Draco a klubhelyiségben ült, Crack és Monstro társaságában. A fiú egy, az ölében tartott pergamenből tépkedett darabokat, és az összegyűrt galacsinokat a tűzbe dobálta.

- Kíváncsi vagyok, mit csinál most Granger - szólt elmélázva. Hirtelen kitört belőle a röhögés. - Azért megnézném, milyen arcot vág majd Piton, mikor a sárvérű nekiesik…
Feltűnt neki, hogy talpnyalói nem nevetnek vele.

- Mi van már? Azt ne mondjátok, hogy ez nem vicces… Granger egy felturbózott változata… De bírnám, ha lekapná Pitont!
- Nos, én nem annyira "bírnám", Mr. Malfoy.

Draco villámgyorsan fordult meg, hogy aztán tekintete találkozzon a rettentően dühös Pitonéval.
- Jó estét, professzor.
A tanár horkantott.
- Hogy nekem jó estém van-e, azzal maga ne foglalkozzon. A helyében sokkal inkább a saját estém milyenségén aggódnék.
- Volna rá okom, uram?

A férfi összehúzta a szemét. Szórakozik ez a kis pimasz?
- Boldoggá tenne, ha kifáradna velem a folyosóra. A jelen helyzetében jól tenné, ha kapva kapna az alkalmon, hogy boldoggá tehet engem.
Draco vidáman felpattant a fotelból.

- Ilyen kedves invitálásnak ki bírna ellenállni?
Perselus csettintett a fiúnak, hogy szedje a lábát, s ezt nyomatékosítva lökött is egyet rajta.
Ahogy kiértek a többiek látóteréből, a fiú arcáról rögtön eltűnt a magabiztosság.

- Látom, mégis tudod, miről akarok beszélni veled - állapította meg Perselus megrovó horkantással.
- Talán - válaszolta óvatosan Malfoy, mire a férfi szeme összeszűkült.
- Mégis, mit képzeltél, Draco? Csak úgy betörsz a privát laboromba, és elviszel egy palack veszélyes bájitalt?
- Azt csinálok, amit csak akarok, uram - szegte fel a fejét Malfoy, de ez rossz válasznak bizonyult.
- Nagyon rosszul hiszed, fiacskám - sziszegte dühtől elfehéredett arccal Piton. Megragadta a fiú talárját, és erősen megrázta.

- Nem ajánlom, hogy kihasználd a jóindulatomat, Malfoy. Nagyon megjárod, ha még egyszer újat mersz húzni velem, megértetted? - Az utolsó mondatot szinte kiabálta, szemében őrült fény csillogott.
- Eresszen el! - kapálózott Draco. - Azonnal eresszen el!

Piton szétfeszítette ujjait, a fiú pedig kis híján hanyatt vágódott.
- Mire használtad fel az italt, mi? Grangernek adtad, igaz?
Malfoy vigyora határozottan erőltetettnek tűnt, látszott rajta, hogy alaposan megijedt házvezetőjétől.

- Csak szórakoztam egy kicsit - vonta meg a vállát.
Piton pillantásával akár egy egész kviddicscsapatot is ki lehetett volna nyírni.
- Vagy úgy.
Malfoy gúnyos mosolyt villantott felé.
- Mostmár bemehetek, professzor?
Választ sem várva elindult az ajtó felé.

- Úgy csináld a kis hülyeségeidet, Draco, hogy nem tartom érted a hátam Dumbledorenál - szólt utána Perselus halkan. - Ez lesz az utolsó alkalom, hogy kihúzlak a szarból, és most is csak azért, mert ostoba módon megadtam neked a szobám jelszavát. Ha jelentem az esetet, az igazgató engem hurcol meg.

Draco félig visszafordította a fejét, s lassan elmosolyodott.
- Ápoljuk csak tovább a családjaink közti barátságot, Piton professzor.
- Figyelmeztettelek, Draco! Ez az utolsó! - kiáltotta utána, mire a mardekáros feje eltűnt az ajtóban.

Perselus erős kísértést érzett, hogy pálcáját előkapva a fiú hátába szórja az első átkot, ami eszébe jut, végül mégse tette, beérte egy tarolóátokkal a szemközti falon függő csendéletbe.

***

Odakint már rég sötétségbe borult minden, a kastély hűvös folyosóit fáklyák világították meg, kísérteties fénybe vonva a Hermionéval szembe jövő diákok arcát.
Mindebből a lány nem sokat érzékelt, ugyanis futott.

