Hihetetlen, de igaz
Kitty 2004.12.10. 18:00
Soha nem szabad föladni...
-Megígéred?
-Megígérem –mondta majd megtörölte a lány szemét.
-Nagyon fogsz hiányozni –folytatta a lány.
-Te is nekem. Szeretlek –mondta a fiú, majd megcsókolta a lányt. Aztán hátrálva kiment az ajtón. A lány kapott utána, hogy soha ne érjen véget a csók, de a fiú már elment. Becsukta az ajtót és az ablakon át a távolodó kocsi után nézett. Ekkor elindult egy lassú szám. Könnyek gyűltek a lány szemében. Bár a kocsi már régen elhajtott ő még mindig nézett utána. Tenyerét az üvegre tette és végighúzta rajta a kezét. Ledőlt az ágyára és teljesen átélte a számot. Sírt, keservesen sírt. Legurult az ágyról. Egy, két percig ott elmélkedett majd felállt. Sétált a szobájában fel áll. Újabb emlék jutott az eszébe. Leült az ágyára. Maga előtt látta, ahogyan a fiú baseballozik, és miután megnyerik a meccset az összes sportolónak a barátnője odamegy és gratulál, csak az a fiú van egyedül. Oda megy hozzá és gratulál. A fiú ránéz a többi párosra. Mindegyikük csókolózik, erre ő is megcsókolja. A lány elmosolyodott majd újabb sírás küszöbén állt. Megint eldőlt az ágyán és gondolkodott, majd szeme lassan lecsukódott.
3 évvel később
-Nem hiszem el, hogy nem vágysz egy pasira!
-De hidd csak el… én kitartok Scott mellett…
-Nem vagy te normális. Egy csomóan járnának veled, és nem is néznek ki rosszul, erre te kitartasz Scott mellett. Neki biztosan van már új barátnője.
-Nem baj. Megígérte, hogy találkozunk még, akkor én megvárom…
-Te tudod. De én a helyedben tovább lépnék. Gondold át Lory! –mondta Kitty majd kiment a szobából, de az ajtóból még visszafordult –De azért eljössz a klubba ma igaz?
-Persze –mosolygott Lory.
-A buli… nem is értem minek megyek. Na mindegy. Akkor keressünk valami ruhát –mondta magának, majd kinyitotta a szekrényét. Végül egy fekete pánt nélküli fölső mellet döntött amelyen középen pink minta volt és egy fekete nadrág mellet amin pink varrás volt.
-Indulhatunk? –kérdezte Kitty. Lory bólintott.
Megérkeztek a klubba. Már javában állt a buli. Mindenfelé táncoló fiatalok. A két lány leült a pulthoz. Egyszer csak megjelent Lance és elhívta Kittyt táncolni. Lory egyedül maradt. Felállt és elkezdett a színpad felé menné kerülgetve a táncoló párokat. Legalább akkor hagy találkozzon valami híres bandával. Mindenfelé szerelmes párokat látott. Megszaporázta a lépteit. Egyszer csak meghallott egy ismerős dalt. Azt a dalt amit azon a napon hallgatott amikor Scott elment. Karaoke est volt. Egy ismerős hangot hallott, de nem akart hinni a fülének. Mit keresni ő itt? Azért megpróbált utat törni a színpad előtt ugráló bulizók között. Mikor elért a színpad elé a csodálkozástól kinyílt a szája. De bizony ő volt az. Ő kire már három éve vár. Elindult a színpadra vezető lépcső felé, de ott biztonsági őrökbe futott.
-Állj, állj! Egyszerre csak egy ember énekel a színpadon. Várd ki a sorodat –mutatott a várakozók felé.
-De… -kezdett bele majd leeresztette a fejét.
-És most kérnék egy lányt, hogy jöjjön énekelni! –hallatszott a hangfalakból. Lory ránézett a őrre. Az sóhajtott egyet és felengedte.
-Megtudhatom a nevedet? –kérdezte a fiú.
-Lory, Lory Cooper –mondta egy széles mosoly kíséretében a lány.
-Looo… rry? –kérdezte döbbenten Scott.
-Igen Scott én vagyok –mondta a lány.
-Azt hittem már sosem látlak viszont! –mondta a fiú, majd megcsókolta.
-Én is féltem… -suttogta Lory, és átölelte a fiút…
|