Mikor Shagan fellépett a hajó síkos deszkáira, a fedélzeten dolgozó kóbor lelkek duruzsoló párbeszéde elnémult. A férfi bátortalanul lépkedett szőke vezetője mögött, riadt pillantásokat vetve az őt gyűlölködve méregető lényekre.
- Kalas... - súgta a másiknak. - Mi bajuk van ezeknek velem?
- Hármat találhatsz - felelt tömören az és kinyitott egy csapóajtót a padlón. - Menj le, jobb, ha csak én vagyok a közelükben. Engem ismernek és tudják, hogy viselkedjenek velem.
Shagan bólintott és engedelmesen lesétált a meredek lépcsőn, ami a hajó gyomrába vezetett. Kalas elengedte a csapóajtót, ami döngve csapódott be, elzárva a fedélzettől a rajzolót, aki összerezzent a hirtelen rátörő sötétségtől. Macskája kidugta fejét a hátizsákból és élesen belenyávogott gazdája fülébe, kisebbfajta szívrohamot okozva ezzel neki.
- Loki, mi lenne, ha nem ijesztgetnél? - vette kezébe a szőrgolyót és elindult a lépcsőtől vezető folyosón.
A hajó teste kísértetiesen nyikorgott, a deszkák recsegtek, fény pedig csupán a falakba vágott réseken keresztül szűrődött be. Shagan érezte, hogy macskája remeg kissé, így nyugtatóan túrt bele bundájába.
Vége volt a folyosónak. Sehol egy ajtó, amin benyithatna, csak néhány üres hordó és zsákok. Jobb híján leült az egyikre és térdeit felhúzva, macskáját kezdte cirógatni.
Időérzékét teljesen elvesztette a félhomályban, maga elé meredve kuporgott, gondolatait messze száműzte...
Vadállatias hangok rázták fel néma merengéséből. Macskája ijedten menekült be a férfi inge alá, összekarmolva mellkasát.
- Ssszhhh... - szisszent fel Shagan és kihúzta Lokit ruhája alól. - Nyugi, Loki...
A macska remegve nézett fel gazdája zöld szemeibe, majd rémülten ugrott fejest a hordó mellé pakolt hátizsákba, mikor félelmetes hörgés csapott végig a hajón. Shagan felugrott és körbenézett.
A fényt beengedő réseken fekete köd gomolygott befelé, a férfi ösztönösen hátrálni kezdett előle, a lépcső felé. Az őrjöngő hangok egyre erősödtek, majd a köd hirtelen megtorpant és visszaáramlott oda, ahonnét jött. Shagan idegesen figyelte a ködöt és hallgatta a kóbor lelkek hangjait...
Rettegve ült a lépcsőn. Nem mert kinézni, félve, mit fog látni, ugyanakkor aggódott, mert Kalas kinn volt köztük és akár rá is támadhattak...
Végül győzött kíváncsisága és résnyire megemelte a csapóajtót.
A látvány, ami szeme elé tárult, nem éppen az volt, amire a hangok alapján következtetett. Illetve... Nem pont olyan.
A fenyegető acsarkodás a jobb oldalról jött, így hát arrafele fordította a fejét és megpróbált kivenni bármit is a sűrűn kavargó ködben.
Hirtelen egy kóbor lélek zuhant ki belőle, Kalastól követve. Shaganban megfagyott a vér a férfi láttán... Szőke haja kibomlott copfjából, szürke szemét vörös csíkok hálózták be, ujjain éles karmok éktelenkedtek, fogai tűhegyes agyarak voltak...
Shagan elborzadva nézte, ahogy ráveti magát a lélekre, az pedig hátborzongató morgással fogja fel Kalas testét...
Karmok és fogak csatája volt ez, két szörnyeteg harca, két szörnyetegé, amelyek képtelenek voltak veszteni... Látta, ahogy egymást marcangolják, mindig begyógyuló sebekkel, de azt is látta, hogy a lélek nem bírja sokáig...
- Kalas, elég legyen... - suttogta. Nem tudta, honnan van bátorsága kilépni a szörnyek elé, de megtette. - Ne öldd meg.
Felbukkanása megfagyasztotta a forrongó levegőt a fedélzeten. A lélek semmivé foszlott, sötét alakja társai között bukkant fel legközelebb, messze a két élőtől... Kalas kitágult pupillákkal meredt a férfira.
- Állj le - nézte a szőkét Shagan. Kalas ajkai megremegtek és lassan visszanyerte eredeti formáját.
- Shagan... - nyögte és kinyújtotta kezét a férfi felé, aki hagyta, hogy végigsimítson arcán. - Már megint te... Miért mindig neked kell leállítani?! - fakadt ki, majd sarkon fordult és elsietett a hajó orrába. Shagan értetlenül bámult utána, de amikor észrevette, hogy a kóbor lelkek Kalas távozása után nyálcsorgatva és szájukat nyalogatva húzódtak közelebb hozzá, inkább visszamenekült a hajó gyomrának félhomályába.

- Hé, Shagan - rázta fel szunyókálásából Kalas hangja. Összerezzenve nézett fel a férfira, majd kiszedte macskáját hajából és felült. Észre sem vette, hogy elbóbiskolt.
- Mi az?
- Szedd össze magad és gyere fel. Fél órán belül kikötünk.
Shagan bólintott és nyújtózott egyet. Kalasnak furcsán megvillant a szeme, de nem hagyott időt Shagannak kielemezni pillantását, inkább elsietett. A rajzoló ránézett macskájára, aki álmosan pislogott Kalas után és egy elnyújtott, torokmutogatós ásítással jutalmazta gazdája ébresztését. Shagan mosolyogva simított végig Loki hátán, majd karjába vette és hátizsákját vállára dobva felsétált a fedélzetre.
