8.

Este Tom fáradtan esett haza. Mayer kocsijában talált papírokból és a számítógépéről leszedett adatokból próbáltak kihámozni valamit. Ők is megtalálták a jegyzettömböt – de csak feljegyzés nyoma volt meg, amiből nem tudták kihozni az egészet. Az U. Sz. H. jól látszott, meg két-három szám. Azonban hiába törték magukat, nem állt össze a kép. Az biztos volt, hogy fegyvercsempészetről van szó, azonban a csempészek hiába vétettek apró hibákat – ez nem volt elég semmire.

Wagner, NeoComp, fegyverek, USzH. Csak ennyit tudtak.

Azonban Tom mindent elfelejtett, mihelyt belépett a lakásba. A konyhából isteni illatok áradtak. Korgó gyomra figyelmeztette – rég volt ebéd és hozzá tudna szokni, ha minden este meleg vacsora várná.

- Jó estét, Herr Kranich! Remélem nem bánja, de készítettem egy kis vacsorát…

- Hogy bánom-e? Isteni illata van… Lehet már enni?

Amy felnevetett, kivette a tálat a sütőből és nekiláttak.

- Azt hiszem, ez most életet ment… - mondta Tom tele szájjal.

- Örülök, hogy ízlik. Alighanem ez a legkevesebb, amit adhatok. Nagyon köszönöm, hogy itt alhatok, Herr Kranich.

- Kérem, szólítson Tomnak. És… Örülnék, ha tegeződnénk!

- Rendben! Amy vagyok!

Újból kezet ráztak és egymásra mosolyogtak.

- Tom, beszéltem a bácsikámmal. Már a jövő héten jön Kölnbe.

- Hát ez jó hír, nem?

- De, az… Csak sajnos kaptam egy üzenetet Bécsből is. Nem tudnak most fogadni, így maradnom kell még pár napig. Remélem, nem bánod, kifizetem az albérletet.

Tom elmosolyodott, mielőtt felelt volna.

- Ha reggel csinálsz kávét, este meg vacsorát, addig maradsz, ameddig akarsz.

- Önző… - közölte a lány, majd elnevette magát, jelezve, hogy csak viccelt. – Mindenesetre nagyon köszönöm, és azt hiszem, ennyit meg tudok tenni!

- Ugyan, nincs mit…

Vacsora után még beszélgetek egy kicsit, majd jóéjszakát kívántak és mindketten elvonultak a szobájukba.

Amy azonban még nem aludt el – megint csak írta az e-maileket. Majd fogta a telefonját és tárcsázott.

- Hallo, Rebeka. Ma sem alszok otthon, sőt – pár napig nem tudok hazamenni… Igen, a munka. Rendben, te is vigyázz magadra! Jó éjt! – azonban még ekkor sem aludt el.

A NeoComp kamion még a délután folyamán megérkezett Hollandiába. Csikov várta az embereivel. A rakományt az amerikai kísérte. Kinyitották a rakteret és egy dobozt tettek Csikov elé.

Csikov magas férfi volt, arcát kalap és napszemüveg mögé rejtette. Szó nélkül végignézte, amint Wagner emberei kibontják a dobozt. Pár számítógép került elő – azonban az amerikai gyakorlott mozdulattal szétszedte őket és egy automata gépfegyvert vett elő. Mellette volt még pisztoly, puska, és hangtompító is.

- A többi dobozban kézigránát és füstbomba is van. – mondta az amerikai.

- A lényeg, hogy hatásos legyen. – felelte Csikov.

- Próbálja ki.

Csikov rábökött az egyik puskára. Alaposan átnézte, s mikor az amerikai töltényeket adott a kezébe, lassan töltötte meg a fegyvert. Élvezettel hallgatta a hangját, miközben felhúzta. Majd hirtelen elfordult s lőtt – egyenesen az egyik embere szívébe. A lövés percekig visszhangzott a néma csöndben. Mindenki rezzenéstelenül állt, bár az amerikai legszívesebben elrohant volna. Ezzel az érzéssel nem volt egyedül.

- Megfelelnek. – mondta Csikov, majd intett az embereinek, hogy pakolhatnak.

Csikov ukrán férfi volt, a kormánya ellen harcolt. Át akarta venni a hatalmat, mert hite szerint csak ő képes Ukrajnát méltó helyre emelni. Most már volt fegyvere – megkezdheti ellenségei leszámolását.

Amy a fél éjszakáját azzal töltötte, hogy betört az autópálya-rendőrség szerverébe és a Mayer gépén talált adatok után kutatott. A rendőrség, úgy tűnik nem sokat talált – vagy csak még nem vizsgálták át alaposan a gépet. A levelek között volt egy-két utalás egy bizonyos Wagnerre, de ez kevés volt a rendőröknek – ebből nem fognak rájönni, kit rejt a név.

Amy tudta, hogy mit kell keresnie, de az Mayer gépén volt. Nincs más hátra – személyesen kell megnéznie a computert.

Az enciklopédia monitorán felvillant valami. A lány határozott utasításokat kapott a feljebbvalóitól. Először ráncolta a homlokát, majd visszafordult Tom gépéhez. Áttöltött minden adatot az enciklopédiáról. Leírta egy levélben, hogy mi állt Mayer jegyzettömbjén, hogy az mit jelent, ki az a Wagner, mi köze a NeoComp-nak az egészhez és mi kapcsolja össze a dolgokat. Mellékelte a kávézóban készített képeket, de csak azokat, amink Wagnert ábrázolják. Egyelőre elég lesz ennyi – így már el tud indulni a rendőrség.

Óvatosan dolgozott, hogy ne hagyjon nyomot. Mindent gondosan eltüntetett maga után.

Hirtelen hangokat hallott a szomszéd szobából. Megállt, nem mozdult. Azonban minden néma volt. Lekapcsolta a monitort és a hálószoba ajtajához osont. Tom békésen aludt. Amy nézte még egy darabig, majd ágyba bújt ő is.