- És a kisfiú nem vette észre, hogy a békák  nem eszik a tejet, hanem csak Œ hízik napról napra?

- Abból, lett a baj, amikor az egyik nap észrevette. - folytatta a mesét a Nem Egészen Szép Béka. A kisfiú egyre hangosabban unszolta az éppen nála vendégeskedŒ békakirályfit.

Béka, béka kisöcsém!
Idd meg már a tejecském!
A kenyér meg itt maradt?!
Éhen halsz, ha nem harapsz!

Egyikük sem vette észre, hogy a hangos beszédre kinézett az ablakon a kisfiú édesanyja. Amikor pedig már egy légycsapóval a kezében kirohant, már késŒ volt.

- Itt van ez a gonosz!? Nem volt neked elég a királykisasszony, még a fiamat is akarod?! Nesze! Nesze!- és fejbe verte a szegény békakirályfit.

- És a légycsapótól meghalt? - kérdezte hitetlenkedve az ember
- Ki mondta, hogy meghalt? Azt ígértem, az én mesémben senki sem hal meg! - fortyant fel a Nem Egészen Szép Béka. Csak elterült, mert elájult. Az anyja hiába kiabálta ne nyúljon hozzá, a kisfiú felkapta az ájult békakirályfit és a kúthoz futott vele.

- Jaj! Oda lett a barátom! -kiabálta. A gólyaŒr hiába akarta megakadályozni, az elalélt békát bedobta a kútba.

- Ezt jelenteni fogom! - kiabálta a gólyaŒr és már hívta is a királyt, aki rohanvást érkezett.

- Nem megmondtam, hogy JAJ LESZ NEKTEK! - ha valami baja lesz a békáimnak?  Engedjetek le egy kis üveget a kútba. Kislányom! Tedd szegényt bele, mint egy üvegkoporsóba, amíg intézkedem a méltó temetésérŒl. De elŒbb JAJ LESZ NEKTEK! - kiabálta a megrémült Œröknek..

- Kegyelem! Kegyelem! Felséges Királyom! Kegyelmezz szegény fejemnek!

- Nincs kegyelem a fejednek! ElŒre megmondtam, hogy JAJ LESZ NEKTEK!

Bizony volt okuk félni az Œröknek, mert megjelent a hóhér és zajosan fenni kezdte a pallosát. Erre a könnyıbúvár is rákezdett.

- Jaj a fejem! JAJ LESZ NEKEM!

- Te meg mit zajongsz itt ! - kiabálta a király.

- A fejem... - zokogta mind a könnyıbúvár, mind a gólyaŒr.

- Jaj bizony! A fejed... helyett a sarkadat köttetem hátra! Hóhér teljesítsd a kötelességedet!

A hóhér elŒvett egy nagy csomag spárgát és pallosa egyetlen csapásával miszlikbe aprította. ElŒbb a könnyıbúvárt kapta le a lábáról, hogy a lábuszonyokat fordítva köthesse a talpára, majd a  madzag darabokkal a gólyaŒr lábára kötött cédulákat, amelyeken nyíl mutatta, hogy milyen irányban kereshetŒ a sarka, méltó elrettentésül a figyelmetlen hivatalnokok és kötelesség-mulasztó katonák számára.

 A könnyıbúvár azonnal közölte a pipabéka királykisasszonnyal, hogy Œ nem lesz többé sem hunyó, sem elbújni nem fog, ha a pipabéka lesz a hunyó.

- Elég nekem ez a hátrakötött iszonyú uszony! - mondta.

Szegény pipabéka ott sírdogált az üvegkoporsó mellett.

- Ó szegény királyfi! Olyan vagy, mintha élnél! Be szomorú véget értél! És ráadásul a kisfiú is éhen fog halni, ha nem megyünk ki hozzá. Ó mekkora veszteség - sírta. Legalább a kisfiúhoz engedjetek ki.

