80. József álmai

– Izrael kivételezô szeretete, József árulkodásai miatt a testvérei nemcsak hogy nem szerették, de meg is gyûlölték és nem beszéltek vele barátságosan.

Erre a nagyon rossz testvéri viszonyra, – ma úgy mondanánk, – József még „rá is tett egy lapáttal”, amikor elmesélte bátyjainak az álmát.

– „Hallgassatok ide, milyen álmot láttam. Kévét kötöttünk a mezôn s íme az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém elôtt.” József késôbb, amikor újra és újra kiemelkedett a nyomorúságból álomfejtései révén, bizonyára visszagondolt erre az élményére is, mert késôbb már mindig azt mondta: „Az álomfejtés Isten dolga”… Amikor azonban ezt az álmát, bizonyára dicsekvô hangsúllyal, elmondta testvéreinek, azok felháborodtak: „No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni? „A Biblia szerint is „Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyûlölték.” És akkor jött az újabb „lapát”, az újabb álom. Ezt az álmot is sietett elmondani testvéreinek:

– „Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak elôttem.” Az álmot apjának is elbeszélte, aki megfedte az álomért. De lám, milyen különbség volt a testvérek és Izrael között.! Atyja bár így szólt: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk elôtted?” – mégis megjegyezte magának az álmot. Testvéri pedig féltékenyek lettek rá. Jákob-Izrael bizonyára némi igazolást és reményt is látott az álomban, hogy Józsefnek kellene az elsôszülöttség jogát valahogyan megszereznie.

– A bátyánk a te elsôszülötted. Jár neki ezért valamivel több, mint nekünk?

– Sem jogaiban, sem a tôlünk kapott szeretetben nem jár neki több.

– Akkor mégis miért van az, hogy az apukák rendszerint azt várják, annak örülnek, ha kisfiú születik elôször?

– Könnyen lehet, hogy tudatunk alatt megôriztünk valamit ezekbôl a hagyományokból. Az is lehet, hogy még úgy érezzük, most is van jelentôsége a születési sorrendnek, hiszen nem is olyan régen még volt különbség abban, ki hogyan örököl a szülei vagyonából és ott különbséget tettek a fiúk és az elsôszülött fiúk javára. Most már nálunk semmi ilyen nincs. Talán még az játszik ebben szerepet, hogy a fiúk tovább viszik az apák nevét, a lányok rendszerint felveszik férjük nevét a házasságkötéskor. Az is élô szokás, hogy a született gyermekek is az apa nevét veszik fel – mint ahogy ti is az én nevemet viselitek.

– Lehetne ez máshogyan is?

– Lehetne. Anyuval másképpen is megállapodhattunk volna, amikor összeházasodtunk, de mi szeretjük ezt a hagyományt és anyu is meg ti is felvettétek az én nevemet.

– Józseffel mi lett ezután az álom után?

– Az történt, hogy testvérei a nyájakat legeltették, Izrael tudomása szerint Szichem alatti legelôkön. Izrael tehát megkérte Józsefet, látogassa meg testvéreit és hozzon róluk hírt. Izrael nem is sejtette, hogy ezután évtizedekig nem látja viszont szeretett fiát. Szichem talán egynapi járóföldre lehetett Bételtôl, tehát nyugodtan elengedte a kedves gyermeket. Amikor azonban József odaérkezett, megtudta valakitôl, hogy testvérei már Dotain alatt legeltetnek, ami még egyszer olyan messze volt Bételtôl, mint Szichem. József utánuk ment és egyre távolodott szeretô édesapjától.

– Jaj, csak nem bántják ôt a testvérei?

– Bántják, de errôl többet majd holnap mondok… Addig aludj szépen angyalkám.

81. József a veremben

– Ugye nem nagyon bántották Józsefet a testvérei?

– Éppen csak megúszta a legrosszabbat, de nagyon elbántak vele.

– Mi történt?

– Testvérei már messzirôl látták, hogy jön József a díszes ujjas köntösében. Elöntötte ôket a gyûlölet és azt mondták: „Nézzétek! Ott jön az álomlátó! Rajta, öljük meg és dobjuk a ciszternába. Azt mondjuk majd, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból!„

Egyedül Ruben ellenkezett. Rubenre éppen haragudott atya egy nagy vétsége miatt, emiatt el is veszítette elsôszülöttségi jogát. Ruben úgy gondolta, ha megmentené Józsefet és visszavinné atyjához, az megbocsátana neki. „Csak dobjuk be a ciszternába, ne ontsunk vért” Ruben el is távozott, hogy titokban visszatérve kimentse Józsefet a ciszternából.

