25. „A Jézus nevet

adták neki.…”

– Amikor eltelt a nyolc nap Jézus születése után, körülmetélték, a Jézus nevet adták neki, ahogy az angyal nevezte, mielôtt még Mária méhében megfogamzott volna.

– Ezt a körülmetélést már apuci is említette, amikor a véres áldozatokról volt szó. Mi is ez?

– Amikor Ábrám 99 éves volt, – ô a zsidók ôsatyja, – megjelent neki az Úr és így szólt hozzá:

” Én az Úr vagyok, járj elôttem és légy tökéletes. Szövetséget hozok létre köztem és közted s megsokasítalak. Állj ki sátrad elé és számold meg az égen ragyogó csillagokat. Ahogyan azok megszámlálhatatlanok, úgy lesz megszámlálhatatlan a népek sokasága, amelyeknek atyjává teszlek. Ez örök szövetség lesz majd utánad az utódok között is, de tartsd meg szövetségemet. Minden férfit körül kell metélni közületek, mégpedig elôbôrötök húsát kell körülmetélni. Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek. A nyolcadik napon kell közületek minden férfinemhez tartozót körülmetélni minden nemzedéken át.”

– És mit szóltak ehhez a fiúk?

– Ábrám háznépének minden fiú és férfi tagja engedelmeskedett az Úr akaratának.

Ekkor rendelkezett az Úr arról is, hogy Ábrám helyett Ábrahám legyen az ôsatya neve

– Jó, most térjünk vissza szegény Jézuskához. Neki is jól kezdôdött a földi élet!

– Mint minden fiú, ô is kibírta. Nos tehát, amikor elteltek a törvényben elôírt tisztulás elsô szakaszának napjai, elôször eleget akartak tenni kötelességüknek, amiért Betlehembe jöttek, vagyis összeíratni magukat a nép számlálóinál. Ez azonban koránt sem volt egyszerû esemény. A törvény szerint ugyanis Mária megtisztulása a szülés után jóval hosszabb ideig tartott, mint a nôk szokásos havi megtisztulása. A törvény szerint a megtisztulás elsô hét napja után az édesanyja további harminchárom napig nem mozdulhat ki otthonról.

József tehát elment az összeíróhoz, és mint a család feje, bejelentette, hogy Dávid házából származva, ô is, és Mária is, megjelentek Dávid városában, sôt azóta egy kisfiú is született. A szíriai hivatalnok, akit az összeírásra Betlehembe küldött a helytartó, ragaszkodott ahhoz, hogy mind Mária, mind a gyermek megjelenjék elôtte és megjelölje ôket, igazolásául annak, hogy megszámláltattak. Szerencsére a szíriai hivatalnok kíséretéhez tartozott egy írástudó is, aki igazolta, hogy József teljesen a törvénynek megfelelôen jár el.

Mit volt mit tenni, a hivatalnok fogta listáját, a megjelölô eszközeit és az írástudótól kísérve követte Józsefet az istállóig.

A szôrös szívû, morcos hivatalnok ingerülten lépett be az akkor már otthonossá tett barlangba. Amikor ránézett Máriára, különös érzés futotta el a szívét. Nemcsak elszégyellte magát, de valamiféle különös boldogság-érzés is átjárta, ami csak fokozódott, amikor meglátta a jászolban fekvô gyermeket. Már egyáltalán nem bánta, hogy eljött ide és személyesen írta össze Dávid házának két addig nem ismert tagját. Megjelölte Mária kezét, és amikor Jézus megjelölésére készült, a gyermek kinyújtotta a kezét az íróvesszô után. Az írnok meglepôdve adta át az alig kéthetes gyermeknek, aki, mintha rajzolni akarna, határozott mozdulatokat tett a levegôben az íróvesszôvel.

– Csak azt ne mondják már, hogy ez a gyermek rajzolni is tud.! – mondta nevetve az összeíró, és Jézus elé tartotta az összeíró táblát. Jézus aranyos igyekezettel próbálkozott a rajzolással. Nem is kellett sok jóindulat ahhoz, hogy a rajzból egy hal képe bontakozzék ki.

– No ebbôl a gyermekbôl nagy halász lesz, mondta nevetve az összeíró és legszívesebben arra a napra már befejezte volna az összeírást, és itt maradt volna József családja vendégeként. Semmi kedve sem volt távozni.

– Meghiszem azt! Bár én lehettem volna az az összeíró! Minden ceruzámat, színesemet Jézuskának adtam volna.

26. Jézust bemutatják

a templomban

– Mások is úgy érezték, igazi boldogságot okozhatnak saját maguknak, ha Máriának, Józsefnek, és Jézusnak ajándékot adhatnak.

József és családja felkészült az elsô utazásra, hogy Jeruzsálemben bemutassák az Úrnak Jézust, hiszen minden elsôszülött fiút az Úrnak kell szentelni áldozat bemutatása mellett. A fiúgyermek születésekor a megnyilatkozás sátrának bejáratánál a megtisztulás szertartását végzô papnak át kellett adni egy egyéves bárányt égôáldozatul és egy galambot vagy gerlét a bûnért való áldozatul. Aki szegénysége miatt nem tudott bárányt vásárolni, attól elfogadták a két galambfiat, vagy a pár gerlicét is.

A pásztorok nyájuk legszebb egyéves bárányát kiválasztották, és Józsefnek ajándékozták, hogy azzal mutassák be az áldozatot Jeruzsálemben. A barlang körül játszadozó gyermekek, amikor megtudták, hogy Józsefék Jeruzsálembe készülnek, vagy hat-hét pár gerle és galambfiókát hoztak nekik, hogy az áldozati állatuk meglegyen. Volt hát mivel elindulni Jeruzsálembe, a templomba.