A lelkek most ügyet sem vetettek rá. Kalasra figyeltek, aki villogó szemekkel sétált közöttük, néha-néha rájuk mordulva, ha úgy vélte, hibáznak munkájukban. Shagan a hajó korlátjának dőlt és a fura alakzatokat figyelte, melyek a hajó orránál bukkantak elő a ködből, olyan közel a sötét monstrumhoz, hogy a férfinak már-már az az érzése támadt, hogy ha kinyújtja kezét, megérintheti a nyirkos sziklákat. De inkább nem kísérletezett vele, ki tudja, miféle lények lakoznak rajtuk.
Loki mocorogni kezdett karjában, majd felmászott vállára és unottan kezdte szopogatni gazdájának inggallérját. Shagan mosolyogva simogatta meg a fekete gombócot, majd inkább lehúzta karjába, mert kis idő múlva már csöpögött ingének csücske.
- Mondd, Shagan - lépett mellé Kalas. - Kora kid volt neked?
- Ki lett volna? - vonta meg a vállát a rajzoló. - A lakótársam.
- Biztos vagy benne?
- Ha most elkezded felhozni, hogy megdugtam és egyebek, esküszöm, lecsaplak - nézett szúrósan a szőkére Shagan. Kalas elnevette magát.
- Ugyan, Shag...!
- Shagan.
- Nem szereted, ha becéznek? - vágott furcsálló arcot Kalas. Shagan megvonta vállát.
- Semmi bajom vele, de nem hallgatok semmiféle becézgetésre. Semmiféle helyzetben - folytatta gyorsan, mikor Kalas szeme vidáman megcsillant, és szája sarka perverz vigyorra húzódott.
- Nagyon ellenálló vagy, tudod-e.
- Nem áll szándékomban hagyni, hogy csak úgy becserkéssz - vetett egy bizalmatlan pillantást Kalasra Shagan. - Mellesleg a nemi identitásomat sem akarom összekutyulni.
- Ugyan miért kutyulnád össze? - dőlt a korlátnak a szőke és elnézett a hajó orra felé, ahol egy hídszerű szikla öltött formát. - Megérkeztünk - jelentette ki, mikor átsodródtak az ív alatt és egy csöndes, de annál sötétebb öbölbe jutottak. Shagan körbenézett a föléjük magasodó, vizesen csillogó sziklafalakon, melyek árnyékában porszemnek érezte magát...
- Gyere - ugrott fel a hajó korlátjára Kalas és felhúzta a rajzolót maga mellé. - Háromra kilépsz.
- Mi? - billegett Shagan a peremen. - Hova lépjek ki?
- Három.
-De... Hé, várj!
Kalas erőteljesen megtaszította a férfi hátát, aki kapálódzva próbálta visszanyerni egyensúlyát, de végül keményen landolt az egyik kiugró sziklán. Macskája már a zuhanás közben könnyedén leszökkent karjából, Kalas pedig kecsesen, akár egy balerina, földet ért a csúszós sziklán.
- Hogy az a... - sziszegett Shagan, mikor feltápászkodott és megdörgölte fájós vállát. - Ez mégis mire volt jó?! - támadt Kalasnak, aki viszont széttárta kezeit.
- Mondtam, hogy háromra lépj ki.
- Többnyire számolni is szoktak!
- Minek az? - vonta meg a vállát a szőke, majd intett. - Erre gyere - indult el egy keskeny sziklaperemen.
- Te teljesen meg vagy húzatva?! - szörnyedt el az ösvény szűkösségén. - Ezen én végig nem megyek!
- Esetleg azt akarod, hogy vigyelek?
- Nem szükséges... De komolyan, Kalas, ezen én nem vagyok hajlandó végigmenni - méregette a síkos sziklát. A szőke hajú szemét forgatva nézett rá.
- Nem veszélyes. Nekem elhiheted.
- Mintha olyan nagyon hinnék neked - morgott Shagan, de végül, hosszas győzködés után rálépett az ösvényre.

- Tudod, a démonok nem olyan rossz népség, mint amilyennek mondják őket - szólalt meg Kalas, miután elhagyták a sziklafalba vájt ösvényt és immáron a szirtek tetején haladtak. - Valóban sok köztük a szociopata, de fölöslegesen nem gyilkolnak. Kivéve egyet-kettőt, de az is inkább nézi a mészárlást.
- Ezt nevezed te nem rossz népségnek? - horkant fel Shagan. - Nekem valahogy nem túl rokonszenves ez a leírás róluk.
- Nekem se - vigyorgott Kalas. - Többnyire én vagyok az, aki csinálja nekik a fesztivált.
- Legalább élvezed? - kérdezte gúnyosan a rajzoló. Kalas megvonta a vállát.
- Inkább rohangálok a világok között, mintsem teát szolgáljak fel nekik és mossam a szennyesüket.
- Ez is egy megközelítés...
- Azért nem olyan rossz szolgának lenni - nézett rá a szőke. - Legalább nem kell részt venni azon a rengeteg unalmas bálon és rendezvényen, viszont ingyen kapunk kaját.
- Én nem mondanám azokat olyan unalmasnak, szöszi - reccsent rájuk egy borízű hang. Kalas felszisszenve torpant meg hallatán és nyakát kitekerve bámult fel az egyik szikla tetején ücsörgő alakra.
- Szervusz, Kilee...
- Ha belegondolok - rázta meg magát a bivalyalkatú férfi és ránézett csuklójára erősített órájára. - Csupán 37 órát, 28 percet és 24 másodpercet késtél. Zakhyel élve fog széttépni, mert el kellett tolnia egy egész ceremóniát. De legalább eggyel kevesebb idegesítő alak fog az udvartartásban mászkálni, teljesen fölöslegesen.
- Savanyú a szőlő, ha megkérdezhetem, rabszolgahajcsár Kilee? - érdeklődött Kalas ártatlan arckifejezéssel, mire a hatalmas termetű férfi medvemódra felmordult.
