2.fejezet  - A nem túl jó ajándék


- Lenne egy kérdésem - mondta kissé félénken.
- Mi az? - mondta az immár felismert Kin.
- Miért csókoltál meg? - miközben lesütötte a szemét és elpirult.
- Azt nem tudom, csak jött - mondta megint mosolyogva.
- Értem, és hova lettél? - és közelebb ment.
- Sehova, csak azt akartad, hogy apád ne lásson, hát nem látott, de én ugyanúgy ott voltam -fejezte be a mondatot.
- Ok, de az a fiú, aki az álmomban volt, 12 éves volt, te 18 lehetsz - nézett értetlenül.
- Hát azt én se tudom, hogy lehet, de te is idősebb vagy, Bastet - nézett a lányra.
- A nevem nem Bastet hanem Astit - javította ki a fiút.
- Astit, szép - mondta a fiú.
- Köszi, ja 14 leszek hó végén - mondta végig a lány.
- A külsőd nem sokat változott, de úgy látom, minden más megváltozott. - nézett szét a szobábban Kin.
- Na igen, jó pár ezer év eltelt - mondta Astit, majd egy könyvet keresett a polcán.
- Megvan! - kiáltott fel. A könyv címe ez volt: Az ókori Egyiptom istenei és történelme. Kin elkezte nézegetni a képeket és csak mosolygott.
- Mi olyan vicces? - kérdezte.
- Ez a könyv egyszerűen kitaláció, egy részét még elfogadhatónak lehet mondani, de a többi hmm - mondta majd a földre dobta.
- Hé óvatosan, drága volt. - förmedt rá a lány, amit egy ásítás követett.
- Úgy látom álmos vagy, feküdj le és aludj! - mondta szinte parancsolóan.
- Hát igen jó lenne aludni is egy kicsit, holnap suli - azzal hátrahanyatlott és rögtön el is aludt.
REGGEL!
- Astit, ébresztő kicsim! - szólongatta egy lágy női hang.
- Fent vagyok - mondta a barna hajú és szemű nőnek, az anyjának. Amint kiment a szobából, Astit előbújt majd egy hajpántot kutatott.
- Kék vagy szürke? - tette fel magának a kérdést.
- Inkább a kék, jobban illik a szemedhez - mondta a semmiből idekerült Kin.
- Kösz - azzal a fürdőbe rohant. Kb 20 perc múlva már felöltözve jött ki. Ruhája egy khakizöld nadrágból és egy piros topból állt, ami ujjatlan volt, na meg persze a hajpánt.
- Oké, kész vagyok, indulhatok is! - jelentette ki, majd a táskája után nyúlt, de Kin elvette.
- Nekem is veled kell mennem! - jelentette ki.
- Miii??? - kiáltott fel és folytatta. - Az lehetetlen, eléggé hülyén nézne ki, ha egy 18 éves a 8.-ban ülne!
- Mondd azt, hogy a rokonod vagyok, és nem beszélek a nyelveteken - javasolta Kin.
- Nem is rossz ötlet, de ha bárkivel is szóba állsz, megöllek - mondta mosolyogva. - Na de most már siessünk, nem akarok elkésni - amint befejezte a mondatot, futottak is ki az ajtón.

A SULIBAN

- Sziasztok! - köszönt az osztályban lévőknek Astit. - Na nézzük, kik vannak itt. Karl, Jon, Layla, Kim, Rey, Marcy, óóóóóóóó és Francsesca.
- Szia As! - köszönt két ismerös hang, Verna és Elayza.
- Csősztök! - válaszolt, és jött a hármas ölelés.
- Mondd, ez kicsoda? - kérdezte El.
- ÖÖÖ... cserediák - válaszolt gyorsan.
- És honnan jött? - még egy kérdés, ezúttal Ve tette fel.
- ... Egyiptomból - válaszolt kissé érthetetlenül. - Na de üjünk le, mert jön a tanár - azzal hátra, az ő padja mellé ültette Kint. De mielőtt nyugton lehettek volna, valaki megszólította Astitot. Francsesca.
- Szia Es! - mondta nyávogósan.
- Hell! És As, tudod, mint a kártyalap - mondta kedvetlenül.
- És ki ez a srác, azt ne mondd, hogy a fiúd - vágott vissza.
- Ugyan már, cserediák - azzal végre leült.
- Az jó, akkor szabad préda - miközben mondta, pillantásokat vetett Kinre. Kin valamit súgott As fülébe,a lányból kitört a nevetés.
- Mi olyan vicces? - faggatta.
- Kin azt kérdezte tőlem, hogy nincsenek-e neked szemproblémáid - és közben nevetett tovább. Fran elsétált sértődötten.

SULI UTÁN

- Kin - mondta kissé félénken As.
- Hmm.
- Szülinapomra kérhetek tőled valamit? - kérdezte alig hallhatóan.
- Mit? - kérdezett vissza.
- 2 hét múlva lesz a bál, és a szülinapom is, és arra gondoltam, vagyis esetleg, eljönnél velem? - majd lehajtotta a fejét.
- Persze - válaszolt nyugodtan.
- Köszi!! - és közben a nyakába ugrott, de gyorsan visza is tért a földre.
- Bocsi - és előrébb ment.
- Semmi baj - mondta enyhén nevetve.