– Mi az a ciszterna?

– Azon a vidéken rendszerint nagy a szárazság. Ha viszont nagyon ritkán esik az esô, akkor úgy ömlik, hogy mindent magával sodor az áradat. Az a furcsa például a Negeb sivatagban, hogy szinte öles mélységû vízmosások szabdalják a kopár felszínt. Nos, hogy a lezúduló vízbôl valami megmaradjon, hatalmas víztározó vermeket, ciszternákat ásnak, és a szárazság alatt ebbôl is mernek vizet, nemcsak az ásott kutakból, vagy a ritka forrásokból. A szóban forgó ciszterna éppen üres volt. Levették hát József ujjas köntösét, ôt pedig bedobták a ciszternába. Ott bizony szörnyû halállal, étlen szomjan halt volna meg.

Történt azonban, hogy izmaelita karaván jött arra, mindenfélét szállítottak Egyiptomba. Júda így szólt a testvéreihez: „Milyen elônyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk. Gyertek adjuk el az izmaelitáknak és ne emeljük rá kezünket. Mégis csak testvérünk, saját testünk.” Némi alkudozás után eladták midiánita kereskedôknek 20 ezüstért, rabszolgának. Ezek azután Egyiptomba vitték, ahol jó pénzért tovább adták, mert feldicsérték József képességeit. József nyelveket tudott, és ami abban az idôben nem volt gyakori, írni, olvasni és számolni is tudott.

– Mi már az óvodában majdnem mindannyian tudunk írni és olvasni.

– Nem is adnálak el semmi pénzért sem a midianitáknak! – de térjünk vissza a Dotain alatti pusztába.

Beesteledve, Ruben visszatért a ciszternához, hogy testvérei tudta nélkül kiszabadítsa Józsefet és visszaküldje Izraelhez. Rémülten látta, hogy a ciszterna üres. Kétségbeesésében megszaggatta ruháját és visszament testvéreihez, akiknek elújságolta, hogy József már nincs a ciszternában. „Mitévô legyek?” – kérdezte siratva a testvérét. A többiek nem árulták el, hogy eladták Józsefet. Levágtak egy kecskebakot, József ujjas köntösét belemártották a vérébe, mintha József vérétôl lenne szennyezett és hazaküldték Izraelnek azzal, hogy találták, nézze meg, József köntöse-e

– Úgy tettek, mintha nem is látták volna Józsefet.

– Igen. Izrael persze azonnal felismerte az ujjast: „Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Szétszaggatván szétszaggattatott! „- sírta Izrael. Megszaggatta ruháját, szôrzsákot kötött csípôje köré – ez a nagyon nagy gyász kifejezése volt, – és nagyon hosszú ideig gyászolta Józsefet. Mindenki próbálta vigasztalni, de vigasztalhatatlan volt. „Szétszaggatván szétszaggattatott! – zokogta. Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba!” Így siratta ôt az apja és a fiúk szíve nem esett meg rajta, hogy megvigasztalják. Egyedül Benjámin szeretetével vigasztalódott némiképpen, de ezt a gyermeket már nem gyûlölték meg testvérei.

82. József Potifárnál

– Üljetek ide az ágy mellé, Bátyus, te simogasd a talpát, nôvérke pedig bontsa ki a copfját, mert nem egészséges, ha szorosra van fonva a haja. Én pedig elmondom, mi történt Józseffel Potifár házában.

Ez a Potifár a fáraó testôrségének volt a parancsnoka, Thomas Mann szerint egy rózsaszín hústorony volt, akit szülei – az „emeleti szent szülôk”, ahogy Thomas Mann nevezi ôket, – saját bûnösségük miatt feláldoztak valamelyik istenüknek. Az emeleti szent szülök testvérek voltak és emiatt megszületett fiúk férfiasságát ajánlották fel véres áldozatul annak az istennek. Nos ez a hústorony, semmivel sem törôdött, csak kocsihajtással és minden módon szeretett volna kemény férfinak látszani. Nem valószínû, hogy személyes ô vásárolt volna meg Józsefet. Amikor a Szentírás azt írja, hogy az Úr Józseffel volt és minden sikerült neki és ura házában maradt, ez azt jelenti, hogy a Jó Istennek voltak eszközei, amelyek révén József nem ökörhajcsár rabszolga lett, hanem amolyan belsô rabszolga, hiszen írni, olvasni és számolni tudott. Volt ott egy gondnok, aki saját utódját látta meg Józsefben, volt ott két törpe – Sepszesz-Bész, a Manó és Dudu, a házas törpe – akik nagyon is részesei voltak József sikerének, majd bukásának.

