30. fejezet


A kaszás előtt?



„ A francba! Miért kell nekem mindig ilyesmibe keverednem?! Mi a fenét keresek itt? Egyáltalán hol vagyok?” – kérdezte Attila saját magától. – „Egy autóban. Nem vagyok jól. Mit adtak be nekem? Miért ilyen elmosódott és tompa minden? Mi van velem?” – kezdett pánikba esni a srác. Majd ismét eszméletlen lett. Mikor következőleg kinyitotta a szemét egy ágyban találta magát. Sem párna, sem takaró nem volt, csak egy rugós régi ágy, aminek a fejtámlája fel volt támasztva. A neon erős fénye zavarta a szemét. Egy régi kórházi ágyban találta magát egy régi kopott orvosi lámpával, mely pont a szemébe világított. Megpróbált megmozdulni, de akkor érezte az övek szoros ölelését. A csuklója el volt zsibbadva és a lábai is. Hirtelen megijed, hogy nem is tudja mozgatni, de a lábujjai engedelmeskedtek. Nagy megkönnyebbülés lett rajta úrrá. A szeme lassan hozzászokott a fényhez, lepörögtek előtte az elmúlt óra eseményei. „Vajon mi van Liával?” – kérdezte magától. A szobában szétnézve észrevett egy nagytükröt, ami minden valószínűséggel egy ablak volt a másik oldalról. Tovább nézelődve felfedezte, hogy egy infúziószerűség lóg a bal karjából, amiből cseppenként egy aranybarna színű folyadék folyik. „Méreg! Ki kell jutnom innen!”

- Nem szabad pánikba esned! – hallotta Anna hangját a fejében.

- Anya!

- Igen, veled vagyok! – hallotta anyja szavait ismét Attila.

- Mutass magad! – kiabált Attila. – MUTASSD MAGAD! KI VAGY ÉS MIT AKARSZ! – ordított amennyire tudott.

- Nocsak, nocsak, nocsak! Csak nem idegesek vagyunk? – nyílt az ajtó pár perccel később és egy ismerős alak lépett be rajta. Attila pár percig kutatott az ismertség után, majd beugrott honnan ismeri az illetőt.

- Te szemét! – sziszegte a fogai közül.

- Szántó Attila, ha nem vetted volna észre nem éppen vagy abban a helyzetben, hogy sértegess.

- Rohadék!

- Jaj, hát így kell üdvözölni a régi ismerősödet?! – kérdezte a férfi gúnyosan.

- Az ilyen aljas gyilkosokat így kell! – válaszolta Attila dühösen.

- Én gyilkos? Máris hallucinálsz?

- Mit akarsz tőlem?

- Hogy szenvedj! Meg egy-két nevet! – hajolt a fiú füléhez közelebb és szinte suttogóra vette a figurát.

- Tőlem te nem tudsz meg semmit!

- Nem is én fogok, majd ő! – mutatott az ajtó felé, ahol egy fiatal srác lépett be. Attila biztos volt benne, hogy maximum 16 lehet a srác. Az idősebbik férfi kettesben hagyta őket, de még az ajtóból visszafordult.

- Ahogy megígértem, a nővéred gyilkosa. Tégy vele, amit jónak látsz! – azzal otthagyta őket.

- Végre találkozhatunk! – szólalt meg a kissrác.

- Ki vagy te és honnan ismersz?

- Tudom, hogy te vagy Attila és azt is tudom, hogy te ölted meg a nővéremet.

- Mi, hagyjál engem lógva, én nem öltem meg soha senkit. – válaszolta Attila, majd pár pillanatra elhallgatott. – Te vagy Dani?

- Áh, látom, még emlékszel a nővéremre, Karinára.

- Én őt nem öltem meg, képtelen letten volna bármiképpen ártani neki én szerettem.

- HAZUDSZ! – kiabált rá a srác, majd egy nagy adag aranyszínű folyadékot juttatott az infúziótasakba. – Majd ez megoldja a nyelvedet! – mondta. Pár perccel később Attila ismét eszméletét vesztette. Néhány órával később ismét magához tért.

- Miért ölted meg a nővéremet? – kérdezte rideg hangon a srác.

- Én nem öltem meg! Én szerettem! – motyogta erőtlenül Attila. Mire a srác ismét egy újabb adag szert fecskendezett be neki. Attila ismét eszméletlen lett, de inkább álmodott. Látta, ahogy Laci megöli a lányt, aki szeretett. Keservesen kiabálni és nyöszörögni kezdett:

- NE, NE TEDD! KARIN VIGYÁZZ! Nem, Istenem NEEE! Sajnálom! Megelőzhettem volna! Megelőzhettem volna! – ölelte át álmában a már halott lányt. – Sajnálom! – zokogott a lányt ölelve. A valóságban az egész jelenetnek szemtanúja volt Karina öccse, Dani. Látta azt, hogy a srác álmában a nővére után kiabál és azt, hogy a fiú szeméből könnyek csordulnak ki. „Tényleg szerette?” – kérdezte meg magától a fiatal srác. Ez a jelenet megtörte az eddigi „biztos vagyok a dolgomban és teszem, amit akarok” hozzáállását és elbizonytalanította. Elbizonytalanodott: „Helyes, amit teszek?” – tette fel magának újra és újra a kérdést.

- Jaj, mire gondolok! Elég! – állt fel Attila mellől. – Helyes, amit teszek és pont! – motyogta magának.

- Várj! – ragadta meg hirtelen a kezét Attila. A srác összerezzent. Elhaló hangon folytatta: – Hallgass végig! Ha már úgyis elítélsz, legalább öt percet szánj rám az életedből.

