A hét minden napja hasonlóan telt, szörnyüen és unalmasan. Az edzések jók is lehettek volna ha jó kedve van és Scott nem utasítgatja egyfolytában. Csináld ezt, csináld azt, várd meg a többieket. Melodie nem türi ha megmondják neki mit csináljon. Mellesleg akkor is megvár mindenkit ha nem mondják neki és még csak ideges sem lesz. De hála ezeknek az apróságoknak az egész hete egy nagy rakás szarral volt egyenlö. Szavakkal nem lehet elmondani, hogy mennyire örült a hétvégének. Nincs suli, nincs tanulás se szemét tanárok. Máris pozitívabban látta az egész világot. Igaz edzések még voltak de majd szerez egy füldugót és akkor minden tök happy lesz.
Épp a tv elött üldögélve töltötte a péntek délutánját, amikor Vadóc leült mellé a kanapéra.
-Te jössz holnap a buliba?-kérdezte.
-Milyen buliba?

-Lesz egy házibuli valami emberkénél a suliból. -Naná, hogy megyek!-csillant meg a szeme.-Csak nincs semmi jó cuccom amiben elmehetnék.
-Nem vagyok az a plázacica típus, de ha gondolod elmegyek veled ruhát venni-ajánlotta fel Vadóc nagylelküen.
-Kössz, mikor menjünk?
-Akár most is mehetünk.
-Oké, és még egyszer kössz. Egyedül nem lett volna kedvem elmenni. Ö, és mivel megyünk?-merült fel Melben a kérdés.
-Megkérjük Scottot vagy Jeant, hogy vigyen el. vagyis Jeant. Nem hiszem, hogy Scottot nagyon vonzaná a pláza- mosolygott Vadóc.
Szerencsére Jeannek nem volt semmi fontos dolga, így elvitte öket.
Miután több tucat boltot végigjártak Melodie kiválasztott magának egy bordó ruhát és egy magassarkú fekete lakk csizmát. Amikor már indultak volna haza feltünt a horizonton egy lemezbolt.
-Bemegyünk?-kérdezte Mel. Vadóc helyeselt. -Jean?
-Én inkább tovább járom a butikokat.
-Biztos?
-Aha.
-Hát jó. Te tudod. Majd ha megunod a flangálást gyere ide.
A CD boltban valami jó pattogós számot adtak. Vadócnak és Melnek is bejött a szám, jó kedvük is volt, úgyhogy elkezdtek táncolni. A nagy pattogásban Mel elvesztette az egyensúlyát és nekiesett valaminek. Illetve valakinek.
-Bocs-mondta gyorsan.
Ahogy felnézett látta, hogy egy egész helyes srácot gázolt el. Barna haj, és hüséges kutya szemek.
-Nem látsz a szemedtöl?-kérdezte gúnyosan.
-Mondtam már, hogy bocs!-vágta oda.
Sértödötten megfordult hogy elszáguldjon a boltból, de neki ment az addig mögötte levö oszlopnak, ráadásul utána seggre is esett. A srác nevetett, az eladó nevetett. Még Vadóc is. Vadóc meg az eladó még elmegy de az a beképzelt alak nem nevethet rajta! Bosszúból az oszlopról lelógó virágot képességével alig észrevehetöen leügyeskedte és a földes részével lefele a srác fejére ejtette. Mindenki nevetett a boltban aki látta leszámítva az áldozatot. De azért gyorsan felkelt és kirángatta Vadócot a boltból.
Elindultak megkeresni Jeant.
- Láttad a képét mikor a fejére esett az a vacak?- nevetett Vadóc.
-Megérdemelte, szemét dög volt. Még mindig fáj az orrom.
Fél perc múlva rá is találtak Jeanre. Vagy ö rájuk. Pont szembe jött velük. Kezében egy zacsi volt.
-Mit vettél?-érdeklödött Melodie.
-Semmi érdekeset. Mitöl van ilyen jó kedvetek?
-Nem érdekes- mondták mindketten, de még mindig úgy vigyorogtak mint a mikor a gyerek egy jó nagy kanál tejbepapival képen lövi a szomszédot.
Mikor hazaértek Jean rögtön Scott szobája felé vette az irányt.
-Szerinted mit vett neki?- kérdezte Mel vigyorogva.
-Nem tudom. ha érdekel szólj Kittynek és Kurtnek majd ök kiderítik.
-Oké- és ezzel elindult megkeresni öket.
A konyhában talált rájuk. Épp elmélyülten beszélgettek a másnapi buliról.
-Hello- köszönt Mel figyelemfelkeltés gyanánt.
-Szia- mondták egyszerre és kíváncsian néztek rá.
-Csak azért jöttem mert ha jól láttam Jean vett valamit Scottnak.
Kitty és Kurt gonoszan egymásra vigyorogtak.
-Jössz te is?-kérdezte Kurt.
-Oké. Akkor majd értesítünk a fejleményekröl-és ezzel elteleportáltak.
Melodie fölvitte a szobájába újdonsült ruháját, majd visszatért a tv-hez. Mivel nem volt jobb dolga estig a sok hülyeséget bámulta. csak addig függesztette fel az agyrohasztást amíg szerzett valami kaját. 11 körül elment aludni. Eszébe jutott a srác a plázából. Csak ne szólalt volna meg!