12.Tortúra

Angela egyre idegesebb lett. A fal másik oldalán lapulva látta, hogy a kopasz a hátsó ajtóhoz vezeti Marent: innen szűrődtek ki azok a semmihez sem hasonlítható, zúgó hangok. A lány előre sietett, a folyosó folytatódott a mellett a szoba mellett is. A zúgás, zakatolás fölerősödött. Hirtelen meghallotta Maren hisztérikus sikolyát:

-Ne!! Nem akarok meghalni!!

A terem másik sarkából csendes vihogás hallatszott, amely átszűrődött a furcsa hangokon:

- Ne aggódj, még nem halsz meg.

 Angela belesett. Ijesztő látvány tárult a szeme elé: az előbbinél kissé nagyobb szobát gőzt okádó, forgó, zakatoló gépek töltötték meg. Angela soha nem látott azelőtt gépeket, hiszen ez idő tájt még nem nagyon terjedtek el.Ezek nem is csak simán gépek voltak: formájukat tekintve direkte arra találták ki őket, hogy segítségükkel meg lehessen törni az emberek akaratát (és a testüket is), és mindent bevalljanak, bármit; olyan dolgokat is, ami soha meg se fordult a fejükben.

            Angela látott egy idegen szerkezetet, ami pont úgy nézett ki, mint egy bizarr, nagyfejű óriáscsecsemő, két vastag, szögekkel kivert karja oldalra szétállt, és szíjak lógtak róla. Ebben a gépben állt egy ember, ugyanolyan ruhában, mint a másik Vallató; feje és válla eltűnt a szerkezet felső részébe vezető nyílásban. Ő mondta előbb Marennek ezt a kétes bíztatást: még nem halsz meg. Most éppen előmászott a gépezetből, és Angela döbbenten észlelte, hogy nem csak a ruhája ugyanolyan, mint a másiknak, de az arca is, és éppolyan kopasz és szemöldöktelen, mint az.

-Milyen csinos kis nőszemély- vigyorgott Marenre. Egyik kezéből mocskos rongy lógott, feltehetően a masinát takarította vele. Maren megbabonázva meredt a rongyra. Ekkor a hátborzongató gépezet valami torz gőgicsélést  hallatott, és recsegve-ropogva megmozdította ormótlan karjait. Mint egy sosem látott, undorító élőlény. A nő nem bírta tovább idegekkel, egy tompa sikollyal fogvatartója karjaiba ájult. Az viszolygó pillantással nézte, és próbált minél kevésbé hozzáérni. [Miért nem dobta el?- a szerk.] A másik kopasz közelebb jött, hogy alaposabban is megnézze. Angela a falnyílásra tapasztotta a szemét, és megállapította magában, hogy ekkora hasonlóság nem lehet véletlen. A Vallatók valójában ikrek.

Tényleg, mikor ideérkeztem, Bert mondott róluk valamit Csak éppen teljesen kiment a fejemből. De hol van Quoren?

- Nem lesz szükség a szerkentyűkre.- mondta az, amelyik Marent fogta. Angela feltételezte, hogy a kínzóeszközöket illeti ezzel a becézgető névvel.- Elvégezzük  a boszorkánypróbát, a legegyszerűbbet,  és az is elég lesz.

A másik bólintott, kisétált Angela látószögéből, majd visszajött két foltos köpennyel, és egy igen hosszú, hegyes tűvel. Az egyik köpenyt odadobta a testvérének, az fél kézzel elkapta, majd Marent egyesült erővel kikötözték álló helyzetben a falhoz. Két karját kifeszítették, majd rögzítették a  lábait is, szintén kifeszítve. A nő még nem tért magához. Angela szerencsére nem látta teljesen a jelenetet, de sejtette, hogy nem lesz valami szívderítő dolog.

            Eközben az ikrek a ruhájukra fölvették a köpenyt, úgy látszik, az direkt erre a célra volt náluk, és a vérfoltok mennyiségéből arra lehetett következtetni, hogy rendszeresen használják. Az egyik megfogta a tűt, végighúzta rajta az ujját, és a tű vörösen fölizzott. Angela eltátotta a száját. Hajjaj, ezek is varázslók, csakugyan, méghozzá a rosszabbik fajtából. A kígyós tetoválás nem csak hivalkodó dísz volt csupán, úgy látszik.

             Az egyik kopasz két ujjal felemelte a még mindig eszméletlen Maren állát, a tűt veszélyes közelségben tartva a nő csukott szemétől.

-Ébresztő- duruzsolta-, csak elvégzünk egy kis próbát. [csak elvégzünk egy kis próbát?- a szerk.] Csak akkor visíts, ha fáj.

Várj!- emelte föl a kezét a másik- Van itt még egy fogoly, az a Quoren, akit ma faggattam ki, és makacsul mindent tagadott. Természetesen hamis volt a vád, de ez az ember semmi győzködésemre nem volt hajlandó akár egy picit is eltérni attól, amit mondott. Arra gondoltam- és itt sátáni mosolyra húzódott a szája-, hogy nézze végig a boszorkánypróbát, és mondjuk neki, ide kerül az egyik gyereke is – úgy emlékszem, három van neki – és vele is megcsináljuk ugyanezt.

-Jó ötlet. Akkor hozd Quorent, addig a ringyó is magához tér legalább.

            A másik kopasz kisietett a kínzókamrából. Angela torka elszorult. Quoren! Hát mindjárt itt lesz! Viszont ő semmi se tud tenni, esélyei nagyjából a nullával egyenlők. Két halvány érv szól csupán mellette: a Samaeltől kapott bénítópálca, illetve a meglepetés ereje. Sajnos, egyikre sem támaszkodhat igazán; még ha valahogy el is bánna két mágussal, a katonák közt úgyse juthatna ki. Ajkába harapva gondolkodott, mit is tehetne. Talán amikor viszik vissza Quorent a cellába… Próbálta elméjét kiterjeszteni, hogy legalább Samaelt megtalálja, de azonnal vissza is húzódott, mikor megérezte a Vallató tekintetét.

            Megfojtom Samaelt! Ő segíthetett volna, de nem, ő nem segít, röhög rajtam és jól szórakozik, míg én meg nyakig ülök a ganéban! Ha még egyszer ezek után hozzám mer szólni, levágom az orrát és megetetem vele!