2004. december 02. Helsinki, este 10 óra

A város felett hatalmas viharfelhők gyülekeztek. Mindenki bement a házába, vagy szórakozóhelyre, ahova éppen kedve támadt, csak az utcára ne. Hatalmas vihar volt készülőben. Egyszer csak megjelent egy hatalmas fénycsóva a főtér közepén. Nagyon vakított pár pillanatig, aztán eltűnt. A fénycsóva helyén egy sötétszürke, macskaszerű lény maradt. Két kezén egy-egy fekete, narancs csíkos kesztyű volt, fejét pedig hosszú, kócos barna haj borította. Felkelt, és körülnézett. Az utcán egy lélek se volt. Felkerekedett a szél, és narancssárga, izzó szemébe fújta a haját.

- Hol vagyok? -szólalt meg meglepően mély hangon. -Nem ismerem ezt a helyet.

A szél egyre erősebben fújt, és elkezdett dörögni az ég.

- Egy biztos, itt nem maradhatok ha jön a vihar.

Felnézett a házakra, és meglátta hogy az egyik ablak nyitva van. Egy akrobatát megszégyenítő ugrással felugrott a párkányra, és bement. A szobában talált egy kupac ruhát. Talált egy fekete sapkát, gondolta betűri alá a haját, legalább nem lóg a szemébe. Szétdobálta a ruhákat, de a sapkán kívül csak egy zöld kendőt talált, ami tetszett neki. A nyakába kötötte és elindult, hogy felfedezze a szobát. Egyszer csak belépett egy lány.

- Hát te meg miféle szerzet vagy? -kérdezte.
- Digimon vagyok.
- Tudsz beszélni??? Honnan jöttél, és hogy hívnak, és mi a frász az a digimon?
- Tudok beszélni, nem tudom honnan jöttem, és nincs nevem.
- Látom sikeresen szétdobáltad a ruháimat. Hát itt sajnos nem maradhatsz.
- Legalább a vihar végéig had maradjak!
- Hát jó. De adok neked valami nevet. Egyébként én Vittu vagyok. -mosolygott a lány, és közelebb ment.

A digimon óvakodott Vittutól, de mikor odament hozzá, valami furát érzett.

- Hm -Tudod mi lesz a neved? Ville.
- Khöm, Villemon akkor. Minden digimon nevének a vége mon.
- Hát akkor Villemon. Örülök, hogy találkoztunk.