A tömény indulat, a gyűlölet hajtotta előre, s csak egy cél lebegett a szeme előtt: egészen apró darabokra szétkapni Perselus Pitont.

A professzort idéző talársuhogással viharzott le a pincefolyosóra, körül se nézve, jár-e arra valaki.
Így történhetett, hogy rögtön a második fordulónál majdnem elsodort egy magas férfit, akinek fekete haja volt…

- Granger! - csattant fel Piton. - Nem akar esetleg egy kicsit óvatosabban repkedni? Akármilyen hihetetlen, mások is szeretnének erre közlekedni!
- Sajnálom, kiégtek a féklámpái! - replikázott Hermione. - Amúgy meg épp magához indultam!

Perselus végigsimított a talárján, és gúnyosan biccentett.
- Sejtettem. Ugyanis öt perc múlva kezdődik a büntetőmunkája. Képzelje, egy felé megyünk! Óhajt esetleg csatlakozni?
Hermione mérgesen dobbantott a lábával.

- Francokat!
Ami azt illeti, Perselus nem épp erre a válaszra számított, így megrökönyödve nézett le a lányra.
- Hogy mondta?!
- Azt lesheti, hogy én büntetőmunkára menjek magához, maga… kivénhedt, mogorva csataló!

Kivénhedt, mogorva csataló?

- Húsz pont a Griffendéltől! Megtudhatnám, mivel érdemeltem ki ilyen fokú ellenszenvét, kisasszony?
- Úgy érti, a hat és fél éven át elszenvedett sérelmeken kívül? Lássuk csak… - a lány arca gúnyos fintorba torzult. - MEGMÉRGEZETT ENGEM, UNDOK VÉN SZÖRNYETEG!

Jah, hogy az. Na, várjunk csak. Ez most azt hiszi… na megállj, Malfoy.

- Hogy érti azt, hogy megmérgeztem?
Hermionéből előtört egy nagyon-nagyon cinikus kis nevetés.
- Hányféleképp lehet érteni, drága uram?

Hideg tekintet, hideg fej. Mondom, hideg fej!

Perselus keresztbefonta karjait a mellkasán, és fancsali képpel fixírozta a griffendélest.
- Mégis, mivel mérgeztem meg, Granger? - kérdezte lenézően, holott nem kis elismerést váltott ki belőle a lány. Rendkívül hamar rájött, hogy ez nem egy kis hangulatingadozás.

- Tegnapelőtt este láttam egy fiolát a laborjában, amiről nem tudtam, mi lehet. Akkor maga elmondta, hogy az ital a gátlások felszámolására szolgál. - Hermione hangja meg-megremegett. - Hogy tehette ezt?

A falnak dőlve, szépen lassan lecsúszott a földre, és kitört belőle a zokogás.
Perselus undorodva forgatta meg a szemeit, de leküzdötte a kísértést, hogy megforduljon, és szó nélkül otthagyja a lányt.
- Ne bőgjön már, maga ostoba - mondta ridegen. - Ez már megint nem griffendéles hozzáállás, hallja? Merlinre, Granger, emelje már meg a seggét!

Válasz nem érkezett, és Piton idegesen ciccegni kezdett.
- Álljon már fel, a mindenségét!
Hermione csak a térdeit markolászta, miközben záporoztak a könnyei.

Mindig így kezdődik. Először hiszti, kiabálás, aztán, mikor a delikvens kibőgte magát, akkor kezdődik el a bájital igazi hatása. Csak sajnos elég sokáig tart…
Granger tökéletes kísérleti nyúl lenne, a szervezete kiválóan reagál a főzetre… Amint lenyugszik, meg is kérdem, nincs-e kedve kipróbálni néhány új mérget…

- Felhívnám a figyelmét, hogy milyen kép tárulna az esetleges erre járók szeme elé: Ön a földön ül, és zokog, míg én itt állok maga előtt. Nem kell különösebben éles elméjűnek lennie az illetőnek, hogy kitaláljon valami szaftos ki szerelmi történetet. Úgyhogy az égre kérem, kegyeskedjen végre felemelkedni arról az átkozott padlóról!

Miután erre sem érkezett válasz, a férfi elunta a dolgot, és megragadta Hermione karját, hogy felhúzza.
Ahogy a lány felemelkedett, s szemei egy vonalba kerültek Perselus szájával, és a tanár végtelen félelmet látott a barna szemekben.
Ösztönösen nyújtotta ki hüvelykujját, hogy letöröljön egy kósza könnycseppet a kipirult arcról.

