-Hol van a professzor- kérdezte Angyal, amint leszállt az intézet parkjába.

-Odabent, az irodában.- mondta Jean. –Valami baj van?

-Hát, olyasmi- mondta a férfi, majd felszállt a levegőbe és berepült az egyik ablakon.

-Professzor!

-Igen Angyal?

-Tudja, az éjjel egy lány jött a lakásomra. Hosszú barna haja volt és barna szemei. 15 éves lehetett, de ennek ellenére azt mondta, hogy az akolitok tagja.

-Lilly?

-Igen, így hívták.

-Mit akart tőled?

-Azt mondta, hogy éjjel valami emlékképet álmodott meg, amiben én is benne voltam. De nem ez a legfurcsább. Amikor megláttam az arcát, akkor nagyon ismerősnek tűnt, de nem tudtam honnan. Egész éjjel ezen töprengtem, amikor bevillant. Körülbelül két évvel ezelőtt volt egy furcsa álmom. Egy lány menekült a rendőrök elől, amikor összeesett és elájult az úton. Én odarepültem és felkaptam, majd a lakásomra vittem. De másnap reggel, mikor felébredtem, már sehol se volt. Ezért álomnak véltem a dolgot. De most már nem vagyok biztos benne, hogy álom volt.

-Megengeded?- kérdezte a prof.

-Persze, csak tessék.- És a professzor a férfi halántékához tette a kezét. Látta a lányt, amint menekült és ahogyan Angyal felkapja és a lakására viszi, majd leteszi az ágyra. Most elvette a kezét.

-Igen, ez Lilly volt. Ő egy erős, ámde fiatal mutáns. Magnetóék találtak rá körülbelül másfél-két évvel ezelőtt. Azóta velük él. Azonban nem emlékszik, hogy hogyan került oda. Minden kiesett neki. Már egy ideje minden erejével azon van, hogy megtudja a múltját.

-Értem. Gondolja, hogy ez közvetlenül azelőtt történt, mielőtt Magneto rátalált volna?

-Igen. Szinte biztos vagyok benne.

.......................................................................................................................................................

-Bocs Pyro, hogy olyan undok voltam. Azt hittem, hogy most mindent megtudok, de csak összezavarodtam.

-Semmi baj, örülök, hogy nem esett bajod. –mondta és finoman megcsókolta a lányt.

-Szeretlek.

-Én is.

.......................................................................................................................................................

-Szóval a múltját akarja megtudni, nemde?

-Igen. Minden erejével azon van.

-Remek. Itt a remek alkalom, hogy elkapjuk. Ügyes vagy Kaméleon. Remek kémem vagy.

-Kösz Mistique. Alig várom, hogy újra találkozzak vele.

.......................................................................................................................................................

-Valahogyan ide kéne hívni, mert nincs New Yorkban biztonságban. Mindenhol őrrobotok, meg rendőrök, akik alig várják, hogy valami ürüggyel lecsukhassák a mutánsokat.

-Tudom, de valamiért nagyon nem szereti ezt a helyet. Szinte fél az ittlévőktől. Egyedül talán Kurttel van jóban.

-Akkor ő lesz a kulcs. Valahogyan meg kéne beszélned Magnetoval. Tényleg nagyon elszánt. Tegnap este a zuhogó esőben, áramszünet idején indult el a vaksötét városba csak azért, hogy beszéljen velem. És az igaz, hogy elintézett egy őrrobotot, de mi van, ha többen támadnak rá?

-Igazad van, de ez nem lesz könnyű feladat. Még Kurt sem fogja egykönnyen rávenni, hogy idejöjjön.

-De hát mi történt? Miért fél ennyire az intézettől?

-Egyszerűen túlságosan ragaszkodik az akolitokhoz. Főleg Pyróhoz. Szinte fél, ha nélkülük van. Bár ez régen volt. Másfél év hosszú idő. Lehet, hogy most már megváltozott.

.......................................................................................................................................................

Lilly csak ült a szakadék szélén és nézett a messzeségbe. Ki vagyok én valójában? Hogyan kerültem ide? Ezek és ehhez hasonló kérdések visszhangzottak a fejében. Majd felállt és visszaballagott az épületbe. Bent a többiek már vacsoráztak. Mármint aki ott volt. Kolosszus és Gambit ültek csak a konyhában. Lilly szomorúan lépett be a konyhába és kelletlenül töltötte a tejet a müzlijére. Majd leült Gambit mellé és hozzálátott.

-Mi a baj?- kérdezte kedvesen Gambit.

-Semmi... csak nem tudom, hogy ki is vagyok én. Vagyis hogy ki voltam, mielőtt idekerültem volna.

-Sherry, az én elméletem az, hogy nem az számít hogy ki voltál, hanem az, hogy ki vagy.

-Van benne valami... de azért neked is jólesik néha visszaemlékezni a múltadra, nem?

-Hát... de igen.

-Látod, nekem nincs mire emlékezni. Pedig nagyon szeretnék. Ezért is mentem le tegnap a városba. Álmomban megint emlékfoszlányok törtek elő. Egy férfit láttam, meg a lakását, ahova bevitt. Szóval felkerestem őt, de azt mondta, hogy nem ismer.

