- De de szabad csak hát kicsit meglepődtem –ezzel felmentek a gyerekek megkellett velük irnom a leckét is.

- Emlékszem én régen az iskolámból mindig elkéstem egyszer felküldtek az igazgatóhoz és hát…

- Leszidott? –kérdezte a kislány

- Nem teljesen vagyis egy kissé igen de aztán adott nekem egy feladatot össze kellett irnom hogy kik lógnak az iskolából.

- Ez tök jó –mondták az ikrek

- Hát nem teljesen.

- Valami történt?

- Képzeljétek lebuktam és a suli rádióba is bemondták a nevem hogy én vagyok az új ilyen lógokat össze gyülytő. Az igazgató semmi bocsánatkérés semmi… a bátyám is utált anyukám szeretett csak aztán az apukám kiskoromban autóbalesetet szenvedett. És meghalt. Állítólag de holtestet nem találtak és erre felé volt az autóbaleset.

- Ezek szerint te igazából azért jöttél ide mert…

- Szeretné megtalálni az apját…-ezt már nem a gyerekek mondták hanem Jordán.

- Neked semmi közöd… az én életemhez. Oké? Énsem szólok bele a te életedbe mi közöd van miért halgatózol? –legszivesebben neki estem volna és össze vissza rugdostam volna de nem nem tehetem.

- Gyere ki este a bejárati ajtóhoz akarok majd mondani valamit. Ha nem jösz akkor…nem tudod meg. –ezzel elhagyta a szobát a gyerekek bamábn bámultak rám. Egyet megtanultam ebben a házban a falnak is füle van. Többet a titkaimat sem mesélem el. Ez volt legnagyobb titkom megosztottam a gyerekekkel és az utolsó személy akinek elmondtam volna az tudta meg. A gyerekekkel megcsináltuk a leckét majd lefektettem őket előtte fogat mostak. És utnna fektettem le őket megsimogattam a fejüket mesét olvastam. Majd felmentem a szobába. Ahol Emese ott volt és Jordán is.

- Nem tudnádok máshol csinálni?- pizsamámat elővettem majd bevonultam a fürdőszobába lezuhanyoztam átvettem és kijöttem. Majd lementem ahogy megbeszéltük Jordánnal mert kiváncsi voltam ugyan mit akarhat nekem mondani.

- Szia látom lejöttél.

- Mond gyorsan mert nem érek rá egész este. –magában motyogott valamit majd közel hajolt hozzám és megcsókolt nem ellenekztem vissza csókoltam ott áltunk kint pár percig. Majd eleresztettük egymást.

- Ezt akartad mondani? –kérdeztem bambán

- Igen már az első pillanattól tetszel nekem! Szeretném hogyha…-tudtam mit akar mondani

- Hogyha?

- Szóval lennél a barátnőm? –kérdezte mosolyogva most furán viselkedett mintha nem is ő lenne vagy nemtudom most nem az a jégszivű fiú ált előttem hanem egy érzékeny és barátságos kedves fiú bólintottam egyet majd ismét megcsókolt.

- És Emese? –kérdeztem végül

- Őt nem szeretem csak ne haragud de téged akartalak megféltékenyíteni. Gyere mutatok valamit. –megfogta a kezemet majd elindultunk egy kis tisztás felé. Ahol volt egy kis patak

- Vasárnap szabad napod lesz és akkor majd eljössz velem ide? –kérdezte csillogó szemekkel csak bólintttam majd vissza mentünk a házba egy csókkal elköszöntünk és bementünk a szobánkba egész este álmodoztam.

Reggel korán keltem hogy tudjam a gyerekeket vinni suliba. Dudolgatva pakoltam össze a cuccaikat amit Teréz észre is vett.

-Mi a fene? –kérdezte csodálkozva

- Szeret engem én tetszek neki Teréz nem Emese hanem én –erre jött ki pont Emese..szinte tudtam hogy ugysem megy egyszerűen az én kicsike életem.

- Mi miről van szó? Hogy ti jártok? De hiszen…- megjelent az ajtóban egy gyilkol pillantást vetett rám és Terézre majd eltünt. Elindultam a gyerekekkel az iskolába. Egy puszit nyomtam az arcokra majd befutottak. Holnap szombat. Boldogan cammogtam vissza majd ahogy benyitottam a család tagjai ott ültek az ágyon. Peter Emese egy idegen nő és Teréz aki nagyon szomorú volt.

- Valami gond van? –kérdeztem félve.

