Kamilla és Bill

     Történetünk egy kis családi házban kezdődött, Londonban a Swallow Street 13 szám alatt. Ez a kis utca London északi széle felé található. Ebben a kis utcában lakott a 13-as szám alatt a Lizard család. A család huszonhárom évvel ezelőtt költözött ide. Mrs. Lizard és Mr. Lizard nem közönséges emberek voltak. Bár a szomszédok úgy tudták. Úgy néztek ki, mint más hétköznapi ember, ugyanúgy dolgozott a férj, és az asszony ugyanúgy végezte a házimunkát, mint más normális, hétköznapi ember. Ugyanakkor senki nem tudta, hol dolgozik Mr. Lizard, ez a tény, mindenki előtt, rejtve maradt. Ennek így kell lenni, mert ha fény derül, valódi kilétükre, annak súlyos és beláthatatlan következményei is lehetnek. Akkor most lássuk kik is ők valóján. Kik lehetnek ezek a Lizardok? S vajon mért nem tartoznak a hétköznapi emberek közé? A válasz nagyon egyszerű. Azaz, csak azok számára egyszerű, akik hasonlóak, mint ők. Mert bizony nem Lizardék, az egyedüliek, akik valami különös oknál fogva eltérnek a hétköznapi életet élő, átlagos emberektől. Akik kicsit másmilyen életet élnek, mint azok, akiknek életük a gépek, a modern világ, az elektromos dolgok, Akik nap, mint nap azzal töltik szabadidejüket, hogy minél több elektromos dolgot vegyenek az üzletekben, hazavigyék, s megkönnyítsék velük a dolgaikat. A házimunkában és a ház körül. Számítógépet használnak, ha valamit is írni akarnak. Ezzel háttérbe szorítják a kézírást, ami régen még nagyon értékes volt. A kézzel írt könyvek, kódexek, valódi kincsnek számítottak. Most meg alig találni olyan könyvet, ami ne gépelve lenne. Sőt manapság ilyen könyvek már nincsenek is. Esetleg évszázadokkal ez előttről van néhány eredeti példány, de ezeket nem igazán olvasgatják, hiszen a legfelső polcokra lett téve porfogónak, semmi más célt nem szolgálnak már. Lizardéknak viszont annál több ilyen kézzel írt könyvük van a polcokon, de nem porfogónak, inkább a mindennapi használatra. Ők még mindig madártollal írnak, és tintásüvegbe mártják a tollhegyet. Még tévéjük sincs, ami már minden háztartásban megtalálható, azoknál, akik nem olyanok, mint a Lizard család. Még telefonjuk sincs, nem hogy számítógép. Kocsijuk is csak a látszat kedvéért van. Csak azért, hogy mégse legyenek olyan feltűnőek, hogy semmi elektromos dolgot nem tartanak. Vendégeket, meg nem igazán hívnak meg, nem, azért mert nem szeretik a társaságot. Inkább azért nem, hogy nehogy felfigyeljenek rájuk, így is eléggé nehezen tudják eltakarni azt, amik ők maguk. Eltakarják, ugyan, de büszkék rá, hogy ők ilyenek lettek, hogy így kell élniük, s ők így boldogok. Lássuk hát kis történetüket…