– Így még meg is bocsátom nekik, hogy bántották azokat a szegény állatkákat. Mit is tehettek volna, ha egyszer ez a törvény?

– Élt Jeruzsálemben egy Simeon nevû igaz és istenfélô ember, aki kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektôl, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét.

– Ez Jézus volt?

– Igen. Amikor Mária és József a templomba vitték Jézust, Simeon a Szentlélek indíttatására a templomba ment, karjába vette a kisdedet és ezekkel a szavakkal adott hálát az istennek:

„Bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe elôtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsôségül népednek, Izraelnek.”

Élt a templomban egy nyolcvannégy éves prófétaasszony Anna is, aki éjjel nappal imádkozott és böjtölt és ki nem mozdult kuckójából. Jézus érkezésekor ô is odajött és dicsôítette az Istent, amiért megérhette Jeruzsálem megvilágosodását.

Máriát és Józsefet nagy öröm töltötte el Jézus fogadtatása miatt

27. „Kedves Háromkirályok!”

– Három napkeleti bölcs király, – bátyánk szerint ez volt a nevük: Gáspár, Menyhért, és Boldizsár –, szintén látta, külön-külön, annak a különleges szárnyas csillagnak a feltûnését, amely Jézus születését jelezte Betlehem égboltján.

– Biztosan az volt a nevük, mert az óvodában tanultunk karácsonykor egy verset, amit el is játszottunk.

– Nos, ôk hárman, tudós könyveikben utána néztek, mit jelenthet ez a különös csillag és arra a következtetésre jutottak, hogy ez a zsidók újszülött királyának jövetelét jelezte. Elindultak hát, ajándékokkal megrakodva, hogy hódolatukat fejezzék ki. A csillag biztos iránytû volt számukra, amíg eljutottak Jeruzsálemig. Akkor azonban megzavarodtak, hiszen Jeruzsálemben, elôttük magasodott Heródes, a zsarnok király hatalmas palotája, de a csillag nem e palota felette ragyogott.

Kérdezôsködni kezdtek, hol van hát a zsidók újszülött királya, mert látták csillagát napkeleten és szeretnék bemutatni hódolatukat az újszülöttnek.

A kérdezôsködés híre, a zsarnok besúgói révén, szinte azonnal eljutott a kegyetlen királyhoz, aki azonnal magához hívatta a fôpapokat, a nép írástudóit, hogy tôlük megtudakolja, hol kell a Messiásnak megszületnie. A fôpapok és írástudók a szent írások tanulmányozása után Mikeás próféta könyvét vitték Heródes elé és felolvasták belôle: „De te Betlehem, bár a legkisebb vagy Juda nemzetségei között, mégis belôled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett.”

– Úgy! Betlehemben születik Izrael királya!? – mondta összehúzott szemöldökkel Heródes. No majd gondom lesz rá! Gonosz mosolyát alig leplezve, kiadta szolgáinak a parancsot, hívják meg asztalához a három napkeleti királyt, csillagjóst, bölcset vagy mifélét.

Amikor a szolgák invitálására a gyanútlan napkeleti bölcsek beléptek a trónterembe, Heródes elôzékenyen elébük sietett és érdeklôdött utazásuk célja felôl.

– Én is szívesen hódolnék az újszülött Messiásnak, de sajnos csak annyit tudok róla, hogy Betlehemben kellett megszületnie.

Kérlek benneteket, ne kerüljétek el palotámat, ha rábukkantatok. Jöjjetek vissza, mondjátok el, hol lakik az új király, mert magam is szeretném felkeresni.

 A gyanútlan bölcsek megköszönték Heródes vendéglátását és megígérték, visszafelé is betérnek a király palotájába.

– Ugye nem mentek vissza! Ugye volt elég eszük!

– Nem hiába voltak ôk bölcsek! Még nem tudták miért, de érezték, hogy Heródes lelkes érdeklôdése nem ôszinte. A Jordánon túli királyságokban is ismert volt Heródes kegyetlensége. Még két fiát is megölette, annyira ragaszkodott a hatalomhoz.

Rossz érzéseik miatt lassan, szinte vánszorogva haladtak Jeruzsálembôl Betlehem felé. Tarka ruhájuk felkeltette a járókelôk érdeklôdését, gyerekek nyüzsögtek körülöttük. A tömeg, Jeruzsálemtôl távolodóban elôször megritkult, majd Betlehemhez közeledve ismét növekedett. A csillag is, mintha velük mozgott volna, mint eddig is a távoli hazájukból, úgy most is szinte lépésrôl lépésre vezette ôket a hely felé, ahol a gyermek volt.

 – Az ugye csoda, hogy a csillag egyszerre vezette a királyokat és közben a barlang-istálló felett is állt?

– Ez bizony csoda volt! Amikor a bölcsek a sokadalommal odaérkeztek és meglátták a gyermeket az édesanyjával, boldogság és öröm töltötte el a szívüket. Teljesen megfeledkeztek aggodalmaikról, leborultak és hódoltak a gyermek elôtt.

– Jaj csak vissza ne menjenek!

– Elôvették messzi hazájukból hozott ajándékaikat: aranyat, tömjént és mirhát, a gyermek lábai elé tették. Jézus édes mosollyal köszönte meg az ajándékokat, – legalább is mindhárman úgy érezték, ez a mosoly a megköszönés mosolya volt, – olyannyira, hogy mindhárman szabadkozni kezdtek mondván, igazán semmiség, szóra sem érdemes, többet is szívesen hoztak volna. Jókedvük, örömük átragad a jelenlévôkre is. Az egyik pásztor sípjába fújt és hamarosan mindenki táncolt, énekelt és nagyon boldog volt.

