockferry albumon lényegében a Mercy az egyetlen szám, aminek a zenei alapjaiból némi modern technikát is érezhetünk, így tökéletesen alkalmas, hogy a régi zenék nosztalgikus rajongói mellett a fiatal közönséget is berántsa. A hatvanas évekbeli girl group hangzás és a fekete amerikai soul zenét brit földre álmodó northern soul tradíciók közé belőtt elegáns popdal némileg a Chain Of Fools című Aretha Franklin-klasszikusra is kacsint, sőt szövegében itt pont azt közli a szerelmes leány, hogy ő nem akar mellékszereplő helyzetbe kerülni, és ha a férfi nem tudja teljesen felvállalni, akkor eressze el, ne bűvölje tovább. 
 
A hozzánk eljutott maxira a Mercy és – a northern soul hatást képileg is hangsúlyozó – videoklipje mellé nemcsak a brit CD-single és vinyl kislemez egy-egy bónuszdala, a dús hangszerelésű Tomorrow és az egyetlen zongorával kísért Save It For Your Prayers került, hanem a Nagy-Britanniában 2007 decemberében megjelent legelső kislemeznek, a Rockferrynek a B-oldalas száma, az Oh Boy is. Ez utóbbiban szintén csak egyetlen hangszer (a már említett 60ft Dolls rocktrió egykori dalszerző-vezérének, Richard Parfittnak az akusztikus gitárja) a kíséret, és megbizonyosodhatunk, hogy az ifjú énekesnő még így csomagolás nélkül is mennyire jó. Ezzel a három elsőrangú bónuszdallal a Mercy maxi tökéletes kiegészítő a tízszámos Rockferry album mellé.