29. fejezet

Természetfeletti segítség

- Rendben, lássunk neki. – kezdte el pár perccel Lia felismerése után Viktor. – Először is meg kell találni a fickót. Másodszor pedig meg kell szereznünk a parkoló kamerájának felvételeit.

- Oké! Nekem van pár kapcsolatom a FBI-nál. – kezdte András.

- Én megszerzem a felvételeket a helyi rendőrségtől. – folytatta Alex.

- Én pedig érdeklődöm a CIA-nál, hátha van valami adatuk erről a László nevű fickóról. – folytatta Péter is.

- A CIA-nál? – kérdezett vissza kórusban Alex és András.

- Igen van ott egy-két ember, aki szívességgel tartozik nekem. – válaszolta Péter.

- Honnan ismersz te CIA ügynököket? – kérdezte most már Anikó.

- Egy rövid ideig tanultam náluk. – jelentette ki Péter, már kicsit elbizonytalanodva.

- Micsoda? – kérdezte András.

- Mi az, hogy tanultál náluk? Te ügynök voltál? – kérdezte meghökkenve Alex.

- Igen, 4 vagy 5 hétig.

- És erről nekünk miért nem szóltál? – kérte számon Alex keresztfiát.

- Mert tudtam, hogy dráma lesz belőle, mint ahogy ezt be is bizonyítottátok nekem. – majd a kezében tartott mobiltelefonba kezdett beszélni, amit vélhetően egy másik fél is viszonzott, mert elég hosszú beszélgetés vette kezdetét. András, Alex, de még Anikó sem tudta lenyelni a békát, hogy ők ilyen fontos dologról nem tudtak. Mindhárman várták, hogy Péter letegye a telefont, A srác feléjük nézett, majd felment a szobájába.

- Elég legyen! – szólt rájuk Lia, most a cél az, hogy megtaláljuk Attilát. Ha meglesz ráértek drámázni.

- Igaza van! – nézett össze a három idősebb ügynök.

- De legalább tudjuk, hogy honnan tud a „Főnök” Péterről.

- Ez igaz lépjünk tovább. – folytatta a gondolatmenetet Anikó is.

- Rendőrség, CIA, FBI mozgósítva. A NEMZETBIZTONSÁGot és az INTEPOOLt is be kell vonnunk. Meg kell találnunk a férfit, különben…

- Intézkedem! – kiabált már a számítógép elől Alex.

Pár óra múlva Viktor elégedetten mosolygott a kamera felvételével.

- Megvan! – mosolygott elégedetten.

- Ügyes! – mosolygott Anikó. Alex viszont észre sem vette a srácot. András az ellenszerrel bajlódott. Lia megpróbált egy kicsit aludni, Peti szintén elégedetten sétált le a lépcsőn.

- Megvan! – lobogtatta a kezében a papírokat, amire még a tinta sem volt ideje rászáradni.

- Gyűlést most! – mondta kórusban a két fiú.

- Oké, oké! – tette fel megadásképpen a kezét Anikó.

Pár perc múlva már mindenki a körasztalnál ült. Egyedül Lia hiányzott, aki annyira mélyen aludt, hogy nem lehetett felébreszteni. Először megnézték a felvételt, amiből kiderült, hogy tényleg László az ő emberük. A következőkben Péter ecsetelte az ő általa talált információkat. Kiderült, hogy László az iskola végeztével hazautazott. A mostohaapja halála után, akivel a viszonyuk soha nem volt valami fényes.

- De mivel apuka gazdag volt… - ecsetelte Péter - …örökségül hagyott egy-két villát, néhány raktárt, meg néhány gyógyszercéget is egyetlen fiára. Kivéve azt az egyet, ami a kórházzal van szerződésben. Az az egyetlen hazai cég, ami nincs ennek a rohadéknak a keze alatt. Apuci kicsi fia életében sohasem találkozott az apjával, viszont a halálával milliárdos lett.

- Ennyi? – kérdezte András gúnnyal a hangjában. – Ennyit tudtál meg két és fél óra alatt?

- Nem. – válaszolta magabiztosan Péter. – Itt van a lakása, a cége és a raktárak. – mutatott a térképre, ami ismét a hűtőszekrényen jelent meg. Piros pontokkal jelezvén a lehetséges helyszíneket. – Ezenkívül… - dobott egy nagyobb kötet papírt András felé Péter. - … az elmúlt pár hét bankszámlakivonata, helyszínek, ahol az elmúlt napokban megfordult és egyéb nyalánkságok.

- De hát… még … a cipőmérete is itt van. – lepődött meg Anikó a papírokat nézegetve.

- Tehát csak meg kellene találnunk, hol lehet Attila.

- Pontosan.

- Mit vagytok úgy oda, ez már csak 14 helyszín, ha jól számolom. 3-as csoportokat kell alkotnunk.

- Nincs időnk végignézni minden helyszínt. Jelenleg 6-an vagyunk és Lia alszik, a többiek meg dolgoznak a kórházban én, pedig nem hagyhatom itt az ellenszert még nincs kész. Az legalább 4 óra még. Minden helyszín egymástól legalább fél órás útra vannak még a te vezetési stílusoddal is. – mutatott Péterre András. – …és akkor még be sem mentünk Attilának pedig nincs annyi ideje.

- Tudom! Még itt ülünk, addig két helyszín mínusz, mivel néhány ismerősöm besegít a keresésbe.

- Akkor Alex és Anikó kimennek ide, utána ide. Péter és én pedig ide és ide. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot Andráson keresztül. Nincs magánakció, ha Lia a felébred és András is végez az ellenszerrel, akkor ti is beszálltok a keresésbe. Van valakinek problémája ezzel?