 Máriának kellett pironkodva véget vetnie a nagy ünneplésnek.

– „A sok pásztor mind muzsikál, meg is kéne szoptatni már…

Kedves Háromkirályok! Jó éjszakát kívánok.…”

28. Az angyal éjszakája.

– Mária megfürdette, tisztába tette, megszoptatta a kisdedet. József is kezébe vette a frissen bepólyált gyermeket. Jézus belemarkolt József sûrû szakállába és érdeklôdve szemlélte közelre húzott arcát.

– Olyan ez a gyermek, mintha nem is pár hetes csecsemô lenne! – mondta csodálkozással József.

Mária átvette tôle, ölében ringatni kezdte és megjegyezte.

– Emlékezz az angyalra! Azt hiszem, sok meglepetést okoz még nekünk ez a drága poronty! – mondta és édes hangján altatódalt dúdolt neki.

-Énekeljük el mi is! „Édes fiacskám, kicsiny magzatom…”

-Ez szép volt.

– A kicsi Jézus szeme hamarosan lecsukódott, Mária bele fektette a most már szép, tiszta gyapjútakaróval kibélelt jászolba és a szülôk is aludni tértek.

Csend borult Betlehemre. A kedves állatok most is a kis Jézus köré gyûltek, egyszerre azonban nyugtalanul kifelé tekingettek a barlang-istálló bejárata felé.

– Istenem! Csak nem Heródes jött meg?

– Hála Istennek, nem. Különös furcsa fényben egy angyal jelent meg. Jézus felébredt, nem sírt, csak figyelt. Az angyal belépett, Jézus elé térdelt, megcsókolta a takaró alól kibújt lábacskáját és azt mondta.

– Üdvözlény Uram! Fontos üzenetet hoztam az embereknek.

A kicsi Jézus mosolygott és minta még bólintott is volna.

Az angyal odaállt József fejéhez, szétnyitott tenyerét a homloka fölé tette és József álmodni kezdett. Álmában angyal jelent meg, aki így szólt hozzá:

„Kelj föl gyorsan, és késedelem nélkül indulj a gyermekkel és anyjával Egyiptomba. Heródes ugyanis keresi és meg karja ölni a gyermeket. Gyorsan menekülnötök kell, mert már holnap elkezdi az öldöklést. Mindaddig maradjatok Egyiptomban, amíg nem szólok, hogy elmúlt a veszély”

Az angyal térdet hajtott Jézus jászla elôtt és kilebbent a barlangból.

A Háromkirályok sátrai elôtt megállt, kinyújtott kezébôl sugarak törtek ki és áthatoltak a cifra sátrak ponyváján.

Mindhárom király álmodni kezdett. Álmukban angyalt láttak, aki így szólt hozzájuk.

„Jól éreztétek, Heródes be akar csapni benneteket. Azt akarja, hogy áruljátok el a zsidók királyának tartózkodási helyét. Ha elmondjátok, azonnal fegyvereseket küld, hogy megöljék a gyermeket. Térjetek hát haza Jeruzsálem elkerülésével. Minél gyorsabban jussatok a Jordánon túlra, nehogy elérjen benneteket Heródes keze.”

Az angyal kezébôl kialudt a fénylô álomsugár. Körbeintett és csak annyit mondott: Ébredjetek mindannyian.

József riadt fel elsôként, azonnal felült. Életében nem elôször jelent meg álmában az angyal. Egy pillanatig kételkedett, vajon valóban útmutató álmot látott-e, vagy csak egyet a szokásos, bármikori álmok közül. Hogy kitisztuljon a feje kilépett a barlangból.

Csodálatos látványban volt része. A szárnyas csillag, amely már-már megszokás szerûen ragyogott Betlehem, és szinte teljes mértékben az ô barlang-istállójuk felett, szédülete gyorsasággal távolodott az égbolton. Fénye egyre halványodott, szárnya, csóvája eltûnt és szinte pillanatok alatt megkülönböztethetetlenül besorolódott a csillagmirriádok közé.

József körülnézett és látta, hogy a három király szintén a sátra elôtt áll és a csillag eltûnését csodálja. Hozzájuk lépett és megbeszélték álmaikat. Isten kegyelmes csodájának fogták fel mind a négyen, hogy szinte szó szerint ugyanazt az utasítást kapták az angyaltól.

A három napkeleti bölcs szolgái gyorsan felpakolták tevéiket, majd segítettek Józsefnek is holmijukat összecsomagolni. A pásztoroktól már korábban kaptak egy jámbor, kedves világosszürke szamárkancát. Erre készítettek helyet Jézus kosarának, amiben kényelmesen elfért a bepólyált gyermek. Ellensúlyként a szamár másik oldalára csomagolták a kapott ajándékokat. József szamarának nyergében Máriának készítettek helyet, és ez a csontos nagy testû állat cipelte a többi tárgyaikat is. Szívélyesen elköszöntek egymástól, a bölcsek a Jordánon túli Betánia felé indultak, József pedig Jeruzsálem elkerülésével Gáza felé indult. Mire felkelt a nap, már mindannyian messze jártak Betlehemtôl és Jeruzsálemtôl.

29. A dühöngô Heródes

– Képzeld apuci! Tegnap egy angyal, megmentette Jézuskát Heródestôl. Úgy kell Heródesnek! Most aztán megkapta!

