Metamorf mágus gyilkolja a muglikat

A Reggeli Próféta nem hallgathat tovább a Mágiaügyi Minisztérium árnyékában. Azkabant hiába vonták mágikus felügyelet alá, mégis megszökött a Meta Greta néven hírhedtté vált boszorkány. Meta Greta igazi neve Greta Grant és egy észak-angliai kis faluban látta meg a napvilágot. Apja és anyja mai napig ismeretlen, hisz Greta árvaházban nevelkedett, ahol már akkor kamatoztatta a természettől kapott képességét, a metamorf bűbájt.

Most, hogy rejtélyes módon kiszabadult, a muglik között keres menedéket, és célja eléréséhez még gyilkolni is képes… A mugli hatóságok gyanútlanul keresnek immár 8 sorozatgyilkost, akik hihetetlen kegyetlenséggel gyilkolásznak London elhagyatott utcáin. A muglik rettegnek a rejtélyes gyilkosoktól, akik egy személyben Meta Greta-t jelentik.

A Mágiaügyi Minisztérium egyelőre semmit nem kíván tenni, hogy megfékezze az elszabadult gyilkost! Akinek mugli ismerőse lakik Londonban, kérjük, hogy haladéktalanul lássa el valamilyen alapvető védelmi bűbájjal!

A Reggeli Próféta nem csak a címlapon harsogta a bejelentés, de minden egyes oldalán lehetett olvasni valami hasonlóról, vagy utalásról, hogy óriási veszély fenyeget! Hermione és Harry épp azt találgatták, vajon hogyan lehet elkapni egy metamorf mágust, aki tetszőlegesen akkor és olyanra változtatja a külsejét, amilyenre csak akarja. Harry arra tippelt, hogy talán van egy anyajegy vagy seb, ami minden alakjánál megmarad, segíthetne, de Hermione leintette, hogy elég volt csak Százfűlé-főzetet innia és a sebhelye már nem is látszott… Ron ült le melléjük, aki csak egy pillantást vetett a Próféta elejére és felhorkant, hogy úgysem tudják elkapni. Majd elvett egy muffint az asztal közepéről, enni kezdte, de a félig megrágott sütit visszadobta a tányérra. Belenyúlt a zsebébe és egy telefület adott Hermionénak.

- Te nem ismered a szalvétát? – kérdezte morogva a lány, majd átvette a telefület.

- Bocs, Fred küldi, amiért a másikat véletlenül eltépte. Azt mondta nem kell kifizetned. – mondta Ron és a szájába tömte a maradék muffint.

- Milyen rendes –hüledezett Hermione – először is kitépte a kezemből, mert azt hitte kihallgatom, hogy mit sutyorog Angelinával, pedig Csámpást kerestem a fotelek alatt vele és mi az, hogy nem kell kifizetnem? Még jó!

Harry és Ron összenevettek. McGalagony tűnt fel mögöttük elég borús képpel.

- Jó reggelt tanárnő – köszöntek kórusban.

- Jó reggelt mindenkinek. Ms. Granger, a szülei ugye nem Londonban laknak? – kérdezte a tanárnő egy hatalmas papírszalag fölé hajolva.

- Nem, és nincs is rokonom Londonban. – válaszolta a lány.

- Tényleg tanárnő, jól láttam, hogy Piton professzor a Miniszter urat kísérte be a kapun? – kérdezte Ron.

- Akkor megmutathatnánk neki a Prófétát… hátha nem tud a hírekről, hogy mi van Londonban. – mondta gúnyosan Harry.

- Valóban jól látta Mr. Weasley. – McGalagony Hermionéhoz fordult. –Magát pedig várja az igazgató úr, úgy negyed órán belül.  

Hermione összehajtotta az újságját és elindult fel az igazgatói iroda irányába. Fogalma nem volt róla, hogy Dumbledore miért hívatja. Mindenesetre remélte, hogy nem valami rossz hírrel várja őt. Mikor felért a kőlépcsőn, erős kiabálás ütötte meg a fülét. Dumbledore és Caramel csak vitatkoztak, szó szót követett, de egy harmadik fél mintha próbálta volna őket túl kiabálni. Egy ideig habozott az ajtó előtt, hogy bekopogjon, de inkább a zsebébe nyúlt és az ajtóra tapasztotta a telefület.

- Nem csinálom, mindent azért még sem! – hallatszott Piton és cipője kopogása, ahogy fel-alá járkál.

- De magának van tapasztalata, könnyen szemmel tudná tartani… - hallatszott Caramel hangja.