- Takarodj a szemem elől, Kalas, mielőtt dühbe gurulok. Zakhyelnek lesz egy-két szava hozzád.
- Rendben - biccentett a szőke, és Shagant maga után húzva elindult a csapáson.
- A koloncot itt hagyod! - dörrent rá Kilee, mire Kalas megdermedt.
Shagan érezte, hogy a férfi szorítása erősebb lett csuklóján.
- Kolonc... - sziszegett a szőke. Kilee arcán félelem suhant át, mikor belenézett Kalas izzó szemeibe. - Ne merészeld őt még egyszer koloncnak nevezni, ostoba talpnyaló...
- Nyugi, Kalas, nem történt semmi... - próbálta menteni a helyzetet Shagan, de társa egy mozdulattal elhallgattatta. Kilee idegesen harapott bele ajkába és hátrálni kezdett.
- Nézd, szöszi nem úgy értettem... Nem kell egyből ugrani...
- Fogd be a szád, Kilee - morgott Kalas és odataszította hozzá a rajzolót. - Nesze. De egyben szeretném visszakapni.
- Hé! - csattant fel Shagan a durva bánásmód ellen tiltakozva, majd dühösen fordult Kalas felé. - Nem vagyok valami csomag, hogy csak úgy ide-oda dobálj!
- Kuss legyen - förmedt rá Kilee. Kalas vágott egy grimaszt, majd lobogó inggel elviharzott. Loki utána.
Kilee megvetően kiköpött, és meglökte Shagant.
- Indíts. Zakhyel már így is eléggé meg lett várakoztatva.
A férfi nyelt egyet, majd engedelmesen elindult az úton, Kilee nyomában.
A medvetermetű alak nem volt különösebben bőbeszédű, és ha megszólalt, akkor is többnyire csak kurta, kéttagú parancsszavak hagyták el száját, így Shagannak volt ideje körbenézni.
A démonok földje messze nem volt olyan sivár, mint amilyennek képzelte, csupán... Sötét. Akármerre nézett, minden a színének sötétebbik árnyalatát öltötte. Sötétszürke sziklák, mélyzöld fű, sötétkék ég... Fekete kőfalak.
- Erre - vette az irányt Kilee a várost körülvevő falba épített ajtó felé. Shagan engedelmesen követte, annak ellenére, hogy a hideg szaladgált hátán az ajtó mintáit látva.
Hatalmas csarnokba jutottak, ám Kilee nem hagyott időt a bámészkodásra, hanem bependerítette a férfit egy újabb ajtón és átadta egy még nála is marconább alaknak.
- A ceremóniára - röffentette oda az őrnek, aki biccentett és beterelte Shagant egy cellaszerű helységbe. A férfi dermedten állt meg a bejáratban, mikor az őr rácsapta az ajtót és végignézett a már odabent ücsörgőkön.
- Emiatt kellett két napig bezárva lennünk?! - hördült fel a cella sarkában ücsörgő nő, majd felpattant, odaviharzott Shaganhoz és az ingénél fogva nekiszorította a falnak. - Na idefigyelj, faszikám, két napja, érted, két teljes napja vagyunk itt bezárva, csak azért, mert nem hoztak meg idejében téged, egy ilyen vézna, nyámnyila alakot! - ordította a férfi képébe, aki meghökkenten bámult rá.
- Nem is vézna - jegyezte meg a terem másik sarkában ücsörgő másik nő.
- Tényleg nem az - fintorgott a Shaganra támadó, majd dühös horkantással engedte el a férfit és visszaült helyére.
- Ne haragudj Seirára, csak már egy kicsit elege van - szólalt meg a falnak támaszkodó férfi és intett Shagannak. - Nagyon új vagy még, igaz?
- Hát, úgy is mondhatnánk - feszengett a rajzoló és körbepillantott a bentlevőkön. A már megismerteken kívül még öten várakoztak, négy fiatal férfi és egy tinédzserkorú lány, aki magába süppedve kuporgott a fal tövében.
- Engedd meg, hogy bemutassam a jelenlevőket - lépett ki a cella közepére a falnak támaszkodó, és sorban rámutatott a többiekre. - Seirát már megismerted - a vöröshajú nő dacosan ciccegett. - Liennah - bökött a másik nőre, aki, mikor Shagan rápillantott, kisöpörte nyakából mogyorószín haját és megemelte melleit. - Keyra - a falnál kuporgó lány még kisebbre húzta össze magát - Mikel - az említett férfi békésen szunyókált a cella közepén, nem sokat törődve a külvilággal. - Raven - az árnyékban gubbasztó fiatal férfi szemei vörösen csillantak meg, mikor biccentett Shagannak - Cain - a Raven vállának dőlő férfi fenyegetően felmordult, mikor Shagan ránézett - Shivas - a férfi már-már nőiesen szép arcán vidám mosoly terült szét, mikor a rajzoló feléfordult. - És végül én, Cassius - hajolt meg kissé. - Benned kit tisztelhetünk?
- Öhm... Shagannak hívnak.
- Az áruló! - ordított fel Cain, és Shagan felé ugrott, aki rémülten kezdett hátrálni. - Engedj el, Raven! - hörgött a fehérhajú férfi, mikor a fekete elkapta karjánál fogva. - Megölöm... Megölöm!!! Rohadt gyilkos, engedj már el!
- Cain, pihenj - Raven hangját szinte hallani sem lehetett, társa mégis megdermedt tőle. - Nem ő az.
- De...
- Szerintem is jó lenne, ha lenyugodnál, mert olyan hangos vagy, hogy nem lehet tőled aludni - morgott Mikel.
- Kellett neked egész éjszaka Liennah-val szórakozni - szólt közbe Shivas, majd felállt és visszatuszkolta a sarokba Caint. - Nem kell tőlük félni, csak a szájuk nagy - nézett a tanácstalanul ácsorgó Shaganra. - De mi lenne, ha leülnél?