Potifár azt szerette, ha megérkezik a kocsihajtásból, akkor azt jelentik neki, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ebben a legnagyobb rendben jutott el József odáig, hogy elôször Potifár személyes kiszolgálója, majd házának intézôje lett, minden vagyonát ô kezelte, és Potifár látta, hogy Józseffel van a saját Istene, akihez József meghátrálás nélkül ragaszkodott és azt is tapasztalhatta, hogy ennek az Úrnak az áldása kíséri József minden tevékenységét, mert amikor hazatért a kocsihajtásból, még nagyobb rend volt, mint korábban.

Sepszesz-Bész, a „Manó” mindenben nagyon segítette Józsefet. Mindent tudott, mindent látott, kicsisége ellenére nagyobb volt a bölcsessége, mint bárki nagy embernek – Józsefet persze kivéve.

Dudu, a házas törpe viszont ahol csak tudott, ott ártott volna Józsefnek, ha tudott volna. József azonban kikezdhetetlen volt és a Manócska tanácsaival még kikezdhetetlenebb lett. A házas törpe tehát nem tehetett mást, mint árgus szemekkel figyelte a héber rabszolgát, hol árthatna neki.

Házas törpének pedig azért nevezték, mert egészséges nagyságú felesége volt és gyermekei is akkorák voltak, mint a többi ember, ô tehát magát amolyan derekas törpének tartotta.

József pedig minden igyekezetével azon volt, hogy Potifár elégedett legyen vele, hiszen érezte, milyen nagy dolog, hogy teljes bizalmát élvezve, szinte mindenki és minden felett úr volt, az emeleti szent szülôket, Potifárt és feleségét kivéve. Potofár feleségét – Thomas Mann szerint Mut em enetnek, röviden csak Eninek nevezték.

– Ezek szerint ô lesz az, aki Józsefet a börtön mélyére juttatja.

– Igen bátyus, ô lesz az, de az ô szerelmes történetét majd holnap mondom el. Addig az lesz a legjobb, ha elteszitek ti is magatokat holnapra. Aludj szépen angyalkám.

83. Eni lakomája

– Potifár felesége mindenben megpróbált megfelelni társadalmi helyzetének, tehát úgy viselkedett, mintha férjével kapcsolatban minden rendben lenne. Sikerült is ez neki, mindaddig, amíg észre nem vette, hogy József milyen szép férfi.

– Egyiptom nagyon meleg ország, az emberek rendszerint egészen lengén öltöztek. Sok mindennel feldíszítették magukat, de az nem ruha, hanem ékszer volt. A férfiak ruhája csak ágyékkötô szerû ruha volt, a nôk pedig lenge inget viseltek. József nagyon szép lehetett, egészséges kreol bôrével, szép fekete szemével, sûrû fekete hajával, arányos termetével, amint tette dolgát ékszerek nélkül, fehér, kikeményített elôkéjû ágyékkötôjében.

Potifárné egyre szerelmesebb lett Józsefbe, de ô betartotta a rabszolgára kötelezô szabályokat, nemkülönben az Úr tilalmát, amely az idegen nôkre vonatkozott és nagy tisztelettel volt a hústorony iránt is. Eninek tehát még csak reménye sem volt arra, hogy Józsefet megközelíthesse.

Barátnôi nem értették és meg is szólták. Hogyan lehet az, hogy egy nyavalyás rabszolga így elvegye egy úriasszony eszét?

Potifárné ezért furcsa lakomát eszelt ki. Meghívta barátnôit és minden földi jóval kínálta ôket. A menüben volt gránátalma is, amelynek a felvágásához, meghámozásához borotvaéles bronzkéseket tett minden barátnô evôeszközei közé.

– Milyen az a gránátalma? Fel tud robbanni?

