Késõ este volt, a tücskök vidám hegedülése töltötte be a csendet. A hatalmas kúria büszke falai gõgösen sütkéreztek a holdfényben. Az egyik szoba sötét ablaküvegén belül elég nyomasztó volt a hangulat. Hermione zavartan forgolódott az ágyában, s homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek.

Zihálva ébredt, mint minden egyes ilyen rémálom után. Fölült az ágyban, és nagyokat sóhajtva próbált megnyugodni. Szemébõl könnycseppetek törölt ki és hevesen dobogó szívére tette a kezét. Egy pillanatra behunyta a szemét, aztán lelökte magáról a takarót és az ágy szélére ült. Arcát a kezébe temette,s hátrasimította göndör fürtjeit. Megterhelõnek érzete ezt az álmot. Görcsösen próbált ezektõl az emlékektõl megszabadulni, de nem sikerült. Draco ezen az estén nem aludt mellette, amit persze nem is bánt egyikõjük sem.

Hatalmasat sóhajtott. Egy hajgumival fogta össze a haját, megigazította a combközépig érõ pólót, ami tulajdonképpen Draco szekrényébõl vett ki, valahogy nem volt oda a selyem hálóingért. Hangtalan léptekkel indult el a folyosón a konyha keresésére, egy pohár meleg tejre volt szüksége. Kislánykorában, amikor rosszat álmodott, apja ezzel nyugtatta meg. Keserû mosoly jelent meg az arcán.

Õrületes fáradtságot érzett minden porcikájában, és elég nehezen tudott menni, mintha ólomból lett volna a lábai. De cseppet sem volt álmos és gyanította, hogy már nem is tudna visszaaludni. Mezítláb haladt végig a márvány padlón, ami egyáltalán nem volt hideg, persze ezt is egy varázslattal oldották meg. Fogalma sem volt merre van a konyha, de találomra benyitott az elsõ ajtón, ami egy raktárhelyiségbe vezetett. Sóhajtva becsukta az ajtót és tovább ment. Végül átvágott az ebélõn és egy boltíven áthaladva elért egy kétszárnyú ajtót.

Szerencséjére most sikerrel járt. Hatalmas helyiség volt ez, ami egy pulttal volt elválasztva. A sütõ be volt kapcsolva, de a lány nem törõdött vele. Hermione gépiesen kivette a tejet a hûtõbõl, majd egy bögre keresésére indult. Hamarosan az egyik konyhaszekrényt kinyitva meg is találta, amit keresett. Lábujjhegyre állva próbálta levenni az említett tárgyat a polcról.

Ám nem vette észre, hogy a háta mögül valaki figyeli. Nem is vette észre hogy a félhomályban valaki ráérõsen idõzik a pultnál lévõ széken. Draco alaposan végigfuttatta szemét Hermione formás lábain. Szemtelenül megbámulta, egy kaján mosoly kíséretében,s szenvtelenül a póló alól elõkandikáló fehérnemût vizsgálgatta. Megrázta a fejét és próbált komolyan hozzáállni a dolgokhoz elvégre elég nagy ostobaságot követett el a minap, amiért még vezekelnie is kellene.
-Te sem tudsz aludni?- szólalt meg végül.
Hermione ijedtében felsikkantott, és elejtette a bögrét, ami ezernyi apró darabra tört széjjel, hatalmas csörömpölés kíséretében. A bársonyos bariton hang nagyon megijesztette, amin tulajdonképpen nem volt mit csodálkozni.
- Merlinre és az összes fortyogó üstre, Draco a frászt hoztad rám!- fakadt ki a lány és ijedtében még a férjét is a keresztnevén szólította, ami persze egy normális házasságban élõknél egyáltalán nem volt szokatlan.

Megmasszírozta a szíve tájékát. Kicsit zavartan pillantott a szürke szemekbe, és végignézett Dracon. A férfi fedetlen felsõtesttel állt elõtte, cikeszeket mintázó pizsamanadrágban. Zavarában a lány önkéntelenül lejjebb húzta a hosszú pólót. Az ablakon besütõ holdfényben nagyon jól látszottak a kidolgozott izmok, a széles vállak, s kicsit kócos haj, ami szemtelenül a férfi homlokába hullott. Az ívelt szemöldök és azok a szürke szemek, amikben több volt a titokzatosság, mint az egész univerzumban.

