95. Izrael megáldja a fáraót

– József nagyon alaposan felkészítette családját a fáraóval való találkozásra. Mielôtt elbúcsúzott volna Izraeltôl, összehívta testvéreit és elmondta nekik, hogy az egyiptomiak irtóznak a juhpásztoroktól. Hozzáértô emberek azt feltételezik, hogy ezzel a tájékoztatással inkább testvéreit akarta megóvni a beolvadástól, hiszen késôbb, amikor már a fáraó elôtt voltak, az irtózásnak semmi jelét nem látták.

József szinte elôre megmondta, mit kérdez majd a fáraó és azt is elmondta, mit válaszoljanak. Nem meglepô, hogy a találkozás pontosan úgy történt, mint ahogyan József elôre jelezte.

– Magával vitte öt testvérét a fáraóhoz bemutatni. Gondolom ott lehetett mindenek elôtt Benjámin és Ruben, mindenképpen ott volt Júda, hiszen ô lesz Jákob áldásának továbbvivôje és talán egy-egy férfi a szolgálólányok gyermekei közül.

– Naftali bizonyára bekönyörögte magát. Nem bírta volna ki, hogy ne legyen ott, ahol történik valami elhíresztelni való.

– Ez valóban lehetséges. Amikor fáraó megkérdezte foglalkozásukat, elmondták, hogy juhpásztorok és már atyáik is azok voltak. Kérték a fáraót, engedje meg nekik, mint jövevényeknek a letelepedést Gósen földjén.

A fáraó nemcsak megengedte a letelepedést, hanem – és erre utaltam elôbb, hogy nem utálták a juhpásztorokat, – azt tanácsolta Józsefnek:

– „…ha derék emberek vannak köztük, tedd meg ôket nyájaim felügyelôjévé”

A fáraó meg akarta ismerni Izraelt is, akirôl sokat hallott már Józseftôl. József úgy mutatta be apját, mint afféle papfejedelmet, aki nem is a nyájaival törôdik igazán, hanem Isten dolgában tevékenykedik, azon gondolkodik és annak szellemében irányítja népes családját, szolgálóit és szolgáit.

Képzeljétek el ezt a találkozást. A fáraó saját magát a napisten leszármazottjának tekintette, Izrael pedig tudta, hogy ô a kiválasztott nép atyja, aki folytatója az Istennel kötött szövetségnek és akinek feladata e szövetség ápolása, fenntartása.

A fáraó olyan volt, mint egy élô szobor. Díszes ruhában, kifestve, ékszerekkel zsúfolva ült a trónján, szinte megközelíthetetlenül. És akkor belépett hozzá az, aki magát talán udvarisságból a fáraó szolgájának nevezte, de azzal a biztos öntudattal, hogy fölötte nincs más úr, csak az Úr Isten. Szikár termetét bô fehér gyapjúköntös fedte, hófehér szakálla és haja, hófehér szemöldöke kiemelte arcának kreol barázdáit. Hosszú pásztorbotjára támaszkodva, tekintélyt parancsoló sántítással lépett a fáraó elé.

Egyszer láttam egy idôs papot, aki megmutatta, mennyire kell figyelni a szembe misézô oltár elkészítésekor a lépcsôk méretezésére. Ha ugyanis nem jól méretezik, akkor döcögve lehet csak le és felmenni rajta. Ha viszont jól méretezik, akkor mind a le-, mind a fellépkedés „méltóságteljes vonulás”. Nos, Izrael is pontosan tudta, úgy kell sántikálnia, hogy az „méltóságteljes sántítás” legyen és ne bicebócaság. József bemutatta atyját a fáraónak, aki megáldotta a fáraót. Ezután beszélgettek. Izrael szavai is méltóságteljesek voltak. Életkoráról például így beszélt:

– „Vándorlásom évei 130-at tesznek ki. Nem érik el atyáim életkorát, vándorlásuk éveit. Számra nem sok, de életem tele volt szenvedéssel…”

Izrael viselkedésében nem volt semmi alázatosság, semmi gôg vagy fennhéjázás. A vendéglátónak kijáró tisztelet mellett is úgy viselkedett, mint aki egyenrangú. A fáraónak jól esett, hogy a pátriárcha távozáskor is megáldotta ôt.

– Gyere, én is rajzolok egy keresztet a homlokodra. Aludj szépen angyalkám.