- Ezennel felmondunk neked –mondta ki a végítéletemet Peter ami nagyon rosszul esett de elkell fogadnom.

- De mi rosszat tettem? –kérdeztem szomorúan

- Az eddigi munkádat kifizetem és holnap hagyd el a házat..- majd feláltak és bementek a szobájukba. Teréz oda jött hozzám.

- Sajnálom én mindent megpróbáltam. De … az a némber nyert. Azért rugtak ki mert össze jöttél Jordannal.

- Te tessék?? De hiszen..

- Sajnálom! – Teréz elment ott hagyott engem a nappaliban. Ott áltam majd felmentem a lépcsőn egyenesen a volt szobámba majd felkaptam egy kis pénzt és elindultam egy ajándék boltba ahol barbibabákat árulnak meg kocsikat. Vettem egy fiú barbit meg két kisebb kocsit a két fiúnak. Meg a kis Líviának egy barbi babát. Majd vissza mentem a nagy házba fel a volt szobámba és becsomagoltam az ajándékokat. Gondoltam ma még elmegyek a gyerekekért vettem nekik nyalókát amit egész haza úton nyalogattak de észre vették hogy szótlan vagyok.

- Víra valami baj van?

- Nem semmi vagyis…

- Nekünk elmondhatod a barátaid vagyunk –mondták a fiúk

- Holnap haza megyek.

- Tessék? –néztek értetlenül rám

- Kirúgtak mert össze jöttem Jordánnal! Sajnálom!- nagyon szomorúak lettek a gyerekek is.

- És mi lenne ha szakítanál Jordánnal és akkor velünk lehetnél?

- Tudod Lívia én szeretem!

- De ha elmész akkor már nem is fogod látni többet őt sem meg minket sem így kissé szenvedsz de legalább látod őt és látsz minket is –mosolygott a kislány

- Igazad van de én…szóval..- milyen igaza volt a kislánynak haza értünk majd ők felfutottak én berontottam Peter ajtaján

- Mi lenne hogy ha szakítanék Jordánnal akkor maradhatok? –kérdeztem hiszen én azért jöttem mivel megkeressem az apámat.

- Rendben van! –ezzel kimentem fel a szobámba ahol ott várt Jordán.

- Ennek a kapcsolatnak véget kell vetni sajnálom! Már nem szeretlek! –ezzel kiment a szobából kissé könnyes szemekkel. Majd becsuktam az ajtót rádőltem az ágyra és sírni kezdtem. Emese lépett be az ajtón fejemet még mindig a párnába nyomtam.

- Sajnálom de én megmondtam hogy ő az enyém! Ha világos voltam hanem akkor is az enyém! –a szavai csak úgy csengtek fülemben. Majd elhatároztam jobb lenne ha haza mennék. Fura kis kiruccanás volt de már biztosan engem keresnek oda haza. Megtöröltem szemeimet még mindig könnyben voltak. Neki is mentem a folyosón Jordánnak. De nem néztem a szemébe mire ő megrántotta a karomat.

- Várj!! Hova mész? –kérdezte kétségbe esetten.

- Felmondok! Szia –ezzel kirántottam kezemet a kezéből és lementem Peterhez  ismét berontottam.

- Inkább felmondok! Ne tessék haragudni ugyis próba időn voltam és ugyis engem küldött volna el Emese helyett hiszen őt hozta és az anyja a leendő felesége magának. Nekem semmi beleszólásom abba hogy kit választanak én szerettem a gyerekeket. És sajnos megszerettem Jordánt is. Sajnálom! Inkább felmondok, de nem szeretnék szenvedni többet! Elég volt ennyi…holnap elhagyom a házat. Viszlát. –szóhoz sem hagytam jutni felmentem a szobámba majd a cuccaimat amit még délelőtt össze pakoltam megfogtam. Leraktam az ágyamról gyorsan pizsamába öltöztem majd lefeküdtem aludni. Emese még nemvolt a szobájába így megakartam várni hogy ne keltsen fel. Hirtelen nyílt az ajtó és Jordán meg Emese jöttek be rajta közben nyalták falták egymást. Ennyit rólam. Inkább úgy tettem mintha aludnék és próbáltam nem rájuk koncentrálni.