- JAJ LESZ NEKÜNK!, ha ismét kimész a kútból! Szó sem lehet róla.

- Vagy legalább vigasztalj egy kis bújócskával, ha már itt kell lennem virrasztani az üvegkoporsó mellett.

- Mondtam, amit mondtam, -felelte szigorúan a könnyıbúvár.

- Jaj nem is úgy gondoltam! - sírta könnyek között ravaszkodva a királykisasszony. -- Legyen most a gólyaŒr a hunyó! -majd mi elbújunk, bár nem hiszem, hogy képes lennél olyan ügyesen elbújni, mint szoktál. Hátrakötött uszonyokkal nem mindenki tud elbújni...

 - De én tudok, felelte sértett büszkeséggel a könnyıbúvár. Komám, legyél te a hunyó!

A gólyaŒr tehát égnek fordított orcával hozzákezdett a kiszámolóhoz.

Kelep, kelep, kelepel a gólya,
figyeljél lenn te is a hunyóra!
Addig bújj el, amíg el nem mondom,
- közben az Œrzésre is van gondom, -

bújjál csak el odalenn a kútban,
akkor nem LESZ JAJ NEKÜNK majd újra,
kedves királykisasszony,

ipiapacs ugrasszon,

huss!
Aki bújt, bújt,
aki nem, nem,
bárhol vagy is
meglellek!

- Soha meg nem talál bennünket, - súgta a könnyıbúvár a pipabékának, hiszen le sem jöhet a kútba! - De azért tisztességesen bújjunk el, mert lenézhet.  A könnyıbúvár megvárta, amíg a pipabéka bebújik két kŒ közötti résbe, majd Œ is befogta a szemét, fülét. A pipabéka pedig csak erre várt. Újra kiszökött a kútból és egyenesen a kisfiúhoz ment.

A pipabéka elŒbb pisszegve felhívta magára figyelmet, majd a kisfiúhoz ugrott.

- Be jó, hogy újra itt vagy! Legalább mi maradjunk meg egymásnak, - mondta, és belekezdett szokásos mondókájába:

Ja, de nagy a szerencsém!
Gyere ide, ülj mellém!
Cipócskámból eszegess!
TejecskémbŒl iszogass!
Minden nap meglátogass!

Csak a mama észre ne vegyen! Attól fél, hogy én is békává változom. Ugye, te nem félsz a mamától? Ugye nem hagysz el?

- Sajnos, nagyon félek - vallotta be a pipabéka. De nagyon szeretnék mindig melletted maradni..

A kisfiú mamája azonban nagyon féltette a kisfiát és a korábbinál gyakrabban nézett ki rá az ablakon. Most is észrevette a békát. Most piszkavasat ragadott és kirohant.

- Már megint egy béka?! Hát soha el nem fogytok!?

A kisfiú védŒn magához ölelte a megrémült pipabékát, aki legyŒzve a félelmét rákiáltott az anyára:
- Nem félek magától! Ha agyonüt sem hagyom el a barátomat, mert szüksége van rám!

Az anyát ez azonban nem hatotta meg, lesújtott a piszkavassal.

Ebben a pillanatban csoda történt. A kútban ezer darabra tört az üveg, és a békából egy szempillantás alatt daliás királyfi lett. Békának is szép volt, de embernek talán még szebb!

A gólyaŒr és a könnyıbúvár. a hátrakötött sarkukkal elég nehezen futottak, de a tŒlük telhetŒ legnagyobb sebességgel kiabálva futottak a királyhoz.

- Csoda! Csoda történt! Felséges királyunk! Az öreg kútban királyfivá változott az üvegkoporsóban fekvŒ békakirályfi. Él! ÉlŒbb, mint valaha!

A csetlŒ-botló Œrök szinte földbe gyökeredzett lábbal álltak meg, hiszen a kisfiú pedig a királylányt tartotta magához ölelve, Œ is visszanyerte királykisasszonyi  alakját.

