tizenegyedik fejezet
mary 2008.03.02. 20:44
11.
Amy még napkelte előtt felébredt. Összeszedte az összes holmiját – ide már soha többet nem jön vissza.
Az este még elküldte a szokásos jelentéseket, de sokáig nem tudott elaludni. Próbált úrrá lenni az érzésein, de Tom csókja teljesen összezavarta.
Még gyorsan főzött kávét és írt egy rövid levelet – de arra ügyelt, a férfinak ne tűnjön fel, hogy elmegy.
Mielőtt elindult volna, még benézett a hálószobába. Talán utoljára látja Tomot ilyen békésnek. Eszébe jutott a tegnapi csók. Maga sem tudta miért, de szemei megteltek könnyel, gyorsan megtörölte őket majd kiosont a lakásból.
Tom kissé kedvetlenül indult el Semirért. Rosszul érezte magát a balul sikerült este miatt, és zavarta, hogy a lány korábban elment reggel. Kollégájának azonban semmit sem mondott és az sem kérdezett semmit.
Az őrsön a főnökasszony már tettekre készen várta őket. Ma indul a következő fegyverszállítmány az ukránnak. A holland kollégákat még tegnap értesítették, így ők is készenlétben voltak.
A terv szerint a kölni rendőrök lekapcsolják a kamiont, a hollandok pedig lecsapnak Csikovra és az embereire. Ezután megkeresik a fegyverraktárt és elfogják a többi bűnöst.
Első hallásra nem volt bonyolult terv, de a csempészek előnye volt a sok fegyver és valószínűleg okosak is voltak – lehet, hogy másik útvonalon viszik a szállítmányt.
Az eligazítás után Tom és Semir kocsiba ült és elindult az A4-es felé. A járőrök készenlétben várakoztak. Mihelyt feltűnik a kamion, lecsapnak.
Tom és Semir lassan másfél órája járőrözött. Idő közben meg is ebédeltek, de a kamion nem tűnt fel.
- Szerinted másik útvonalon viszik az árut? – kérdezte Semir.
- Nem tudom. – felelte Tom, miközben a forgalmat figyelte. – Az se biztos, hogy tudják, hogy mi ismerjük az útvonalukat meg az időpontot.
- Lehet…
Egy jó tíz perc múlva azonban feltűnt a kamion. Tom besorolt mögé, hogy kövesse, Semir pedig a rádió után nyúlt.
- Központ, itt Cobra 11! Előttünk van a kamion. Most hagyjuk el az A1-es felüljáróját.
- Vettem, Cobra 11. indul az erősítés.
Pár perc múlva feltűnt néhány rendőrautó, és az LKA álcázott autói is csatlakoztak a menethez.
Semir kitette a kékvillogót. Akkor azonban egy fekete terepjáró tűnt fel a Mercedes mellett és bevágott elé. Két fekete ruhás alak ült benne.
Elhúzott a kamion mellett, mintha hívná maga után a Mercedest.
Az utas intett valamit a kamion sofőrjének, mire a kamion visszajelzett.
- A kamionnak segít, menj utána!
Tom rántott egyet a kormányon és a terepjáró után hajtott.
- Üldözőbe vettünk egy fekete terepjárót – minden jel szerint a kamionnal van! Bonrath, ti maradjatok a NeoComp mellett!
- Vettem, Semir!
A terepjáró ide-oda cikázott az autópályán. Tom igyekezett szorosan a nyomában maradni.
A kormánynál a magas férfi ült, mellette Amy. A lány elhúzta a tetőt és felállt. Kezében pisztollyal hátra fordult és a Mercedesre lőtte a tárat.
- Vigyázz! – ordította Semir.
A golyók azonban nem találtak – bár egy-kettő megpattant a motorháztetőn.
- Ki a franc ez? Megőrült? – kérdezte Tom. Se ő, se a társa nem látta a támadók arcát, mert azok fekete bukósisakot viseltek.
Amy látványosan kétszer a terepjáró tetejére ütött, s visszamászott a helyére. Az első kijáratnál lehajtottak.
- Ne veszítsd el, utána! – kiabált Semir.
- Tudom, azon vagyok! – vágott vissza Tom.
A jeep nem sokára lehajtott az útról egy földútra. Tom gondolkodás nélkül utána hajtott.
- A terepjáró lehajtott az autópályáról a 46-os kilométernél. Jelenleg a düreni erdőben halad délkelet felé! – jelentette Semir a rádióba.
A fekete autó lefordult egy keskenyebb és egy rosszabb útra. A Mercedes itt már nehezebben haladt, s fokozatosan lemaradt a jeep mögött. Azonban Tom nem tágított s rendületlenül ment előre.
Szerencsére az út nem ágazott el. A földúton tisztán látszott a terepjáró nyoma. Pár perc múlva egy ház tűnt fel, mellette a jeep. Minden kihaltnak tűnt.
Tom leállította a Mercedest az út mellett. Igyekezett a lombok mögött maradni. Semir jelentette a helyzetüket a rádióban, majd kiszálltak mind a ketten.
- Nem tetszik ez nekem… - suttogta Tom. – És ha csapda?
- Lehet. De az is lehet, hogy ez a rejtekhely.
- Nem hinném, hogy elvezettek volna a fegyverekhez…
- Csak egyféleképpen tudhatjuk meg.
A két férfi egymásra nézett. Már szavak nélkül is megértették egymást. Felhúzták a fegyvereiket és a ház felé osontak.
Amy mindent látott. Az egyik ablak mögül figyelt, de a nyomozók nem láthatták őt. A torka összeszorult, ahogy Tomra nézett.
- Itt vannak. – szólalt meg csendesen.
- Akkor menj. A vendégeket illik fogadni. – felelte a magas férfi. – addig én előkészítem a helyet – úgyis itt fognak maradni. – egy köteg kötelet vett elő.
Amy rápillantott, de nem bírta elviselni a látványt - nagy levegőt vett és elsietett, hogy elvégezze a feladatát – el kellett intéznie, hogy a rendőrök itt maradjanak – akár akarnak, akár nem.
|