23. rész
Zena 2004.11.19. 18:51
Csengettek. Pyro kelletlenül ballagott az ajtóhoz. El nem tudta képzelni ki lehet a valaki aki csengetett... Mikor kinyitotta a szemét először nem is hitte el, amit látott.
- Lil... Lilly? - kérdezte teljesen ledöbbenve.
- Igen... Szia... Bejöhetünk?
- Jöhettek?
Lilly Amyre mutatott. Pyro most még jobban ledöbbent, mint az előbb, majd arrébb állt, hogy a két váratlan vendég bejöhessen.
.......................................................................................................................................................
- Szóval van egy lányom és ezt te hét éven át eltitkoltad előlem?
- Igen... De hidd el, jó okom volt rá...
- Jó ok? Kíváncsi lennék erre a jó okra... –mondta kissé idegesen a srác.
- Ez egy nagyon hosszú történet... Nem akartalak se téged, se Amyt bajba sodorni...
Pyro kissé gyanúsan nézett Lillyre.
- Honnan tudod annyira biztosan, hogy én vagy az apja?
- Mert csak téged szerettelek.
Ezután néhány percre csönd honolt a szobában.
- És mondd csak, ő is... mutáns?
- Igen. És eléggé zárkózott a képessége miatt. Tudod... Ha találkozik valakivel az illető egyén teljes múltját és jövőjét képes látni... Néha nehezen tud a jelenhez illeszkedni...
- Értem...
- Figyelj Pyro, a valódi ok, amiért jöttem az, hogy egy kis időre itt kéne hagynom veled Amyt...
- Micsoda? De hát nem is ismerem őt...
- Éppen ezért is jó lenne. Megismerkedhetnétek. – és Lilly próbált mosolyt erőltetni arcára.
- Lilly... Hét évvel ezelőtt egyik napról a másikra elmentél és most meg, hét hosszú év után visszajössz és úgy csinálsz, mintha mi sem történt volna...
- Figyelj, megmagyará-
- Csak azt mondd meg, miért mentél el akkor? Miért hagytál itt? – majd közelebb hajolt Lillyhez.
- Pyro... Tudod, akkor dolgoztam az újságnál... És megírtam olyan dolgokat, amiket nem lett volna szabad... És az ügy vége az lett, hogy bekerültem a tanúvédelmi programba és Kanadába kellett költöznöm új személyazonossággal. És alighogy sikerült letelepednem Kanadában, megszületett Amy... Nem köszönhettem el tőled, nem szólhattam senkinek, mert azzal mindannyian veszélybe kerültünk volna... Hidd el nagyon nehéz idők voltak azok... De most szükségem van rád... Kérlek...
Pyro mélyen belenézett Lilly sötét, könnyes szemeibe, majd átölelte a lányt.
- Nagyon hiányoztál...- suttogta.
- Te is nekem...
Amy eközben végig ott állt a szoba ajtajában...
.......................................................................................................................................................
- Szia kicsim... Vigyázz magadra... – mondta Lilly Amynek. Már az ajtóban állt és várt Peterre, hogy elvigye az új munkahelyére, amiről már annyit beszélt neki a fiú.
- Anyu... Te vigyázz magadra...
- Lilly... Siess vissza...
- Rendben. Hétvégén hazajövök, ígérem. Kérlek vigyázz Amyre. És magadra is... És mégegyszer köszönöm, hogy segítettél.
- Én pedig köszönöm, hogy visszajöttél...
Ekkor érkezett meg egy fekete autó a ház elé. Az ablaka lehúzódott és mosolyogva kihajolt rajta Peter.
- Sziasztok... Christine, jössz?
Pyro bizalmatlanul vizsgálta az alakot, épp úgy, mint Amy. A kislány közelebb lépett az autóhoz és mélyen Peter szemeibe nézett. Eközben Lilly már beszállt az autóba és még egy utolsót integetett Pyronak és Amynek. Peter is integetett, majd gázt adott és a kocsi elindult.
- Várj anya, ne menj el vele... ANYA! – kiabálta könnyezve Amy.
- Amy, mi a baj? –kérdezte aggódóan Pyro.
- Ez az ember... Bántani fogja őt! Tudom, láttam! Bántani fogja, meg fogja ölni!
|