- A jó hír szárnyakon járt, - mondta elégedetten a Nem Egészen Szép Béka. Azt láttátok volna, hogy felbolydult a királyi palota?! Rohantak a kúthoz, hogy kisegítsék a királyfit, mások rohantak a kisfiúhoz, hogy megcsodálják a királykisasszonyt.

Az volt ám a nagy találkozás, amikor a királyfi és a királykisasszony végre meglátta egymást!

A fŒszakács és a fŒcukrász majdnem olyan boldog volt, mint a király. Egyedül a fŒszabász búslakodott egy kicsit, hiszen még nem készült el a fürdŒ-estélyi ruhákkal.

Amikor a király megérkezett, azonnal beszédet intézett az udvar népéhez - közben persze nem gyŒzte simogatni a lányát, rázogatni a királyfi kezét.

- Mindig is hittük és reméltük, hogy legyŒzhetjük a gonosz varázslatot. Hittük és reméltük! És a hit, remény mellett gyŒzedelmeskedett a legerŒsebb a szeretet. Ez volt az a nagy érzés, ami megmentette a lányomat és a királyfit a varázslattól.

Mindenkit meghívok a lakomára, amit a királyfi és a lányom üdvözlésére és a királyfi búcsúztatása alkalmából rendezek.

- Csak nem ment el a királyfi?! - kiáltott fel Emma rémülten.

- Ă is meglepŒdött, amikor a király szavait meghallotta. Még szerencse, hogy az udvari bolond is ott lábatlankodott.

- Felséges Cimborám! Súgta jól hallhatóan a királynak. Még a bolond is látja, hogy a királyfinak esze ágában sincs elmenni! Olyan szerelmesek ezek a fiatalok egymásba, hogy ilyet még én is észreveszek. Nincs véletlenül egy fele királyságod, amit felajánlhatnál annak, aki a lányodat feleségül veszi?

A király boldogan módosította a szónoklatát.

- Mindenkit szeretettel látok a lányom lakodalmán, - hiszen csak a bolond nem látja, hogy itt most azt kell rendezni, nem búcsúlakomát..

A bejelentés osztatlan örömet okozott, még a fŒszabász is megvígasztalódott, hiszen a lakodalomban sem hétköznapi ruhában táncolnak az udvari népek.

- És ezzel a mese véget is ért? - kérdezte az ember. Mehetek legyeket fogni?

- Este van már, a legyek is elpihentek. Csak szúnyogokat foghatnál, de azok sokkal soványabbak mint a legyek. majd holnap fogdoss legyeket. Most menjünk aludni.

Emese megsimogatta a Nem Egészen Szép Békát és megkérdezte.

- Ha én most megpuszilnálak, emberré változnál?

A Nem Egészen Szép Béka úgy elpirult, hogy a ráfestett fehér pettyek sötét rózsaszínre változtak. Zavartan mórikálta magát Emese tenyerében.

- Ó nem! Én csak egyszerı Nem Egészen Szép Béka vagyok, engem még a szeretet sem tud emberré varázsolni, de azért ti csak szeressetek.

A gyerekek elŒhoztak egy baba-bölcsŒt, beletették a Nem Egészen Szép Békát, ringatni kezdték és altatót énekeltek neki.

Aludni tér már a Nap,
a mi békánk bölcsŒt kap.
Elringatjuk, ringa- ringa,
álmodj szépet, te kis béka.
Anyu, apu hazahív,
alszunk mi is hajnalig.
Elringatnak ringa- ringa,
rólunk álmodj kicsi béka.

Aludni tért már a Nap,
feletted a Hold virraszt,
Πis ringat, ringa-ringa,
mesét álmodj te kis béka.

A Nem Egészen Szép Béka, - mielŒtt magára húzta a takarót, - a gyerekekhez fordult.

Aludjatok ti is mind,
két mese közt álomhíd...
Álom ringat, ringa- ringa,
holnap reggel gyertek vissza...