- Rendben, 3-at kapsz. – válaszolta gondolkodás nélkül. „Mit csinálsz, te idióta?” – szidta magát a kimondott szavak után, majd leült ugyanoda, ahol az előbb volt.

- Szerettem a nővéredet! – kezdte Attila erőtlenül.

- Igen, blablabla… Ezt már hallottam. – állt fel.

- Nézd, ha jól sejtem igazságszérumot adtál be nekem és nem is keveset. Szerinted mennyi az esély rá, hogy hazudok? – Néhány másodperc néma csend állt be a két srác között. – Na most, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődésedet folytatnám… A nővéreddel eljegyeztük egymást. Én nem ölhettem meg, biztos alibim van.

- Mégpedig? – kérdezte gúnyosan.

- Akkor éppen kómában voltam mikor Karin meghalt.

- Ja, én meg most jöttem a 6-os busszal.

- Ha nem hiszed, nyugodtan utána nézhetsz! Én téged kereslek már lassan egy éve, mióta visszajöttem külföldről. Ez után is utána nézhetsz, ha gondolod. Egy-két rendőrségi és magánnyomozói jelentést és aktát találhatsz.

- Letelt a 3 perc. – mondta, majd felállt és távozni készült.

- Nézd meg a tálcámat. Találsz benne egy fényképet. Olvasd el, mi van a hátulján! – a srác elment, Attila magára maradt a gondolataival. Körülbelül egy óra múlva Laci jelent meg a szobában.

- Mit akarsz? – kérdezte Attila már a szérummal küzdve.

- Egy címet és néhány nevet! – hallatszott a tömör válasz.

- Nem mondok én neked semmit!

- Majd meglátjuk! Hol van a BK csoport központja, kik a tagjai? – tette fel további kertelés nélkül a kérdést.

- Ne válaszolj! – jelent meg Anna.

- Jé, te is itt vagy? – kérdezte Attila az anyjától.

- Kihez beszélsz?

- Itt van az anyukám. – válaszolt Attila.

- Már hallucinálsz is?

- Nem ő igazi.

- Ja, akkor én mért nem látom?

- Mert hülye vagy hozzá! – hallatszott az egyszerű válasz.

- Ne dühíts fel! – húzta fel magát Laci.

- Különben? – kérdezte ártatlanul Attila.

- Különben meghal az új barátnőd is. – suttogta Attila fülébe.

- Rohadj meg! – köpte szembe Lacit Attila.

- Nahát! – törölte le az arcát. - Erre nevelt a kedves mama? – majd megütötte Attilát, akinek felrepedt a szája.

- Úgy ütsz, mint egy lány! – adta alá a lovat még mindig Attila.

- Akár akarod, akár nem neveket fogok megtudni tőled, vagy meg fogsz halni! – suttogta ismét Attila fülébe Laci.

- Akkor hamarosan találkozok Karinnal. – ekkor lépett be Dani.

- Adj még neki egy dózist!

- De hát… az már halálos lehet!

- Nem érdekel, ad be neki! – adta ki az utasítást Laci.

- Rendben, de most nincs nálam mindjárt jövök. – azzal Dani kiment a szobából. Majd egy fecskendővel tért vissza. Attilára nézett, amiben benne volt valami, ami Attilát meglepte. Érezte, hogy a srác hisz neki. A fecskendő tartalma már a vérében csörgedezett. A szemei szépen lassan elnehezedtek, majd lassan lecsukódtak.

- Hamarosan visszajövök, akkorra beszéljen a madárka. – ezután Laci távozott.

- Azt lesheted! – suttogta a „főnöke” után Dani.

- Attila! Kérlek, ébredj fel!

- Fel vagyok! – suttogta még mindig csukott szemmel.

- Akkor nyisd ki a szemed! – Attila engedelmeskedett. A szemei kivörösödtek és zavart tekintettel figyelte a mellette álló fiatal srácot. - Nézd, rendben van, hiszek neked. Itt van nálam minden cuccod, amire szükséged lehet. Ki kell jutnunk innen. Segítek, de ahhoz neked is kell. Nincs ellenszerem, de tudok valakit, akinek van, és nem sok időnk van eljutni hozzá. Viszont nem aludhatsz el! Oké?

- Ahan! – bólogatott kábultan Attila.

- Gyere! – Dani segített felállni a srácnak.

Elindultak a kijárat felé. Nem sok problémával találkoztak útközben, mivel Dani ismert minden securiti pontos helyét, így egyszerű volt kikerülniük őket. Dani, hogy ébren tartsa Attilát, a nővéréről kérdezgette. Néhány lépésre jártak a kijárattól, mikor váratlanul feltűnt Laci. Fegyver fogott a két „menekülőre”.

- Hova? Hova? Dani, hát te is áruló lettél?

- Te vagy a nővérem gyilkosa! – mondta minden létező gyűlölettel a hangjában Dani.

- Bezony, és milyen megható, hogy az öcsikéje is az én kezem által kerül a kaszás elé. – Időközben Dani átcsempészte Attila kezébe az altatólövedékes fegyvert. Attila minden erejét összeszedve célzott és lőtt, Lacival egyszerre. Majd meg sem nézve, hogy talált e a lövedék. Őrült módjára rohanni kezdtek kifelé. Az épületből kiértek, majd a kerítésen is kijutva, mindketten térdre estek.

- Kijutottunk. – erőltetett magára egy mosolyt Dani.

- De hisz te vérzel! – nézett meglepetten a srácra Attila.

- Bassza meg! – nézte a véres kezét Dani. Mindketten a földre dőltek. Pár méterre tőlük egy kocsi fénye világította be az utat.