Az Atlético Madrid legutóbb 1998-ban tudta legyőzni a Real Madridot hazai környezetben, azóta szinte csak vereség állt a nevük mellett, nem egy esetben igen nagy gólkülönbségű. A 2007/08-as szezon 20. fordulója ideális alkalomnak tűnt a széria megtöréséhez, a "matracosok" ugyanis remek formában, nagy önbizalommal várhatták az összecsapást, igaz nem volt ez másképp a másik oldalon sem: Schuster csapata sorozatban hetedik győztes bajnokijára készült, és lehetőség szerint igyekezett elérni, hogy Iker Casillas kapuja hatodik egymás utáni mérkőzésén is bevehetetlen maradjon. A nagy várakozás tán bénító hatást gyakorolt az Atlético játékosaira, még 40 másodperc sem telt el a találkozóból, amikor Abbiatinak máris maga mögé kellett nyúlnia. Robinho hihetetlen könnyedén csapta be a rendkívül lassú Pablót, középre játszott, az érkező Raúl pedig hamar megszerezte vezetést csapatának. A Real Madrid csapatkapitányának eddig is nagyon ment a Vicente Calderónban, most pedig egy újabb góllal szomorította el a városi rivális szurkolóit. Álomszerű kezdés, mely megalapozta a továbbiakat, innentől kezdve ugyanis egyik nagy fegyverüket, a gyors kontrákat alkalmazhatták a fehérmezesek. Némileg javított az Atlético esélyein, hogy Pepét sérülés miatt nagyon korán le kellett cserélni, és az ő helyére beálló Michel Salgado nagyon sokáig képtelen volt felvenni a mérkőzés ritmusát, s talán ez is közrejátszott abban, hogy a hazaiak előtt egymás után adódtak lehetőségek az egyenlítésre. A 26. percben Forlán lövését hárította biztosan Casillas, percekkel később pedig ismét a madridi portásnak akadt dolga, ezúttal két percen belül kétszer is: a 38. percben Maxi fejesét hárította hihetetlen bravúrral a Real Madrid hálóőre, majd nem sokkal később Kun Agüero lövését tolta ujjheggyel kapufára... két hatalmas bravúr egymás után, a blancók egy szót sem szólhattak volna, ha az egyikből betalál az Atlético, sőt egy esetben Motta fejese is a kapufán csattant. De a futball a gólról szól, ilyenformán pedig aki hatékonynak bizonyul a kapu előtt, az lépéselőnybe kerül riválisával szemben. A Real Madrid az imént gólt kaphatott volna, ehhez képest a 41. percben gyakorlatilag eldöntötte a városi rangadó sorsát, miután egy szögletet követően Van Nistelrooy ugyan sután találta el a labdát, ám az pont így talált utat a rosszul helyezkedő Abbiati kapujába. Ezért a gólért már az olasz kapus is jócskán hibáztatható, mindez azonban mit sem von le a holland támadó érdeméből, akinek egy lehetőség is elég volt ahhoz, hogy betaláljon. Bár még több, mint egy félidő hátra volt a találkozóból, az azért sejthető volt, hogy innen aligha fordít már az Atlético.

0-2-es előny birtokában a Real Madrid visszaállhatott saját térfelére, átadhatta a kezdeményezést a piros-fehéreknek, s ez ismét eredményes fegyvernek bizonyult, hiszen a második játékrészben a hazaiak már nem futballoztak olyan veszélyesen, mint tették azt az első félidőben néhány perc erejéig. Kun Agüero villanásain kívül az Atlético már nem tudott presszót gyakorolni ellenfelére, a Real Madrid okos játékot mutatott be, ráadásul kontrái révén gólszerzési lehetőségig is jutott: a 82. percben például szerencsés módon Robinho elé került a játékszer, aki azonban elkapkodta ezt a helyzetet, s Abbiatiba lőtte a labdát. Kulcsfontosságúnak bizonyult, hogy a királyi gárda nem hagyott területet az Atlético gyors embereinek, a középpályán elsősorban Gagónak köszönhetően nagyon hatékonyan sikerült megfojtani az ellenfél próbálkozásait, amikor pedig a tizenhatos környékére jutott az Atlético, akkor az utolsó passzok általában rosszra sikeredtek, s nem alakult ki lehetőség Iker Casillas kapuja előtt. Labdabirtoklás tekintetében ugyan az Atlético került ki győztesen az összecsapásból, de ez különösen a második félidőben teljesen haszontalannak bizonyult, mondhatni a Real Madrid malmára hajtotta a vizet. Raúl nem ritkán még a védekezésben is besegített, Gago nem csak jól szűrt, de nagyon pontosan is játszott, hátul pedig Sergio Ramos és Cannavaro hiba nélkül funkcionált. Hiába várta tehát nagy reményekkel az összecsapást az Atlético Madrid, a meccs végére kénytelen voltak beletörődni, hogy ebben a szezonban ismét nem sikerült legyőzniük a Real Madridot, s mivel a csapatok közti pontkülönbség a találkozó előtt is tekintélyes volt, a lefújást követően ez csak tovább nőtt, immáron 13 pontra. Legutóbb 1964-ben fordult elő az, hogy a királyi gárda a Mestallában, a Nou Campban és a Vicente Calderónban is nyerni tudjon egy szezon alatt, s akkor még nem is említettük, hogy 2007-ben a kiváló Villarreal otthonából is sikerült három ponttal távozni.

A mérkőzés jegyzőkönyve
Atlético Madrid: Abbiati; Perea, Pablo, Eller, Antonio López; Maxi Rodríguez (Cléber Santana, 78. perc), Motta (Luis García, 69. perc), Raúl García, Simao (Reyes, 35. perc); Agüero és Forlán.
Real Madrid: Casillas; Sergio Ramos, Pepe (Salgado, 14. perc), Cannavaro, Torres; Sneijder, Gago, Guti (Baptista, 75. perc), Robinho (Drenthe, 86. perc); Raúl és Van Nistelrooy.
Játékvezető: Múniz Fernández (Asztúriai Bírótestület)
Gólok: Raúl 1. perc (0-1), Van Nistelrooy 41. perc (0-2)
Helyszín: Madrid, Vicente Calderón stadion (56.000 néző, teljes teltház)

Sárgalapot Antonio López (4. perc), Pablo (34. perc), Motta (62. perc), Perea (68. perc) illetve Miguel Torres (20. perc), Sergio Ramos (63. perc), Guti (73. perc), Michel Salgado (78. perc) kapott. A találkozón jelen volt Esperanza Aguirre, Madrid Tartomány néppárti elnöke. A Real Madrid sorozatban hetedik bajnokiját nyerte, Iker Casillas kapuja pedig már 558 perce bevehetetlen. A derbi előtt szokás szerint ismét szurkolói összecsapások voltak, többen megsérültek, néhány radikális drukkert előállítottak.

A mérkőzés legjobbja a madridista.hu szerkesztősége szerint: Fernando Gago
Az argentin játékos egyre inkább kezdi meghálálni a belé vetett bizalmat, Diarra ideiglenes távozása után vélhetően kulcsszerep fog rá hárulni, s úgy tűnik, tud is élni a lehetőséggel. Különösen a második félidőben már a Levante ellen is jó teljesítményt nyújtott, az Atlético ellen pedig üresjárat nélkül, végig hiba nélküli, klasszis teljesítménnyel rukkolt elő.