Bágyadt erõtlen fénnyel világította meg a tájat a nap. A kék eget finom rózsaszínre festette a hajnal. A Malfoy kúria büszke falait vidáman fedezték fel az elsõ sugarak. A nyugati szárny egyik impozáns erkélyének az ajtaja teljesen ki volt tárva, hogy a friss esõ utáni levegõ átjárhassa a hatalmas szobát.

Hermione ébredezni kezdett a Malfoy címeres takaró alatt, a hatalmas baldachinos ágyban, amiben legalább heten is elfértek volna. Elõször egész nyugodtan és boldogan vette tudomásul, hogy nagyon is kipihente magát, de amint eszébe jutottak életének sötét és nyomasztó emlékei elkomorult. Szomorúan simult hozzá a fehér párnának, aminek a legfinomabb selyembõl volt a huzata. Körülnézett a szobában, zöld, ezüst és a fehér színek domináltak, a szoba ridegségét pár vadvirágcsokor, no meg jó pár porcelán dísz és csipketerítõk törték meg.

A lány elõször gondolkodott el azon már évek óta, hogy mit vegyen fel. Hiszen Draco tegnapi akciója után nem maradt más ruhája, mint egy fürdõköpeny, ami persze kényelmes volt, de mégsem hétköznapi viselet volt. Mozgolódást hallott a fürdõszobában, majd mikor megfordult nem látta maga mellett Dracot. Kicsit megnyugodott ettõl, valahogy ma reggel nem volt kedve veszekedni.

Vízcsobogás és a sellõk csikorgó hangjához hasonló zaj hallatszott ki a fürdõszobából. Hermione elmosolyodott, maga sem tudta igazából, hogy miért. Ironikusnak találta a helyzetét, egyik ellenségének lett a felesége. Nem akart igazából ebbe beletörõdni és úgy gondolta nem fogja csak úgy megadni magát.

Mozgolódást hallott a fürdõszobából. Résnyire nyitott szemekkel figyelte férjét, aki egy szál semmiben lépett be a szobájukba. Haja még egy kicsit vizes volt, de a lány mégiscsak arra a következtetésre jutott, hogy nem is olyan ronda. Persze a roxforti évek alatt elég sok hódításáról hallott és bizonyos testbeli adottságai szemrevételezése után, már megértette azt a sok vágyakozó pillantást, ami mindig elkísérte a szõke mardekárost.

Draco nem törõdve a tettetõ Hermionéval gyorsan felöltözött és elhagyta a szobát. A lány nagyot sóhajtott, majd megkordult a gyomra. Kezeit a takaró felé helyezte és nagyokat sóhajtott. Nem sokkal késõbb kopogtatás hallatszott az ajtón és egy szobalány lépett be a szobába.
- Jó reggelt asszonyom! Kellemes aludt?- kérdezte lágyan a szõke hajú lány.
- Jó reggelt neked is! Fogjuk rá. Hogy hívnak?
- Rebeca vagyok és mostantól én leszek a szobalánya.
- Rendben- mondta a lány és felkelt az ágyból.
- Hozhatok valami esetleg asszonyom?
- Kérlek, szólíts Hermionénak és tegezz!
- Sajnálom nem tehetem a Mrs Malfoy...
- Akkor megegyezhetünk abban, hogy ha kettesben vagyunk, akkor Hermionénak hívsz?
- Rendben- mondta a lány és lesütötte a szemét.
- Oh és köszönöm, de semmire sincs szükségem. Hacsak nincs egy kis mérged.
- Mrs Malfoy üzeni, hogy a reggelinél számítanak a megjelenésedre- szólt végül a szobalány aztán pukedlizett és elhagyta a szobát.
- Csodálatos- mondta és közelebb ment a szekrényhez.
Szeme teljesen elkerekedett. Rengeteg ruha volt a szekrényben, mondjuk a legtöbbet soha nem viselte volna, de abban teljes mértékben biztos volt, hogy nem sajnálták a pénzt rájuk sem a térnövelõ bûbáj alkalmazását, mivel a szekrény inkább egy nagyobbfajta gardróbra hasonlított. Nagy nehezen talált magának pár kevésbé elegáns ruhadarabot egy fekete nadrágot és egy halvány rózsaszín ujjatlan felsõt. Majd belebújt az egyik fekete papucsba, amit elõször meglátott.