Reggel mikor felébredtem fogtam a bőröndömet sapkát fel a fejemre. És elindultam le a lépcsőn . Az ajándékaimat amit vettem még reggel korán leraktam a gyerekek szobájába. Majd vissza mentem a bőröndömért és halkan. Nehogy felébresszem Emesét és Jordánt akik egymás mellett feküdtek, azon a picike ágyikón. Nehogy felébresszem. Majd kiléptem a nagy házból. Még volt pénzem hogy haza mennyek a busszal. Elindultam ennek a kis falunak a busz megálójába majd azt észleltem hogy csak holnap megy busz. Valahol szállást kéne találnom az északára. Ez járt csak a fejemben. Majd megláttam abból az irányból jövő alakot ahonnan én jöttem. Gondoltam megvárom még ideér és megkérdezem hogy merre van a legközelebbi szállás. De sajnos ez az alak nemmás volt mint Jordán. Inkább ugy csináltam mintha várnám a buszt. De oda rohant hozzám. Pont jött egy busz nem érdekelt merre megy felszáltam rá. Persze Jordán is felszált a buszra. Kifizettem majd ment tovább egyenesen. Leültem mellém meg leült Jordán.

- Mit akarsz? –kérdeztem ingerülten.

- Beszélgetni…-mondta majd bele is kezdett- miért jössz el? Mindenki téged keres az egész házban. Még Peter is gondoltam hogy itt vagy.

- Jahh..gondolom mennyire hiányzok talán a gyerekeknek és talán Teréznek. De most szálást keresek hogy egy éjszakát még eltöltsek aztán haza megyek.-nem néztem végig a szemébe csak az utat bámultam fák rengetege…

- Hát nagyon rossz úton haladsz ha erre akarsz haza menni…

- Mit érdekel az téged nemtudod honnan jöttem ez csak egy hülye kisváros aminek Aranyvill a neve.-elsírtam magam eszembe jutott apukám

- Naa légyzi ne sírj-ölelt meg szinte csak mi utaztunk a buszon mivel itt egy lélek sem jár fura egy hely ez.

- Mit érdekel ez téged? Menny vissza Emeséhez biztos jó volt az északád!

- Én csak téged szeretlek nekem ő nem jelent semmit érsd már meg! Csak tudod…mérges lettem rád amiatt amit mondtál…és ezért..de nem történt semmi esküszöm.

- Ne esküdössz légyszives! És jó elhiszem de…-megcsókolt majd ott ültünk a buszon mire megált.

- Itt a végállomás leszállás- leszálltunk a buszról majd elindultunk egy közeli szálloda felé.

- Itt maradok veled rendben? –kérdezte majd megcsókolt bólintottam egyet. Lepukkant egy hely volt .

- Jónapot –köszöntem és nyujtottam a kezemet ismét nem kaptam viszonzást.

- Mien szobát kérnek? –kérdezte az idős hölgy

- Egy kétszemélyest. –Jordán megelőzött a mondókával inkább azon tűnődtem hogy vajon miért nem nyujtanak kezet?? Hmm… érdekes egy hely. Majd Jordán kifizette a szállást nem is tudtam hogy ilyen sok pénz van nála. De ezek szerint…Majd a földszinten kaptunk egy jó kis lepukkant szobát. Rögtön befeküdtünk majd egymást kezdtük csókolgatni.

- Jordán…nekem haza kéne mennem mivel otthon van a családom és biztosan keresnek régen eljöttem már.

- Veled megyek!

- Hogy mi? –kérdeztem értetlenül

- Otthon is megmondtam hogy vissza foglak hozni bármi áron a gyerekek sírnak utánnad Emese tiszta ideg hogy ezután kit fog szekálni…akkor Peter meg a gyerekek miatt szeretné hogy vissza gyere Teréz meg…hát ismered.

- Én ezek szerint hiányzok nektek? –hülye kérdésre hülye válasz

- Igen mondta vigyorogva majd letepert elkezdte csókolgatni a nyakamat majd haladt lejjebb és a ruháim is kezdtek lekeveredni..

- Én még…szóval nem –mutatóúját a számra helyezte majd kedves szavakat súgott fülembe. Énis elkezdtem vetkőztetni.

Reggel csodásan keltem fel. Mellettem aludt még elkezdtem a haját birizgálni. Majd felébredt egy csókkal köszöntött és rámfeküdt.

- Jó reggelt szépségem –ezzel leszállt rólam majd kezdtünk felöltözni. És elindulni a buszmegálló felé. Lassacskán megjött a busz. Felszáltunk rá én elaludtam a buszon nemtudom miért álmos voltam még. Majd arra ébredtem hogy a hajamat birizgálja most meg ő J .

- Szerintem megérkeztünk- ásítottam egyet majd fogtuk a bőröndjeinket és leszálltunk.