– Nem, robbanni nem tud. Ez egy érdekes növény. Akkora rendszerint mint egy jókora alma, de kemény héja, kérge van. Belül is ilyen és ebben a kéregben található nagyon sok apró piros gyümölcs, mintha ribizlivel volna tele, és még az íze is emlékeztet a ribizlire.

Úgy rendelkezett tehát, hogy amikor barátnôi hozzáfognak a gránátalma felvágásához, lépjen be József és hozzon a vállán egy korsó bort. Így is történt. A barátnôk feltekintettek, nagy sóhajtás hallatszott, majd egy pillanat múlva vad és kétségbeesett sikoltozásba kezdtek, mert az ünnepi lakoma vérfürdôvé változott. Amíg ugyanis Józsefet csodálták, mindenrôl megfeledkeztek és nem volt egyetlen barátnô sem, aki el ne vágta volna az ujját. Amikor már mindenkinek bekötözték a kacsóját, Eni megjegyezte. Látjátok? Ti csak egyszer, egy pillanatra láttátok Ozarszifot, – ez volt a házi neve, – és máris hogy megsebzett benneteket a látványa. Én azonban nap mint nap láthatom. Hogyne sebezte volna meg a szívemet?

A barátnôk ezután megértették Potifárné érzelmeit, de Józsefre nem hatott ez a vérfürdô sem.

Potifárné elhatározta, hogy a tettek mezejére lép. Amikor egyszer alig volt valaki a hatalmas palotában, magához kérette Józsefet, aki jött is engedelmesen. Potifárné bevallotta neki mennyire szereti és azt akarta, József is szeresse ôt. József azonban ezt nem akarta.

– „Nézd – mondta Eninek – uram semmivel sem törôdik mellettem a házban egész vagyonát rám bízta. neki sincs ebben a házban nagyobb hatalma mint nekem. Semmit sem vont meg tôlem, csak egyedül téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetnék el ilyen súlyos igazságtalanságot és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?”

– Erre Potofárné sikoltozni kezdett, azt kiabálta, hogy József erôszakoskodott vele és a távozó Józsefrôl letépte ágyékkötôjének kikeményített elôkötô részét. Azt lobogtatta, hogy majd bizonyítékként bemutatja Potifárnak.

Volt az esetnek két hallgatózó tanúja is Sepszesz-Bész, a Manó és Dudu, a derekas házas törpe…

84. Dudut alaposan elveri Potifár, de…

– Potifár megérkezett a kocsihajtásból, szokása szerint megkérdezte, rendben van e minden, és a válaszra sem figyelve, – hiszen mi is történhetne ilyen remek intézô mellett, mint József? – egyenesen a fürdôházába sietett. Itt rendszerint alaposan kiizzasztották a forró fürdôben, gôzben. Megkenték mindenféle illatos kenôccsel, alaposan meggyúrták, masszírozták és felfrissülve mehetett köszönteni az emeleti szent szülôket és vacsorázhatott felesége társaságában.

Ezúttal azonban ott várta gôzfelhô alján a derekas házas törpe, Dudu. Lábát jelentôségteljesen váltogatva, fontossága teljes tudatában elmondta, hogy ô mennyire tiszteli és vigyázza a ház tisztességét, hiszen ô, mint nagy darab asszony férje és nagydarab gyermekek atyja, semmit sem tart többre, mint a férfi tisztességét, a házastársi tisztaságot.

Potifár gyanakodva hallgatta, mert érezte, itt támadás készül az ô nyugalma ellen, azok ellen, akik ezt a nyugalmat eddig biztosították. Sürgette hát Dudut, nyögje már ki végre mi történt. Dudu természetesen nem arról beszélt, hogy Potofár feleségét milyen bûnös szenvedély gyötri és ennek József hogyan áll ellen. Inkább azt ecsetelte, hogyan akarta József, akár erôszakkal is megszerezni Eni szerelmét.

Potifárt elfogta a mérhetetlen düh, amíg a pöffeszkedô derekas törpét hallgatta. Egyszerre csak, hústoronytól teljesen meglepô fürgeséggel, felpattant és úgy elverte az árulkodó törpét, mint a kétfenekû dobot. Ezzel ugyan némiképpen levezette mérgét, de mégis intézkednie kellett. Amikor feleségéhez belépett az is a kikeményített elôkötôt lobogtatta. Nem volt mit tenni, fájó szívvel börtönbe csukatta Józsefet, házának intézôjét, vagyonának megbízható kezelôjét. Egy percig sem hitte el a vád valóságát, de nem volt más választása.