- Ööö... Oké - telepedett le Cassius mellé a rajzoló. - Tulajdonképpen miért vagyunk itt?
- Nem egyértelmű? El fognak adni minket - vetette hátra fejét Seira. - Van valakinek egy cigije?
- Mit értesz azon, hogy el fognak adni minket? - értetlenkedett Shagan, mire a nő dühösen felhorkant.
- Mit nem lehet ezen felfogni? Felpakolnak minket egy emelvényre, mint holmi olcsó ruhákat, aztán ki mit ad értünk! Az isten szerelmére, van valakinek egy rohadt szál bagója?!
- Nincs - felelt tömören Cassius. - Bírd ki még egy kicsit, aztán ha megvesz valaki, attól kuncsorogj.
- Kíváncsi vagyok, ki lesz az az őrült, aki képes lesz ezért a boszorkáért pénzt adni - ült fel Mikel.
- Van elég őrült alak a démonok között - szólalt meg Liennah. - Vagy ha nem egy démon, akkor Zakhyel valamelyik szolgája. Mondjuk Kalas... - ábrándozott a nő. - Az a magas, izmos alkat, gyönyörű, búzaszín tincsek...
- Ezt most hagyd abba.
- Egyetértek - morgott Mikel. - Nincs kedvem nyáltengerbe fulladni.
- Te legfeljebb abba a nyálba fogsz belefulladni, ami alvás közben kicsorog a szádból - vigyorgott Shivas, mire Liennah elfintorodott.
- Fúj... Jobb témát nem találtatok?
- Picim, ez volt kéznél - nézett rá a férfi, majd hirtelen a bejárat felé fordult. - Fiúk-lányok, sminket rendbetenni, ingeket kigombolni, megyünk a zsűri elé!
- Téged még a rabszolgaság se tudna letörni, igaz? - morgott Mikel és Shaganra nézett. - Szedelőzködj, fiam, téged fognak a legkevésbé kímélni.
- Mikel, szolgák vagyunk, nem rabszolgák - szólalt meg Cassius. - Óvatosan kell velünk bánniuk, mert a démonok nem szeretik a sérült dolgokat.
- Jó-jó, értettem - intett Mikel és feltápászkodott. - Késnek.
- Nem késnek, itt állnak az ajtó előtt és arra várnak, hogy engedélyt adjanak nekik - nevetett Shivas. - Gyáva népség az őrök rendje. Még az ilyen ki semmi korcsoktól is félnek, mint amilyenek mi vagyunk.
- Csak a magad nevében beszélj, koldus - sziszegett Cain, mire Seira visszavágott.
- Ej, de nagyra van valaki a származásával!
- Hagyd, Seira. A peremvidékiek mind ilyenek - intette le Cassius a nőt. Cain ellenséges pillantásokkal illette kettejüket, de mikor Raven szelíden megfogta a vállát, inkább visszahúzódott.
Shagan Cassiushoz fordult.
- Hova fognak minket vinni?
- Nem sokat hallottam az árverésről...
- Árverés? - hökkent meg Shagan. - Nem szimplán eladnak minket?
- Nem éppen - rázta a fejét Mikel. - Ez az árverés igazából a démonok szórakoztatása mellett azt a célt is szolgálja, hogy felmérjék egy szolga értékét. És minél többet ajánlanak valakiért, annál nagyobb megbecsülésben fog részesülni.
- Az eddigi rekordot, ha jól tudom, Kalas tartja - tűnődött el Cassius. - Egy egész birtokot adtak érte, és azzal együtt vándorolt Zakhyelhez.
- És egy szolgához képest meglehetősen nagy szava van a társadalomban - vetette közbe Shivas. - Egyesek szerint Zakhyel egyenrangúként kezeli.
- Elég valószínű... - dünnyögte Shagan a térdének, mire Cassius felvonta szemöldökét.
- Hogy mondod?
- Semmi, lényegtelen.
- Te tudod - nyújtózott Cassius, majd ránézett Shivasra. - Öcsi, szólhatnál nekik, hogy húzzanak bele, mert már kezdem szétunni a fejem.
- Mondtam már, hogy itt ácsorognak az ajtó előtt. És már igencsak bejöhetnének! - emelte meg hangját, mire mozgolódás támadt odakinn.
- Végre - sóhajtott fel Seira, mikor kinyílt az ajtó és néhány őr lépett be.
- Nők jobbra, férfiak balra - szólalt meg vezetőjük. Cassiusék engedelmesen kiléptek az ajtón, a mutatott irányba. Shagan kicsit tétovázott, de Shivas határozottan maga után húzta.
A hely most folyosók, szobák és termek kusza labirintusának tűnt, ahogy végigvezették őket rajtuk. Shagan akaratlanul is közelebb húzódott a kezét szorongató Shivashoz, az égigérő oszlopok árnyékában és a komor szobrok pillantásainak kereszttüzében...
Végül egy viszonylag barátságos szobába érkeztek, ahol az őrök magukra hagyták őket.
- Király... - morgott Mikel. Cassius lezuttyant a fal mellé tolt padra és elterpeszkedett rajta - hogy aztán úgy pattanjon fel, mint aki alatt tűz gyulladt, mikor kinyílt az ajtó és egy démon lépett be rajta.
Shagan először nem tudta eldönteni, hogy vajon a menny egy angyala pottyant közéjük, vagy a pokol legbűnösebb cédája, mikor felfogta, mi is áll előtte. A nő ráemelte perzselően fekete szemeit, mire Shagan gyorsan elengedte Shivas kezét.
Társai hasonló gondokkal küzdhettek, arckifejezésükből ítélve őket is lenyűgözte a démon szépsége. Ám feltörekvő illúzióikat összetörte egyetlen szavával, hiszen hangja élesebb volt, mint a frissen élezett kés és hideg, akár a jég.
- Hogyha kibámészkodtátok magatokat, akár el is kezdhetnétek vetkőzni.