Hermione térde megremegett, ahogy tekintetük találkozott. Hirtelen megijedt ettõl az érzéstõl, és elpirult a jótékony sötétségben. Nem tudta, hogyan is viselkedjen, még élénken élt benne az a kellemetlen emlék. Kicsit talán fél is férjétõl.
-Ne haragudj!- szólalt meg végül Draco.
-Semmi baj- mondta vékony hangon.
Hermione tehetetlenségében lépett egyet, de nem figyelt eléggé a bögre darabjaira. Az egyik éles darab elvágta a lábát.
- Aú! A fene…
-Ejnye nem szabad káromkodni – oktatta ki Draco.
-Nem tudom, te mit szólnál hozzá, ha elvágnád a lábad?
-Hát valószínû elég szépen fejezném ki magam. Hadd nézzem!
- Semmiség, csak egy karcolás.
- Persze csak összevérezed anyám konyháját.
- Feltételezem, nem anyád takarít.
- Persze, hogy nem õ. Egy Malfoy...
- Semmi szükség rá, hogy a családoddal kérkedj.
- Na megmutatod végre azt a sebet vagy kényszerítenem kell rá?
- Mióta lettél ilyen segítõkész?
- Na tessék próbálok veled nem görénykedni erre elkezdesz velem veszekedni- morogta mérgesen.
- Egyszerûen nem tudlak megérteni.
- Senki nem kérte, hogy érts meg, csak fogadd el a segítségemet.
- Nekem nem kell egy Malfoy segítsége.
- Emlékeztetlek, hogy a feleségem vagy még mindig, ergo te is Malfoy vagy.
- A sors kegyetlen- mondta Hermione és próbált nem a vérzõ lábára nézni.
Draco mérgesen megforgatta a szemét és a falra szerelt bájitalos elsõsegélyszekrényben kezdett kotorászni, majd egy üvegcsét és egy kis vattát tett a pultra, majd felvette onnan a pálcáját.
- Mondd csak az ágyba is magaddal viszed a pálcád?
- Hát egy varázspálca mindig van nálam- vigyorodott el a fiú.
- Jaj, hogy valaki milyen vicces. Oh és ne merj a közelembe jönni!
- Nem foglak bántani ne aggódj!
- Ebben nem vagyok biztos- húzódott egy kicsit hátrébb.
- Te akartad- mondta fáradtan Draco és megpöccintette az egyik széket, ami rögtön a lány mögé ugrott és Hermione kénytelen volt ráülni.

Mielõtt Hermione bármit is szólhatott volna, Draco leült egy másik székre, és kezébe vette a lábát, ami jéghideg volt és véres. A fiú körültekintõen vizsgálta meg a formás lábfejet, majd a talpon lévõ mély vágást.