* * *

Lia a fürdés után és miután rájött ki az aki Attilát elrabolta kicsivel könnyebben hajtotta álomra a fejét. Nyugtalanul aludt. Álmában egy kocsiban utazott, de semmit sem látott és mozdulni sem tudott. Érezte, ahogy valami bilincsszerűség szorítja a csuklóját és a lábát. A szemeit nem bírta kinyitni, határozottan tisztán hallotta a kocsi hangját. Meg is állapította, hogy egy Mercédesz típusú 2010 évjáratú motor dorombolt a kocsiban. Érezte, hogy nagy a kormány holdjátéka, a fék már régi és kopott, mert nagyon nyikorgott egy-egy fékezésnél. A feje zsongott, érezte a drog hatását, ami tompította az érzékeit az agyműködését, meggátolta a „tiszta fejjel való” gondolkodást és pánik lett úrrá rajta. Áthaladtak néhány vasúti átjárón, ami metró vagy villamos is lehet. Hallotta a jellegzetes templomi harangszót, ami csak egyetlen egy lehet a környéken, mivel 50 km-es környezetben nincs másik torony, ami ezt a zenét játszaná. Lia elvesztette Attila érzékeit, majd újra a saját bőrében találta magát egy bárban, ahol csak ő volt és a pultos hölgy, aki kiköpött mása volt Anikónak.

- Segíthetek? – kérdezte kedvesen.

- Hogy kerültem ide?

- Álmodsz kedvesem. – válaszolta a hölgy.

- Maga nagyon hasonlít Anikóra.

- Igen tudom, a testvére vagyok.

- Micsoda? – kérdezte a lány. – Maga Péter és Attila édesanyja?

- Igen én. Meg kell találnod a fiamat, az álmod segít.

- De hogyan?

- Te vagy az egyetlen, aki megtudja találni. – tette hallatlanná Lia kérdését Anna. – Ébredj fel! – suttogta el, amire Lia felriadt. Lerohant a konyhába. Még mindenki ott volt.

- Akkor Alex és Anikó kimennek ide, utána ide. Péter és én pedig ide és ide. Folyamatosan tartjuk a kapcsolatot Andráson keresztül. Nincs magánakció, ha Lia a felébred és András is végez az ellenszerrel, akkor ti is beszálltok a keresésbe. Van valakinek problémája ezzel? – tett pontot az ülés végére Viktor.

- Nekem van! – szólalt meg Lia az ajtóból.

- Mégpedig? – kérdezte meg a húgától Vik.

- Nem hiszem, hogy minden helyet végig kellene néznünk.

- Miért is nem? – kérdezte Vik.

- Mert… - majd Lia a fejéhez kapott hirtelen szédülni kezdett, majd a földre esett. Néhány pillanatig eszméletlen volt. Ez idő alatt Viktor és Robi odaszaladt.

- Húgi ne tedd ezt velem! – suttogta a lánynak miközben megemelte a lány fejét. Robi egyből orvosként kezdte vizsgálni a lány állapotát. András pedig egy pohár hideg vizet hozott a lánynak, aki lassan ébredezni kezdett.

- Mi…mi történt? – kérdezte vérvörös szemekkel zavaradottan.

- Elájultál. – suttogta Viktor.

- Oszolj! – adta ki a határozott utasítást András.

- Mi? A húgom most ájult el, ez téged egyáltalán nem érdekel? – kérdezte felháborodottan Viktor.

- De, pontosan azért. Felültetnéd a kanapéra? – Viktor engedelmeskedett az utasításnak.

- Idd ezt meg és mond el mit láttál! – adta a lány kezébe a hideg vizet András.

- Levendulamezőt.

- Álmodtál is?

- Igen.

- Mit?

- Az utat.

- Attila szemével?

- A gondolataival.

- Meg tudod találni?

- Talán.

- Akkor próbáld meg!

- Rendben. – bólintott a lány, majd a térképhez ment. – Vasúti átjáró, templom, levendulamező. – suttogta magának a térképet nézegetve. – Ez lesz az! A környéken egy 2010-es évjáratú Mercédesz Vitonak kell állnia.

- Rendben, 4 óra múlva kész az ellenszer, addig javaslom mindenkinek, hogy pihenjen egy kicsit.

- Mi? – kérdezte Robi, Péter és Viktor kórusban.

- Jól hallottátok! – válaszolt András nekik.

- Elárulnátok mi volt ez az egész? – kérdezte Péter.

- Neked kéne legjobban ismerni azt, ami az imént történt.

- Miért is?

- Mert a szimbiózis egyik példája volt, ami közted meg a bátyád között párszázszor megtörtént már.

- Szimbiózis? – ült le egy közeli székre a srác összetörten.

- Igen, látom még emlékszel néhány dologra.

- De miért vele van kapcsolatban?

- Azt én sem tudhatom, ehhez én nem értek.

- Mert megmaradt köztük a kapcsolat mikor el akart menni a házból. – válaszolta félvállról Anikó, majd a lány homlokára egy hideg borogatást tett.

- Köszönöm ez most jólesik.

- Tudom, az első pár alaklom, mind ezzel jár. Később megszokod.

- Micsoda, nem ez lesz az utolsó alakalom?

- De nem ám!

A ház 3 órára elcsendesült. Az utolsó egy órában mindenki előkészült az akcióra. Az ellenszer elkészülte után mindenki útra kelt. Lia Attila motorjával ment. A többiek pedig András és Péter kocsijával. Robi pedig a saját motorjával.