Aztán megnézte magát a tükörben. Haja mint mindig olyan Botticellisen szélfútta volt és úgy döntött inkább feltûzi. Természetesen nem azért, hogy jó benyomást keltsen, hanem inkább saját maga miatt. Rég foglalkozott saját magával és a bujkálás éve nyomot hagytak rajta. A ruha nagyon jól eltakarta azokat a sebhelyeket, amiket az évek során szerzett.

Tegnap este Draco persze nem vehette észre õket, mivel még mindig tartott annak a fedõbûbájnak a hatása, amivel igyekezett elrejteni a hegeket. Sóhajtott egyet és újra megnézte magát a tükörben. Elég nyúzott volt az arca, de nem volt kedve bármit is tenni, hogy ne lássák így.

Ajtócsapódást hallott és megrettent egy kicsit. Kedves férje lépett be a szobába és ma se lehetett róla azt mondani, hogy felhõtlenül boldog. Hideg tekintetével végignézte a lányt, majd vett egy nagy levegõt és megszólalt:
- Várnak ránk az ebédlõben.
- Már mondták- szólalt meg Hermione.
- Akkor indulhatunk?- kérdezte ingerülten.
- Természetesen csak remélem ezúttal nem fogsz levonszolni innen.
- Ha a saját lábadon mész, akkor nem foglak.
- Örömmel hallom- azzal Hermione kilépett az ajtón, egy darabig csendben haladtak a folyosón majd a lány újra megszólalt:- Miért van ilyen cigaretta szagod?
- Honnan tudhatnám én azt?- morogta Draco.
- Egészségtelen- mondta csak úgy mellesleg a lány.
- Ne kezd már te is! Nem vagy az anyám.
- Még csak az hiányozna. De jobb lenne ha leszoknál róla.
- Ne akarj nekem tanácsokat osztogatni.
- Jól van, akkor adj nekem is egy szálat.
- Megbolondultál?
- Én nem.
- Azt akarod, hogy a gyerekeinknek egy gyárkémény legyen az anyjuk?
- Mióta izgat ez téged most õszintén?
- Példát kéne nekik mutatnunk nem?
- Egy: hiába okoskodsz te sem tudnál nekik példát mutatni, emlékezz a görénységekre, amiket roxforti pályafutásod során elkövettél. Kettõ: ha jól tudom nincsenek gyerekeink és remélem egyelõre nem is lesznek.
- Már pedig ha akarod, ha nem akkor is szülsz nekem egy gyereket.
- Mit ígért Voldemort, ha fiú utódod lesz?
- Ne nevezd a nevén!- förmedt rá Draco.
- Hadd tippeljek: nagyobb vagyont, ja nem inkább felelõsebb beosztást. Igazam van?
- Nem értékelem a humorodat... De egyébként egy elõléptetést.
- Szóval nem kételkedtem benne. Mikor láthatom végre azt a nyamvadt szerzõdést?
- Majd ha végre méltóztatsz teherbe esni.
- Ezt nem teheted velem!
- Késõ már megtettem. Esetleg még valami óhaj, édesem?- szólalt meg Draco affektáló módon.
- Fordulj fel te bunkó!- mondta sötéten.
- Inkább ne zsörtölõdj!Mindjárt megérkezünk az ebédlõbe, de nagyon ajánlom, hogy viselkedj rendesen.

Hermione inkább nem szólt semmit, felesleges idõpocsékolásnak tartotta a téma tovább bonyolítását. De akkor is muszáj volt valahogy rávennie Dracot, hogy mutassa meg neki azt a szerzõdést. Valami azt súgta talál majd egy kiskaput, ami szabaddá teszi. Akkor most mit tegyen rávegye Draco arra, hogy ejtse teherbe? Végül is más választása nem volt. Egy elég õrült terv fogalmazódott meg az agyában és kezdte úgy érezni, teljesen elment a maradék józan esze is.