- Cornelius most nem tudom Perselust ilyen mugli-ügyekért mellőzni. – Dumbledore volt a harmadik a szobában.

- Nincs vita, én vagyok a Mágiaügyi miniszter, és ha én azt mondom, hogy megbízom magát ezzel, akkor el is végzi! – Caramel hangja fenyegetőnek hatott.

- Diktatúra van? – hallatszott Piton gúnyos megjegyzése.

- Perselus.

- Mit mondott? Mit mondott? – kiabált Caramel. – Különben is hol van Granger, már mikor hívattam!

Hermione gyorsan visszatette a zsebébe a telefület, de aztán rájött, ha most bekopog, tudni fogják, hogy hallgatózott.

- Minek hívatta ide a lányt? Ugye nem ő lenne a másik? Na, azt már nem! Soha nem megyek bele!

- De bele megy! Sőt vele megy, mert én azt… - Caramel megint ordibálni kezdett, és Hermione alkalmasnak találta a pillanatot, hogy bekopogjon, és végre világos legyen a számára, min is vitatkoznak annyira. Így hát koppintott az ajtóra párat, mire odabenn néma csend lett. Az ajtó kinyílt és ott állt Dumbledore kíváncsi tekintettel, Caramel egy óriási műmosollyal az arcán, és Piton olyan mérges tekintettel, amilyet Hermione még sosem látott.

- Hivatott igazgató úr? – kérdezte beljebb lépve a lány, de Dumbledore helyett Caramel lépett elé és majd’ kiesett a száján annyira mosolygott.

- Én hívattalak kedvesem! Gyere, ülj csak ide – kínálta egy kényelmes fotellel – nos, óriási hírem van a számodra!

Caramel mögött Piton állt, aki az utolsó mondatnál olyan fintorokat vágott, mintha egy csacsogó papagájt utánozna. Hermione látta ezt, és alig bírta lenyelni a nevetést, ami ott bujkált a szája szélén. Caramel viszont elkapta a tekintetét, majd megfordult és rámordult Pitonra:

- Elmenne a hátam mögül?

Piton oda állt Dumbledore mellé. Caramel folytatta az ömlengést.

- Hallottál a londoni eseményekről, ugye?

- Greta Grant-re gondol? – kérdezte Hermione, de most már kezdett gyanakodni.

- Pontosan. Abban a megtiszteltetésben lesz részed ifjú hölgy, hogy segíthetsz a kézre kerítésében! – még mielőtt Hermione reagálhatott volna, gyorsan folytatta – Úgy tudom, hogy ti Londonban laktatok 4 éves korodig, így biztos ismered a kis utcákat is, és ahhoz hogy elkapjuk Grant-et, szükség van egy tapasztalt kémre, és egy olyan okos kis boszorkányra, mint amilyen kegyed!

- De nekem itt az iskola, és én nem ismerem London kis… - Hermione hiába érvelt, Caramel legyintett csak és tovább mosolygott.

- Ne vitatkozz! Más megenné a cikeszt is örömében, ha a Mágiaügyi Miniszter ilyen megtiszteltetésben részesítené. Piton professzor majd vigyáz rád, nem kell aggódnod az iskola miatt sem, mert hipp-hopp, behozod a lemaradást.

- Nézze Cornelius. Perselus tényleg alkalmas lenne efféle feladatra, - szólt Dumbledore – de Ms. Grangert miért rángatja bele, ez nagyon veszélyes, nem gyereknek való.

- Azért rángatom őket, mert ők a legalkalmasabbak az összes munkatársam közül! – kiabált magából kikelve a miniszter – és elegem van a vitatkozásból. Barátkozzanak meg a gondolattal, hogy holnap után indulnak Londonba és pont! – azzal vette a kalapját és utazó kabátját, majd hangos ajtó becsapással távozott.

- Dumbledore, akadályozza meg!

- Én nem vállalom!

- Granger egy kislány, hivatkozzon erre…

- Nem vagyok kislány, de nem akarok menni!

- Én sem! Remélem, nem engedi, hogy menjünk!

- Nem fogok szívességet tenni a Minisztériumnak.

- Mondjon már valamit.

Piton és Hermione egymást túllicitálva próbáltak hatni az igazgatóra, aki intett, hogy szót kér, majd így szólt:

- Nagyon szórakoztatóak és aranyosak vagytok! Sajnálom, de most Cornelius szava szent. Úgyhogy barátkozzatok meg a gondolattal, hogy holnapután már Londonban lesztek.