6.fejezet - Végszó


Sayera Martinhoz szaladt, kezét a sebre helyezte s erősen koncentrált. Közben Horus jelent meg, meggyógyította Astitot.
Martin szeme felpattant,Sayera a férfi vállára hajolt és sírt, az örömtől. Astit mögéjük lépett, felállította lányát s átölelte.
Astit a lány homlokára tette az ujját, majd pár pillanat múlva elvette onnan. Sayera haja sötétvörös lett, rövid nyakába lógó, szeme ezüstös-szürke, fülében kék liliom, nyakábam anyja nyaklánca, ruhája egy sötétkék farmerból és egy fehér egyujjas blúzból, amin egy liliom minta van. Martin nem tudott semmit se szólni, egyszerűen megcsókolta. Astit örömmel nézett rájuk, majd megfogta mindkettejük kezét s kivitte őket a nyílt utcára.
- Most el kell mennem, de úgyis tudod miért. Szeretlek Sayera, te vagy már csak nekem a világon, s még Kin emléke - letörölt egy könnycseppet az arcáról. - Az emberek nem fogják tudni mi történt. Új életet kezdhetsz, illetve kezdhetek. Viszlát kicsim - s szorosan átölelte lányát, majd lassan eltűnt.
- Mama, én is szeretlek - szólt halkan.
Sayeráéknak most tűnt fel, hogy a lány háza előtt több rendőrauto is áll. Sayera megszédült, s összecsuklott, szerencsére Martin elkapta, egy rendőrnő szalad feléjük. Haja hosszú, derekáig ér mokka-barna színű hullámos, szeme jéghidgen kéklik, Sayerával egyidős lehetett, magas, vékony alakján feszül az egyenruha. Letérdel Sayerához, megnézi a pulzusát, majd elmosolyodik.
- Kayra vagyok, maguk itt laknak? - kérdezi.
- Nem -válaszol kicsit elfuló hangon a lány.
- Hát, akkor én megyek is, vigyázzon magára, ebben az állapotban bármilyen stressz rosszat tehet - s már menne is.
- Milyen állapotban? - kérdezi Martin ijedten.
- Hát terhes, nem? - csodálkozik el Kayra.
- De - válaszol gyorsan Sayera, s elmosolyodik. Martin egy kisebb szívrohammal átvészeli a hírt.
- Sok boldogságot! Vagy valami olyasmit, én megyek. Viszlát - s elsétál.
- Honnan tudod ilyen hamar? - kérdezi Martin már 2 nappal később az új házban.
- Tudod, nem is tudtam meg, hanem anya, ő pedig már csak tudja, hisz látja a jövőt is, amúgy is minden erőm elveszett, mindre szükségem volt, hogy visszahozzalak - mondta boldogan a lány. -Megérte, hogy az erőmet adjam azért akit szeretek. Remélem tudod, hogy örökké szeretlek!
- Én is! Örökké! - mondta majd megcsókolta.


Te vagy...


Te vagy akiért szememben könny ragyog.
Te vagy kit nekem szántak a csillagok.
Bárcsak tudnád szívem hogy dobog,
te vagy kiért mindenem odaadom.
S ha kell meg is halok.

Te vagy kiért odaadom életem,
ha neked örömet okoz.
Te lehetsz ki nyakam köré kötélt bogoz,
vagy italomba mérget oszt.

Még azt is örömteli, könnyes szemmel nézném,
hogy szívembe tőrt nyomsz.
S mosolyogva nézed, hogyan folyik vérem.
Nem gyűlölnélek, sőt jobban szeretlek,
hisz te vagy ki elvette életem.(Igaz szerelmem.)