2 HÉT MÚLVA

- Kész vagy már? - kérdezte Kin Astitot.
- Egy perc - kiáltota a fürdőből. És kisétált. Ruhája ezüstszínű, földig érő, hátúl kivágott ujjatlan, cipője szintén ezüst, hosszú haja felcsatolva japánosan, és egy tűvel szúrta át, de úgy, hogy a füleit takarja, elöl két rövidebb tincs meghagyva, az egyik takarja a szemét, na és a nyakláncot ki ne felejtsük, amit - hogy illjen a ruhájához - ezüsttel fújt be.
- Jól nézel ki - dícsérte meg Kin, akin egy fekete szmoking volt.
- Te se vagy rossz - mondta mosolyogva As.
- Indulhatunk? - tette fel a kérdést a lány.
- Egy perc - és keresett valamit a zsebében, egy nyaklánc volt aranyból, a medál rajta egy teli és egy félhold egybe.
- Ez gyönyörű! - jelentette ki csillogó szemmel.
- A tied - mondta és a lány nyakába rakta. Astit egész úton odafele a nyakláncot bámulta, a másikat levette mert anélkül jobban mutatott,egy kicsit rosszul érezte magát, de nem mutatta ki.

A BÁLON

Az ajtón belépett a suli legmenőbb sráca, Syd. Minden lány őt nézte, mint valami híresség. A fiú mintha valami vonzásban lett volna, sok lánynak feltűnt, hogy valaki felé tart. Közben Kin és Astit táncoltak, a lányt valaki megragadta és maga felé fordította. Syd volt az. As nem tudta, mit mondjon hirtelen felforrósodott a teste, és a fiú ellökte magától, és ő pedig a földre zuhant, de abban a pillanatban Kin odament hozzá és kérdezgette, hogy jól van-e. A lány kiszaladt az udvarra, Kin követte.
- Mi... mi ez? Úgy érzem, mintha ki akarna valami szabadulni - mondta Kinnek a síró lány.
- Nyugodj meg, ez így normális, a nyaklánc visszafogta az erőd, most adtam vissza - mondta és közben átölelte a lányt, de az ellökte magától.
- Mi???? Ezt te tetted? És én bíztam benned, elárultál - ordította a lány, majd lebegni kezdett.
- Az erődnek fel kell szabadulnia, hogy megmentsd a világod! - kiáltotta a lebegő Asnak. Mint egy robbanás, úgy taszította a földre a fény Kint. Miután a fény szétoszlott, egy másik lány állt Astit helyén. Haja kiengedve, egyenesen elöl két tincs, a homlokán a nyaklánc, ami beágyazódott oda, szeme macskaszem, karma a kezén és a lábán, ruhája egy fekete melltartó-szerűségből és egy olyan szoknyából állt, ami combjáig feszes, utána laza és fehér mintás, és mellesleg idősebb is 18 év körüli. Kin meghajolt, majd ezt mondta:
- Üdvözöllek Princess Bastet!
- Ne is mondd, tudom, mit kell tennem - azzal a földre landolt, és a bálterem felé sétált. Mindenki sikítozott, mikor látták a karmait meg a szemét, a füléről és a farkáról ne is beszéljünk. Egyetlen egy valaki nem futott, Syd felé tartott, mikor már 1 métere volt, Syd összeesett, és valami előbújt belőle valamiféle lény, félig farkas, félig tigris, a neve Tai-shin.
- Üzend meg a mesterednek, hogy visszatértem! - és a szörnynek rohant, egyenesen átfúrta a testén az egyik karmát, a szörny mint valami fekete gáz, úgy tűnt el. Bastet is eltűnt, de ő úgy, mint egy fehér gáz.

VALAHOL A VÁROS SZÉLÉN

- Köszönöm, hogy felszabadítottál - mondta, majd közelebb hajolt Kinhez, a fiú elfordította a fejét.
- Mi lesz Astittal? - kérdezte majd visszafordult.
- Ugyanúgy megmarad a személyisége, de ha küzdeni kell, át kell változnia, elég, ha a nyakláncot megszorítja, és át is változott - mondta, majd a fiú arca felé hajolt. Kin egyenesen a két macskaszembe nézett, mintha látta volna mögötte a két kéket is.
- Köszönöm Prince Kin - mondta Bastet. Egy csók, egy ártatlanak tűnő csók. A csók után nem a macskaszemekkel, hanem két ragyogó zafírszemmel találkozott, ami a dühtől égett és a szomorúságtól könnyes volt, már Astit állt előtte, de nem sokáig, mivel a lány csak egy mondatot mondot neki.
- Soha többé nem akarlak látni - és megfordulva folytatta. - Gyűlöllek! - ordította a már több méterre lévő fiúnak, aki csak állt és nézte a macskaügyességgel elugráló lányt.
- Sajnálom - mondta már csak magának a fiú és elsétált az éjszakában.