96. József fiai

– Józsefnek két fia született Egyiptomban. Emlékeztek a nevükre?

– Az elsôt Manasszénak, a másodikat Efraimnak nevezték. Apu! Ôket is körülmetélték?

– Jó kérdés! Biztos választ nem tudok adni, mert a Biblia nem ír ezekrôl az eseményekrôl. De következtetni lehet, hiszen mindvégig arról beszéltünk, hogy József töretlenül hûséges volt Izrael Istenéhez. Pontosan tudta, hogy az Ábrahámnak tett ígéret csak azokra vonatkozik, akiket a szövetség jelével megjelölnek, azaz születésük után a nyolcadik napon körülmetélnek. József tehát egészen biztosan gondoskodott errôl az eseményrôl.

József gyakran meglátogathatta édesapját, aki még 17 évig élt miután Egyiptomba költözött. Egyik ilyen alkalommal apja megeskette, hogy ha meghal, nem temeti el Egyiptomban, hanem visszaviszi Kánaánba ahol Ábrahám és Izsák sírjában temeti el ôt is.

Közvetett bizonyíték a fiúk körülmetéltségére az is, hogy amikor jelentették Józsefnek, apja nagyon beteg, azonnal hozzá utazott mindkét fiával együtt.

– Kik ezek? – kérdezte Izrael ágyából felülve.

– Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott.

– Két fiad, aki Egyiptomban született, legyen az enyém – mondta Izrael. Nem hittem volna, hogy viszontlátlak, de Isten még azt is megengedte, hogy utódaidat is lássam. Hozd ide ôket, rájuk adom áldásomat.

Nagyon furcsa jelenet következett. József azt gondolta, idôs atyja már rosszul lát, ezért, hogy segítsen neki, saját baloldalára, apjának jobbjára vette Manasszét, elsôszülött gyermekét, jobbjára pedig, apjának bal keze felôl Efraimot állította. Mindez azért történt így, mert meggyôzôdésük volt, hogy a jobb kéz áldása erôsebb, mint a bal kéz áldása.

József döbbenten látta, hogy Izrael keresztbe teszi a kezét és jobb kezével áldja meg Efraimot és bal kezével Manasszét. József nem helyeselte ezt, talán azt hitte, apja szerint az ô jobbján áll Manasszé és a balján Efraim. Megfogta hát apja kezét, hogy a jobbot Manasszé fejére, a balt Efraim fejére tegye. Izrael azonban ragaszkodott a megcserélt áldáshoz:

– „Ã is néppé lesz, ô is hatalmas lesz. Öccse azonban hatalmasabb lesz és utódai népek sokaságává válnak. „- mondta és így áldotta meg unokáit, akiket tulajdonképpen fiává fogadott. Erre utal az a megjegyzés is, hogy József atyja térdeitôl vonta a fiúkat maga mellé. Ahogyan a szolgálólányok úrnôjük térdén szültek – és így magukénak ismerik el, örökbe fogadták a gyermekeket, – így tett Izrael is unokáival.

Józsefet és fiait is megáldotta ezekkel a gyönyörû szavakkal: „Isten, akinek színe elôtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, mióta csak élek, a mai napig, az angyal, aki kivezetett minden szükségembôl, áldja meg e fiúkat. Éljen bennük tovább az én nevem s atyáimé, Ábrahámé és Izsáké. Sokasodjanak és szaporodjanak el a földön. Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz.”

– Apu! Te is megáldod majd a bátyánkat?

– Én a Jó Istent áldom, amiért ti vagytok nekünk. Én különben is csak kézzel-lábbal tudnálak benneteket egyszerre egyenlô erôvel megáldani. Inkább így magamhoz ölellek mindhármatokat, és kívánok nektek szép álmokat angyalkáim.

97. Izrael jövendölése.

– Miután Izrael megáldotta Józsefet és fiait, magához hívatta a többi fiát is és így szólt hozzájuk:

– „Gyûljetek össze, hadd adjam tudtotokra, ami a távoli idôben rátok vár. „

Elsônek Rubent szólította, aki elsô volt gyermekei között, elsô volt erôben és tekintélyben is. De olyan volt a természete, mint a kizúduló vízé, korlátokat, gátakat nem ismerô. „Ezért a jövôben nem leszel elsô. „- jövendölte Izrael.

