A feltételezések szerint az országnak nagyjából ezer négyzetkilométere veszélyes; mintegy 250 ezer aknát rejt a föld.

A robbanószerkezetek eltávolítása lassan halad és a munka nagyon drága. Ráadásul az aknamentesített területek sem biztonságosak teljesen: hiába vizsgálják át a tűzszerészek az adott területet, egy-két akna elkerülheti a figyelmüket.

A zágrábi egyetem mezőgazdasági fakultása éppen emiatt kezdett kísérletekbe a méhekkel.

A képzés mindössze három-négy napig tart. Egy hálóból készült sátorban elhelyeznek egy méhrajt és több táplálkozási pontot számukra. Ezek némelyike valóban tartalmaz élelmet a méhek számára, a többi viszont nem.

A kutatók azoknak a helyeknek a környezetében, ahol a méhek élelmet találnak, átitatják a talajt a robbanóanyagot alkotó vegyületekkel.

Az eddigi eredmények szerint a méhek a robbanóanyagok szagáról hamarosan az élelemre asszociálnak.

Amennyiben bebizonyosodik, hogy a méhekben ez a folyamat megbízhatóan lezajlik, akkor a speciális képzett méheket elengedik egy olyan területen, amelyet már mentesítettek az aknáktól.

A rovarok röptét egy hőérzékelő kamerával követnék. A méhek a remények szerint azokon a területeken szállnának le, ahol megérzik az ottmaradt TNT szagát. Ezután tűzszerészek vizsgálják át az általuk megjelölt helyet.

Amennyiben ez az eljárás sikeres lesz, jelentősen olcsóbbá válik majd az aknamentesítés a délszláv országokban.

Robbanószerek kutatására más állatokat is használnak világszerte. Mozambikban például a gambiai óriás erszényes patkányokat képezik ki erre a feladatra.

A kutyákat elsősorban nem aknák, hanem más elrejtett robbanószerkezetek felkutatására használják, súlyuk miatt ugyanis nem lehet őket kiküldeni egy aknamezőre.

A második világháborúban a szovjet hadsereg arra képzett ki kutyákat, hogy a hátukra erősített benzines bombákkal másszanak be a német tankok alá, és felrobbantsák azokat.