85. Álomfejtés a börtönben

– A Jó Isten a börtönben sem hagyta magára Józsefet.

– Állj meg apu! Potifár miért nem hallgatta meg a Manócskát is, miért nem hallgatta meg Józsefet is? Miért hozott ilyen gyors és igazságtalan döntést?

– Képzeljétek magatokat a pár ezer évvel ezelôtti Egyiptomba. Ahol a rabszolga csak amolyan beszélô szerszám szerepet töltött be. Hogyan képzelhetô el, hogy feleségével szemben két szolgának, a héber Józsefnek és Sepszesz-Bésznek a véleménye, vallomása bármit is jelentsen? Potifár hitetlenkedése azon mérhetô le, hogy nem végeztette ki Józsefet, hanem börtönbe csukatta. Gondoljatok arra is, hogy Józsefrôl mindvégig úgy beszélünk, mint akivel a Jó Istennek tervei vannak. Józsefnek is fel kell nônie a nagy feladathoz és neki sem ártott, hogy hiúsága, néhol megjelenô gôgössége szelídüljön valamelyik „verem” – ciszterna, börtön, – mélyén. De mint mondtam, az Úr egy percre sem hagyta el, a börtönben is segítségére volt.

József rendkívüli képességeit hamarosan felismerte a börtön felügyelôje is, és Józsefre bízta hamarosan az összes foglyot. A börtönben annak kellett történnie, amit József akart. A börtönfelügyelô semmivel sem törôdött. Az Úr pedig Józseffel volt és amihez csak hozzáfogott, az mind sikerrel járt.

– Mihez lehet fogni egy börtönben?

– Például álomfejtéshez. Abban az idôben történt, hogy ott raboskodott a fáraó két magas rangú tisztviselôje is, a fôpohárnoka és a fô sütômestere. Egyik éjszaka mindkét tisztviselô sajátos álmot látott, aminek nem tudták megfejteni az értelmét. Ott búslakodtak, amikor hozzájuk lépett József és megkérdezte:

– „Miért vágtok ma olyan bús arcot?”

– „Álmot láttunk, – felelték azok, – és nincs itt senki aki megfejtené.”

– „Az álom megfejtése nemde Isten dolga? De azért mondjátok el!”

Ez volt a fôpohárnok álma: „Álmomban egy szôlôtôkét láttam magam elôtt. A tôkén három vesszô volt. Amikor kirügyezett, kinyílt a virága is és a szôlôfürtök érett szemeket hoztak. A fáraó pohara a kezemben volt, vettem a bogyókat, belefacsartam a fáraó poharába és a poharat a fáraónak nyújtottam.” József így fejtette meg az álmot:

– „A három vesszô három napot jelent. Három nap múlva a fáraó fölemeli a fejedet és visszahelyez hivatalodba. Úgy nyújtod majd a poharat a fáraónak, mint azelôtt, amikor pohárnoka voltál. „

A fô sütômester a kedvezô választ hallva elmondta a maga álmát.

– „Álmomban olyan volt, mintha a fejemen három kosarat vittem volna finom süteménnyel. A legfelsô kosárban mindenféle étel volt, amelyet a pék a fáraónak készített. De madarak jöttek és felfalták a fejemen lévô kosárból.”

– József köntörfalazás nélkül így válaszolt: „A három kosár három napot jelent. Három nap múlva a fáraó fölemeli a fejedet, felakasztat egy oszlopra és a húsodat madarak szedik le rólad”

Harmadnap a fáraó születésnapja volt és ebbôl az alkalomból udvari tisztségviselôi jelenlétében fölemelte a fôpohárnok és a fô sütômester fejét. A fôpohárnokot visszahelyezte hivatalába, a fô sütômestert pedig felakasztatta, amint ahogyan József az álmot értelmezte. József megkérte a fôpohárnokot, hogy ne feledkezzék meg róla és gyakoroljon kegyet vele, amikor majd a fáraó házában lesz. „Szabadíts ki ebbôl a házból, mivel elraboltak a héberek földjérôl és itt sem követtem el semmit, amiért börtönbe kellett volna vetni engem.”