A kétszárnyas ajtó akadálytalanul utat engedett nekik az ebédlõbe. Hangulatos helyiség volt, nyílván valamelyik Mrs Malfoyba szorult némi lakberendezõi tehetség. A márványpadló fényesre volt sikálva és egy árva karc sem volt rajta. A hatalmas ablakokon vidám fény áradt be és meghittséget adott a helyiség egészének. Egy igencsak hosszú tölgyfalasztal mellett haladtak el, ami nyilván több vendég fogadásakor vettek igénybe.

Draco egy terasz felé vezette Hermionét, ahol már meg volt terítve. Lucius és Narcissa mosolyogva fogyasztották reggelijüket. Narcissa megvajazott egy pirítóst és férje szájába adta. Mindketten összenéztek és elnevették magukat, de amikor meglátták a közeledõ friss házasokat felöltötték a szokásos színtelen arckifejezésüket és csendben folytattál a reggelizést, mintha az elõbbi közjáték meg sem történt volna.
- Jó reggelt- köszönt Hermione illemtudóan és leült az egyik üres székre.
- Az az én helyem- morogta Draco.
- Sajnálom- mondta Hermione és az ölébe terítette a szalvétát.
- Hogy telt az estéd Hermione?- kérdezte Narcissa színtelen hangon, bár cseppet sem érdekelte a dolog, csupán formalitásból tette fele a kérdést.
- Nos az igazat megvallva nem volt valami tökéletes.
- Esetleg volt, amivel nem voltál megelégedve?- kérdezte Narcissa tetetett meglepetéssel.
Hermione egy röpke pillanatra Draco felé fordult és kicsit vádlóan nézett rá. A szülõk tekintete is fiúkra vándorolt, aki eddig nyugodtan itta reggeli kávéját, de a fürkészõ pillantásokat nem tudta figyelmen kívül hagyni és a kezdetbeli nyugodtság egycsapásra eltûnt.
- Valami baj van?- kérdezte ingerülten.
- Semmi fiam- mondta Narcissa és mélyen elpirult.
- Mivel nem voltál megelégedve drága nejem?- nézett rá Draco vérben forgó szemekkel.
- Veled- hangzott a tömör felelet.
- Ugyan mi nem tetszett neked?
- Nos nem szeretném a szüleid elõtt megbeszélni, amit az este mondtál.
- Mit mondott a fiam?- tudakolta Lucius.
- Draco szûzies házasságban akar velem élni- ebben a pillanatban Lucius kiköpte a narancslét az asztalra és köhögve próbálta megemészteni a hallottakat.
- Mirõl beszélt te liba?
- Fiam kérlek csillapodj!- szólalt meg Narcissa csitítólag.
- Válaszolj!
- Draco beszélhetnék egy percet?- kérdezte Lucius, miután megmenekül a fulladástól.
- Természetesen apám- nézett még mindig villódzó szemekkel.

Hermione és Narcissa inkább a pirítósukba temetkezve, nézték ahogy a két Malfoy elhagyja az ebédlõt. Narcissa gyanakodva mérte végig a lányt, de nem szólt inkább semmit. Eközben a két Malfoy vitába keveredett a folyosón.
- Apa, hogy hihetsz ennek a … ennek az átkozott nõszemélynek?
- Draco csillapodj!
- Nem emlékszel mint mûveltek Potterék?
- Az már a múlt.
- De az átok nyomai még mindig ott vannak az ülepeden. Vagy tán nem emlékszel arra a hegre, ami olyan mint a Buckingham palota alaprajza?
- Honnan tudod te ezt?- kérdezte hüledezve.
- Ezen röhög minden halálfaló a hátad mögött apám.
- Honnan tudják?
- Az a gyengeelméjû gyógyító nem bírta visszatartani a röhögést és Cracknak csak ennyi kellett. Te is tudod, hogy a diszkréció ennek a családnak csupán egy szó jelentés nélkül.
- Megölöm!- jött ki teljesen a béketûrésbõl Lucius.
- Hol van a Malfoy hidegvér apám?
- Pokolba a hidegvérrel. A becsületemrõl van szó!
- Ugyan már apám, semmi szükség rá, hogy megöld.
- De igen!
- Attól még a heg ott lesz- sóhajtott Draco.
- Törõdj inkább a feleségeddel és verd ki a fejedbõl ezt a zagyvaságot! A Nagyúrnak az volt a parancsa, hogy utód kell.
- De már mondtam, hogy...
- Elég volt ebbõl!- kiáltotta Lucius.
- De...
- Semmi, de. Két nap múlva megkapjátok a zsupszkulcsot és elindultok nászútra.
- De apa...
- Errõl nem nyitok vitát.
- Baj lenne, ha egyszer felnõttként kezelnél?
- Amíg nem viselkedsz úgy mint egy felnõtt gyerekként kezellek. Most pedig indíts vissza az ebédlõbe és fejezd be a reggelit!
- Ahogy kívánod- mondta mérgesen és visszament az ebédlõbe.
Hermione meglepõdve nézett rá, még õ sem mérgesítette fel ennyire Dracot, szinte olyan volt, mint egy idõzített bomba. Draco nem szólt semmit, hanem megragadta a lányt a karjánál fogva és elvonszolta az asztaltól. Narcissa még akart valamit a fiának mondani, de aztán meggondolta magát és ivott még egy csésze teát.

