6.fejezet - Végszó



A temetőben nagy csend volt, valószínűleg temetés zajlott, de kié?! A tömeg elején egy síró nő volt, aki csak ülve bírta a temetést, valószínű közeli rokona halt meg, mellette egy férfi, aki takarja bánatát, és vigasztalja a nőt, nem sokkal messzebb egy érett fiú, látszik rajta, megviseli a temetés. A sírkőn ez a név áll: Astit Lionel, és mellette egy mosolygós kép róla. A síró nő ezek szerint az anya, és a férfi pedig az apa, de a fiú ki? Lehet, hogy testvére? Nem, ahhoz túl messze van, és nem hasonlít senkire a tömegből. Lehet, hogy a halott lány szerelme? Az már biztosabb. A tömeg eloszlik, csak a közeli gyászolók, vagyis az anyja és az apja maradnak, legalábbis úgy tűnik, de még marad két ember rajtuk kívül, a fiú, akinek szőke haja és zöld szeme van. És egy lány, egyidős lehet a halott lánnyal, hasonlít is rá, de nem ő, haja göndör, nem egyenes és nem is olyan hosszú, és a szeme is valamilyen zöldes, közeledik a sírkő felé, egy liliomot rak le a sok rózsa közé, a nő megszólítja.
- Honnan tudja, hogy ez a kedvence? - kérdezi meglepetten.
- Tudja, a rózsa szúr, sebez, de a liliom szelíd, nem árt senkinek és Astit is ilyen volt -válaszolt az idegen lány. A szülők elsétálnak az autó felé, a fiú közelebb jön a sírhoz, és ő is liliomot rak le, és közben egy könnycseppet is elejt.
- Biztos nagyon szeretett téged - mondta halkan a lány a fiúnak, majd folytatta. - A nevem Alisa.
- Én is szeretem őt nagyon, még most is, és a nevem Kin - és kezet nyújtott. A lány levette a sapkát a fejéről és kezet fogott a fiúval. Kint meglepte, mennyire hasonlít halott kedvesére ez a lány. Alisa elővett valamit a zsebéből, egy nyaklánc volt, egy teli és egy félhold egyben, az ő nyaklánca volt, mivel Kinről eltűnt akkor, amikor visszahozták, hozzá került vissza.
- Ezt Astit küldi, azt mondta, ha valami baj van, csak szorítsd meg, és ő segít neked - mondta a lány, és Kin nyakába rakta a nyakláncot. Alisa elkezdett szédülni, és a fiúnak esett, amikor felnézett a fiúra, örömtől csilogó szemmekel találkozott. Meglepve vette észre, hogy vissza változott Astittá, megijedt, mert tudta, mi a következménye ennek, de megüzenték neki, hogy ne aggódjon, ők okozták a bajt, vagyis az istenek.
- Astit - csak ennyit mondott Kin és megcsókolta a lányt. Astit arcán egy könnycsepp folyt végig az örömtől. A lány már így is tudta használni erejét, és a szobájába teleportálta őket. Érezték, hogy itt az alkalom, hogy együtt legyenek, az utolsó esély, hogy egymáséi legyenek. Testük égett a forró vágytól. Egymáséi lettek először és utoljára, mert Astitnak mennie kellett.
- Szeretlek, örökké csak téged! - mondta Kin Astit fülébe, majd megcsókolta.
- Én is örökké szeretni foglak! Bár másképp történt volna! - mondta a végénél szomorúan a lány. - Ha van valami baj, eljövök, ha az életembe kerül is - fejezte be így a mondatát. Az erejével a nyakánál lévő aranyszegélyből két gyúrút formált, az egyiket ráhúzta Kinre, a másikat a saját ujjára. Kin és ő egy utolsó és szenvedélyes csókban forrtak össze. Mire Kin kinyitota a szemét, csak a zafírszemeket látta, és szavakat hallott.
- Szeretlek!
- Örökké! - és az eltűnt lány helyét nézte. Sok-sok évig kereste Astitot, végül addig kereste őt, míg bele nem halt, akkor látta ismét szerelmét, és akkor is kapott egy búcsúcsókot, és csak utána hunyta le a szemét örökre. Astit soha többé nem szeretett senkit, minden érzelmet ki irtott magából, de éjjel kijár Kin sírhelyére, hogy beszéljen vele, és hogy vele legyen, míg ő is meg nem hal, csak így tudnak együtt lenni, de mivel ő istennő, ezért csak évezredek múlva hal meg, így sokára láthatja viszont szerelmét, és mondhatja el neki, hogy van még valaki, akit szeretnie kell, a lányukat, ami aznap fogant, amikor ő állítólag meghalt. Sayera, így hívják a kislányt, még csak hét éves, az istenek nem tudnak róla, hisz nagy ereje lesz, ha felnő és ha megtudják, hogy megszületett, megölik. Szóval ha meghal Astit, akor Kinnel már tudni fogják nevelni lányukat, mivel még lesz annyi ereje, hogy szerelmét visszahozza és vele éljen normális életet, nem sajnálja majd a halhatatlanságát, mivel azt kell odaadnia cserébe. Astit még sok-sok évig nem látja szerelmét, de lélekben mindig együtt vannak, és ő már csak a halálát várja, hogy viszontlássa szerelmét, és örökre együtt legyenek kislányukkal együtt.

THE END