– És megemlékezett róla?

– Á dehogy! Két évig az eszébe sem jutott József, a héber rab.

86. A fáraó álma

– Megérdemelte volna a fôpohárnok is, hogy a fáraó újra fölemelje a fejét, – ezúttal a földrôl…

– Gyerekeim! Milyen sokat beszéltünk már a szeretetrôl. Még arra is vállalkoztatok volna, hogy Jézus elsô tanítványai legyetek. Ilyen hamar elfelejtitek a szeretetet és az irgalmasságot?

– És a fôpohárnok? Ã nem felejtette el Józsefet? Ã talán irgalmazott neki?

– És ha így van? Ezért az életével kellene fizetnie? Most mit mond a bátyánk?

– Csak fecsegtünk, apu. Meggondolatlanul fecsegtünk. Bocsáss meg.

– Én természetesen megbocsátok, de gondolkozzatok azon, mi történik, ha például sok ezer ember egyszerre mondja ki a saját meggondolatlanságát?

– Akkor mindenki Barrabást kiált Jézus helyett…

– Ugye figyeltetek arra, amit mondott a bátyánk? Én pedig mondom tovább József történetét, aki tovább igazgatta Potifár börtönét, mígnem két év múlva a fáraó is érdekes álmokat látott.

Azt álmodta, hogy kijött a Nílusból hét szép kövér tehén és legelt a füves réten. Utánuk jött hét nagyon csúnya, sovány tehén, felfalták a szép teheneket és meg sem látszott horpadt hasukon, hogy felfalták a kövéreket. Az álom után a fáraó felébredt, majd nyugtalanul elaludt újra. Ekkor ismét álmodott. Álmában hét szép kövér kalászt látott egy száron. Utánuk azonban hét üres, a keleti széltôl megperzselt kalász nôtt és elnyelték a telt kalászokat. A fáraó ismét felébredt és nagy nyugtalanság fogta el a szívét.

Másnap hívatta Egyiptom minden írástudóját és bölcsét. Elmondat nekik álmait és kérte, fejtsék meg az álmok jelentését. Hiába hívatta ôket, egy sem akadt, aki meg tudta volna fejteni az álmokat. Ekkor jutott eszébe a fôpohárnoknak József és elmondta a fáraónak saját álmának történetét. Azt ajánlotta, hívassa a fáraó a héber rabszolgát és tôle kérdezze meg álmai jelentését. A fáraó Józsefért küldött. Sietve megnyiratkozott, ruhát váltott és elindult a fáraóhoz. A fáraó azonnal fogadta és neki is elmondta mindkét álmát, amit eddig senki sem tudott megfejteni.

József így válaszolt: „Az Isten a fáraó tudtára akarta hozni, amit tenni akar. Mind a hét szép tehén, mind a hét kövér kalász ugyanazt jelenti: hét évet. A hét csúnya sovány tehén és a hét keleti széltôl megperzselt kalász is hét évet jelent, csak amíg az elsôk hét bôséggel megáldott évet, addig a soványak hét ínséges esztendôt jelentenek. Ebbe a tervébe engedett betekintést az Isten, amikor álmot küldött a fáraónak. Egyiptomban most hét bôséges terméssel megáldott esztendô következik. Azután pedig Egyiptomot hét szûk esztendô sújtja. A fáraó azért látta kétszer is az álmot, mert az Isten a dolgot erôsen elhatározta és haladék nélkül végre is hajtja. Ezért a fáraó válasszon ki egy okos és bölcs férfit. Állítsa Egyiptom élére. Jelöljön ki felügyelôket szerte az országban, hogy a bôség hét esztendejében gyûjtsék be és tegyék el az ötödöt és minden felesleget gyûjtsenek be magtárakba. Ez a gabona szolgáljon majd készletül a hét ínséges esztendôben, így az ország nem megy tönkre a hét ínséges esztendô alatt.”

A fáraónak nagyon tetszett, amit József mondott, ezért így szólt: „Nincs senki aki olyan okos és bölcs volna, mint te. Állj házam élére és mindenki engedelmeskedjék parancsaidnak. Ezennel egész Egyiptom fölé rendellek! Akaratod nélkül senki se mozdítsa kezét és lábát Egyiptom földjén.” Ezután lehúzta pecsétgyûrûjét és József ujjára húzta, bíbor ruhába öltöztette és második kocsiján végighordoztatta Egyiptom egész földjén. „Vigyázat!” – kiáltották elôtte. Így emelte egész Egyiptom fölé.