Cain és Raven voltak az elsők, akiknek leesett a nő mondata. Ennek megfelelően Cain volt az első, aki kiakadt.
- Mi ért azon, hogy vetkőzzünk?! Nem fogom magam mutogatni, csak azért, hogy néhány ostoba piperkőc...
- Cain...
- Fennhéjazó...
- Cain...
- Arrogáns disznó...
- Cain...
- Rohadék démon...!
- CAIN!
Shagan összerezzent, mikor Raven megemelte hangját. A feketehajú férfi villogó szemekkel nézett Cainra.
- Tedd, amit mond.
- Nem! - ellenkezett a fehérhajú. - Nem fogom magam mutogatni!
- Akkor ne mutogasd - sziszegett a démon. - De jól jegyezd meg... Ha nem engedelmeskedsz, itt sosem fogsz érvényesülni... - közölte a férfival, majd sarkon fordult és elhagyta a szobát. Cassiusék bizonytalanul néztek össze, majd Shivas nagyot sóhajtva állt neki lehámozni a ruhát magáról.
- Mire vártok? - nézett fel, mikor már egyszál semmiben ácsorgott a többiek között. - Nem fogunk semmivel sem előrébb jutni, ha csak álltok és bámultok.
- Te aztán nem vagy gátlásos - morgott Mikel, majd követte Shivas példáját. - Csak tudnám, mi a jó nekik abban, hogy anyaszült meztelenül futtatnak körbe a teremben...
- Gondolkozz egy kicsit, drága Mikel - terpeszkedett el a világos hajú férfi a padon. - Démonok... Bujaság... Tipi-tapi, nyali-fali...
Shivas kijelentése nyomán néma csend lett a teremben, majd azok akik már levetkőztek, rohamtempóban kapkodták vissza ruháikat. Shivas értetlenül nézett rájuk.
- Mi a fene van veletek? Eddig azért hisztiztetek, hogy jó pénzért adjanak el, most meg, hogy kell érte tennetek valamit, meghátráltok! Shagan!!! - nézett a tanácstalan férfira. - Legalább te legyél a társam ebben!
A rajzoló felsóhajtott és megcsóválta a fejét.
- Nincs más választásunk...
- Már hogy ne lenne - csikorgatta a fogát Cain. - Inkább dolgozom egy bányában, mintsem meztelenül elhaladjak több száz kiéhezett alak előtt! Raven, te meg mi a fenét csinálsz? - hördült fel, mikor feketehajú társa elélépett és nekiállt kigombolni ingét.
- Vetkőztetlek - jött a tömör válasz. Cassius fintorogva fordult el a párostól.
- Undorító... - szűrte fogai között. Shivas elhúzta száját.
- Szerintem nem az.
- Te jobb lesz, ha befogod - förmedt a fiatal férfira Mikel. Shagan értetlenül kapkodta fejét a hirtelen beállt feszült csendben.
- Mi lenne, ha inkább tennénk, amit a démon mondott és nekiállnánk vetkőzni? - vetette fel, mire Cassius és Mikel úgy bámult rá, mint valami őrültre. - Csak mert így tényleg nem jutunk sehova és nekem személy szerint elegem van ebből a huzavonából.
- Egy értelmes ember - jelentette ki Shivas, a plafont bámulva, majd huncutul hunyorogva a rajzolóra pillantott. - Remélem, nem vagy szégyenlős.
- De, sajnos az vagyok - felelt Shagan, hátat fordítva a társaságnak. Szeme sarkából látta, hogy Cassius és Mikel, követve példáját, nekiálltak gombolkozni.
- Kíváncsi vagyok, ki fog a legtöbbért elkelni - tűnődött a padon ücsörgő fiú és a falnak támaszkodó Cainra sandított. A férfi dacosan nézte lábujjait, idegesen takargatva magát. - A peremvidékiek ennyire szégyenlősek?
- Semmi közöd hozzá - morgott a férfi. Shagannak feltűnt az oldalán húzódó cikkcakkos szélű sebhely. Cain észrevéve a rajzoló pillantását, gyorsan eltakarta a sebet és átlépett Raven másik oldalára.
Ezek után inkább nem szóltak egymáshoz, igyekeztek nem is nézni egymás testét - leszámítva Shivast, aki mindenféle gátlások nélkül legeltette szemeit a többieken. Majd hirtelen az ajtó felé kapta tekintetét és elmosolyodott, mikor az kinyílt és a túlvilági szépségű nő lépett be rajta. Hidegen nézett végig a társaságon majd biccentett és intett.
- Kövessetek.
A férfiakból hirtelen eltűnt minden magabiztosság, ahogy behallatszott a nem messze tőlük zajló fogadás zaja. Cassius és Mikel idegesen néztek egymásra, várva, hogy valamelyikük elinduljon. Cain szemében a tömény undor és a szégyen játszott vad táncokat, Raven pedig már-már holtsápadttá vált - ami meglepő teljesítmény, tekintve, hogy arcszíne azelőtt sem volt kifejezetten rózsás. Shivas várakozóan pislogott hol a Cassius-Mikel párosra, hol Shaganra, aki már-már rávette magát, hogy kilépjen az ajtón.
- Mi lesz már? - förmedt rájuk a démon, majd megragadta Mikelt és kipenderítette a szobából. A férfi felszisszent, ahogy a nő körmei bőrébe mélyedtek, vörös csíkokat hagyva maguk után. - Ne nyavalyogj, ti húzzátok itt az időt! - vicsorgott a démon, majd rámutatott egy piperkőc alakra. - Ő visz titeket tovább. Ranon! - vakkantotta oda a szolgának, aki mélyen meghajolt, majd felvette legcsábosabbik arcát és intett az ádámkosztümben mászkáló csapatnak és bevezette őket egy vaskos ajtón és egy hasonlóan vaskos függöny mögé.
