Vittu odament és átölelte Mikkát.

- Mikka. Minden rendben?
- Igen. Megint meglógott. Remélem GothRenamon elkapja.
- GothRenamon egy digimon egyébként?
- Igen, honnan tudod?

Vittu nem mondott semmit, csak Villemonra nézett. Villemon elmosolyodott, majd odament és felugrott Vittu ölébe.

- Értem. De eddig jól bevetted hogy GothRenamon egy démon. -nevetett Mikka.
- Nagyon vicces vagy. -Vittu meglökte.

Ekkor villámlott, és betört az egyik ablak.

- Itt nem maradhatunk. -mondta Mikka miközben egy kis fekete szerkezetet babrált. -Majd GothRenamon hazavisz minket.

Ekkor a betört ablakon berepült GothRenamon.

- Nem kell, köszi. Hazasétálok. -mondta Vittu -Gyere Villemon.
- Villemon? Te nevezted el így? Gondolhattam volna. -mosolygott Mikka.
- Haha. Na, most már tényleg mennem kell, szia Mikka!

Vittu megsimogatta Villemon fejét, majd elindultak haza. Útközben a vihar kezdett durvulni, a szél felerősödött, majd elkezdett esni.

- Oh, remek. -mondta Vittu
- Az eső nem árt. -értetlenkedett Villemon.
- Ártani nem árt, de nem akarok csurom víz lenni és megfázni.

Ekkor valami furcsa dolgot vettek észre. Az utca végén megjelent egy fénycsóva, olyan mint ami Villemon megjelenésénél volt.

- Egy digimon. -mondta Villemon.
- Menjük oda?
- Igen.

Vittu megszaporázta lépteit, majd meglátott egy hatalmas dinószerűséget.

- Ez meg mi? -kérdezte Vittu meglepődve.
- Egy Greymon. -Villemon kiugrott Vittu kezéből, majd neki akart rohanni a Greymonnak.
- ÖRDÖGKAROM!!! -kiáltotta miközben a karmai vörösen izzottak.

A Greymon felordított, majd a farkával nekicsapta Villemont a falnak, és Vittu felé indult. Vittu nagyon megijedt, de mielőtt a Greymon bánthatta volna, valami tüzes állat nekiment.

- Minden rendben? -érdezte Vittutól egy srác.
- Persze, semmi baj. Kösz.
- Örülök hogy semmi bajod. -mosolygott -Egyébként Jyrki vagyok.
- Tényleg kösz hogy megmentettél. Az én nevem Vittu.

Jyrki elővett egy sötétzöld szerkezetet, majd megszólalt:
- Kapd el Sacredwolfmon! Szívd magadba az adatait.
A farkasszerű lény rákacsintott, majd megharapta a Greymont, az pedig
szétfoszlott.
- Megtörtént, Jyrki. -jött oda Sacredwolfmon.
- Jó voltál. -válaszolt Jyrki és megsimogatta a fejét -Akarod
megsimogatni? -fordult Vittu felé.
- Persze. -Vittu odament, majd óvatosan megsimogatta -Ő a tiéd?
- Igen. Már régóta nevelem. És gondolom az a macska meg a tiéd. -ment oda
Villemonhoz.
- Te jó ég! Szegény Villemon. -Vittu magához ölelte -Mégegyszer köszi hogy
megmentettél, de tényleg mennem kell. Szia!
Vittu elindult hazafelé, és közben reménykedett hogy Villemon rendbejön.