Vittu és Villemon sokáig beszélgettek, ám egyszer csak úgy 1 óra körül Villemon gondolt egyet és felpattant.

- Mennem kell. -mondta.
- Hova? - kérdezte Vittu - Most jöttél, már itt is akarsz hagyni?
- Majd talán még találkozunk, de tényleg mennem kell.
- Jó, menj csak. De várj! - Vittu levette az ujjáról a gyűrűjét és Villemon farkára húzta.- Szerencsét hoz. - mosolygott.

Villemon visszamosolygott, majd kiugrott az ablakon. Nem tudta hova megy, de érezte hogy mennie kell. Rohant, rohant valamerre, és egyszer csak elér egy templomba. Hatalmas volt és elhagyatott. Bement, majd hallott valami furcsa zajt. Elindult a zaj irányába, mikor előugrott egy Patamon.

- Mit keresel itt, te fura digimon? - kérdezte.
- Nem tudom, ide kellett jönnöm.
- Mehetsz is, ugyanis nem vagy ide való. Ez egy templom, és ide csak angyal digimonok jöhetnek.
- Ki mondta? Az jön ide aki akar! - fújt Villemon.
- Távozz vagy meggyűlik velem a bajod!
- Csak rajta, kis repülő patkány, nem félek tőled!

Egyszer csak előjött a semmiből egy fiú.

- Patamon, mit csinálsz? - kérdezte szigorúan.
- Ez a söpredék digimon patkánynak nevezett!
- Hát akkor harcra fel!
- Gyáva vagy, ember! - mondta Villemon - A kis patkányodat küldöd, mikor te sokkal nagyobb és erősebb vagy nála.

Villemon szeme elkezdett sárgán izzani, majd megjelent előtte egy heartagram. (az ötágú csillag és a szív keveréke)

- PUSZTÍTÓ HEARTAGRAM!!!! - kiáltotta, majd a heartagram vérvörös lett, és Villemon kilötte egyenesen a fiú mellkasára. A fiú hatalmasat ordított, hiszen beleégett a bőrébe. Először összeesett, majd megszólalt:
- Patamon, kapd el! - feltartott valami kis szerkezetet, majd Patamon elkezdett fényleni.
- Patamon digiváltozik!! Angemonná!

Villemon nagyon megijedt, hiszen ha volt valami amitől félt, akkor az egy angyal digimon volt. Futásnak eredt, mielőtt Angemon rátámadhatott volna. Gondolt egyet, majd elindult Vittu háza felé.