Hasonlóképpen Simeon és Lévi jövôjét is sötéten látta. Haragjuk férfiakat ölt meg, gôgjükben bikákat szelídítettek meg. „Átkozott legyen haragjuk, ami heves volt és dühük, ami kegyetlen volt. Elosztom ôket Jákobban, szétszóróm ôket Izraelben. „

Júda, mint az oroszlán, olyan dicsôséget szerez. Ellenségeit legyôzi, atyja fiai meghajolnak elôtte. „Nem tinik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót és a népek nem engedelmeskednek neki.”

A többi fiú is megkapta a jövendölést Izraeltôl, de itt is kitint, mennyivel jobban szereti Józsefet, mint a többi fiát. A szûkszavú, lényegretörô jövendölések után József valójában áldást kapott atyjától:

– „József, fiatal gyümölcsfa a forrás mellett, ágai felnyúlnak a falak fölé. Íjászok keserûséget okoznak neki, célba vették és veszélybe sodorták. De egy erôs széttörte íjukat, Jákob erôsének keze, Izrael sziklájának neve szétzúzta karjuk inait, atyáid Istene, aki segítséget küld neked, a mindenható Isten, aki megáld téged felülrôl, az ég áldásának bôségével és az alant elterülô mélység áldásának bôségével.… a kebel és az anyaméh áldásának bôségével, a kalász és a virág áldásának bôségével, az örök hegyek, az ôsi halmok áldásának bôségével. Ez mind szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére.”

Izrael népe napra pontosan 430 évet töltött Egyiptomban ezután. Nagyon megerôsödött, nagyon meggazdagodott. Amikor eltelt a 430 év, „kivitte” az Úr ôket Egyiptomból Mózes vezetésével, – de ez már egy másik történet. Izrael, – Jákob, – jövendölése azonban beteljesedett fiain. A tizenkét törzsben helyet kapott József két fia, Efraim és Manasszé is. Efraim törzse az egyik legerôsebb törzs volt. Simeon törzse feloldódott, gyakorlatilag eltûnt Júda törzsében. Lévi törzse sem lett önálló területfoglaló törzs, hanem feloldódott minden törzsben, de nagyon különös módon. Lévi leszármazottai lettek a papok és a leviták minden törzsben.

Izrael rendelkezett még arról is, hogy Kánaán földjén, a machpelai telken lévô barlangba temessék el, ahová már eltemették Ábrahámot és Sárát, Izsákot és Rebekkát, és Jákob oda temette el Leát is.

Az ember megrendül, ha olvassa a Bibliában, hogy ez a nagyszerû ember milyen egyszerien halt meg:

„Miután Jákob megadta fiainak a végsô rendelkezést, visszahúzta lábát fekhelyére. Azután meghalt és megtért övéihez. „

98. Izrael temetése

– Tudjátok kicsikéim, ez az élet rendje. Aki megszületik, az valamikor meg is hal. Az emberek többsége úgy halt meg eddig, hogy eszünkbe sem juthatott, halálukat szépnek tekinteni. Súlyos betegség gyötörte ôket, háborús kegyetlenkedések vetettek véget életüknek, nagyon sokan vesztik el életüket közlekedési balesetben. Amikor valaki meghal, rendszerint csak akkor mondjuk, hogy szép halála volt, ha szenvedés nélkül lépte át azt a küszöböt, amelyen innen az élet, túl pedig a halál van. A szépség rendszerint örömet okoz a szemlélônek, de a „szép halál” ez alól is kivétel. Vigasztaljuk magunkat: „Legalább szép, könnyi halála volt,” de fájdalmunk a veszteség miatt ettôl nem csökken.

