12.

A ház is kihalt volt. A két férfi egyre óvatosabban mozgott. Az idegtépő csönd semmi jót nem ígért.

Benéztek minden szobába, de a földszint üres volt. A pince és az emelt volt hátra, de mintha évek óta senki sem járt volna a házban.

Az előszobában megálltak és még egyszer körülnéztek. A plafonon azonban némán megmozdult valami – de ezt a nyomozók nem vették észre. Mint egy áldozatát becserkésző pók ereszkedett le Amy a két férfi mögé.

Egy pillanat volt az egész – a lány ütött, s a rendőrök eszméletlenül estek össze. Fel sem foghatták, mi történik. Nyikkanni sem volt idejük.

Amy némán leugrott a földre és végignézett az áldozatain. Magában imádkozott, hogy a felettesei időben értesítsék az autópálya-rendőrséget és időben ideérjenek.

- Főnök! Semirék nem válaszolnak már vagy 10 perce… - Andrea aggodalmas arccal sietett Engelhardt elé. – Valami fekete terepjárót üldöztek a düreni erdőben.

- Tudok róla. Most azonban indulni kell! – a főnök elszántan fordult az emberi felé. – Értesítsék a rendőrfőnököt, a kommandósokat és az LKA-t! A kamiont hagyják a hollandokra! Felsőbb parancs jött az Interpol-tól. Le kell leplezni a fegyvercsempészeket és ki kell hozni Tomot és Semirt, mielőtt még nem késő!

Amy óvatosan körülnézett. Igaz, hogy a terv szerint is tele kellett pakolnia a házat időzített bombákkal, de a megbeszéltnél korábbra állított párat. Ügyesen megbütykölte, így a kijelző 3 órától számolt vissza. A rendőrségnek azonban alig volt két és fél órája, hogy ideérjenek, elfogják a tetteseket és kiszabadítsák a foglyokat.

Semir felnyögött. Lassan kezdett magához térni, a feje azonban még mindig rettenetesen zúgott. Mellette Tom ernyedten lógatta a fejét. Ő is éledezett már, de nem volt ereje megmozdulni. Mintha az ég szakadt volna a tarkójára.

Az egyik emeleti szobában voltak a falhoz kötve. A magas férfi állt előttük. Mikor észre vette, hogy kezdik visszanyerni az eszméletüket, erélyesen rájuk szólt:

- Most már ideje felkelni, angyalkáim!

A két férfi zavartan pislogott rá.

- Ki… Ki maga? – préselte ki magából Semir.

- A kalauzuk a mennyországba. Vagy Szent Péter. Ahogy tetszik!

- Nos kedves Péter… Beszéljük ezt meg kötelek nélkül… - próbálkozott Semir, de a férfi csak nevetett rajta:

- Majd később próbálgasd a szárnyad! Egyelőre itt maradtok… De ne aggódjatok! Nem sokáig…

Leült egy székre és onnan figyelt. A két nyomozó gyorsan felmérte a terepet.

Messze volt az ablak és az ajtó is. A kötelek szorosan fogták őket. Nem volt menekvés. Egyelőre.

Pár perc idegtépő csönd után nyílt az ajtó és belépett valaki. Alig egy karnyújtásra állt meg Tomtól.

- A főnök látni akarja a foglyokat. Beszélni akar velük.

Tom felemelte a fejét. Ismerős volt neki a hang. Azonban nem hitt a szemének, meredten bámult a lányra.

- Am… - kezdte, de hirtelen Amy visszakézből pofon csapta, hogy vér serkent a nyomozó ajkából. Semir meredten, de szótlanul bámulta őket.

A magas férfi jót mulatott magában ezen, majd odadobta a bilincseket a lánynak.

- Nem beszéltek, nem kérdeztek, nem pislogtok, nem lélegeztek, csak ha a főnök megengedi. – mondta Amy, s közben kioldotta Semirt. A magas férfi megragadta és az ajtó felé tolta a nyomozót.

Közben a lány kioldotta Tomot és megragadta hátulról a karját. A férfi hátra akart fordulni, de Amy határozottan lökött rajta egyet. Összebilincselte Tom kezeit, akárcsak a magas férfi Semir kezeit. Kivezették a foglyokat a szobából – mentek Wagner elé.

Az autópályán végigszáguldott az autópálya-rendőrség teljes készültsége, megtoldva az LKA kommandósaival és az Interpol embereivel.

Pontosan 45 perce lépett be Engelhardt irodájába egy öltönyös fickó. Az Interpol emberének vallotta magát, de kapcsolatban volt a CIA-vel és az angol MI5-tel is. Röviden és lényegretörően közölte a tényeket a főnökasszonnyal. Minden info tőlük származott. Az Interpol a CIA-vel és az MI5-tel együtt egy fél éve figyelte Csikov tevékenységét és most úgy látszott, kell a kölni Autópályarendőrség segítsége: ugyanis nem olyan rég tudták meg, hogy az ukrán innen kapja a fegyvereket.

Rövid beszélgetés után szólt közbe Andrea s Engelhardt rögtön kiadta a parancsot a teljes készenlétre és az indulásra. Ki kell szabadítani a két legjobb emberét és elfogni a kölni szállítót.

Wagner egy nagy fotelban ült és szivarozott. Tom és Semir némán álltak előtte. A magas férfi az ablak mellett ült és egy késsel játszott. Amy magukra hagyta a férfiakat.

- Szóval maguk többet tudnak, mint amennyit elárulnak. – mondta Wagner elgondolkodva.

- Tudjuk, hogy fegyvert csempész! – mondta Semir. Azonban rögtön megbánta, mert a magas férfi felpattant és gyomorszájon vágta. A nyomozó összegörnyedt, de a lábán maradt.

- Nem adtam engedélyt rá, hogy beszéljen. – folytatta Wagner nyugodtan. – Mivel beleköptek a levesembe, meg kell halniuk! De ne aggódjanak, egyelőre még van pár órájuk, amíg lebonyolítjuk az üzletet az ukránokkal…