87. József a kenyéradó

– József elôtt is most vált világossá, mire szemelte ôt ki a Jó Isten. Most már megértette, hogy mindaz a megpróbáltatás, amin átment azért volt, hogy bebizonyosodjék hûséges szeretete az Istenhez és eközben megtanulja a vezetést., továbbá szeretetével és gondoskodásával megmenthesse Isten kiválasztott népét. Tízen elôzték meg ôt a születési sorrendben, ezért hiába lett ô Ráchel és Jákob elsôszülött fia, rá nem az a feladat vár, hogy az áldást vigye tovább. Neki azt kell biztosítania, hogy Izrael és családja nagy néppé válhasson az életbemaradás és a jó életfeltételek megteremtése által. Hozzáfogott hát, hogy egyiptomivá váljon és így izraeli maradhasson…

Most Egyiptom vezetôje lett, de Izrael szemszögébôl még mindig veremben élt. Ebben a veremben külsôleg egyiptomi lett. Úgy öltözött, úgy viselkedett, mint ôk. Egyedül Istenhez maradt hûséges. A fáraó megváltoztatta a nevét, Cofnát-Paneach nevet adta Józsefnek. Meg is házasította. Egy fôpap leányát Asznátot adta hozzá feleségül, akitôl két gyermeke is született. Nagyon kifejezô a gyermekek neve. Elsôszülöttje a Manasszé nevet kapta, ami annyit jelent: „Isten elfeledtette velem minden nyomorúságomat és atyám egész házát”. Második gyermekét Efraimnak nevezte, mivel: „Isten termékennyé tett nyomorúságom földjén.”

Mindez persze csak részben volt igaz, hiszen családjáról egy pillanatra sem feledkezett meg, de teljes mértékben megbocsátott nekik. Egyiptom pedig már nem volt számára a nyomorúság földje, sôt a korlátlan hatalom és jólét színtere volt.

József minden városba behordatta a körülötte fekvô földek termését, felhalmozta a gabonát, mint a tenger fövenyét, olyan tömegben, hogy le is mondott a megmérésérôl.

Amikor eltelt a hét bô esztendô és megkezdôdött a hét ínséges, nemcsak Egyiptomban, hanem a környezô országokban is. József munkája eredményeként csak Egyiptomban volt kenyér, másutt sehol sem. Amikor az egyiptomiak is éhezni kezdtek, a fáraó Józsefhez küldött mindenkit. József pedig pénzért adott gabonát az egyiptomiaknak is. Hamarosan más országokból is érkeztek, hogy vásároljanak Egyiptom készleteibôl. A hét szûk esztendô azonban hamarosan leapasztotta a pénzes zsákokat is, elfogyott a pénz Egyiptomban és Kánaán földjén is. József minden pénz besöpört a fáraó kincstárába. Az emberek jöttek és elpanaszolták, hogy elfogyott a pénzük és éhen halnak, ha József nem segít. Még örültek is József ajánlatának, hogy állataikért cserébe kapnak ennivalót. Mivel állataikat úgysem tudták takarmánnyal ellátni, ráálltak az üzletre és az egész állatállományuk a fáraóé lett, ôk pedig egy évig nem éheztek. Ez azonban még csak a hatodik ínséges év volt. Az emberek ismét jötte és könyörögtek.

 „Semmi más nem áll rendelkezésedre, csak testünk és földünk. Vásárolj meg minket és földünket kenyérért, de adj vetômagot, hogy a föld ne váljék sivataggá. „

József megvásárolta tôlük minden szántóföldjüket ennivalóért és vetômagért. Csak a papok birtokaihoz nem nyúlt, mert ôket úgyis a fáraó látta el állandó jövedelemmel. Elrendelte, hogy termésük ötödrészét be kell szolgáltatniuk a fáraónak. József bölcs vezetése alatt nem haltak éhen az emberek, a fáraó pedig mérhetetlenül meggazdagodott, még a lakosságot is a fáraó tulajdonává tette.

József eközben alig várta, hogy testvérei is megjelenjenek gabonát vásárolni. Én pedig alig várom, hogy ágyba bújjatok. Hunyd be a szemed, aludj szépen angyalkám.