14.

- Tom, őszintén sajnálom. – mondta Semir vagy ötödször Tomnak.

A férfi csak ült a székében és maga elé bámult. Andrea és Semir két oldalról próbált életet önteni belé. Tom azonban vigasztalhatatlan volt.

- Mért van mindig ilyen szerencsém? Hogy tudom mindig a bűnözőket kifogni, mikor tele van a világ rendes lányokkal?

- Ugyan már… Hisz a bilincseket se zárta be. – próbálkozott Semir.

- De ránk lőtt. És beférkőzött a bizalmunkba. Lehet, hogy még a gépemen is szétnézett…

Bonrath és Hotte nézett be az ajtón.

- Tom, sajnáljuk. – kezdte Hotte, majd a barátja vette át a szót.

- Mégis azt kell mondjam, hogy felejtsd el. Nekem már az elején se tetszett az erdőben sétálgatós kislány meséje.

- Be kell ismerned, hogy hazudott neked. – mondta Andrea. Hangja azonban együtt érző volt és bátorítóan Tom vállára tette a kezét.

- Igazatok van. – sóhajtott Tom és a tenyerébe temette az arcát.

Eközben Engelhardt irodájában az Interpol-os férfi beszélgetett a főnökkel.

- Szeretném megköszönni még egyszer a segítségüket, Frau Engelhardt.

- Ugyan, kérem. A holland rendőrség is rengeteget tett.

- Igaz. Elfogták a szállítmányt, de Csikov kicsúszott a kezeik közül.

- Sajnos. – sóhajtott a főnök. – Biztos meggyűlik még vele a bajunk.

- Azonban már többet tudunk róla. És most nincs embere se, egy ideig nyugtunk lesz.

- Ha jól tudom, Wagnert és három emberét őrizetbe vették. De volt ott még egy nő… A robbanás áldozata lett vagy sikerült elmenekülnie?

Az Interpol-os férfi elővett egy mappát az aktatáskájából.

- Frau Engelhardt, kérem, nézze ezt meg.

A mappa egy személyi aktát tartalmazott. A képekről Katherine Marshall nézett vissza. Angliában, Birmingham-ben született, apja tábornok. Az Interpol ügynöke, azonban kapott kiképzést a CIA-től és az MI5-től is, illetve mindkét szervezet munkáját segítette.

- Maguk Amelia von Scharzer néven ismerik. Amint látja, az emberünk. A mi utasításunkra épült be Wagner emberei közé. Az, hogy a rendőrség tagjai közé is bejusson, Wagner ötlete volt – bojkottálni akart, hogy a szállítmány időben megérkezhessen és ne tűnjön fel a rendőröknek. Minden, amit tett, a mi ellenőrzésünk alatt történt. De nem kell aggódnia, semmilyen adat nem került veszélybe.

- Mi lett az ügynökkel? Túlélte a robbanást?

Az Interpol-os férfi egy darabig töprengett, mintha nem tudná, elmondhatja-e, amit tud.

- Marshall ügynök természetesen életben van. Azonban egyelőre ne tudjon erről senki. És azt se árulja még el, hogy nekünk dolgozott. Jobb, ha az emberei úgy tudják, Wagner embere volt és meghalt a robbanásban.

Engelhardt csak bólintott egyet.

- Nagyon köszönöm. Most pedig – állt fel a férfi – örültem a szerencsének.

Kezet fogtak, majd a főnök kikísérte az ügynököt. Az Interpol-os távozott.

Engelhardt végignézett az emberein. Megint száguldozott valaki az autópályán – az élet nem állt meg, tették a dolgukat. Csak Tom arcán ült még a keserűség.

Anna nagyot sóhajtott. Sajnálta, hogy nem mondhatja el az igazat, de ígéretet tett. Csak remélni tudta, hogy egyszer minden tisztázódni fog.

- Vége -