Izrael halála talán „szép halál” lehetett, hiszen nem szól arról az Írás, hogy sokat szenvedve tért volna meg ôseihez. Visszahúzta lábát, talán behunyta a szemét, hogy a hosszú beszéd, az áldás és jövendölés után aludjék egyet, és nem ébredt fel többé, megtért ôseihez…

Akik körülállták, ettôl nem vigasztalódtak. József ráborult atyjára és hosszan siratta, megcsókolta, de mindhiába. Aki eltávozott, az nem jön vissza. Nem hittek a feltámadásban. József tehát hozzáfogott atyja végakaratának teljesítéséhez. Izrael testét azon a forró vidéken nem lehetett volna hosszasan szállítani, amíg Gósen földjérôl a Jordánon túli temetkezô helyre viszik. Ezért temette el Jákob Ráchelt is Efrata és Betlehem között, mert nem vihette messzire a pátriárchák sírboltjába. József tehát az egyiptomi szokásoknak megfelelôen bebalzsamoztatta édesapját. Ez a mûvelet negyven napig tartott. Egyiptomban ennek kialakult kultikus hagyománya volt és elôállítottak olyan szereket, kialakítottak olyan módszereket, amelyekkel az elhunytak testét tartósítani tudták, megóvták ôket a pusztulástól. A múmiákban megôrzött emberi, állati testek még ezer évek múlva sem váltak porrá.

József felkereste a fáraót és elmondta, hogy atyja azt kérte tôle, meg is eskette erre, ha meg kell térnie ôseihez, ne temesse el Egyiptomban. hanem vigye vissza Kánaánba és ott a családi sírboltban temesse el. A fáraó azt mondta:” Menj fel, temesd el atyádat, ahogyan megesketett”.

Hatalmas temetési menet alakult ki. Józsefet kísérték a fáraó szolgái, házának tisztségviselôi, Egyiptom földjének minden méltósága. A fáraó annyira becsülte az elhunyt papfejedelmet, hogy Egyiptomban hetven napos gyász volt Izrael halála után. A temetési menetben ott volt József minden hozzátartozója, testvérei, atyjának belsô személyzete. Szekerek és lovasok kísérték ôket. Amikor megérkeztek, hét napig tartó gyászünnepséget rendezett atyja emlékére. A helybeliek is megállapították, hogy az egyiptomiaknak nagy gyászünnepük van.

A temetés után mindannyian visszatértek Egyiptomba.

Testvérei attól féltek, – még mindig! – hogy atyjuk halála után József megtorolja rajtuk az ellene elkövetett gazságot. Ôk még nem tudták, a szeretetnek micsoda ereje van! József így nyugtatta ôket:

– „Ne féljetek! Vajon Isten helyettese vagyok én? Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa azt ami van: életben tartson egy nagy népet. Tehát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekrôl.”

Amikor 110 éves korában meghalt, elôtte ô is megeskette az Izraelieket: Ha meglátogatja ôket Isten, hogy visszavezesse Izrael népét Kánaánba, nem hagyják itt az ô csontjait sem, hanem magukkal viszik.

– És magukkal vitték?

– Igen, de ez már egy másik bibliai történetsor eseménye volt. A Teremtés könyve ezzel a mondattal fejezôdik be: József 110 éves korában halt meg. bebalzsamozták és Egyiptomba koporsóba helyezték.

99. A feltámadás

– Apukám! Miért nem hitte József, hogy van feltámadás? Ugye van feltámadás? Ugye mi nem halunk meg végleg? Ugye József tévedett

– Tévedett József, és tévednek mindazok, akik nem hisznek a test és a lélek feltámadásában. Jézusnak sokszor kellett vitáznia emiatt, mert nem hitték el neki sem azt, hogy ô fel fog támadni, sem azt, hogy eljön majd az az idô, amikor mindenki feltámad, hogy mérlegre kerüljön az élete. Szent Pál annyira fontosnak tartotta, hogy a keresztények higgyenek a feltámadásban, hogy azt írta a korintusi gyülekezet híveinek elsô levelében:

– „Elsôsorban azt hagyom rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bûneinkért, eltemették és harmadnap feltámadt. Megjelent Péternek, majd a tizenkettônek. Késôbb egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg… Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. Utánuk pedig megjelent nekem is. Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt, arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem Isten egyházát.… Ha pedig mi hamisan tanúskodnánk, mert Krisztus nem is támadt fel, akkor nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. „

– Jézus elôtt nem is támadt fel senki? És azóta feltámadt már valaki?

– Jézus és a tanítványai tettek csodákat és életre keltettek már meghalt embereket. De ezek újra meghaltak késôbb, amikor eljött az idejük. Sem Jézus elôtt, sem Jézus óta nem támadt még fel senki. A feltámadás ugyanis nem egyszerien életre keltés. A feltámadás valami egészen más. A zsidók is azt vitatták, ugyan milyen testben támadhatna fel az ember, amikor teste már porrá lett?

