Szent Korona-tan

Olvasom a Népszabadságban október 28-án, hogy a Mátyás templom tövében „alkotmányozó nemzetgyűlésnek” nevezett rendezvényt tartott a Magyar Nemzeti Bizottság 2006. elnevezésű képződmény. Az „alkotmányozó nemzetgyűlés” rendezői, – természetesen le akarják váltani a törvényes kormányt -, de tovább is lépnének ennél, mert „a Szent Korona eszméje mentén felépített új politikai intézményrendszert kívánnak alkotni.”

A „mi régi Magyarországunk”

Toroczkai László, kijelentette: „A "Gyurcsány-féle Új Magyarországgal" szemben, felépítjük a mi régi Magyarországunkat … mindezt a Szent Korona tanának eszméje mentén.”

Takács András, a MNB2006 másik ügyvivője közölte a jelen lévő mintegy ezer emberrel, hogy már meg is alakult az "új alkotmányt kidolgozó" országos elnökség, amelynek egy hónapja van arra, hogy megalkossa az elképzeléseiket tartalmazó új tervezetet és koordinálja az elkövetkező napok tüntetéseit.

Most még eltekintek attól, hogy feltegyem a kérdést, – válaszra várva -, ki bízta meg Toroczkai Lászlót és Takács Andrást a „nép” képviseletével, mert nem hiszem, hogy lenne erre a demokrácia szabályainak megfelelő válaszuk. Inkább csak azt kérdezem, tudják-e egyáltalán, hogy a jól hangzó „Szent Korona-tan” eszméje mentén milyen „régi Magyarország” építhető fel?

Tudják-e, mi a Szent Korona-tan?

Magyarország ugyanis, az az ország volt, amelynek nem volt írott alkotmánya, hanem az évszázados szokásjog volt az „alkotmánya”. (Még egy ilyen ország van, Anglia.) Ennek a szokásjog rendszernek, - 1848-ig -, gerince volt, a soha törvényerőre nem emelt Corpus juris Hungarici, amely tartalmazta első királyaink törvényeitől a XIX . századig megfogalmazott jogszabályokat és a hozzájuk kapcsolódó szokásjogot. E szokásjog gerincét Werbőczy „Hármaskönyve” képezte, amelyet 1515-ben ugyan megtárgyalt az országgyűlés, de soha törvényerőre nem emelték. A „Hármaskönyv” elvi gerincét képezte az úgynevezett „Szent Korona –tan” amely a Szent Koronában, mint fogalomban, egyesítette az ország területét, a királyt és a nemességet. (A „Hármaskönyv” a jobbágyságot teljes jogfosztással sújtotta.) A „Szent Korona-tan” lényege pedig az Aranybullától eredően az volt, hogy „nincs nemesség király nélkül és nincs király nemesség nélkül”. (Az Aranybulla 31.szakaszát, amely feljogosította a nemességet a fegyveres ellenállásra a király ellen, ha az nem tartja be a vállalt kötelezettségeit, 1687-ben a 4. törvénycikk eltörölte).

 Magyarország 1918-ig, az Osztrák – Magyar Monarchia bukásakor, parlamentáris monarchia volt, majd polgári, illetve tanács-köztársaság lett, (mindkettőben gyorsan megfogalmaztak „alkotmány”- törvényt is,) hogy azután negyed századon át Horthy Miklós kormányzása alatt, király nélküli királyság legyen. Horthy idején a „Szent Korona-tan” újra előkerült, hiszen azokban a történelmi pillanatokban, amikor éppen nem volt koronázott király a trónon, a nemesség gyakorolta az uralkodói jogokat a tan szellemében. A legitimisták hivatkoztak a „Szent Korona – tanra”, amely IV Károly vissza hozatalával a trónra, jogfolytonossá tette volna a „Szent Korona” országának, a „történelmi” Magyarországnak területi integritását is.

1946 óta köztársaság vagyunk!

1946-ban kikiáltották a köztársaságot, 1947-ben pedig törvényt alkotott az országgyűlés a nemesi előjogok, címek eltörléséről. 1949-ben írott alkotmányunk lett, amelyet a rendszerváltozás időszakában alapos átdolgozással a rendszerváltók alkalmassá tettek a polgári demokratikus köztársaság alkotmányos rendjének megfogalmazására.

Nincs tehát királyság, nincs király, nincs nemesség, nincs jobbágyság, több mint száz éve nincs Corpus juris Hungarici. Ellenben van jogegyenlőség,  képviseleti demokrácia, alkotmányos rend, polgári köztársaság. Mit akarnak a „mi régi Magyarországunk” címszó alatt visszaállítani? A szokásjogon alapuló parlamentáris monarchiát? (Van is már uralkodó jelölt?) A több mint háromszáz éve nem létező fegyveres ellenállás jogát a nemességnek? ( Lehet, hogy erre megy ki a nemzet megosztásának erőszakos megvalósítása, hogy a „nemesség” jogait gyakorolja az utcán az a „nép, amely nem lehet ellenzékben”? ) Vissza akarják állítani a történelmi Magyarország területi integritását tekintet nélkül arra, hogy Ausztria, Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország és Szlovénia, - és természetesen az Európai Unió -, mit szól ehhez „a Szent Korona-tan eszméje mentén létrehozott régi Magyarországhoz”?

Most már kérdezzük meg: Ki bízta meg őket az alkotmányozással?

Azt hiszem, most már fel lehet tenni, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 és az „alkotmányozó országos elnökség” megbízatásának kérdését is. Nem hiszem, hogy a Magyar Köztársaság polgárai közül a Mátyás-templom tövénél megjelent  ezernyi polgáron kívül sokan lennének, akik részt vállalnának ennek a puffogó frázisokon alapuló esztelenségnek a képviseletében, és a megbízás adásának vállalásában.  

Dr. Halák László