Draco úgy viselkedett akár egy felbõszült vadállat, aki mindenáron ki akarta valakin tölteni a mérgét. Erõsen tartotta a lány karját és durván vonszolta maga után. Hermione a kezdeti meglepetésbõl hamar felocsúdott.
- Mit csinálsz te vadállat?
- Te tömted tele az apám fejét mindenféle marhasággal, most pedig ez a következménye.
- Én nem tömtem semmivel se a fejét!
- Akkor nyilván csak hallucináltam, amik ott mellettem kijelentetted, hogy szexmentes házasságot akarok.
- Hát én azt csak viccnek szántam- próbált kibújni a felelõsség alól.
- Majd most megtanulod, hogy ilyennel soha nem szabad viccelõdni!- morogta Draco és még erõsebben megszorította a lány karját.
- El töröd a karom.
- Pillanatnyilag ez az egyetlen dolog, ami teljesen hidegen hagy.
- Eressz már el az istenért!
- Te akartad, hogy így legyen, most viseld a következményeket.
- Úgy viselkedsz mint egy állat!
- Nem érdekel.
Hermione nem erre számított, valahogy most már nem tûnt olyan jó ötletnek ez a felbosszantás. Egész testében remegett és szemeiben könnycseppek gyûltek, amiktõl nem látott semmit. Sokk közeli állapotba került, amikor már nem is érzékelte a körülötte lévõ világot. Megadta magát Draco által birtokolt nyers erõnek és hagyta magát.

Az ifjabbik Malfoy elméje jelent pillanatban olyan kiismerhetetlen volt, mint a legbonyolultabb mugli szerkezet a világon. Maga sem tudta mit csinál, egyértelmûen a harag és az ösztönei vezették. Nem törõdött a lánnyal, akinek már egy ideje a szavát sem lehetett hallani.

Amikor beértek a hálószobába, rántott egyet Hermionén és az ágyra lökte. A finom vászonanyag repedése hallatszott a szoba csendjében. Majd a lány azt érezte Draco súlyát a testén. Minden egyes lélegzetvételt, és a dühtõl lángoló tekintetet, amint végigpásztázza és durván leszaggatja róla a ruhát. Becsukott szemekkel megkövülve tûrt és kicsit sem ellenkezett. Durva szorítást érzett a csuklóin, mivel Draco nem bízott benne, hogy Hermione engedelmes lesz és jó erõsen lenyomta az ágyra. A finom fehér selyemágynemû durván meggyûrõdött.

Draconak könnyedén engedtek utat a ruhadarabok. Egyik sem igyekezett védelmet nyújtani a lánynak. Mindent beborítottak a ruhafoszlányok. Halk sírás hallatott az ágy felõl, s a lány szabad utat engedett könnyeinek. A férfi az övével vacakolt, de a dühtõl vezérelve nem tudta azt kioldani.