     A Lizard család tagjai nem mások, mint a Mágus Világ tagjai. Ők is Mágusok, mint azok, akik részesei ennek a különös misztikus világnak, melyet körül ölel a mágia. Legyen ez jó vagy rossz ez az erő. Mágiát, csak az arra születettek tudják használni, és azon uralkodni, fejleszteni, és erősíteni, mind azt a tudást, azt a hatalmas erőt, amelynek birtokában vannak. Akik ezt a hatalmas erőt képviselik, ők a Mágusok. A Mágusok között is vannak jó és rossz Mágusok is. Itt mindenkiből lehet mágus. Csak varázsvér kell hozzá, születni kell vele. Mert ez az erő, örökletes. Nemzedékről nemzedékre öröklődik ez a tudás. Mára már sokan vannak, kik Mágus családból származnak. A Mágus világban a nőket boszorkányoknak a férfiakat pedig varázslóknak hívják. Ők együttesen alkotják meg a Mágus Világot. De erről a Világról az átlagos embereknek nem lehet tudni! Még csak meg sem sejthetik a mágusok létezését! Ha ez megtörténne, kitörne a pánik az emberek között. Azok között, akik megvetik a mágiát és annak mindenféle ágát, a mistikumot, és a számukra nem természetes dolgokat, viselkedéseket, történéseket. Szerintük a Mágia az egy hatalmas erő, ami szembeszállt az Isteni erővel. Ők csak az Istenben hisznek, hogy csak ő van a Világmindenség felett, hogy csak neki van olyan hatalmas ereje, ami az életüket befolyásolja. Sokan sorsnak hívják, de vannak, akik Isteni erőnek, sok fajtája van ennek az erőnek, amiben hisznek az emberek. Azt gondolják, hogy a Mágia elpusztítja őket, ha csak ők nem végeznek, ennek az űzőivel, a boszorkányokkal, és varázslókkal. Eretneküldözést tartanának. Máglyára küldenék a Mágus Világ összes tagját, de ha ez megtörténne, akkor nem lenne senki, aki megvédené az embereket a nagyobb természeti csapásoktól. Ezért is hoztak a Mágusok szövetségében olyan törvényt, mely szerint, senki nem leplezheti le magát a varázstalan emberek előtt, hogy megvédjék ezzel azt a mágikus világot és annak mágus társadalmát, akik itt élnek a Földön, a többi varázstalan emberrel együtt. Békében élnek, mindaddig, míg kilétüket homály fedi. Ezek ellenére, mégis vannak olyan mágus családok, ahol az anya, apa vagy akár mindkét szülő varázstalan ember. Mégis a gyermekük tud varázsolni. Valamilyen ágon mégis csak örökölt némi varázstudást, amit később hasznosíthat, hogy megvédje sajátmagát, vagy másokat, akik körülötte élnek. Igaz erre a választ még a nagy tudással rendelkező mágusok se tudták megtalálni. Hogy hogyan örökölheti a gyermek akár a nagyszülők véréből is a mágiatudást úgy, hogy a szülei mégsem mágusok, azaz mindketten varázstalanok. Erre a válasz bonyolultabb. Nincs is annyira megfogalmazható érv erre, ami bizonyítana bármit is, hogy hogyan születnek a mágusok. Nos egy mágus családban nem fontos a közvetlen szülői mágusvér. Elég az, ha a családfában volt vagy van valaki, aki boszorkány vagy varázsló. Ennek a vére akár nemzedékeken keresztül is haladhat úgy, hogy abból nem születik mágus gyermek. Lehet egy boszorkány és egy varázsló szülőknek varázstalan gyermekük is. Erre volt is példa az elmúlt száz évben. De ez az eset nagyon ritka a Mágus Világban. Azóta se történt hasonló eset. Viszont a mágusok többségénél megtörténik az, hogy egy-egy varázsló vagy boszorkány beleszeret egy varázstalan férfibe vagy nőbe, így ma már a mágus családok többsége vegyes vérű, azaz nem tiszta vérű varázslók, vagy boszorkányok, hanem félvérű mágusok vagy negyedvérű mágusok. Attól függ mennyire mélyen, van a családfában a különböző származású, házasságok. De térjünk inkább vissza a Lizard családhoz. Hiszen róluk szól most ez a történet…

     Mr. Lizard varázsló volt, mióta csak a világra jött. Az ő családfájában, nem volt varázstalan ember. Csak mágusgyermek született a családban, nemzedékek óta. Jó hírű mágus családból származott, pont ugyanúgy, ahogyan Mrs. Lizard is. Annyi különbség volt csak köztük, hogy Mrs. Lizard nem tisztavérű mágus családból származott, hanem inkább egy vegyes házasságból született kis boszorkány volt. Édesapja varázsló volt, de édesanyja varázstalan ember volt. Katey Winter, Kamilla édesanyja, nagyon meglepődött, mikor a házasság után férje, Bob Howey bejelentette, hogy ő egy varázsló. Szegény Mrs. Howey a döbbenettől majdnem elájult. Nyomban lehuppant a kedvenc foteljébe, és rémülten maga elé nézett. Csak egy pontot figyelt a lába előtt húsz centire, mintha ott megtalálná azt a segítséget, ami fellocsolja riadalmából, hogy ez csak egy álom, semmi más! De hiába várta. Így tíz perc csend után Mrs. Howey szemébe nézett férjének, majd csak annyit tudott mondani:

-         Mindegy, hogy mi vagy, Bob, vagy hogy… mit tudsz. Engem csak az érdekel, hogy szeretsz! És én is szeretlek Téged! – Mr. Howey letérdelt feleségéhez és átölelte. Csak úgy sugárzott a boldogságtól, hogy akit az életénél is jobban szeret, viszont szereti őt még úgyis, hogy most már tudja az igazságot róla. Azt, hogy egy varázsló, és ezért is volt érthető, hogy később született kislányuk is örökölte a varázsvért, így egy boszorkány is lett a családban.

Attól a naptól kezdve boldog családként élt a Howey házaspár. Egy évre a házasságuk után megszületett a kis Kamilla Howey. Aki boszorkány volt, ez egyből meglátszódott rajta, mikor a kis Kamilla, mikor aludt egy éjszaka a kis ágya felett tíz centire lebegett, s úgy aludt. Mikor Mrs. Howey ezt meglátta nagyon megijedt, hogy mi történik kislányával, azonnal berohant férjéhez, felébresztette, és együtt mentek be a kicsi Kamilla szobájába, aki még mindig lebegve aludt. Mr. Howey megsimogatta felesége arcát.

-         Nyugodj meg, Édesem. Ez csak arra utal, hogy mostantól kezdve a kis Kamilla, tud varázsolni, és bármit megtehet. Majd ha elég idős lesz, megtudja majd, hogy mi is ő valójában.

-         Rendben. - Mrs. Howey bólintott, majd megnyugodva, boldogan nézte a kicsit, csakúgy ahogyan férje is. A kis Kamilla pedig csak cseperedett majd egy nap egy sötétszürke bagoly röppent be az ablakon, egy halványkék borítékot tartva a csőrében. Melyre csak annyi volt írva: „Drassus Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola” Attól a pillanattól kezdve Kamilla új iskolába járt. Mágiát tanult és annak mindenféle bonyolultabbnál bonyolultabb ágát. Hét évig tanult ebben az iskolában, és itt ismerkedett meg leendő férjével is, Bill Lizarddal is. Bill nagyon csínytalan gyerek volt. Kész rosszaság. Talán ő volt a legrosszabb az egész iskolában, meg a barátai, Thomas Floods és Peter Levals. Minden szabályt áthágtak, mindenki orra alá borsot törtek. De aztán egy rosszalkodásuk alkalmával, mikor Bill gúnyos nevetéssel elrohant az egyik hatalmas odvas fa irányába, hirtelen beleütközött, a tanulmányaiba belefeledkező kis tizenhárom éves Kamillába.

-         Aú! Nem tudsz vigyázni, Te majom! – támadta le azonnal a lány, akinek az ütközés hatására kiestek a kezéből a tankönyvek, és pár darab pergamen lap is, amikre jegyzetek voltak írva fekete tintával.

-         Bocsánat kisasszony, de… - kezdte gúnyolódva a tizenöt éves Bill, de mikor meglátta a könyvek halmazában csücsülő hosszú barna hajú lányt, aki dühösen a könyveit, szedegette, hirtelen sajnálkozva, gyorsan a lány segítségére sietett. – elnézést, nem figyeltem… ne haragudj… csak… csak siettem… És nem figyeltem… oda eléggé… segíthetek? – kérdezte remegő hangon a fiú, majd gyorsan ő is fel markolt két könyvet majd a lány felé nyújtotta. A lány felnézett rá, a könyvekért nyúlt, közben szemébe nézett a fiúnak, akinek arca csak úgy égett a szégyentől, hogy így ismerkedett meg egy gyönyörű lánnyal, akit eddig még nem is látott az iskolában. Talán azért, mert egyfolytában a barátaival foglalkozott, és nem nézett eléggé szét. Kamilla elvette a fiútól a könyveket.

-         Köszönöm! – Kamilla kissé elpirult, majd egy halomba rakodta könyveit és megigazította szétborzolt, derékig érő, barna haját. Bill pironkodva egy falevelet vett ki a lány hajából – Óóó… köszönöm. – mondta Kamilla, majd a kezét nyújtotta Bill felé – Egyébként Kamilla vagyok, Kamilla Howey!