A következő pillanatban már fájdalmas sziszegéssel húzta vissza, és álmélkodva bámulta a kis fognyomokat ujján. Hermione teljes erőből beleharapott.
- Megőrült maga, Granger?! Esetleg az agyát is elvette az a tetves főzet?

A lány szemében düh lobbant.
- Szóval bevallja, hogy maga volt?
- Értse már meg, hogy eszem ágában sem volt beadni magának azt a bájitalt. - Piton kezdett kijönni a béketűrésből, ajkai pengevékonyra húzódtak, s szemei parázslottak.

Ám Hermione nem ijedt meg tőle. Hogy is ijedt volna, ha egyszer ereiben még mindig az a bűnös főzet keringett?
- Egyébként is - folytatta Perselus nem kisebb hévvel - mi hasznom származott volna belőle? Képzelje, nekem se nagy öröm itt hallgatni a maga vádaskodásait, kedves kisasszony!

A lány feje hirtelen tisztult ki, maga se tudta miért, hogyan, de nem érezte már azt a szörnyű kétségbeesést, csak annyit tudott biztosan, hogy nincs a világon, ami megállíthatná.

- Rendben, akkor már itt se vagyok - jelentette ki, és azon nyomban sarkon fordult.
Piton meglepődött a hirtelen pálfordulástól, és pislogva nézett a lány után.
- Mégis hová megy, Granger? - kiáltott utána vészjóslóan.

Hermione lába már az első lépcsőfokon volt, mikor diadalittasan odavetette tanárának:
- Természetesen Dumbledore professzorhoz!

Perseluson szélviharként sepert végig a rémület. Két ugrással a lépcsőn termett, és a lány kezét elkapva rántotta vissza. Hermione levegőhöz se jutott, ahogy a férfi szorosan a falhoz préselte, kezeit a feje fölött kulcsolva össze.

- Most Öntől idézek, Ms. Granger: Francokat!
- Ha nincs félnivalója, miért ne mehetnék az igazgatóhoz?
- A tanára vagyok, semmit sem kell megmagyaráznom. - Perselus arcán ördögi vigyor suhant át.
- Ez… - Hermione kereste a szavakat. - Igazságtalan!
- Ugyan, mi mást várt tőlem, kisasszony? - kérdezte gonoszan, közelebb hajolva a griffendéleshez. Hirtelen az arcába csapódott a lány parfümjének illata, és ő kábultan hőkölt vissza.

Uramisten… jaj, ne…

Perselus a homlokához kapta a kezét, és nagy levegőt vett.
- Professzor, jól van? - kérdezte ijedten Hermione, aki, miután kiszabadult a szorításból, vagy két métert hátrált a férfitől.

- Nincs semmi bajom - dörrent rá Piton. - Most pedig tűnjön el!
- Én…
- Azt mondtam, kotródjon! Azonnal!

Már a lépcső közepén járt, mikor utolérte professzora hangja:
- Ha Albushoz megy, számoljon a következményekkel. Holnap pedig, elvárom, hogy megjelenjen büntetőmunkán!
Hermione gyorsított a tempón, s fél perc múlva elhalkult lépteinek zaja.

Perselus homlokát a kőfalnak nyomva próbálta lehűteni magát. Majd húsz éve, hogy nem érezte ezt az illatot, s most, hogy ismét találkozott vele, lelke egy sötét gödörbe zuhant.

Hát még mindig kísértesz, Lily Evans?



She left her shoes out on the beach
She left my dreams just out of reach
She left her footprints in the sand
She was a bird right in my hand

I met a girl that made me laugh
She left a faded photograph
I thought I heard a silent song
I sang along but I was...

I was only dreaming
I was only dreaming
Visions in my head
Talking in my sleep
Turning in my bed
But I was only dreaming..

I met a girl that talked in rhyme
I met a girl who took her time
I saw the ocean in her eyes
I saw myself unrecognized

And All the stars up in the sky
Fell down like rain and made me cry
I held the world right in my hands,
I held you close but I was...

I was only dreaming
I was only dreaming
Visions in my head
Talking in my sleep
Turning in my bed
Life was so complete
But I was only dreaming...

I was only dreaming...
Oh Yeah
I was only dreaming...
I was only dreaming...
Visions in my head
Talking in my sleep
Turning in my bed
Life was so complete
Her shoes were on the beach
But I Was only dreaming...

(Bryan Adams - I was only dreamin')