– Jézus valóban megmenekült, mégis arra kérlek, ne örülj nagyon, mert a gonosz királyt nem lehetett ilyen könnyen eltéríteni szándékától. Heródes még az este folyamán kiadta a parancsot, hogy kora hajnalban katonák hozzák elé a három napkeleti bölcset, és az újszülött királyt. A fegyveresek el is indultak és még napkelte elôtt megérkeztek Betlehembe, ahol a város kapujánál rongyaiba burkolódzva alvó koldust verték fel elsôként, hiszen biztosak voltak abban, hogy a koldus tudja, hol találhatók a dúsgazdag napkeletiek…

A koldus ijedten tápászkodott fel a földrôl és rögtön földig hajolva közölte, nem tudja, hol vannak a napkeleti bölcsek.

– Ne hazudj te rongycsomó! – ordított rá a katonák parancsnoka. Azonnal vezess bennünket hozzájuk, ha nem akarod, hogy a fejed karón száradjon.

– Vezetném én szívesen, – siránkozott a koldus, de már nincsenek Betlehemben. Még a kakas kukorékolása elôtt elhagyták a várost és a Sós tenger felé mentek.

– Volt velük egy gyermek is? – ordított rá a parancsnok.

– Dehogy volt, dehogy volt! – tiltakozott a koldus. Olyan egyedül távoztak, mint ahogyan jöttek. Csak a tevéik hajcsárai mentek velük.

Az ordítozásra kinyíltak a környezô házak ajtajai és álmos betlehemiek néztek ki az ajtók résein.

– Hát azt tudod-e, hol született a zsidók királya? – ordította a parancsnok. Az ajtók csendben becsukódtak, a betlehemiek nem akartak segíteni a katonáknak, inkább visszahúzódtak házaikba.

– Már hogyne tudnám! – nyögte földre sütött szemmel az öreg koldus. Ott él Jeruzsálemben, a hatalmas palotában, bizonyára ott is született.

– Takarodj az utamból, te ravasz vénség! – és pálcájával az öreg koldus arcába csapott. Katonáinak kiadta a parancsot, azonnal álljanak el minden Betlehembôl kivezetô utat. Heródeshez pedig küldöncöt menesztett, értesítve a királyt, hogy a bölcsek megszöktek. Meddô kísérlet üldözôbe venni ôket, mert már régen Pereában lesznek a Jordánon túl. De az újszülött király még Betlehemben tartózkodik, mert az éjszaka folyamán senki sem hagyta el Betlehemet a három napkeleti királyon kívül.

Heródes a hír hallatán éktelen haragra gerjedt. Arcára ismét kiült a gonosz mosoly és egész halk hangon adta ki a parancsot.

– Egy század katona vegye körül Betlehemet és házról-házra járva minden elsôszülött fiút, az éppen megszületettôl a két évesig, válogatás és kivétel nélkül öljenek meg.

– De az elsôszülöttek mind az Úré… – vetette ellen a katonák parancsnoka, ám Heródes végig sem hallgatta.

– Itt én vagyok az úr! Az történjék, amit parancsolok! – sziszegte, és hamarosan hallotta a század katonát kidübörögni a palota udvarából.

– Megtették? Tényleg megtették ezek a gonosz katonák?

– Megtették.… Abban az idôben, amikor a katonák megérkeztek Betlehembe, és elkezdték az ártatlan kisgyermekek lemészárlását, a gyermek Jézus keserves sírásra fakadt az úti kosarában. Megálltak, Mária ölébe vette a gyermeket, de a sírás csak nem szûnt meg. A szülôket szorongató félelem fogta el, mert attól féltek, talán valami betegség gyötri a kicsit.

Aggódó arccal hajoltak fölé. Nem tudhatták, hogy a Megváltó az ártatlan gyermekeket siratta…

– Te is megsiratod ôket… Jézus bizonyára gondoskodott róluk a mennyországban, de ez csak a vigaszunk, mert ami történt, az szörnyûség volt a gyermekeknek, és a szüleiknek… Most már te is nyugodj meg.… Aludj szépen angyalkám.

30. József hálaadása

– Apukám! Ugye ma nem lesz olyan szomorú a történt, mint tegnap volt?

– Nem. Ma egészen másról szól a történet.

Jézus nyugtalansága egész délelôtt tartott. Már magasan járt a nap, mire elcsendesedett, el is aludt. A szent szülôk szívét nyugalom töltötte el, mert a gyermek ugyan kipirult a sírástól, de homloka hûvös maradt, megnyugodva aludt. Mint minden szülô, Mária és József is csak találgatta, mitôl lehetett az elôbbi heves sírás, de természetesen a valódi okot nem is sejtették.

A lassú haladás okán másnap már olyanok is utolérték ôket a Gáza felé vezetô úton, akik azután indultak el Jeruzsálembôl, amikor már híre ment, hogy a zsarnok Heródes milyen szörnyû gaztettet követtetett el Betlehemben.

József bölcsen hallgatott arról, hogy ôk is Betlehembôl indultak el, mindenkinek azt mondta, Názáretbôl jönnek. Az utasok között szerencsére nem is volt senki, aki Heródes besúgója lett volna. Inkább mindenki gyûlölettel emlegette a zsarnokot, újabb gaztette miatt.

Mária és József szívét mély hála töltötte el az Úr gondoskodása miatt, amiért angyala révén elôre jelezte a fenyegetô veszélyt.

Amikor eljött a szoptatás ideje, letértek az útról, félrevonultak, hogy Mária zavartalanul elláthassa Jézuskáját.

József pedig erejét megfeszítve felállított egy hatalmas követ, letisztogatta, olajat öntött rá, a három királyoktól kapott tömjénbôl jó marékkal kivett és hálaadó égô áldozatot mutatott be az Úrnak.