Szent Pál érdekes összehasonlítást tesz. Azt írta: „Mivel egy ember idézte elô a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.… Ádám, az elsô ember élôlénnyé lett., az utolsó Ádám pedig éltetô lélekké…. Az elsô ember földbôl való, olyanok a földiek is. S amilyen a mennybôl való, olyanok a mennyeiek is… Isten tested ad nekik tetszése szerint. Ezért ahogy a földi ember alakját magunkon hordozzuk, a mennyeinek az alakját is magunkon fogjuk hordozni.”

– És mit mondott Szent Pál a porrá változott testrôl?

– Azt, amit én mondtam arról, hogy az életre keltés és a feltámadás nem azonos. Az életre keltett abban a testben kelt életre, amiben korábban élt. de a feltámadott nem a régi romlandó testében támad fel újra! Szent Pál errôl ilyen gyönyörûen írt:

-” Romlásra vetik el, – romlatlannak támad föl.… Érzéki testet vetnek el, – szellemi test támad föl.”

– Apukám! De ha senki sem tudja, milyen alakban támadunk fel, honnan ismerlek majd meg téged és anyucit? Honnan ismerhette volna meg Izraelt József?

– Azt írta Szent Pál: „Most még csak töredékes a tudásom, de addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.” Holnap segítségül hívjuk a szeretetet, talán lesz valami ismertetô jelünk általa. Addig aludj szépen angyalkám, aludjatok mindannyian.

100. A szeretet

– Gyerekek! Engedjetek be!

– Ki az? Ki kopog? Ki változtatta el a hangját?

 – Én egy ismeretlen ember vagyok! Ha kitaláljátok, ki vagyok, jutalmat kaptok!

– Bennünket a farkas sem tudna becsapni krétás hanggal, lisztes manccsal, nem vagyunk mi csacska kecskegidák! Gyere be apuci, mert rád ismertünk, nyugodtan hozd a jutalmat.

– Vegyetek ebbôl a kalciumos rágógumiból. De áruljátok már el, honnan ismertetek fel, mikor nem láttatok és a hangomat is elváltoztattam, hiszen egy köcsögbe dörmögtem bele.

– Jaj apuci! Te egy csacska kecskeapuka vagy? Hát azt hiszed, mi csak a szemünkkel látunk téged, csak a fülünkkel hallunk meg? Tudd meg, a szívünk súgta: ez a Dörmögô Dömötör nem lehet más csak az apukánk.

– Akkor pedig helyben is vagyunk. Képzeld el, hogy a feltámadás után valaki megszólít: Kislány keresem a lányaimat, a fiamat és a feleségemet, nem tudja, hol találom ôket? Mit mondanál?

– Ne menj tovább egy tapodtat sem, mert én vagyok a kislányod. Azonnal rád ismertem! Te az én apukám vagy!

– No de honnan tudnád?

– Honnan, honnan! Hát a szívem megsúgná ott is, mert a szeretet nem múlik el soha. Te szereted a nagyidat, aki már meghalt?

– Természetesen szeretem, hiszen a szeretet nem múlik el soha.

– Hát ezért ismernélek meg én is téged bárhol…

– Akkor akár ne is beszélgessünk tovább a feltámadásról, hiszen ott is fel fogsz ismerni…

– De lesz-e ott szeretet?

– Ezt hallgasd meg: Szent János szerint, „aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad és az Isten is benne marad!” El tudod e képzelni, hogy a Jó Isten azt mondja: „Itt az ítélet napja, ettôl kezdve nincs bennem egy szikra szeretet sem, és kivetem magamból mindazokat, akik eddig szeretetemben bennem éltek! Most szeretet nélkül ítélkezni fogok! „El tudod ezt képzelni?

– Nem. Ha Isten a szeretet, akkor ha kiveti magából a szeretetet, nem maradna semmi, ami Isten lenne.

– Ezért gondolom én, hogy ha jóslatokból, látomásokból, képzeletünk szüleményeibôl van is valami képünk a túlvilágról, az üdvösségrôl, de mindaz, amit mi errôl tudunk, semmi, csak szélkergetés. Azt biztosra veszem, hogy szeretet nélkül nincs túlvilág, ahol pedig szeretet van ott mindenki ráismer arra, akit szeretett. Nem lehet, hogy ne ismerjük meg azokat, akikért a földön éltünk? Hiszen Jézus is azzal fejezte ki a benne lévô isteni szeretetet, hogy életét áldozta értünk. Akkor hogyan lenne lehetséges, hogy mi ne ismerjük fel egymást a feltámadottak és az üdvözültek között, amikor egymásért adjuk életünket?