Aztán egy vattára egy pár csepp fertõtlenítõszert csepegtetett, és elkezdte tisztogatni a sebet. Iszonyatos égõ, csípõ fájdalom járta át Hermione testét. De uralkodott magán, összeszorított fogakkal tûrte a mûveletet. Mikor Draco befejezte a kezelés ráfújt a sebre, amitõl a csípõs érzés alábbhagyott, majd beforrasztotta a sebet egy bûbájjal. Hermione sóhajtott egyet, és hátrahajtotta a fejét.
- Köszönöm- mondta halkan és kivette a lábát Draco kezébõl.
- Igazán nincs mit.
- Azt hiszem én megyek is.
- Nem szeretnél egy kis meleg tejet?
- Honnan veszed, hogy...
- Nagyon nehéz volt kitalálni és én is ezért jöttem. Megcsinálom neked is.
- A mérget ki ne felejtsd!
- Nem szándékozom megölni téged.
- Nem is nekem kell a méreg- ásított egy hatalmasat a lány.
- Nagyon vicces vagy- morogta a fiú és eltüntette a padlóról a bögredarabokat, meg a vérfoltokat aztán rendezkelõdni kezdett a konyhában. Hermione egészen elképedt, hogy a fiú milyen ügyesen feltalálja magát.
- Egészen jól elboldogulsz a konyhában.
- Néha fõzni is szoktam- vonta meg a vállát.
- Ugye te csak viccelsz.
- Nem viccelek, amikor kicsi voltam anya úgy büntetett meg, hogy a konyhában kellett súrolnom a padlót, ami persze nem is egyszer történt meg.
- Hogy miért nem vagyok ettõl én meglepve?
- A lényeg az, hogy a szakácsunk-,aki mellesleg félig mugli - megszánt és segített egy kicsit. Végül befogott egy kis konyhai munkára és elkezdtem élvezni.
- Komolyan, ha nem rólad lenne szó, talán könnyebben elhinném.
- Mi ebben olyan rettentõen hihetetlen?- kérdezte Draco és Hermione elé tette a tejet, majd kivette a sütõbõl a csokis süteményt, pálcájával egy kis hõhûtõ bûbáj bocsátott rájuk, majd kiette õket egy tányérra. Hermione eközben szinte tátott szájjal nézett rá.- Ne nézz rám így! Egy kis sütire vágytam.
- Én nem szóltam semmit- mondta a lány és beleharapott az egyik sütibe.- Nagyon finom!
- Nagyanyám receptje, akivel a nászutunk után találkozni is fogsz.
- Muszáj erõltetni ezt a nászutat?
- Fenn kell tartani a látszatot.
- A boldog házasságot? Ugyan már.
- Akkor is elmegyünk- mondta lazán a fiú és hátrasimította az elég kócos szõke haját.
- Szóval hidegen hagy, hogy én nem akarok menni.
- Igen.
- Kedves vagy- kortyolt egyet a bögrébõl a lány.- De akkor sem megyek.
- Ha eljössz visszakapod a pálcádat.
- Mikor is megyünk?- csillant fel a lány szeme.
- Vannak feltételeim is.
- Hadd halljam!
- Nem szöksz meg és nem átkozol meg.
- Akkor mi másra használhatom a pálcám?
- Majd kitalálod. De fontos, hogy ezt megígérd.
- Jó rendben nem fogok megszökni, de ami a megátkozásodat illeti abban nem vagyok biztos, hogy megígérem.
- Akkor ne szökj meg!
- Jó, de miért fontos ez?
- Azt akarod, hogy a halálfalók megöljenek?
- Most már annyira nem. Elég nagy büntetés, hogy hozzáadtak az egyikhez.
- Azért rosszul se jártál. Képzeld ha mondjuk Monstro felesége lennél.
- Fúj- vágott egy fintort a lány, aminek láttán Draco felnevetett.
- Na ugye.
- De te sem jártál valami rosszul.
- Igaz, lehetne hugrabugos is a nejem.
- Mi bajod velük?
- Az, hogy mind balfácán.
- Dehogy is.
- És mi a jó fenét csinálunk itt az éjszaka közepén?
- Fogalmam sincs- vonta meg a vállát a lány.
- Bár jobban meggondolva lenne néhány ötlete- majd végignézett Hermionén.
- A perverz gondolataidat hagyjuk.
- Semmi ilyesmi szándékom nem volt.
- Igazán? Akkor mire gondoltál?
- Sakkozzunk.
- És ahhoz minek kellett így végigmérni?
- Most megint mi bajod van?
- Semmi.
- Akkor menjünk a nappalinkba.
- Rendben, de viszem a sütit is- mondta a lány és elvigyorodott.
- Jól van.

***
A kúria nappalijának sötéten csillogó ablaküvegén keresztül Hermione tekintett ki a parkban lévõ hatalmas szökõkútra. Arca révedezõ volt, mintha a múlt ködébe veszett volna gondolatai közt. Egy kényelmes fotelben ült felhúzott lábakkal.

Szemben vele Draco ült, aki gondolkodó arcot vágva nézett az elõtte lévõ sakktáblára. Hermione Dracora nézett, eszébe jutott valami, és elmosolyodott. Úgy emlékeztette valamire, pontosabban egy mûalkotásra. Hirtelen eszébe jutott: Rodin Gondolkodó címû szobra. Bár el kellett ismernie, volt köztük némi különbség. Draco cseppet sem volt kõbõl, a szobornak pedig nem volt ilyen igézõ csillogású szürke tekintete.

A nappaliban vidám tûz lobogott a kandallóban. Halványan megvilágítva kettejük arcát.
Draco keze lassan felemelkedett, s az öreg mugli sakk-készlet egyik fekete gyaloggal lépett egyet. Hermionéra nézett és kicsit felvonta a szemöldökét. Pár pillanatra összekapcsolódott a két tekintet. Hermione mandulavágású szemei kicsit összeszûkültek, majd a táblát vették szemügyre. Gondolatai a következõ lépés megtervezése körül forogtak. Rengeteg választási lehetõsége volt. Ám õ biztosra akart menni. Finom kecses ujjai megfogták a fehér királynõt, és ütõpozícióba helyezték. Hermione elmosolyodott, és a nyugodt arcú Dracora nézett.
-Sakk- mondta lágyan.
-Hm el kell ismernem ügyes húzás volt, de valamit nem vettél észre.
Azzal egy könnyed mozdulattal leütötte a fehér királynõt egy a közelben lévõ futóval. Kezében a királynõvel Draco szája diadalmas mosolyra húzódott.