- Ahogy leszálltunk a buszról egyenesen mi felénk vettük az irányt. Majd ahogy oda értünk rendőr kocsik meg minden. Bekopogtam.

- Igen? Most nem fogadunk senkit.

- Én vagyok az Elvíra –mondtam dadogva

- Te nem lehetsz Elvíra mert Elvíra meghalt. Tegnap találták meg a holttestét.

- Az kivan zárva- erre oda jött anyukám az ajtóhoz könnyes szemekkel nézett rám.

- Elvíra? –kérdezte majd a nyakamba borult

- Igen anya én vagyok ne haragudj hogy elmentem!

- De akkor ki az a lány? –kérdezte anyukám

- Nemtudni majd beazonosítjuk. Gyertek fiúk mi most megyünk! –ezzel kisereglettek a rendőrök. Majd megfogtam Jordán kezét.

- Anya ő itt Jordán!

- Szia –kissé morcosan mondta anya

- Jónapot –nyujtotta a kezét bezzeg neki is nyujtják. :P Olyan szerencsém csak nekem volt hogy senki nem nyujtotta a kezét, mikor én nyujtottam L Na nem baj J. Bementünk a házba. Rögtön jött le a bátyám és megölelt azt hittem mindjárt megfulladok.

- Várjj már te eddig nem is szerettél akkor mi ez a hajci hő?

- Te annyira buta vagy tudtad? Hiszen szeretlek!! Te is tudod mivel a hugom vagy! –kissé meglepett majd a lépcsőn Benjamin cammogott le

- Ooo megjött hamupipőke. –mondta gunyosan majd leért és megakart csókolni de ekkor eltoltam

- Száljj már le a földre tudod nekem már van barátom. Akit nagyon nagyon szeretek- ezzel fogtam a kezét és magam mellé húztam.

- Jordán ő itt a bátyám és ő meg Benjamin egy iskolába járó srác.

- Aha hát hello –köszönt mindkettőjüknek majd oda mentem anyához

- Anya szóval…én vissza megyek Aranyvillbe mert én nekem ott én bébiszipter vagyok és megkeresem apát! Remélem nem baj! De tartjuk telefonon a kapcsolatot okés? –kérdeztem kissé félve hogy nem enged.

- Már nagy vagy azt teszed amit szeretnél! De az apád..meghalt

- Nem nem halt meg mert nem találtak holtestet még te mondtad emlékszel?? Kérlek had mennyek vissza

- Megengedem hogy vissza menny csak tudod…mindegy akkor pakolj össze amit vinni szeretnél és hát menny –ezzel összepakoltam a cuccaimat majd ismét a busz felé vettük az irányt. Este 22 re érünk vissza a nagy villába. Csak a gyerekek miatt megyek vissza és hát ugye Jordán miatt. Felszáltunk kifizettük majd ahogy oda értünk benyitottunk kissé nagyot csapódott az ajtó mindenki letódult.

- Víra –üvöltötte a kis csöpség majd a nyakamba ugrott

- Szia Lívia rohantak a fiúk ők is átöltelték derekamat adtam homlokukra egy puszit. Láttam Emesét is tiszta ideg volt. Majd Peter.

- Örülök hogy visszatértél. Majd szeretnék veled beszélni…fontos dologról lenne szó. De most menny és pihenj le biztos fárasztó volt az út.

- Fura hogy szombaton elindultam és szombaton vissza is tértem. Felvittük Jordánnal a cuccaimat mégegyszer megcsókolt majd elmentem a fürdőbe átvettem a pizsimet és mentem lefeküdni.

Reggel mikor felkeltem rohantam le a kicsikhez. Még aludtak de láttam hogy az ajándékaim kivannak bontva. Elkezdtem őket ébresztgetni. Mivel csak a kislánynak van szülinapja ezért őt kezdtem először ébresztgetni megpusziltam és felköszöntöttem a fiúknak csak azért vettem ajándékot hogy ne szomorodjanak hogy ők nem kapnak. Majd ahogy felkeltek elküldtem őket mosakodni és én lementem Terézhez.

- Jóreggelt

- Neked is jóreggelt kicsikém. Örülök hogy ismét itt vagy. Képzeld el hogy Emese vitte ugye a gyerekeket és majdnem kirugták csak hát nem lehet mivel Peternek a jövendőbelijének a lánya. És hát…

- Értem J -mosolyogtam majd segítettem mosogatni Teréznek.

Valalki szrosan magához húzott hátulról megfordultam és az én szerelmem Jordán. Adtam szájára egy csókot. Majd eleresztettem. Peter jött be a konyhába.