– Az a tömjén, amivel a templomban is olyan kellemes illatú füstöt csinál a tisztelendô úr az oltár körül?

– Igen. Parazsat készített József a füstölônek és Dávid zsoltárát énekelve, melyet saját szavai és szíve szerint némiképpen átalakított, hálát adott a Jó Istennek:

„Dicsôítlek Uram, mivel megmentettél, nem engedted, hogy családom és magam a zsarnok áldozatai legyünk. Köszönöm Uram, hogy kiáltanom sem kellett, hiszen boldogságomban a veszélybôl mit sem sejtettem, de Te elküldted angyalodat, hogy kihozzon minket a halál országából. Uram, Te a Szeretet Istene vagy! Ha méltatlanságomban megharagítottalak is, haragod csak egy pillanatig tart, de a jóságod végig kíséri egész életemet.

A múlt éjszaka bizony meglátogatott a félelem, hogy rám bízott fiadat nem tudom megvédelmezni. Féltem Uram, de bizodalmam nem rendült meg, mert jóságod szilárd hegyre állított.

Köszönöm Uram, hogy dicsôíthet Téged a por, ami vagyok szent színed elôtt, és minden szavammal és gondolatommal hálámat fejezem ki irántad és dicsôítlek Uram Istenem mindörökkön örökké.”

– József is nagyon szép imát mondott, nem volt benne semmi hókuszpókusz.

– Mária is meghatott szívvel hallgatta József imáját és szívében szavak nélkül adott hálát az Úrnak, amiért Józsefet állította mellé, hogy a Szentlélektôl fogant gyermeket családi szeretetben együtt felneveljék.

– Meséld el már, kérlek, azt az angyali üdvözletet…

– Megkérem anyucit, holnap majd ô elmeséli, most aludj szépen angyalkám.

31. Az angyali üdvözlet

– Ez az egyik legszebb történet a Szentírásban. Ráadásul egymás után két hasonló esemény is történt, bár csak a másodikat nevezzük angyali üdvözletnek.

– Azért mégis kezdjük az elsôvel.

– Izraelben egyetlen templom volt Jeruzsálemben, és legalább ötezer férfi tartozott a papsághoz. A papságot 24 osztályba sorolták, és sorsvetéssel állapították meg, hogy a papságból ki láthatja el a különbözô templomi szolgálatokat.

Élt Jeruzsálemtôl nyugatra egy kis városkában, Ain Karimban egy idôs pap, Zakariás és a felesége Erzsébet. Mindketten igazak voltak a Jó Isten elôtt, szentül éltek az Úr parancsai és rendelkezései szerint, mégis szomorúság töltötte el lelküket, mert nem volt gyermekük és idôs koruk miatt már nem is reménykedhettek gyermek születésében.

– Annyira szerették ôk is a gyermekeket?

– Igen. És volt ennek egy különös oka is. A szent írások jövendöléseket tartalmaztak arra, hogy majd egyszer eljön a Messiás, a Megváltó és titkon minden asszony azt remélte, az ô elsôszülött fia lesz majd a Messiás. Ezért szinte büntetésnek fogták fel, ha egy asszony meddô volt, vagy a házasságban nem született gyermek. Tegyük hozzá, hogy a zsidó családokban mindig nagyon sok gyermek született.

A Jó Isten azt is nagyon bölcsen rendezte el, hogy az öreg embereknek már nem lehet gyermekük, hiszen nem lenne idejük esetleg felnevelni az idôs korban született gyermeket.…

A sorsvetés szerint Zakariás két hétig az illatáldozatot mutathatta be. Ezt a tisztséget életében csak egyszer tölthette be egy pap. A legszentebb bejárat elôtt állt az oltár és hajnalban, valamint délután három óra felé kellett izzó parázsra szórnia Zakariásnak az illatszert.

Történt egyszer, hogy Zakariás éppen az illatáldozatot akarta bemutatni, – az egész közösség a legszentebb bejárat elôtt várta ôt és közben imádkoztak, – amikor az oltár jobb oldalán megjelent az Úr angyala.

Zakariás meghökkent és elfogta a félelem.

– Miért? Olyan félelmetes volt az angyal?

– Nem hiszem, hogy félelmetes lett volna, de mégis! Te nem ijednél meg, ha most egyszerre csak itt állna mellettünk egy hatalmas fénylô angyal?

– Most már nem! Bárcsak láthatnék egyet!

– Zakariást is megnyugtatta az angyal: „Ne félj, – mondta – kérô imáid meghallgatásra találtak. Feleséged Erzsébet fiút szül neked, s te Jánosnak fogod nevezni. Ujjongani fogsz, és sokan örülnek majd születésén. Nagy lesz ô az Úr elôtt! Illés szellemével és erejével elôtte fog járni az Úrnak, hogy elôkészítse a népet az Úrnak.”

Zakariás hitetlenkedett: „Mibôl fogom megtudni, hogy igazat beszélsz, hiszen öreg vagyok és a feleségem is elôre haladt már a korban. „

– Félt tôle, mert ilyet még nem látott, és mégsem hitt neki?

– Így történt. Az angyal pedig azt mondta: „Én Gábor vagyok és az Úr színe elôtt állok. Az a küldetésem, hogy beszéljek veled, és tudtodra adjam ezt a jó hírt. A jel pedig az lesz, hogy most megnémulsz, és addig nem tudsz megszólalni, amíg be nem következik az, amit most jó hírként elmondtam neked. „

– És tényleg nem tudott beszélni?

– Tényleg.

– És írni sem tudott?

– Azt sem. Csak amikor már megszületett a fia, akkor tudta leírni a gyermek nevét, és tudott megszólalni.