Hirtelen találkozott a két tekintet. A galambszürke és a mogyoróbarna szempár összekapcsolódott. Draco megrémült attól, amit látott: jeges félelem és a tehetetlenség egyvelege úszott a könnyes szemekben. Lazult a szorítás, majd a ziháló test lassan egyenletesen kezdte venni a levegõt. Nem bírta megtenni ez nem õ volt, soha nem bánt így egy nõvel és nem is akarta, hogy ez megtörténjen.
- Sajnálom- súgta halkan és lágyan végigsimította a könnyektõl nedves arcot.- Nem akarom, hogy így történjen meg. Hidd el soha nem akarnék egy nõt sem így megalázni. Kérlek, bocsáss meg!
A lány úgy nézett rá, akár egy riadt õzike. Egész testében remegett, de nem szakította meg a szemkontaktust. Most látta elõször Draco érzelmeit, õszinte volt, talán elõször az életében és már nem félt tõle. A fiú tehetetlennek érezte magát, ahogy a lányra nézett.

Valami láthatatlan erõ vezette hirtelen, ami ellen nem akart harcolni. Meg akarta mutatni Hermionénak, hogy õ cseppet sem olyan amilyennek gondolja. Lassan közelebb hajolt hozzá és ajkai lágyan megérintették a cseresznyepiros ajkakat, amik finom eperdzsem írûek voltak.

Hermione nem tiltakozott a csók ellen, sõt valahogy igazából élvezte is. Az érzelmek egész kavalkádja járta be mindkettõjük testét. Ebben a pillanatban úgy tûnt elfogadják a sorsot és megértik azt, hogy mostantól egymáshoz tartoznak, amin semmi sem változtat. Ez nem egy szerelem beteljesülését jelentócsók volt, hanem valami egészen más. Volt benne egy kicsi vágy, szánalom, keserûség, beletörõdés és bûntudat.

Draco erõs karjaiban a törékenynek látszó Hermione, védelmet keresve simult bele. Nem tudta miért teszi ezt és nem is kellett rá magyarázatot adnia. Nem volt senkije Dracon kívül, jó õ sem éppen a legjobb barát vagy férj alapanyag, de kellett valaki, aki végre hosszú évek után érezteti vele, hogy még van egy aprócska remény a boldogságra. Persze nem feltétlen az örökké tartó szerelem jegyében, hanem mindig mellette lesz, ha a sors nehézségeket gördít eléjük.

Kötelezte õket a szerzõdés, amit persze Hermione csupán hallomásból ismeret. Bár tudta Draco egyáltalán nem viccelt, amikor elmondta mindazt, amit tudnia kellett. Voldemortól sem tudott meg többet, amikor az esküvõn felkérte táncolni. Nem tudta elképzelni, miért pont õ lett a Sötét Nagyúr fogadott lánya, ami annyira ironikusnak hatott. Szegény Harry, ha ezt láthatná- gondolta, de tudta, régi barátja már nem segíthet rajta.

A férje volt az egyetlen, akire számíthatott, már amennyire egy Malfoyra számítani lehet. Talán lehet majd a jövõben annyira jónak nevezhetõ a kapcsolatuk, hogy kiálljon mellette? Maga sem tudta, de ez a meghitt pillanat örökre emlékezetébe vésõdött.

Itt feküdt ebben a hatalmas ágyban Draco Malfoy karjai között, s az egész helyzet olyan abszurd és furcsa. A lány hatalmas sóhajt hallatva próbált megszabadulni a gondjaitól. Újra szembe nézett Dracoval.

A szürke szemek sem voltak kevésbé zavarosak, mint az övé. Érzelmek viharában vergõdött és azt hitte teljesen elveszik benne. Szinte nem ismert rá saját magára. Ezalatt a pár nap alatt csupa olyan dolog történt, amik idegileg teljesen kikészítették. A feje már belefájdult ebbe az egész helyzetbe. Talán mégis jót tenne nekik egy kicsit más környezet. Bele kell nyugodnia a helyzetbe.

A férfi sután végigsimította a lány hátát és megszagolta a vízililiom illatú hajzuhatagba.
- Soha többé nem teszek ilyet- suttogta rekedten és könnyed csókot lehet a lány homlokára, aztán finoman kibontakozott az ölelésbõl és elhagyta a szobát.