3.rész - A fiúk



Másnap elindultak mind a hatan ruhát vásárolni.
- Nézd, Serena, ez pont rád illik! - mondta Akera, és egy fehér farmerra mutatott.
- Nem hiszem, nem hordok ilyeneket. - mondta.
- Az mindegy, de legalább nézd meg! - könyörgött Akera.
- Oké! - azzal elment felpróbálni.
- Úristen, nagyon jól áll! - ámuldozott Serena, amikor meglátta magát a tükörben.
- Próbáld ezzel a felsővel! - Akera rámutatott egy zöld, hosszú ujjú, virágmintás felsőre.
- Így még jobb, azt hiszem ebben megyek este a randevúra Da... - és a szájára rakta a kezét.
- Kivel? Dariennel?! Te jó ég, ez remek! Sok szerencsét! - mondta Akera.
- Köszi! - mondta szerényen Serena.



***



- Köszönöm, hogy elhívtál moziba, Darien, nagyon jól éreztem magam. - mondta Serena egy kicsit elpirulva.
- Ne köszönd, én köszönöm, hogy eljöttél velem! - válaszolt kedvesen.
Majd közelebb hajolt Serenához, és megcsókolta. Serena szíve majd kiugrott a helyéről, olyan boldog volt. Mikor végre elszakadtak egymástól, Serena boldogan ugrált fel a lépcsőn a szobájába.


***


- Helló, Serena! Milyen volt a mozi? - kérdezte Akera.
- Remek, képzeld megcsókolt! - mondta örömmel Serena.
- Az remek, na de most már legyünk csendben, bejött Miss Roz!
- Gyerekek, hadd mutassam be a fiamat, Eliotot! Pár napig megfigyeli az osztályt, mivel ő is tanár akar lenni.
- Helló! - köszönt kedvesen Eliot. Gyönyörű zöld szeme van, amihez a tépett fekete haja nagyon illik.
- Helló, Mister Jóképű! - mondta magában Akera, amint elveszett a fiú tekintetében.
- Akera? Akera? Hahóóó!! - szólongatta barátnőjét Serena.
- Itt vagyok. - válaszolt pár perc múlva.
- Osztály, mutatkozzatok be! - mondta Miss Roz.
- Helló, a nevem Serena Tsukino!
"Most én jövök, mindent bele! Huh... Nyugi!" mondta magának Akera.
- Szia, a nevem Kovács Petra és...
- Miss Kagura japánul, ha kérhetem! - mondta Miss Roz nem túl kedvesen.
- Ó, bocsánat! - "hülye, hülye vagyok!"
- Semmi baj, anyu, értettem! Tudod, három évig kint voltam Magyarországon.
- Akkor semmi baj, folytasd!
- Japánul a nevem Kagura A... Nem tudta végigmondani, mert a fiú befejezte helyette.
- Akera, ugye? Az azt jelenti, hogy félig jó, félig rossz. Hmm... amúgy szép név.
- Köszi... Mármint köszönöm! - "HÜLYE!!!!!VAGYOK!!!!"
- Maradjunk a köszibe, nem vagyok olyan öreg, csak 20! - és mosolygott.
A többiek csak néztek, nem tudták miről van szó, mivel nem tudtak magyarul.
- Esetleg később találkozhatnánk, Akera? - kérdezte mosolyogva Eliot.
- Oké, alig várom, azzal leült.


***



- Végre egy hónap szünet! - kiáltotta Serena.
- Ja, végre! - követte példáját Akera.
- Jaaj! - kiáltott fel ijedten Akera, mikor valaki hátulról megfogta a csípőjét. Már épp ütött volna, mikor észrevette, hogy Eliot az.
- Hee...Helló! Bocsi, csak megijesztettél. - mondta megszeppenve.
- Semmi baj, akkor hová menjünk?
- Moziba? - tette a javaslatot kissé félénken.
- Oké, csak hát... izé, hogy is mondjam, vinnünk kell valakit. És valaki Eliot háta mögül előlépett; egy kislány. Kábé hat éves, hosszú, barna haja, zöld szeme és egy cuki lila ruhája van.
- Csókolom! - köszönt a kislány.
- Elég a szia is, oké? Engem Akerának hívnak, és téged? - kérdezte kedvesen a kislányt.
- Akkor szia! A nevem pedig Emily. - válaszolt, és egy mosollyal szépítette.
- Nagyon szép neved van!
- Köszi!
- Eliot, ő ki? A lányod? - kérdezte egy kicsit szomorúan.
- Dehogy! A húgom. - válaszolt nevetve.
- Inkább menjünk a játszótérre, ahhoz nagyobb kedvem van, de előtte ugorjunk be hozzám, át akarok öltözni, oké?
- Oké!



***



- Hát megjöttünk. Egy kicsit kupi van, ne nézzetek szét! Emily, van abban a szekrényben egy baba, addig játssz azzal! Kérlek, vigyázz rá, anyukámtól kaptam, mielőt... - itt abba hagyta a mondatot.
- Vigyázni fogok rá! - válaszolta a kislány.
- Oké, én megyek átöltözök. Inni- és ennivaló az asztalon. - ezzel berohant a hálószobájába.
- Ez így tökéletes, remélem tetszeni fog Eliotnak. - mondta magának, mikor a tükörbe nézett. A haja hátul lófarokba volt fogva, egy rövid fodros szoknya volt rajta, ami piros színű volt, ahhoz egy zöld top, ami nem takarta a hasán lévő hena tetoválást.
- Kész vagyok! - jelentette ki, és kiment a nappaliba.
- Jól nézel ki, Akera. - mondta neki Emily.
- Nem jól, hanem jobban. - javította ki Eliot.
- Köszönöm. - mondta pirosan.