– Erzsébet hitt az angyalnak?

– Talán nem is tudott az angyalról, csak megérezte az áldott állapotát. Ô nagyon boldog volt emiatt. „Ezt az Úr tette nekem, amikor rám tekintett és megszabadított szégyenemtôl az emberek elôtt. „Áldott állapotát egészen addig titokban tartotta, amíg nem volt látható kívülrôl is az állapota.

– Akkor aztán büszkén sétált a pocakjával, hogy mindenki lássa!…

– Te még ne told elôre a pocakodat, mert abban csak a vacsora van. Inkább hunyd be a szemed és aludj szépen kis virágom.

– De holnap jön az igazi angyali üdvözlet!…

32. Angyali üdvözlet

II.

– Akkor most a még szebb történet következik?

– Igen, azt hiszem, még a legszebb történtek között is, ez biztosan az elsôk között van.

Képzeld el, hogy Galileában egy kicsi városban, Názáretben éldegél egy kimondhatatlan szépségû leány. A szépsége nem hivalkodó, hanem azért volt kimondhatatlanul szép, mert szelíd lelkének a szépsége tükrözôdik minden vonásán. Termete szinte törékeny, nagy barna szemeibôl süt a szelídség, az okosság, és fôképpen a jóság. Máriának hívják és a szülôk akaratának megfelelôen egy nagyon rendes fiatal ács, József jegyese.

Mária és családja mindenben követi a Jó Isten akaratát, ôk igazán Istennek tetszô életet élnek.

Hat hónappal azután, hogy elvitte a jó hírt Zakariásnak János születésérôl, Gábor, Isten trónálló angyala, felkereste Máriát.

– Ô ugye nem ijedt meg!

– Nem bizony!

– És bizonyítékokat sem kért.

– Azt sem, csak hallgatta az angyalt, aki azt mondta?

– „Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál!”

– De hiszen ez az, amit imádkozni szoktunk!

– Így van! Akár folytathatnád is…

-… áldott, a te méhednek gyümölcse Jézus, Asszonyunk Szûz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk…Ezt kérte tôle az angyal?

– A nagy esemény emlékét ez a gyönyörû imádság is ôrzi, de az angyal szavai nem pontosan ezek voltak a továbbiakban.

– Akkor kérlek, mond tovább!

– Az angyal így szólt:

– „Kegyelmet találtál az Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Fiad nagy lesz, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja Dávid trónját és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.”

– Ez aztán a jó hír! Hogyan fogadta Mária?

– Megkérdezte az angyaltól, hogyan válik ez valóra, amikor ô férfit még nem ismert, Józsefnek is csak jegyese? Az angyal így válaszolt:

– „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendô Szentet is Isten Fiának fogják hívni”

Az angyal bizonyára arra készült, hogy Mária is kételkedni fog, mint Zakariás, vagy mint annak idején Ábrahám és Sára, ezért bizonyságul éppen Zakariás családjára hivatkozott:

– „Lásd, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddônek mondták, mert Istennél semmi sem lehetetlen.”

– De ô ugye nem kételkedett?

– Mária kételkedô kérdések helyett lesütötte szemét és azt mondta:

– „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavaid.”

– Ehhez mit szólt az angyal?

– Csodálta Máriát, és most az Úrnak vitte a jó hírt, hogy Mária beleegyezett a megváltás megvalósításába.

– Ezért mondtad, hogy a Szûz Anya áldott állapotba került.?

– Tôlünk asszonyoktól nagyon eltérô módon, de bizonyára nem haragszik azért, mert amikor gyermeket várok, én is áldott állapotban lévônek érzem magam.

– … Asszonyunk Szûz Mária, Istennek szent anyja, imádkozzál érettünk, segíts, hogy egészséges kistestvérem szülessék. Ámen.

– Ámen. Hunyd be a szemed és aludj szépen kis virágom.…

33. Mária vallomása

– Apu! Te tudod, hogy amit megbeszéltetek, az bekövetkezett, és anyuci áldott állapotban van?

– Tudom. Már én is hallgatóztam a pocakján.

– Örülsz is a jó hírnek?

– Nagyon örülök.

– Mit gondolsz? József mennyire örült a jó hírnek?

– Ez egy kicsit bonyolultabb, mint a mi esetünk,…

– …de ugye most sem hallgatsz el semmit.

– Semmit. Elmondom, hogyan, és mi történhetett, – szerintem.…

Máriának kislány korában néha eszébe jutott, vajon ki lesz az ô férje, de nem sokat álmodozott errôl, hiszen, mint minden zsidó családban, náluk sem a fiatalok választottak párt maguknak, hanem a szüleik döntötték el, kinek ki lesz a férje, felesége.

Amikor kettejük szülei eldöntötték, hogy József az ács lesz az ô férje, a szíve nem dobbant meg különösebben. Örült, hogy nem valamilyen vénembernek lesz valamelyik felesége. Lelke mélyén irtózott a gondolattól is, hogy szemérmességét legyûrve valamilyen ráncos képû, fokhagymaszagú férfinek legyen a felesége. Józsefet nem ismerte különösebben, de látta, hogy szelíd szemébôl érdeklôdô szeretet sugárzik rá. Egy cseppet sem volt tolakodó, mindig tiszta ruhában látogatta meg ôket, mindig frissen fürdött illata volt, de az sem nyomta el a cédrus, és a fenyô gyantás illatát, amely munka közben a bôrébe is beivódott. Már ki volt tûzve a nap, amikor József a házába viszi ôt, kihímezték a csodaszép ketonet pászimot, amely majd a házasságkötés alkalmával tetôtôl talpig beborítja ôt, amikor éjszaka Gábor angyal tudtára hozta, hogy Isten ôt választotta a Megváltó édesanyjának, és hogy gyermeket fogan a Szentlélek ereje által.