-         Én meg Bill, Bill Lizard! De a barátaimnak csak Pöcök vagyok. - Bill Lizardot teljesen elbűvölte a lány gyönyörű szép, gesztenyebarna szemei. Azonnal beleszeretett a lányba, csak úgy, ahogyan Kamilla is a fiúba, bár ő nem mutatta ki az érzelmeit olyan rögtön, mint a fiú.

Mindkettőjüket Mágusszülők nevelték fel, s Mágus iskolában tanultak, hét évig, ahol megismerték egymást, majd szerelmesek lettek. Szép történet volt az ő történetük. Mrs. Lizard negyedikes volt mikor ez az eset történt, s mikor megismerkedett Mr. Lizarddal. Mr. Lizard akkor volt hatodikos az iskolában, s épp a barátaival rohangáltak az iskola parkjában. Egymásra lövöldöztek különbféle furcsábbnál furcsább átkokat. Nagyon jól szórakoztak. De aztán véletlenül beleütközött az iskolából éppen kifelé tartó Kamillába. Bill újra meg újra bocsánatot kért a lánytól. Aki közben szétnézett, merre találhatja meg legjobb barátnőjét, hogy kérdezzen valamit az idei vizsgákról.

-         Ööö… elnézést, csak… csak… - dadogta Bill, aki nem bírt betelni Kamilla mesebeli szépségével. – bocsánatot kérek véletlen volt… csak a barátommal… épp…

-         Átkokat küldözgettetek egymásra, hátha valamelyikkőtök úgy meg járja, hogy ott marad! – fejezte be a mondatot Kamilla, aki immár türelmetlenül nézelődött, keresve barátnőjét, de azért rezzenéstelen tekintettel a fiúra nézett.

-         Igen, igen, de nem volt olyan súlyos. Csak kis játék átkok.

-         Persze, persze, akkor azért van két bika szarv a fejeden! – mondta kissé nevetve Kamilla, és a fiú fejére mutatott, majd mikor megpillantotta barátnőjét gyorsan elköszönt és elsietett egy szőkésbarna hajú lányhoz, akinek vállig érő haját összekötve hordta. Kamilla egyből elmesélte barátnőjének, mi történt vele, majd mindketten elkezdtek nevetni és elmentek a park szélén található hatalmas tóhoz. Bill, aki immár lassan a paradicsomnál is vörösebb arccal álldogált és nézte a távolodó két lányt, akiknek még sokáig hallotta a nevetésüket.

-         Hehe, milyen kis, csinos szarvacskáid nőttek, Bill! – mondta a nevetéstől görnyedező barátja, aki épp akkor ért Bill mellé.

-         Vicces vagy Peter! - mondta gúnyosan Bill, majd egy pálcasuhintással eltűntette a szarvait. – Thomas merre van?

-         A pálcáját vadássza éppen a barackfán a kert végében. – nevetett Peter Levals - sikerült kivarázsolnom a kezéből, mikor Téged üldözött, és felrepült a fára a pálcája.

Halk puffanás hallatszott a kert hátsó végében. Thomas Floods a földön ült a fa alatt és szitkozódva nézett fel a mellette álló magas barackfára. Majd lassan felállt és elindult Bill és Peter felé, akik már messziről mosolyogtak, mikor meglátták a közeledő, morcos kifejezést barátjuk arcán, aki egyik kezével a fájós hátsó felét óvatosan tapogatta, másik kezében pedig pálcáját lógatva lépett oda barátaihoz.

-         Na mi van, Tom? Tán a fa ledobott magáról? – kérdezte gúnyolódva, de nagy nevetés közben Peter.

-         Te csak ne beszélj Peter! Bill, látnod kellett volna azt a pofára esést a füvön, mikor a cipőfűző kötő varázslatot küldtem rá… akkor valahogy nem volt ilyen jó kedve.

-         Na persze, csak azért estem el, mert Bill-re figyeltem, aki éppen akkor ütközött bele abba a kis libába, ott a tóparton. – kezével a tó felé mutatatott, ahol Kamilla és barátnője ültek a fűben, és beszélgettek valami nagyon érdekes dologról, mert Rebecca Morrison tátott szájjal hallgatta, Kamilla beszámolóját.

-         Kamilla nem liba! – torkolta le Petert mérgesen nézve a fiúra.