Hermione csak sóhajtott egyet, majd lépett egyet egy másik gyaloggal. Belül azonban fortyogott a düh, mivel eddig egyedül Ron verte laposra õt sakkban. Persze az nem mugli sakk volt, hanem varázsló sakk. De a kettõ között csak pár lényeges különbség volt, hogy a varázslósakkban a bábuk mozogtak és befolyásolni tudták a gazdájukat. Nem értette Draco miért választott egy mugli készletet, de jobbnak látta nem firtatni a dolgot.

Ám most a bábuk rendületlenül álltak várva, hogy lépjenek velük. A lépések nem is késlekedtek, hamarosan ádáz küzdelem alakult ki a sakktáblán. Draco magabiztosan tört elõre, sarokba szorítva Hermionét. A végsõ pillanatban…
-Sakk matt- szólt diadalmasan.
-Gratulálok - nyújtotta a kezét Hermione, elég jól palástolva mérgét az elõzõleg elkövetett figyelmetlensége miatt.

Draco mosolyogva fogadta a kézfogást. Lágyan a kezébe vette a nõ törékeny kezét, s apró csókot lehelt rá. Hermione testén mintha áram haladt volna keresztül. Bizsergett tetõtõl talpig és menthetetlenül elpirult. Miért csinálta ezt? Talán megpróbál tényleg kedves lenni hozzá?
-Köszönöm a játékot- mondta Draco.
-Nagyon szívesen.
-Hol tanultál meg sakkozni?
-Kiskoromban apám tanított, aztán jártam sakkszakkörre, megjegyzem, sokat lógtam róla. Ronnal is játszottam párszor. És te?
-Nos apámtól. Mániája volt a sakk. Azt mondta, ez fejleszti a gondolkodást, és ha nyerni akarsz, jó taktikát kell választanod.
- Annyira nem is vagy te gonosz- jegyezte meg a lány-, bár meglehet, hogy csupán az álmosság mondatja ezt velem.
- Változtam a roxforti évek után és te is.
- De attól még a rossz oldalon állsz.
- Szerinted rossz oldalon- tette hozzá Draco. - Más az elv ennyi az egész.
- És mi van a félvérekkel?
- Mi lenne velük?
- Hozzájuk miként viszonyulsz?-kérdezte érdeklõdve.
- Tulajdonképpen nem is tudom.
- A gyerekeid azok lesznek. Lehet elvet váltasz?
- Ez nem olyan egyszerû.
- Miért nem olvashatom el azt a szerzõdést?
- Kötöttünk egy megállapodást.
- Tudom essek teherbe- sóhajtott egy nagyot Hermione.
- Álljunk meg egy percre! Te ezért húztál fel a reggelinél?
- Mert valahogy el kell olvasnom azt a szerzõdést.
- Ezért állatot akartál belõlem csinálni?
- Lenne talán egyéb módja is, hogy...
- Jaj hát persze- mondta Draco magától értetõdõen.
- Figyelj, egyáltalán tenni se tudok semmit. Ez egy hülye helyzet, mert nem akarom az egészet és … jaj teljesen kivagyok tõle.
- Ezzel nem vagy egyedül- sóhajtott Draco.
- De most miért nem láthatom, azt az átkozott szerzõdést?
- Megállapodtunk.
- De...
- Nincs de.
- Mit szólnál a mesterséges megtermékenyítéshez?
- És abban mi az élvezet?
- Mi, hogy te még élvezni is akarod?
- Vonuljak cölibátusba egy életre?
- Mondjuk.
- Nem, errõl szó sem lehet- rázta meg a fejét.
- Akkor mit csináljak? Feküdjek hanyatt?
- Hát nekem úgy is jó. De ha aktívan részt veszel benne, akkor azt se bánnám. Elvégre házasok vagyunk nem? Különben is akkor törvényes a házasság, ha az a bizonyos éjszaka megtörtént.
- Az nem fog menni.
- Miért?
- Mert nem és kész.
- Miért vagy ebben olyan biztos?
- Mert még sosem csináltam ilyen azért.
- Hát akkor elég ha hanyatt fekszel.
- Te mindent megteszel csakhogy lefekhess velem?- kérdezte kicsit rémülten a lány.
- Na idefigyelj! A Sötét Nagyúr parancsára házasodtunk össze, más nõvel nem lehet kapcsolatom, mert akkor megszegem a szerzõdést és annak súlyos következménye lesz az utódaimra nézve
- Mi?
- Értsd ahogy akarod, de nem szeretnék rosszul járni. Úgyhogy ha addig élek is, de meglesz az a nászéjszaka.
- Jó, hát akkor rajta.
- Itt és most?- kérdezte Draco döbbenten.
- Ez mégis csak a te nappalid nem?
- Jól van, de...
- Az elõbb még annyira akartad, most meg visszakozol?
- Csak megleptél- mondta Draco és szemlesütve forgatta meg a bögréjét.
- Na most akkor mi lesz?
- Ha akarod felõlem rendben- mondta Draco és felkelt a fotelból, majd lágyan megfogta a lány kezét és felhúzta az ülõalkalmatosságról.
Szabad kezével átkarolta a lány derekát, aki egy kicsit libabõrös lett az érintéstõl. Belenézett a szürke tekintetbe, amiben valami teljesen ismeretlen és kifürkészhetetlen dolgot látott. Vágyott Draco csókjára, maga sem tudta miért, talán kellett végre valaki, aki törõdik vele. Hamarosan ajkaik egy szenvedélyes csókban egyesültek.