– „Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek be hát rajtam a szavaid.” – mondta az angyalnak engedelmes szívvel.

Csak amikor már eltûnt az angyal, akkor fogta el a rémület: Hogyan lesz ô ezek után az emberek között? Ki hiszi majd el, hogy nem ismert férfit és mégis áldott állapotban maradt, hogy éppen az Úr gyermekével viselôs? Mit szól majd ehhez József, aki a törvények szellemében is joggal várja el, hogy érintetlen leány legyen a felesége? Elôször arra gondolt, hogy azonnal el megy Erzsébethez és ott csendben, titokban megszüli az Isten Fiát, de ezt elvetette, mert lehet e Dávid trónjának várományosát véka alá rejteni? Az áldott állapotot tehát vállalni kell, de felrémlett benne nem egy eset, ahogyan a törvények szerint elbántak a házasságtörô, a parázna, a tisztaságukat meg nem ôrzô lányokkal, asszonyokkal.

 Most az ô élete is hajszálon, Józseftôl, az ô szeretetétôl függ, különben a város kapuin kívül halálra kövezik majd.

– Az Úr bizonyára nem hagy magamra! – gondolta. Mégis szorongó szívvel várta a másnapi találkozást Józseffel.

József látta Márián, hogy valami nagyon fontos történt, amióta nem találkoztak.

– Mária! – szólat meg halk, rekedt hangon. Van-e valami mondanivalód számomra?

Mária arcából kifutott a vér, hófehérre sápadtan szólalt meg.

– Van József.… Éjszaka Gábor angyal járt a szobámban.… Azt mondta viselôs leszek, a Szentlélek árnyékol be és fiút fogok szülni, a fú neve Jézus lesz.…

Most Józsefen volt az elsápadás sora.

Elhihet-e egy ilyen történtet, amelyhez hasonlót nem hallott még a zsidók történetében? Nézte Máriát, nézte.… Mária lassan felemelte pillantását és állta József kutató tekintetét.

– Én megszerettelek Mária! Miért tetted ezt velem?!

– Bízzál bennem József! Semmit sem tettem ellenedre. Az Úr szolgálóleánya vagyok, az történik velem, amit az Úr akar. Hidd el, sem testemben, sem lelkemben nem voltam hozzád hûtlen.

József gyötrôdve csóválta a fejét és elrohant. Egész nap megszállottan dolgozott. Szinte se látott, se hallott. Mégsem tudta kiverni fejébôl egy pillanatra sem Máriát. Maga elôtt látta a kedves alakot, amint ordítozó csôcselék állja körül a város kapujánál, szidalmazzák, köpdösik, és kövekkel dobálják mindaddig, amíg az élet el nem száll belôle. Lehet, hogy nagyot vétkezett ellene, de ô jobban szereti annál, semhogy kitegye ennek a szörnyû halálnak. Döntött. Nem szégyeníti meg a nyilvánosság elôtt, titokban elbocsátja. Érezte, ez nem jó megoldás, mert ettôl Mária még áldott állapotban marad férj nélkül, de egyenlôre nem tudta sértett férfiúi gondolkodását más megoldás felé terelni. Holtfáradtan zuhant este a fekhelyére.

Csak forgolódott, hiába próbált elaludni, nem sikerült. Maga sem tudta alszik-e már vagy még ébren van, amikor megjelent neki is az Úr angyala Gábor.

-” József! – szólította meg ôt. – Dávid fia! Ne félj magadhoz venni feleségnek Máriát, hiszen nem tett ô ellened semmit, a benne fogant élet a Szentlélektôl van. Fiút szül majd, akit Jézusnak nevezz el, mert ô szabadítja meg a népet bûneitôl. Emlékezzél, már a próféták is jövendöltek ilyet, hogy: „az Úr maga ad nektek jelet: Íme a szûz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezik el.” Gondolod-e József, ha az Úrnak ez nem lehetetlen Izaiás jövendölése szerint Acház király esetében, akkor választott népe nem kaphat-e így Megváltót, akinek neve azt jelentené: „Velünk az Isten?”

József felriadt álmából, vagy ébrenléte különleges állapotából és szívében eltelve szeretettel Mária iránt, hálával és imádattal az Úr Isten iránt, amiért éppen kettejüket választotta ki a Megváltó világrahozatalára, felnevelésére. Mit sem törôdve a hajnali órával, futott Mária házáig. Az ajtónál ugyan megtorpant, de meglepetésére Anna, Mária anyja ajtót nyitott neki.

– Gyere be fiam, Mária sem tud aludni.

Mária tágra nyílt szemmel nézte a felindult Józsefet. Most mi következik? – volt a súlyos kérdés a tekintetében.

 József szemét elfutotta a könny, és kezébe fogta Mária apró kezét.

– Legyen hála az Úrnak azért, amit elmondtál. Jó apja leszek a gyermeknek és jó férjed. Úgy vigyázok Rád, mintha Hebron rózsáját kellene kilenc hónapon át a tenyeremben megôriznem…

– Apu! Ez nagyon szép történet volt! József tényleg nagyon szerethette a Jó Istent és Máriát.…

– …és úgy szerette Jézust, mint az Atyát,… és mint a saját fiát…

– Jézus mikor tudta meg mindezt? Mikor és ki mondta el neki?

-Ezt majd az anyu elmondja egyszer, de nem ma. Most az alvás következik, aludj szépen angyalkám.

34. Mária Erzsébetnél

– Anyukám! Most mi következik?