- Ne kérdezzétek, miért - szólalt meg, még mielőtt Shagan feltehette a kérdését. - Elmondom, mit kell csinálnotok, utána viszont csak szolgaként szólhattok hozzám. Megértetted? - villant szeme a felhorkanni készülő Cainre. Az ingerült férfi így inkább csak kivicsorította fogait és sértett némaságba burkolózott.
- Na hát akkor - csapta össze kezeit Ronan. - Hatan vagytok, ugye?
- Úgy tudom... - dörmögött Shagan, mire Ronan biccentett.
- Látom, te jófiú vagy. Akkor hát... Kettesével fogtok felmenni az emelvényre. Ne lepődjetek meg, hosszú odáig az út. Felváltva nők és férfiak.
- Legalább a csajok is meztelenek? - vetette közbe Cassius. Ronan megvonta a vállát.
- Az az ő felügyelőiktől függ. Vissza a témához. A démonok tekintetét ne keressétek. Ezt erősen ajánlom - nézett végig a társaságon. - mert nem alacsonyodnak le a szolgák szintjére. És előfordulhat, hogy emiatt köttök ki valami gályán, vagy bányában. Érthetően fejeztem ki magam? - pillantott az ásítozó Mikelre. - Érdekel egyántalán, mi fog történni veled?
- Minek érdekeljen, ha úgyis tudom? - rántotta meg vállát a magas férfi. - Megvesznek minket, a belünket is kidolgoztatják, ha meg meguntak, puff.
Ronan meghökkenten vonta fel szemöldökét, majd heherészve csóválta meg fejét.
- Naiv, milyen naiv... Sokkal többet is tehetnek veled egy egyszerű puffnál. Mindegy - nézett fel hirtelen, majd megmarkolta a függönyt és elhúzta kicsit, hogy kiláthasson.
Shagan oldalra fordította tekintetét, mikor Shivas felnyüszögött és megmarkolta karját.
- Mi van már? - kérdezte, miközben megpróbálta lefejteni a fiú ujjait magáról. Az azonban zihálni kezdett és még jobban összeszorította ujjait, miközben kimeredt szemekkel bámult valahova a függöny mögé. Shagan értetlenül pislogott, majd kikémlelt a függöny résén.
A terem tömve volt. De a tömeg nagy részét nem a kör alakú asztalok mellett, csöndben várakozó démonok alkották, hanem a mögöttük álló emberek - már ha embereknek lehetett mondani azokat, akiknek hegyes füleik vagy éppen rikító színű hajuk volt. Mégis, meglepően halkak voltak és mind egy pontra figyeltek - a terem közepén felhúzott emelvényre, amire épp Seira sétált fel, feltűnően nyugodt léptekkel, annak ellenére, hogy mindössze egy gyolcsdarab takarta a kellő helyeken.
De Shivast nem ez ejtette kétségbe, hanem az emelvénnyel szemközt lévő hosszú asztal, melynek három helyéből csupán kettő volt elfoglalva, a harmadik pedig furcsa, vörösen csillogó folyadékkal volt bekenve...
Shagan felnyögött, mikor rájött, mi az az anyag, és iszonyodva lépett hátra a vér láttán. Ronan elmosolyodott, majd rámutatott Cassiusra és Mikelre.
- Ti mentek először.
- Ro...nan - nyelt Shagan és a véres szék felé nézett. - Az a szék...
- Nem akarod te azt tudni - vigyorgott a férfi. Shagan magában egyetértett vele, és inkább Seirát kezdte figyelni.
A nő mereven bámulta az emelvény szélét, mikor először mondtak be egy árat. Majd az árak elképesztő sebességgel kezdtek emelkedni és alig néhány perc múlva már vezették is le a nőt a pódiumról, hogy átadják újdonsült gazdájának.
Shagan látta, hogy Cassius megremeg és bátortalanul néz Mikelre. A széles vállú férfi beszívta ajkait, majd mikor Ronan már épp szólt volna, kilépett a függöny mögül.
Ezernyi szempár követte a két férfi lépteit, kielemezve minden mozdulatukat, arcuk rezdülését, szemük villanását...
Shagan számára túl rövid volt az az idő, amíg felléptek a színpadra és szembefordultak a démonokkal. Túl rövid, mert ezzel is azt hozták közelebb, amikor neki kell ott állnia és hallgatnia az érte ajánlott pénzeket...
Nem tartott sokáig. Nem egy helyre kerültek, így Cassiust és Mikelt különböző irányba terelték el. Shagan mintha megkönnyebbülést látott volna a sötéthajú férfi arcán, mikor gazdája egy kabátot terített vállára és határozottan kiküldte a teremből. A rajzoló reménykedett, hogy egy hasonlóan jóérzésű gazdát fog ki...
Most Liennah lépett ki az asztalok között húzódó folyosóra. Shagan valósággal belepirult abba a bujaságba, ami körüllengte a fiatal nőt. A démonok érdeklődve fürkészték domborulatait, hogy aztán egymás szavába vágva próbálják megszerezni a kis cédát...
Shivas egyre idegesebben bújt Shaganhoz, aki viszont igyekezett elhúzódni tőle. Átérezte a fiú félelmét, de egyszerűen irtózott tőle, hogy annak meztelen bőre hozzá érjen.
Ronan magában somolyogva figyelte, majd hirtelen a halkan beszélő Cainhoz és az őt hallgató Ravenhez fordult.
- Remélem, nem szakítom meg a társalgást, de jobb lesz, ha indultok.
Cain elharapja a mondatot és arcszíne Raven sápadtságával kezdett vetekedni.
- Hogy... Most? Nem lehetne...
- Nem - felelet kurtán Ronan és intett fejével. - Indítsatok.
- Gyere... - nézett szelíden a fehérhajúra Raven és ujjait az övéibe akasztotta, egyértelmű parancsot fejezve ki ezzel. Shagan kissé aggódva figyelte a párost, érzékelve azoknak egymásba vetett hitét, és elborzadt a gondolatra is, hogy ezeket akár el is szakíthatják egymástól.