- Beszélhetnénk? –kérdezte mérgesen bólintottam majd bementünk a szobájába.

- Szóval ti nem lehettek együtt Jordánnal –leblokkoltam

- De hiszen maga is tudja hogy én…szeretem őt.

- Akkor sem lehettek együtt mivel ő a testvéred.

- De nekem

- Neked az apád 15 éve eltünt autóbalesetben azt mondták meghalt. Ahogy megláttalak tudtam hogy te vagy az én lányom és van egy bátyád is igaz? Nagyon hasonlítassz anyádra .

- De nem lehet- kirohantam a szobából egyenesen fel a szobámba. Ahogy csak tudtam kettesével szedtem a lépcsőket ahogy beértem becsaptam az ajtót ledőltem az ágyra és sírni kezdtem. Csak sírtam és sírtam hogy lehet ez?? Hogy?? :’( nem értettem hogy miért kinoz engem a sors. Majd nyílik az ajtó.

- Valami gond van kicsim? –kérdezte szomorúan

- Ne ne gyere a közelembe –mondtam szomorúan

- Mi történt ? –kérdezte értetlenül elmondom neki az igazat mert joga van hozzá hogy tudja

- Mi testvérek vagyunk. Előbb mondta az apád! Hogy mi testvérek vagyunk –erre ő is leblokkolt majd oda jött közel hozzám. Megölelt és a homlokomra adott egy puszit.

- Én nagoyn nagyon szeretlek! Kérlek ne menny el tőlünk!

- Nem szeretnék elmenni de gondolhatod mien rosszul esik. Én azért jöttem hogy megtalálom az apámat és boldogságban élek vele…stb és akkor most beléd szerettem és kiderül hogy az apámnak vannak gyerekei és egyszerűen…L - sírva fakadtam miért nem lehet egyszer az amit szeretnék?? Csak egyszer miért nem lehetek boldog? Csak egyetlen egyszer de az örökké tartana. És én szeretem szeretem Jordánt de nemlehetek vele mivel a bátyám szuper. Hirtelen ajtó csapódás és Emese.

- Jordán ugytudom hogy ti tesók vagytok szal ereszd el őt okés? –félre lökött. És kiráncigálta a szobából Jordánt. Majd gondoltam lemegyek beszélni Peterrel De hirtelen meghallottam amint egy idegen nővel beszél biztosan Emese annyával.

- Minden a terv szerint halad?

- Igen azt mondtam nekik hogy testvérek!

- Rendben van…akkor mostmár a lányomé Jordán de amúgy nem testvérek ugye?

- Sajnos nem mivel örökbe fogadott gyerek Jordán szóval nem lehetnek testvérek. De sajnos Elvíra a lányom.

- Ne is törődj vele majd vissza küldjük ahonnan jött rendben van? És akkor ismét élhetjük a megszokott nyugodt életünket rendben Peter?

- Persze persze –biztosan bólogatott majd hirtelen beestem az ajtón. Rám néztek.

- Őőő heló csak szerettem volna beszélni Peterrel.

- Hallottál valamit?

- Most jöttem csak hát nagy lendülettel és ezért.. –szerencsére kisegítettem magamat a bajból.

- Mit szeretnél beszélni?

- Már nem fontos haggyuk… gyorsan rohantam fel és boldog voltam…nagyon boldog. Majd elkezdtem keresni Jordánt.

- Jordán Jordán merre vagy? Jó hírem van! –hirtelen valami dájdalmat éreztem a fejemen majd sötétté vált előttem minden.

Mikor kinyitottam a szememet egy ismeretlen szobában ébredtem. Sehol senki…én meg megkötözve és a fejem sajg. Próbáltam vissza emlékezni mi is történt kihalgattam Petert és az ismeretlen nőt és akkor elindultam megkeresni Jordánt és innen nem emlékszem.

-Segítség segítség segítség- torkom szakattából üvöltöttem de semmi nem halja senki. Nem találtam ajtót abba a kis szobába össze vissza nézelődtem de sehol semmi ajtó. Nagy nehezen kigobóztam a kezemet majd körbe néztem ezek fából vannak. Valahogyan kikell jutnom de hogyan…volt egy szék amin ültem megfogtam és neki vágtam a falnak. Szerencsémre kitört. Nemtudtam hogy holvagyok….egy erdő kellős közepén lehettem ahol esett az eső. Majd elindultam már fél órája bolyongtam semmit nem találok. És teljesen átáztam. Egy kunyhó. Oda mentem és bekopogtam semmi kinyitom senki. Itt vagyok egy erdő közepén ahol nincs senki és mit gondolhatnak hogy elhagytam őket? A gyerekek…-sírva fakadtam majd ismét útnak eredtem nem érdekelt az eső..már homályosan is láttam mikor valami feltünt a távolban. Egy sötét alak. Felém tartott futni próbáltam de nemment. Elsötétült minden.