Hermione az ösztöneinek és vágyainak engedelmeskedve viszonozta. Nyelvük vad táncba kezdett. Draco finoman ízlelgette a puha és édeskés ajkakat. Végigsimította a lány haját, s közben kivette belõle a hajgumit. Egyik kezét finoman a lány pólója alá csúsztatta.

Kéjes nyögések hangzottak fel a nappaliban. Draco finoman lefektette Hermionét a puha perzsaszõnyegre és levette róla a pólót. Forró csókokkal borította be a lány testét, s finoman szívogatni kezdte a nyakát. Kezével lágyan végigsimított a puha bõrt, amitõl Hermione egy kicsit megvonaglott.

A lány csukott szemekkel feküdt a szõnyegen és egy kicsit görcsösen tartotta tagjait. Draco egy kicsit közelebb húzódott hozzá és a fülébe suttogta, hogy lazítson egy kicsit. Hermione megremegett, ahogy meghallotta a bársonyos mély hangot. Lassan felemelte karjait és kicsit bizonytalanul a fiú hátára tette.

Draco keze a lány csípõjére vándorolt és lassan elkezdte lehúzni a fehérnemût. Amikor lépteket hallott, s hamarosan szembenézett egykori házvezetõjével. Elsõ cselekedete az volt, hogy Hermione domborulatait befedte a közelben elhelyezett pólóval és némi pírral az arcán így szólt:
- Jó reggelt professzor!
- Maguknak is- mondta kimérten.
- Öööö esetleg segíthetek?
- Köszönöm Draco, de nem szüksége az apja hamarosan itt lesz.
- Oh.
- Nos ezt azért közöltem, hogy még az ideérkezése elõtt elhagyhassák a nappalit.
- Igen persze már itt se vagyunk.
- Deja vu- morogta Piton és visszaemlékezett a számtalan esetre, amikor rajtakapta Draco a roxforti tantermekben, lány hálószobákban és érdekesebbnél érdekesebb helyeken, de a bûntetõmunkák sem segítettek.
- Mondott valami professzor?- kérdezte miközben segített a lánynak felvenni a pólóját, majd lágyan megfogta a kezét.
- Semmit menjenek csak.
- Gyere- súgta Hermionénak, aki igencsak zavarban volt.
Mint két kis kamasz úgy lopakodtak ki a nappaliból, és észre sem vették a lépcsõn lefelé jövõ Luciust. Draco jobbat nem tudott így futásnak eredt, természetesen a lányt maga után vonszolva.
- Jó reggelt apa!
- Jó reggelt Mr Malfoy!- szólalt meg Hermione is.
- Nektek is jó reggelt!- nézett meglepetten az idõsebb Malfoy, majd vállat vont és elindult a nappali felé.