– Megnyugtattál apuci. Már én is biztos vagyok abban, bármilyen szellemtest leszel, én felismerlek.

–  Szent János szerint a szeretetben nincs félelem. Ha szeretsz minket és mi szeretünk benneteket, ne féljetek, hogy nem ismerünk egymásra. A szeretet mindent legyôz, viszont Szent Pál gyönyörû szavai a szeretrôl holnapra maradnak. Azt persze nem tudom ezen miért kell kuncognotok?! Majd meglátjátok, hogy holnap sorra kerül!

101. Dal a szeretetrôl

– Ez meg milyen készülôdés? És miért nem bújtál már az ágyba?

– Azért nem bújtam, mert ma ünnepelünk! Kedves Közönségünk! Édes anyukánk és apukánk! Kedves Pocakbeli Testvérünk! Legyetek vendégeink a szeretetrôl rendezett hangversenyünkön. Bemutatom a résztvevôket: Azt mondta a bátyánk, ne részletezzem, de én részletezem. Az egészet rendezte, a szöveget írta, a zenét szerezte és gitáron elôadja, valamint énekli is a bátyánk! Kedves nézôink, köszönöm a tapsot! Furulyán kísér és néha énekel a nôvérem! Cimbalom hiányában xilofonon játszik és mindig énekel ez a kislány itt ni! Anyu! Meghallgathatom, hogy a Pocakbeli is tapsol-e?… Szerintem tapsolt, csak késôn hallgatóztam.

Hallgassák meg akkor a „szentpáli dalt”

         Zeng az érc, peng a cimbalom,

         Üres a szavad, hamis a dalod.

         Zeng az érc, peng a cimbalom,

         elveszik tôled minden alkalom,

         hogy emberi szóval megszólítsalak,

         hogy angyalok nyelvén hozzá hívjalak.

         Szeretet nélkül nem jutsz el oda,

         Krisztushoz nem jutsz, nem jutsz el soha.

         Zeng az érc, peng a cimbalom,

         pénzedet köztünk szétosztogatod.

         Zeng az érc, peng a cimbalom,

         testedet értünk feláldozhatod,

         ha üres a szíved, ha nem szereted

         az Istent s az embert, a gyermekedet.

         Szeretet nélkül nem jutsz el oda,

         Krisztushoz nem jutsz, nem jutsz el soha.

         Lehet? Még nem tudod, milyen a szeretet?

         Ismerd meg Jézust, szánd rá az életed!

         Jézus a szeretet, mert ô a türelem,

         maga a jóság, és megbocsát neked.

         Nem kevély Isten, nem kérkedik

         tûri ha botlasz, ha bánod elhiszi,

         segít, hogy gyôzz a gonosz felett,

         ha gyôz az igazság, Ô veled nevet.

         Gyermekkoromban megismerhetem,

         bár minden titkát nem közli velem.

         Tükörben látom Ôt, homályos a kép…

         De majd ha megnövök, a szívembe néz,

         látja majd bennem, hogy nincs már homály,

         tiszta a szívem, itt élhet tovább.

         Színrôl színre látom, a szeretet ô,

         szívemben lakozik az én Teremtôm.

         Zeng a gitárom és szóljon a síp!

         Ez nem üres zaj, hisz Jézushoz hív!

         Hiszem, hogy elvezet hozzá az út!

         Reményem teljes, hogy hozzá eljut

         mindaz, kit eltölt a nagy szeretet:

         Szeresd az Istent s az embereket!

         Szeretet nélkül nem jutsz el oda,

         Krisztushoz nem jutsz, nem jutsz el soha!

– Köszönjük a tapsot kedves Nézôink és Hallgatóink. Nagyon szeretjük a közönségünket, igazán nincs okod pityeregni anyuci. Gyertek, tanuljátok meg ti is és énekeljük együtt… Ha jól hallom, a Pocakbeli lesz a dobosunk. Azt mondta a bátyánk, egy dobos nagyon hiányzik az elôadáshoz…