Interjú Scott Williams-szel

Örömmel készítettünk interjút Scott Williams-szel, aki nem csupán a Bones írója, de egyben a sorozat producere is. Williams-szel a sorozatról, a sztrájkról és az úgynevezett Moonlighting átokról beszélgettünk. (Biztosan emlékeztek rá, ezt a „Simlis és a szende” néven adták le nálunk. A tv-s szakmában és a rajongók körében is ismert, hogy ez a sorozat akkor kezdett elindulni a lejtőn, amikor a két főszereplő összejött az egyik rész végén. Azóta nevezik Moonlighting-átoknak azt a jelenséget, mikor a főszereplők szerelmi kapcsolatba bonyolódása hazavágja a sorozatot/a sorozat nézettségét/elvész a korábbi varázs a sorozatból. A Bones kapcsán már nagyon-nagyon régóta téma, hogy tönkremegy-e az eddigi hangulat, ha Booth és Bones összejön.– Ni megjegyzése)

Először azt említeném meg, hogy a szakszervezetem igencsak ésszerű követelései között van egy igazi probléma megoldása, amelyet „New Media”-nak hívnak – ide tartozik például az Internet is. Mi is az új az Internetben? Nem sok, főleg azóta, hogy azok a cégek, amelyekkel szemben most sztrájkolunk, egy ideje hasznot akarnak belőle húzni. Ezek a cégek jelenleg olyan újra leadott epizódokon keresnek pénzt a letöltési és hirdetési költségeken keresztül, melyeket mi írtunk az ő honlapjaikon. Nekünk, az íróknak egy fillért sem fizetnek a letöltések után, és ha rajtuk múlik, ez így is marad. A televíziózás történelmének ez a legkritikusabb tárgyalás-sorozata, mivel az Internet egy új korszak kezdete, amikor az emberek TV-zési és sorozatnézési szokásai radikálisan megváltoznak. Tíz éven belül az emberek TV-je a számítógép monitora lesz. Ha a cégek folytatják ezt az eljárást, az írók, a rendezők és a színészek az újrasugárzott epizódok után nem fognak jövedelemhez jutni. Ez pontosan ugyanaz az a helyzet, mint amikor egy rock banda vagy éppen egy regényíró nem kap pénzt a kiadó által eladott CD-i/könyvei után. Jelenleg épp arról folynak tárgyalások, hogy milyen kompenzációt fognak az írók kapni. A kérdés az, hogy ez tisztességes lesz-e. A cégek ugyanis az Internet segítségével dollármilliókat fognak kaszálni az elkövetkezendő években. Mi magunk 2,5%-ot kérünk ezért a milliókért cserébe. Talán ők is rájönnek, hogy nem kérünk sokat, és mindannyian (írók, színészek, rendezők és a stáb) visszamehetünk dolgozni.

Nagyon reménykedem abban, hogy a cégek még az Oscar-díj átadás előtt meggondolják magukat. Ha nem így fog történni, akkor a sztrájk még hónapokig húzódhat, ami igazából egyik oldalnak sem állhat érdekében. Nagyon sok ember számára lenne ez a helyzet lesújtó. Nem is tudom, hogy rázódna helyre a gazdaság.

Már most is van néhány forgatókönyvünk, ami majdnem forgatásra kész. A legjobb esetben a munkába állást követő két hét múlva már készen lehetünk új epizódok forgatására.

A szereplők magánéletével kapcsolatban mindig több elképzelést is kialakítunk, de a végső döntés a sorozat készítője kezében van, aki nem más, mint a főnököm, Hart Hanson. A többi szereplővel történtek miatt (például Jack és Angela kapcsolata) miatt eddig eléggé háttérbe szorult Zack magánélete. De csak mostanáig

A karácsonyi részben (a sztrájk előtt leadott utolsó rész) volt néhány aranyos Booth-Parker pillanat. Az epizód jól bemutatta, hogy Boothnak milyen ellentmondásos érzései vannak azzal kapcsolatban, hogy a gyerek felügyeletét meg kell osztani az ex-barátnőjével. Amíg Booth életének új területeivel nem fog a sorozat foglalkozni, addig elsősorban Bones és Booth kapcsolatára fogunk fókuszálni.

Igazából a Moonlighting átok egyáltalán nem is átok. Tény, hogy amikor Bruce összejött Cybillel a nézők már kevésbé találták érdekesnek a kapcsolatukat. A nézettség zuhanni kezdett. A folyamatos, fel nem oldott feszültség („a ki nem pukkasztott buborék”) talán jobban tetszik a közönségnek, mint azt az ember gondolná.

Végül Booth és Brennan csókolózhatott a karácsonyi epizódban. Emily és David kegyetlenül jól játszottak és mindent kihoztak abból a jelenetből: az érzelmek, az érzelmek tagadása, az elnyomott vonzódás…minden ott volt a szemükben. Persze azért azt a kérdést nyitva hagytuk, hogy mit jelenthetett valójában a csók Boothéknak. Hogy Hartot idézzem: amíg nem fogja a nézőket idegesíteni, hogy még mindig az a sajátos se ide, se oda jellegű kapcsolat van Bones-ék közt, minek piszkáljunk bele? Persze Hart mindig vigyorog, mikor ezt mondja. Szóval sosem lehet tudni, még okozhatunk nagy meglepetéseket a nézőknek.

A Bonesnak a legjobb rajongói vannak, akikkel valaha is találkoztam. Okosak és jó humoruk van. Igazán jó érzés tudni azt, hogy amit az ember ír, azt a közönség értékeli. Ha a közönség a színészeket dicséri, akkor tulajdonképpen minket dicsér, mert mi adjuk a színészek szájába a szavakat és mi hozzuk létre azokat a rejtélyeket, amiket ők fognak megoldani..

Melyik a kedvenc jelenete az eddig meglévő részekből?
Egyet kiemelni egyszerűen lehetetlen lenne. Tényleg nagyon imádom azokat a jeleneteket, melyben Booth, Bones és az új terapeuta, Sweets szerepel. Ugyanez igaz azokra a részekre, amelyekben Dr. Wyatt szerepelt (akit az utánozhatatlan Stephen Fry alakított). Az agyasok élcelődése pedig mindig kedvenc.

Látna valakit szívesen vendégszereplőként a sorozatban?

Igen, hogyne, például Daniel Day Lewist, Javier Bardemet, Laura Linneyt, Philip Seymour Hoffmant, Meryl Streepet, folytassam még? De ha ők esetleg nem érnének rá, nagyon jó volna Stephen Fry-t visszahozni, amikor az időbeosztása engedi.