9.

Amy megint csak korábban kelt. Főzött kávét Tomnak, amit a férfi élvezettel fogyasztott el. Tom ismételten jókedvűen indult munkába, habár tudta, ez az ügy korántsem lesz ilyen vidám.

Ma reggel Semir jött érte.

- Látom, ma is jól indul a napod! – köszöntötte a török a kollegáját.

- Hát igen. – vigyorgott Tom. – Isteni vacsora várt tegnap és ma is friss kávéra ébredtem…

- Vacsora? Kávé? Csak vigyázz, el ne csavarják a fejed…

- Á, Amy nem olyan.

- Amy? – Semir felvonta a szemöldökét. Sokatmondóan Tomra nézett. – Mi az, már tegezitek egymást?

- Aha! Sőt, nem megy Bécsbe, így nálam marad a jövő hétig!

- Ó, csak nem Cupido röpköd a levegőben?

- Na ne marháskodj! Gyere, vár a munka…

A két férfi köszöntött mindenkit, majd Andreához léptek.

- Jó reggelt, Andrea! – kezdte Semir. – Utánanéztél már a kamionnak?

- Folyamatban van. Mihelyt megtudok valamit, szólok.

- Gerkhan, Kranich, az irodámba! – szólt ki Engelhardt a folyosóra.

A két nyomozó az üvegajtó túloldalán a főnökasszony fáradt és nem túl kedves tekintetével találta szembe magát.

- Nos, uraim, jutottak valamire?

- Hát, főnök, ugyanott vagyunk, mint tegnap… - vakarta Semir a tarkóját.

- Akkor nézzünk át mindent még egyszer, hátha reggel frissen jutunk valamire.

- Ott a titokzatos Wagner, aki összekötheti a szálakat. – kezdte Tom. – És a kamion a NeoComp-tól, fegyverek, USzH.

- És a számok a jegyzettömbön: 0423. – folytatta Semir. – Ráadásul ott van még a halott Mayer.

- Valószínűleg Wagner útjában lehetett…

- Vagy csak azért ölték meg, hogy ne tudjon beszélni.

Engelhardt eddig némán hallgatta őket.

- Uraim, akkor nincs más hátra. Akárhogy is, kerítsék elő azt a Wagnert…

- Főnök, fiúk! Ezt látnotok kell! – Andrea nyitott be az irodába. Az izgalomtól lihegett és teljesen kipirult az arca. – Kaptunk egy névtelen e-mailt. Megvan, ki az a Wagner!

Tom és Semir összenézett, majd Engelhardt és Andrea után siettek.

- Pár perce érkezett. Már továbbküldtem, hogy kerítsék elő a feladót. – kezdte Andrea. – Azzal kezdi, hogy tud a jegyzettömbről és a következő áll rajta: cirill betűkkel Mihail Csikov, 04. 23., 04. 25., 04. 27., és U. Sz. H. Csikovnak mennek a fegyverek, a számok meg…

- Dátumok! – vágott közbe Semir. – Hát persze, tegnap volt 23-a! Akkor megy a szállítmány!

- Itt az útvonal is. Az A4-en végig majd az A2-en Rotterdam irányába. Helmond neve áll még a cédulán.

- Oda vihetik a fegyvereket. – vélte Tom. – És az USzH? Meg ki az a Csikov?

- Az USzH egy ukrán terrorista csoport, Csikov a vezetőjük. Át akarják venni az irányítást Ukrajnában.

- És az első fegyverszállítmányt már megkapták. Értesíteni kell a holland kollegákat, és megfigyelést kell állítani holnapra az A2 és az A3as mentén. – adta ki a parancsot a főnökasszony.

- Van még más is. – folytatta Andrea. – A NeoComp kamion hamis rendszámmal fut, de itt jön a képbe az a bizonyos Wagner.

- Szóval ő hozza a képbe az egészet? Talán ő adja el a fegyvereket az ukránnak.

- Lehet. Gregor Wagner. Az övé volt a NeoComp vállalat, szépen meggazdagodott belőle. Aztán nyugdíjba ment és eladta a céget… Szerintetek kinek?

- Mayernek! – kiáltott fel a két nyomozó egyszerre.

- Bizony. De a vállalat csődbe ment és Wagner segítette ki Mayert. Innen jön a kapcsolat.

- Azt leírták, hol találjuk meg ezt a Wagnert? – kérdezte Engelhardt.

- Nem, de van itt pár fotó.

Egy őszülő öregember képe tűnt fel, amint békésen kávézgat a dóm mellett.

- Ennyit írtak.

- Ezen már el tudunk indulni. – mondta Semir. Fellelkesült az új információk hallatán. – Keresd meg Wagnert és add meg a címét!

- Azonnal.

- De arról se feledkezzünk meg, hogy a levelet ismeretlen személy küldte. Lehet, hogy félrevezetés. – intette őket Engelhardt.

- Nekem azonban úgy tűnik, hogy van egy istenadta segítőnk. – felelte Tom könnyedén.

Amy magabiztosan lépkedett végig a bizonyítékraktár folyosóján. Haját szigorúan hátra fogta, szemüveget viselt, kezében aktatáska, fekete kosztümén fehér köpeny.

- A tegnapelőtti balesetben elhunyt férfi lakásán találtak egy számítógépet – kezdte az őrnek mindenféle köszönés nélkül. – Monica Baucher, igazságügyi szakértő. A rendőrség rendelt ki, hogy átvizsgáljam.

Az őr elvette és áttanulmányozta a kirendelő határozatot, majd beengedte a lányt.

- Arra találja a gépet, Mayer néven. Rajta van a dátum. – mutatta meg az utat.

- Köszönöm.

Amy, mihelyt egyedül maradt, munkához látott. Elővette az enciklopédiát. Mayer gépén talált pár fotót Wagnerről, a gyárról, Csikovról és az embereiről, az amerikairól és még saját magáról is. Hangfájlokra bukkant – valószínűleg rejtett diktafonnal készültek. A jelek arra utaltak, hogy Mayer zsarolni akarta Wagnert. Esetleg Csikovot.

Ebben a percben zajt hallott, majd belépett valaki a raktárba.

A magas férfi volt, Wagner jobb keze.

- Te meg mit keresel itt? – nézett a lányra.

- Szívességet teszek Wagnernek.

- Engem bízott meg azzal, hogy átnézzem Mayer gépét.

- Egy picit jobban értek a számítógépekhez… - felelte Amy egy leheletnyi gúnnyal a hangjában. – És ezeket a fájlokat nem biztos, hogy megtaláltad volna.

Megmutatott mindent a magas férfinak. Az összes képet, az összes hangfájlt.

- Ezeket látták már a zsaruk?

- Még nem. Mayer jó alaposan elrejtette. Okos fiú volt.

- Szedd le, meg kell mutatni Wagnernek. Aztán töröld ki a gépről, de úgy, hogy ne maradjon nyoma. A zsaruk nem találhatják meg.

Amy ezzel teljesen egyet értett. Még egy negyed órát dolgozott, majd kikapcsolta a gépet és a férfival együtt szó nélkül elhagyták a raktárt. Az őr még mindig eszméletlenül hevert – a magas fickó nem vacakolt papírokkal, ő a tettek embere volt.