Tekintete elkalandozott a véres szék felé és szemügyre vette a mellette ülőket. Sejtette, kinek van a legelőkelőbbnek tűnő helye a teremben... És nem tévedett. Zakhyel ücsörgött ott, oda sem figyelve arra, mi folyik az orra előtt. Helyette fél kezében borospoharat szorongatott, másik kezével pedig az ölében ücsörgő fekete szőrgombócot cirógatta.
- Loki, te hűtlen disznó... - morgott, mikor felismerte macskáját a szőrcsomóban. Egyszeriben elfeledkezett arról, hogy éppen eladni készülnek őt és csak a sértettség maradt. Úgy érezte, macskája elárulta őt.
Persze, miért is maradt volna meg egyhelyben. Hiszen ment Kalas után, Kalas pedig Zakhyel szolgája... A démon hirtelen felnézett és szemével követni kezdte Cainékat. Shagannak feltűnt Cain merev mozgása, hiszen a férfi karját oldalához szorítva próbálta takarni oldalát elcsúfító sebhelyét. Raven fejét felszegve, hideg, kifejezéstelen tekintettel lépett fel az emelvényre, maga után húzta Caint, majd várakozóan pillantott Zakhyel és a mellette ülő Hyondar felé.
A démon méregzöld szemei megrezdültek, mikor Raven belefúrta vörösen izzó pillantását. Megbökte Hyondart, aki eddig unatkozva pöckölgetett valamit az asztalon és valamit mondott neki. A fehérhajú egyik pillanatról a másikra megelevenedett és kihúzta magát székén. Sötétkék szemei kikerekedtek, mikor meglátta a párost, és hevesen megrázta fejét. Zakhyel fölényesen mosolyogva dőlt hátra. Az árak már magasan repkedtek a fejük felett.
Végül Hyondar megadóan felsóhajtott és felemelte kezét. A zaj elcsendesült.
- Elviszem mindkettőt - hasított bele mély hangja a terem csendjébe. Shagannak végigfutott a hátán a hideg.
- Milyen kapcsolat van Cainék és a démonok között? - kérdezte halkan Shivas. A rajzoló megvonta vállát.
- Fogalmam sincs - követte tekintetével a terem kijárata felé terelt párost. Hyondar meglehetősen morcos tekintettel bámulta az asztal egy mintáját, nem törődve az emelvényre fellépő lányra.
Shagan egészen belefeledkezett az azon való agyalásba, hogy mi köze lehet a démonnak a pároshoz, így hidegzuhanyként érte Ronan kijelentése, hogy ideje lenne indulniuk.
Rámeredt a piperkőc férfira és kimérten bólintott. Elengedte Shivas nyirkos tenyerét és kilépett a folyosóra.
Ahogy elhaladt az első asztalok előtt, érezte, hogy egyre több szempár szegeződik rá. Majdan az egész teremben néma csend lett.
Felemelte tekintetét a márványpadlóról és a csend forrását kezdte keresni. De rádöbbent, ő maga az.
A démonok döbbenten bámulták. Néha összeakadt tekintete egy-egy szempárral, de azok abban a pillanatban elfordultak. Fülét suttogó hangok ütötték meg...
- Nem, ez nem lehet ő...
- Kizárt... Ő mondta, hogy nem lesz második esély...
- Annyira hasonlít... Mi a neve? Mert ha Az, akkor végezni kell vele...
- Háború lesz, ha ez valóban Ő...
- Nem térhetett vissza...
Shagan összezavarodva torpant meg, de mikor Shivas nekiütközött, visszatért a földre és továbbindult. Érezte a fiú zavart kétségbeesését, a félelmét a számtalan fürkésző szempár kereszttüzében...
Nem fogta fel, mikor fellépett a színpadra. Agya egyszerűen lebénult, képtelen volt a gondolkodásra...
- Vegyél mély levegőt - visszhangzott hirtelen fejében, Kalas hangján. Felkapta fejét és a szőke férfi után kezdett kutatni a tömegben. - Itt vagyok, Zakhyel mögött.
Arra fordította fejét. A feketehajú férfi arcára tömény iszonyat ült ki Shagan láttán, de a rajzoló az iszony mellett gyűlöletet és félelmet is látott a méregszín szemekben. Nem értette, mi váltotta ki a démonokban ezt a reakciót, de nem is akarta. Nem akarta tudni, ki volt az, akitől ennyire rettegnek...
- Rámnézel még ma?
Feljebb emelte tekintetét. A szőke magabiztos mosolya bele is lelket önt. Kalas fogja megvenni, mert Zakhyel neki ígérte. Érezte a köteléket, ami összeköti a szolgával. Nem tudta, honnét jött ez a kapocs, nem tudta, miért is próbálja tagadni bizalmát Kalasban...
Igaza volt a szőkének. Ismeri őt, még ha nem is tudja, honnét.
Kalas biccentett és felemelte kezét.
- Száz.
Hangja megtörte a feszültséget a teremben. Megkönnyebbült sóhajok szakadtak fel a mellkasokból, majd bizonytalan kezek emelkedtek a magasba.
- Százötven!
- Háromszáz!
A rajzoló döbbenten kapkodta fejét a magasba emelkedő kezek erdejében. Kalas elégedetten elvigyorodott, mikor az árak egyre magasabbak lettek. Hyondar lehunyta szemét, Zakhyel pedig ökölbe szorult kezekkel meredt a sötéthajú férfira.
Shivas rettegve bújt Shagan mögé.
- Mitől félsz? - pillantott rá a rajzoló. A fiú megrázta a fejét.
- Nem tudom... Nem akarok szolga lenni!
- Eddig ezért kepesztettél.
- Nem gondoltam bele...