***


- Elkaplak! - kiáltotta Akera, miközben Eliotot és Emilyt kergette.
- Sose érsz utol! - szólt vissza Emily.
- Engem s... Ááá, én vagyok a fogó! - kiáltotta Eliot.
- Úgyse kapsz el! - kiáltotta Akera, majd játékosan nyelvet öltött.
- Azt hiszed! - szólt utána Eliot.
Akera elbújt egy fa mögé, hátha ott nem veszi észre. Egyszer csak érez valamit maga mögött, és épp Eliottal áll szemben.
- Úristen, úristen, nyugi, nyugodt vagyok! - mondta magának.
- Megvagy! - mondta csábítóan Eliot.
- Hát meg. - válaszolt rá szintén csábítóan Akera.
A fiú ölelésébe volt zárva, innen már nincs visszaút. Közelebb hajoltak egymáshoz és... befurakodott valami közéjük.
- Eliot, veszel fagyit? - kérdezte elképesztő aranyosan Emily.
- Hát persze. - mondta egy kicsit letörten.
- És én is kaphatok? - kérdezte nagyra nyílt szemekkel Akera.
- Jó,jó mindenki kap. - mondta viccesen.

- Milyet kérsz, Emily? - kérdezte Eliot.
- Csokit és vaníliát meg epret. - mondta vágyakozva.
- Akera? Te milyet?
- Ööö... Joghurtos áfonyát és sárgadinnyét. - mondta miközben a fagyit kémlelte.
- Én karamellt és puncsot. - mondta végül.
- Tessék! - és átadta a fagyikelyheket az eladó.
- Köszönöm! - és odament a többiekhez, akik kint ültek le a teraszon.
- Hölgyek, tessék a fagyitok! - mondta viccesen, és meghajolt.
- Köszi! - mondta Emily.
- Köszönöm! - mondta Akera, aki pirosabb volt, mint az asztal, ahol ettek.
Pár perc csönd után Akera egy kis fagyit nyomott Eliot arcára, és ő pedig lenyalta róla. Emily is beszállt, de ő inkább magára kente. Egyszer úgy eset, hogy Eliot szájára került a fagyi. Akera kissé bátortalanul, de onnan is lenyalta. Emily nagyokat nevetett, hamar kifáradt, és elaludt a székben. Eliot úgy döntött, elmennek a parkba, addig felébreszti Emilyt, hogy ne keljen vinni, de Akera nem hagyta, inkább ő vitte a kislányt; szinte anyáskodott fölötte.
- Mondd, kire hasonlít Emily a családotokból? - kérdezte Akera.
- Nem igazi testvérem, csak el volt veszve, mint aki a semmiből jött. A szüleim pedig örökbe fogadták. - mondta Eliot.
- Ó, értem. Szegény kislány, pedig milyen aranyos... Fura, hogy ugyanolyan haja van, mint nekem kiskoromban, és az is fura, hogy ugyanolyan zöld szeme van, mint neked. - mondta el véleményét Akera.
- Ja, eléggé. Pssssszzzzz, valamit motyog. - mondta egyre halkabban.
- Anyu, tudom mit kérsz, joghurtos áfonyát és sárgadinnyét, mint amikor elöször randiztál apuval, ugye? - motyogta Emily álmában.
- Jól értettem, amit mondott? - kérdezte Akera Eliotot.
- Szerintem jól. - válaszolt ilyedten Eliot.
- De ez lehetetlen! - ijedezett Akera. - Akkor ő a jövőből jönne, nem?
- De. Szerintem ezt beszéljük meg holnap, oké?
- Jó. Induljunk! - mondta Akera.


***


- Hát akkor holnap, szia! - mondta az ajto előtt állva Akera. Épp ment volna be, amikor Eliot megfogta a kezét, és magához rántotta.
- El se köszönsz? - kérdezte Eliot.
- De... de köszöntem. Mondtam, hogy szia. - válaszolt ijedten.
- Én nem így gondoltam az elköszönést. - mondta Eliot egy félszeg mosollyal. Akera belement a játékba.
- Miért, hogy gondoltad? - kérdezte nemkicsit csábítóan. Aztán már csak azt vette észre, hogy szenvedélyesen csokolózik Eliottal. Kábé tíz perc múlva elszakadtak egymástól.
- Kábé így gondoltam. - válaszolt Eliot, és mosolygott, de úgy, hogy Akera majd' elolvadt az ölelésében.
- Szóval így. Én másképp. - jelentette ki Akera.
- Hogy? - kérdezte kíváncsian.
Akera a fiú nyaka köré fonta a karját, és a fülébe súgott valamit, majd megcsókolta. A fiúnak nem tűnt fel, hogy a lány közben kinyitotta az ajtót, és szép lassan befelé húzódik, csak akkor vette észre, mikor bezárult az ajtó. Csörög a telefonja: sms, ki küldhette. Akera? 'IGY' ez volt az smsben.
"Imádom ezt a lány." mondta magába a kezébe vete az alvó Emilyt és elment.
"Imádom ezt a srácot." mondta magában Akera, és felment lefeküdni.