Hűvös szeptemberi délelőtt volt. A professzor épp a dolgozószobájában ügyködött. Egyszer csak kopogtattak az ajtón.
-Gyere be!-mondta.
Az ajtó kinyílt és egy lány lépett be rajta. Vállig érő fekete haja és smaragdzöld szeme volt. Arca finom vonalú de sápadt a fáradtságtól. Egy szakadt és koszos farmert meg egy hasonló bő pólót viselt. Cipője se volt a legjobb állapotban.
-Melodie, ha nem tévedek-mosolygott a professzor.
-Igen,-bólintott a lány-de szólítson Melnek. Jól sejtem, hogy azt is tudja miért jöttem?
-Szívesen várunk minden új tanulót. Majd bemutatlak a többieknek ha hazaérnek. Addig is szólok Ororónak , hogy menjen el veled vásárolni, mert azt hiszem hogy nem árt pár új ruha.
Kínos mosoly futott végig Melodie arcán.
-Nem azért hordom ezt mert...
-Tudom. Nekem nem kell magyarázkodnod. Kell valakinek szólni, hogy itt vagy?
-Hm. Miért nem kukkol bele a gondolataimba?-tette fel a költői kérdést.
-Amúgy nem.-komorodott el-Nincs senkim.
-Mi lett a szüleiddel?
-Nem tudom. Nem emlékszem semmire. Annyit tudok, hogy egyszer csak ott voltam egy árvaházba. De amikor hallottam erről az intézetről elszöktem, fellógtam egy repcsire és lám itt vagyok-fejezte be rövid élettörténetét.
-Nem kéne szólni az árvaház igazgatójának, hogy épségben vagy?
-Szerintem örülnek, hogy eltűntem. Elég sok gondjuk volt velem.
-Azért nem ártana szólni neki.
-Professzor, kérem.
-Biztos?
-Biztos.
Ororo épp ekkor lépett be a szobába.
-Á, Ororo, épp hívni akartalak. Lenne a számodra egy feladatom.
-És mi az?
-Ő itt Melodie -mutatott a lányra. Ororo csak most vette észre-Venni kéne neki pár ruhát és egyéb fontos cuccot.
Ororo most Melodie felé fordult.
-Minek szólíthatnak?
-Melnek.
-Rendben Mel. Akkor menjünk költekezni-mosolygott a lányra és kimentek a szobából.

A bevásárló körút során megvettek mindent ami szükséges. Ororo is vett magának egy pár cipőt.

Mikor hazaértek Mel rengeteg cuccával megrakodva egy kisebb csapat várta az új jövevényt. Meglepődött, hogy milyen barátságosan fogadták. Először Scott mutatkozott be mint a csapat kapitánya, majd Jean, Kitty, Vadóc és Kurt.
-Én Melodie vagyok, de hívjatok csak Melnek.
-Jó-mondta Vadóc.
Kurt zavartan a lány elé állt.
-Én nem mindig így nézek ki-mondta.
-Miért, hogy?
-Megmutatom-ezzel megnyomott egy gombot a holoóráján és rögtön kék lett. Melodie egy picit megrezzent, de semmi egyéb.
-Nem is ijedsz meg tőlem?
-Rosszabbra számítottam-mosolygott.-Mellesleg ha hátralépek hanyatt vágódom-nézett maga mögé a csomagjaira. Kurt és a többiek nevettek.
A professzor betoppant a szobába Ororo társaságában.
-Látom már összeismerkedtetek. Ororo, megmutatnád Melnek a szobáját?
-Persze-ezzel elindult a lánnyal.
-Várj!-szólt Jean -Neked mi a képességed?
Melodie kinyújtotta kezét a csomagjai felé amik hirtelen a levegőbe emelkedtek.
-Ezenkívül a mutánsok csapásait képes ellenük fordítani és le tudja zárni a gondolatait-pontosította Mel bemutatóját Xavier. -De maga tudott olvasni a gondolataimban!
Mert hagytad. Most menj nézd meg a szobád és ha kipakoltad a cuccaid gyere le enni. Ja, van két doboz az ágyadon, az egyikbe az egyenruhád a másikba a tankönyveid vannak. Miután elmentél beírattalak a suliba és szóltam Scottéknak, hogy vegyék meg neked a szükséges dolgokat.
-Kössz -mondta teljes lelkesedés nélkül.

A vacsoránál megismerte Logant és Mr. McCoyt. De nem sokat beszélgetett velük (meg másokkal se). Amint befejezte a vacsorát lezuhanyzott és elment aludni.