Mikor kinyitottam a szemem egy idegen házban ébredtem gyorsan felültem.

- Hol vagyok?

- Biztonságban! Az erdőben találtam rád.

- Melyik városban vagyok vagy faluban?

- Nagykunság.- nem ismerem ezt a falut vagy várost.

- És mennyire van innen messze Aranyvill?

- Az ország másik felében van kicsilány…

- Mikor megy busz oda?

- Innen nem megy oda busz!

- Akkor gyalog fogok oda eljutni! Ha kell hanem nekem oda el kell jutni!

- Mivan ott amiért ennyire szeretnél oda menni?

- A szerelmem- ránéztem a megmentőmre egy idős öregúr volt.

- Van egy kocsim szerintem azzal eltudunk oda menni. Csak már nagyon levan robbanva. De ha nagyon fontos segíte oda eljutni csak 50 mérföldnyire van annyira nem is a világ vége J -mondta majd mosolyogtam és rögtön pakoltunk be ennivalót és indultunk Aranyvillbe. Már 3 órája utaztunk még mindig nem voltunk ott. Majd megkérdeztem

- Mien nap van ma?

- Vasárnap

- Vasárnap??

- 2008. június 5 vasárnap.

- De hiszen akkor az én mióta vagyok kómában?? Hiszen a szülinapja május 1 jén volt. Már egy hónapja abba a kis eldugott házikóban voltam? Te jó ég… - az öreg úr csak türelmesen figyelt rám. Majd hirtelen felkiált.

- Megérkeztünk de valami esküvőszerűség elálja az utat. Kipattantam a kocsiból rohantam hogy kik házasodnak… majd megláttam az esküvő elejt éppen a pap előtt áltak. Jordán..és és Emese Emese-zokogni kezdtem és rohantam előre.

- Áljj áljj!! –üvöltöttem mire felfigyelt Jordán.

- Elvíra –mondta Jordán megdöbbenten – úgy volt hogy haza mentél mivel mi testvérek vagyunk és nem birtad elviselni. Ezért haza utaztál hajnalban. És nem köszöntél el tőlünk- a gyerekek is ott voltak utálkozva néztek.

- Siessünk már mond már ki az igent- vágott közbe Emese

- Tévedsz nem úgy volt ahogy gondolod…-mondtam szuszogva.

- Kerestelek vasárnap délután mikor állítólagosan is eljöttem. Hogy megmondjam mert kihalgattam Peter és Emese anyját beszélgetni. És mi nem vagyunk testvérek mert te örökbefogadott gyerek vagy. És engem leütöttek és elhurcoltak Nagykunságra az erdőbe. Bezártak egy kis faházba és nem volt se ajtó smmi hogy ne tudjak kiszabadulni. És én kitörtem magam egy székkel. Bolyongtam az erdőben kettősen láttam majd jött felém egy idős öreg úr és elvitt magához segített ápolt engem. Majd jobban lettem és eljöttünk ide. De látom már késő, már nem engem szeretsz. –mondtam egy szuszra majd megofordultam hogy vissza mennyek az öregúrhoz. De elkapta a karom magához húzott és megcsókolt!

- Csak csak téged szeretlek! És senki ne álhat közénk! Nemmondtam ki az igent! Még nem is nem is fogom.

 A válaszom papbácsi a nem –poénkodta el majd megcsókolt.

3 évvel később

Én és Jordán együtt vagyunk és született 2 gyerekünk ikrek lettek J boldogan élünk!

Anyukámról és a bátyámról nemtudok semmit nem jelenkeztek azóta állítólag felgyulladt a házuk és benne égtek. Mikor megtudtam nagyon elszomorodtam és sírtam is. És ezt csak 2 hónapra rá tudtam meg.

Az öregúrral még mindig jóban vagyok és megfizettük hogy megmentett.

Emese még mindig egyedül van és forr dühében hogy én vagyok Jordánnal és nem ő. Peter és Emese anyja pedig összeházasodtak. A kisgyerekek pedig mindig meglátogatnak. Mert nem lakunk messze tőlük J

Vége