Gambit elgondolkozott. Nem tudott mit mondani a lánynak. Igaza volt. Őt is érdekelné a múltja.

Kolosszus nem szólt semmit. Ő is elgondolkozott a hallottakon.

-El akarok menni innen. Nem mintha nem lenne jó veletek, de meg akarom tudni a múltamat.

Gambit és Kolosszus nem tudtak mit mondani. Elkerekedett szemmel néztek Lillyre.

-És ha nem is enged el Magneto, akkor is el fogok menni. Tudni akarom kérdéseimre a válaszokat.

-De... nem tudnánk talán mi is segíteni? Nem csak mi ketten. A többiek is.- szólalt meg Kolosszus.

-Nem. Másfél év alatt nem sikerült. Akkor most miért sikerülne?

Kolosszus erre nem tudott mit felelni.

-De mégis hol akarod kezdeni a keresgélést?- kérdezte Gambit.

-Nem tudom, de ha tudnám, akkor sem mondanám el.

-Miért?- döbbent meg Gambit.

-Mert akkor a végén még utánam jönnétek- mondta mosolyogva a lány.

Gambit csodálkozott. Pont ezért kérdezte, hogy hol akarja kezdeni a keresést.

-Sokat változtál az elmúlt másfél év alatt. Ügyesebb lettél, meg erősebb is. Na meg okosabb is...- mosolyodott el Gambit is.

-Kösz. Ez jól esett. Éppen ezért fogom egyedül megtudni a válaszokat.

-És Pyro?- kérdezte Kolosszus.

Lilly most nagyon elszomorodott.

-Hát, nem tudom hogyan fogom kibírni, de őt is itt kell hagynom.- most egy könnycsepp gördült le az arcán. Eszébe jutottak a sráccal kapcsolatos emlékei. Mint egy film, úgy pörgött agyában a sok emlék.

-De a végén még valami bajod esne egyedül- zökkentette ki az elmélkedésből Kolosszus.

-Piotr, tegnap egy őrrobottal fél perc alatt bántam el tök egyedül.

Kolosszus erre megint nem tudott mit mondani.

-Nem akarom sokáig halogatni, de nem mondom meg, hogy pontosan mikor indulok. Kérlek, hogy ne szóljatok a többieknek, amíg el nem megyek. Jó?

Gambit és Kolosszus egymásra néztek, majd bólintottak.

Lilly kisétált a konyhából, be a Pyroval közös szobájába. Komolyan el akart menni. Egyedül. Úgy gondolta, hogy ez az ő ügye és neki kell megoldani. Csak azt nem tudta még hogy hol is kezdje a kutatást. Ekkor toppant be a szobába Pyro.

-Hol voltál?- kérdezte Lilly meglepődve.

-Hát, dolgom volt- mondta titokzatosan a srác.

Lilly fürkészve nézte a fiú arcát, de ő csak mosolygott nagy titokzatosan.

-Hát jó, ha nem mondod el, akkor nem is érdekel.- mondta színpadiasan durcásan a lány és keresztbe tette a kezét.

-Na, ne duzzogj! Holnap megtudod, jó?- és ezzel egy puszit nyomott a lány arcára, majd kiment a konyhába harapni valamit.

Lilly szomorúan ült az ágyon.

-Csak nehogy holnap már túl késő legyen- suttogta.

.......................................................................................................................................................

-El akar szökni- mondta a telefonba a professzor.

-Nem, még nem tudom, hogy mikorra tervezi, de a legjobb lenne, ha idehoznátok.

-Tudom Magnus, hogy nem szereti ezt a helyet, de komolyan gondolja a szökést. Meg kell akadályoznunk. Még csak 15 éves! Ráadásul tudod, mennyire elfajultak a dolgok mostanában... Itt biztonságban lenne. Scotték elmennének érte az X-géppel.

-Rendben, beszéljetek vele.- majd letette.

-Na? Mit mondott professzor?- kérdezte Árnyék aggódóan.

-Azt mondta, hogy beszélni fognak vele és megpróbálják rábeszélni, hogy így lesz a legjobb.

-De... professzor, mi lesz, ha nem akar idejönni?

-Ennek nagy az esélye sajnos... Nem tudom, mit teszünk akkor. Majd kitalálunk valamit.

Kurt elgondolkozott. Vajon hogyan nézhet most ki Lilly? Már több mint egy éve nem láttam.

-Nos professzor? Induljunk?- kérdezte a szobába belépő Scott.

-Ne... még várjatok. Magnusék megpróbálnak beszélni vele. Erőszakkal nem hozhatjuk ide. Csak ha önszántából jön.

-És mi lesz, ha megint lesz valami kitörése?

-Nyugodj meg Scott. Magnus megtanította, hogy kontrollálja az erejét és az emlékeit. Nem lesz semmi baj.

-Remélem így lesz professzor. Szóljon, ha jöjjünk.

-Rendben. Kurt, menj te is, készülődj.

-Igenis professzor.