– Máriával együtt meglátogatjuk Erzsébetet, Zakariás feleségét, aki János nevû, az angyal által megígért fia megszületésére várt.

Mária ugyanis, miután a Jó Isten segítségével rendezte helyzetét az emberek között, elutazott Ain Karimba Erzsébethez. Ez a városka Júdeában van, Jeruzsálemtôl nyugatra. Názáret pedig, ahol Mária élt, Galileában a Tábor hegy alatt található, Jeruzsálemtôl északnyugatra…

– Ez nagy távolság?

– Nagy bizony! Ha most autóznál arra, legfeljebb két órát venne igénybe az utazás, de akkor ez a száz kilométernyi út legalább négy napot vett igénybe.

– Hogyan utazott négy napig Mária, amikor szinte még kislány volt?

– A Szentírás szerint „útnak indult és a hegyekbe sietett”, de ez egészen biztosan nem volt ilyen egyszerû. Abban az idôben az emberek nem igen utaztak egyedül. Izrael kopár hegyi vidékein szinte nyílegyenes utakon karavánok kocogtak. Úgy állapították meg a napi járóföldeket, hogy mire beesteledik, olyan helyre érjenek, ahol víz, biztonságos szállás várta az utasokat. Máriát bizonyára ismerôsök gondjaira bízták. Azt nem is tudjuk, hány éves volt akkor, de bizonyára igazad van, hogy szinte még gyermek volt.

– Megérkezett szerencsésen?

– Igen és betért Zakariás házába Erzsébetet üdvözölni. Amint megérkezett azonnal elkezdôdtek a csodák!

Képzeld el, amint meghallotta Erzsébet Mária köszönését, örömében megmozdult méhében a gyermek. Erzsébet pedig eltelt a Szentlélekkel és hangosan felkiáltott:

– „Áldott vagy az asszonyok között és áldott a méhed gyümölcse!”

– De hiszen ez is az imádság szövege!

– Valóban, de amit még mondott, az már nincs az imádságban. Megkérdezte ugyanis Máriát:

-„Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtôl megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”

– Honnan tudta Erzsébet, hogy Mária áldott állapotban van? Ki mondta el neki?

– Mondtam, hogy azonnal csodák kezdôdtek, hiszen Erzsébet méhében a magzat megérezte, hogy Jézus jelen van, pedig Mária állapota még a mai, nagyon fejlett orvosi módszerekkel is éppen hogy csak észlelhetô lenne. Csoda az is, hogy Erzsébet, szinte az angyaléval azonos szavakkal köszöntötte Máriát. Mindez annak volt köszönhetô, hogy eltelt a Szentlélekkel.

– Mária nem csodálkozott ezen?

– Dehogynem! Azonnal ujjongva magasztalni kezdte az Urat, amiért rátekintett szolgáló leányára. „Mostantól fogva boldognak hirdet minden nemzedék”

– Tanultuk az óvodában, hogy ô a „boldogságos kismama”.

– Hogyne lett volna az, amikor már tudta, akit a méhében hordoz, ô a megváltó, akit az Úr ígért meg atyáinak, Ábrahámnak és utódainak, egész Izraelnek. Mária ezután három hónapig Erzsébetnél maradt. Arról ugyan nem szól a Szentírás, hogy segített-e Erzsébetnek fia megszülésénél, de azt hiszem azért maradt éppen három hónapig, mert akkor érkezett el Erzsébet ideje, hogy megszülje fiát. A Szentírás szerint a szomszédok és a rokonok együtt örvendeztek Erzsébettel. A rokonok között bizonyára ott volt Mária is.

– Megszületett a kisfiú, meg tudott-e szólalni Zakariás?

– Azonnal nem. Elôbb bonyodalmak kezdôdtek – meg ismét csodák. Amikor a nyolcadik napon körül akarták metélni az újszülöttet, megkérdezték Erzsébetet, mi legyen a gyermek neve. Mindenki azt akarta, hogy viselje apja nevét, legyen Zakariás. Erzsébet azonban tiltakozott és azt mondta, János legyen. Most a rokonok tiltakoztak, hiszen senki sincs a rokonságukban, akit így neveznének.

Hívták Zakariást, hogy döntsön. Zakariás írótáblát kért és ráírta: „János a neve.”

– Persze mindenki csodálkozott, honnan tudhatta Erzsébet, hogy ez legyen a fiúcska neve!

– Hát még akkor mennyire csodálkoztak, amikor a kilenc hónapja néma Zakariás megszólalt és a Szentlélektôl eltelve fiáról jövendölt.

– Mit mondott Jánosról?

– Többek között azt mondta: „Téged pedig fiú, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni, mert az Úr elôtt jársz majd, hogy elôkészítsd útját.”

– Mondtad, hogy Zakariás és Erzsébet idôsek voltak már. Ôk nevelték fel Jánost?

– Nem. János nevelését a Júdeai pusztában élô esszénusokra, szerzetesekre bízták, akik nazireust neveltek belôle. A nazireusok nem ihatnak semmi részegítô italt, sôt még szôlôt, de még mazsolát sem ehettek! Sem a hajukat, sem a szakállukat nem vágták le. János teveszôr ruhában járt, bôrövvel övezte derekát, és mindaddig a pusztában maradt, amíg Keresztelô Jánosként föl nem lépett Izrael elôtt

– Barátja lesz János Jézusnak?

– Egészen más lett az ô kapcsolatuk. János errôl így beszélt: „aki a nyomomba lép” –  Jézus, neki – „még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” De aludj nyugodtan kis virágom, Keresztelô Jánosról még lesz szó a történeteinkben.