- Valahogy gondoltam - mosolyodott el Shagan, kizárva a démonok hangját. - Talán rá lehet venni Kalast, hogy vegyen meg téged is.
- Kalast?! - nézett fel rettegve Shivas. Shagan bólintott.
- Ő fog engem megvenni.
- Gyűlölöm, hogy ilyen nyugodt tudsz lenni... - motyogta a fiú, és lenézett lábujjaira. Shagan pedig ismét a számokra kezdett figyelni, amelyek időközben igen magasra szöktek.
A kiáltások lassultak. Shagan ebből jött csak rá, hogy már valószínűleg csak a démontársadalom krémje licitál érte. Végül már csak három helyről hallott hangokat, és azok is egyre bizonytalanabbak lettek.
Érezte magán Kalas tekintetét. Ránézett; a férfi magabiztosan mosolygott.
- Ötvenöt és a Makrel! - zendült bele a terem nyüzsgésébe egy öblös hang. Kalasnak magasra szökött szemöldöke és éppen nyitotta volna száját, mikor Zakhyel keze lendült lomhán a magasba.
- Elviszem.
Bársonyos hangja hidegen koppant a hirtelen elnémuló zajokban. A világ mintha megállt volna egy pillanatra Shagan számára. Tekintetével Kalast kereste, aki viszont hitetlenkedve bámulta Zahyelt.
Nem lehet... Hiszen a démon megígérte Kalasnak! Nem akarja Zakhyelt szolgálni, ez igazságtalanság!
A vékony hang kétségbeesetten sikoltozott fejében. Nem... Hiszen őneki Kalasszal kell lennie!
Tompán érzékelte, hogy elvezetik, valahova a terem hátuljába. Kalas már várta, és egyből egy kabátot terített vállára.
- Ne haragudj... - motyogta, miközben a ruhadarab gallérját igazgatta. - Egy barom voltam... Hogy is hihettem neki...
Shagan megrázta fejét és ellépett a szőkétől.
- Most már mindegy...
- A rohadt életbe, Shagan! - csattant fel a férfi, villogó szemekkel. - Hogy a fenébe vagy képes ilyen gyorsan beletörődni a sorsodba?!
- Ha Zakhyel eldönt valamit, az úgy van...
Kalas döbbenten nézett rá és hitetlenkedve csóválta a fejét.
- Hogy mondhatsz ilyet... Miért beszélsz úgy, mint Ő?!
- Kicsoda?
- Mindegy - vette fel rideg álarcát Kalas. Shagan értetlenül pislogott. Mit mondott most? Csak kicsúsztak száján a szavak... Nem gondolt semmire és valami kimondatta vele ezeket a szavakat... Kezdett félni önmagától.
- Shivasszal mi van?
- Kivel?
- A kölyökkel, aki kijött velem.
- Ja, azzal... Valami kispályás vitte el - vonta meg a vállát a szőke. - Ne aggódj miatta, jó helye lesz.
- Remélem is - sóhajtott fel a rajzoló, majd leguggolt a fal mellé. - Mi lesz most...
- Nem tudom... - ült mellé Kalas. - Fel kéne égetned minden hidat. Zakhyel nem fog engedni.
- Mit tegyek? Mi lesz a képregénnyel? Jonasszal?
- Ő a szövegíród?
- A legjobb barátom - Kalas fürkésző tekintettel kalandozott el Shagan arcán. - És anyám?
- Írj egy búcsúlevelet és elviszem.
- Azt akarod mondani...? - kapta fel a fejét Shagan. Kalas bólintott.
- Eljátszod a halálod.
- Nem, én erre nem vagyok képes...
- Van még időd - veregette hátba a férfit a szőke, majd felállt és meghajolt kissé a közeledő Zakhyel előtt. Shagan keserű fintorral, de követte példáját.
A démon egy biccentéssel fogadta köszöntésüket, majd Kalashoz fordult.
- Ma még szabadon elmehettek, de holnap reggelre gyertek.
- Igenis - bólintott Kalas, majd mikor a férfi továbbvonult, dühösen bemutatott neki a háta mögött.
Shagan elmosolyodott társa gyerekes gesztusán, majd elnyomott egy ásítást.
- Hol fogok ma aludni?
- Természetesen nálam - nézett rá megrovó tekintettel Kalas. - Mégis, mit gondoltál?
- Nem gondolkoztam...

Kalas háza meglepően emberi volt, azokhoz képest, amiket Shagan eddig látott a démonok házaiból. Kellemes, sárgás színű falak, puha kanapé, három háló és hűtő.
Mikor Shagan megbizonyosodott arról, hogy a szerkezet működik, érdeklődve nézett szállásadójára, aki feszengve túrt bele hajába.
- Tudod, elég nehéz a lakótársam nyers húsait frissen tartani és...
- Hogy működik? Úgy láttam, ti nem használtok áramot.
- Hát, nem is - eresztette le kezét a férfi. - Egy egészen másfajta erőforrást használunk, ami hasonlít az áramhoz, így csak kisebb átalakítások kellettek, hogy működjön...
- Ki a lakótársad?
- Holnap megismered - intett Kalas, majd rámutatott a nappaliból nyíló egyik ajtóra. - Az lesz a te szobád. Mosdó a bejárattól számított második ajtó, ha szükséges, konyha a negyedik. És most menj aludni. Holnap hosszú napunk lesz, neked meg kell majd valami használható ruha is, mert ezek nem túl megnyerőek... - nézett végig Shagan szakadt farmerén és ingén.
A rajzoló bólintott, majd benyitott a számára kijelölt hálóba.
- Jó éjt, Kalas...
- Jó éjszakát - mosolygott a szőke és elsétált a konyha felé.
Shagan hullafáradtan zuhant a megvetett ágyba. Nem sokat vacakolt azzal, hogy levetkőzzön, sem azzal, hogy felmérje a berendezést, azon nyomban mély álomba zuhant...