hatodik fejezet
mary 2007.10.19. 22:26
6.
Semir fel-alá járkált az irodában, Tom az ablaknál ült.
- Én akkor sem értem! – fakadt ki Tom vagy harmadszor. – Ki akarta Mayert megölni? Csak egy kishal volt!
- És ott van még a kamion. Miért segített a Seatnak? Nem áll össze a kép. Itt valami nagy disznóságról van szó…
Ekkor Andrea lépett be az irodába. Arca nyúzott volt.
- Fiúk, most telefonáltak a kórházból. Mayer két órája meghalt. És a néger orvosról sem tudnak semmit.
- És a Seat? – csatlakozott Engelhardt.
- Egyelőre keresik. Lopottnak biztosan nem lopott. – Andrea hangja csalódottságot tükrözött. – Egyik adatbázisban sincs benne, mintha még el sem adták volna. Biztosan módosított adatok, de ez nem vezet semmire.
Gondterhelt csönd ereszkedett az irodára, majd Tom kapta fel a fejét.
- Fegyverek! Mayer ezt mondta, mielőtt elvesztette volna az eszméletét: C35, fegyverek! A C35 biztos valami raktár száma lehet…
- És említett egy nevet: Wagner. – fűzte hozzá Semir.
- Valóban. – bólintott Tom. – Andrea, nézz utána, hátha Köln valamelyik raktártelepén felbukkan a Wagner név a C35-tel összefüggésben!
- És ott a kamion a NeoComp felirattal. Nézz utána, milyen cég ez és milyen szállítmányt vihettek ma Aachen felé!
- Adjatok legalább fél órát. – mondta Andrea, majd elsietett.
- De azért ne egész nap ezt keresse! – felelte Engelhardt, majd a nyomozók felé fordult. – Maguk meg, mihelyt Andrea megtud valamit, induljanak. Addig meg tegyék hasznossá magukat – két nap alatt két baleset az A4-esen – várom a jelentéseket. – Azzal otthagyta a két elképedt férfit.
A dóm mellett egy kávézó teraszán Wagner kávézgatott. A kilátást és a meleg időt élvező nyugdíjas bácsikára hasonlított, azonban pár perc múlva egy bőrkabátos férfi ült le mellé. Arcán hosszú sebhely keresztezte a bal szemét.
- Csikovnak nem tetszik a módszerük. – kezdte mindenféle köszönés nélkül. Erős akcentussal beszélt.
- A szállítmány a tervezett időben fog megérkezni. – Wagner nem vette le a szemét a dómról.
- A balesetek nem tetszenek neki. Ma délelőtt is csúnya karambol történt. Nem akar több feltűnést, különben nem fizet.
Wagner bólintott egyet beleegyezése jeléül. A sebhelyes arcú férfi távozott. Az öreg kiitta a kávéját, fizetett, majd elsétált a folyó felé.
A kávézó félhomályos sarkában ülve Amy letolta az orrára a napszemüvegét és úgy nézett Wagner után. Az ölében lévő enciklopédiát elfordította és írt egy rövid üzenetet. Az asztalon heverő tolltartót fogta és a hozzácsatlakoztatta a géphez. Pár perce készített képeket Wagnerről és a sebhelyesről. A fotókat csatolta a levélhez és úgy küldte el. Majd eltette az enciklopédiát és a tolltartót is. Amy körül semmi sem az volt, aminek látszott.
A gyártelepen lázas munka folyt – most azonban összepakoltak. A magas férfi irányított mindent. Egy órán belül üresnek kell lennie a raktárnak. A balesetet és a Seat menekülését nem tervezték be – ráadásul a kamionról visszalőttek, így előfordulhat, hogy a zsaruk összekapcsolják az eseteket és előbb-utóbb megjelennek itt. Nincs vesztegetni való idő. Wagner őrjöngött, Csikovról nem is beszélve. Ez a malőr kerékbe törheti az üzletet.
- A C35-ös raktárépület Köln külső gyártelepén van. Nincs bejelentve senki, aki jelenleg bérelné. – Andrea gépe előtt hárman dugták össze a fejüket.
- Wagner? – kérdezte Semir.
- Semmilyen Wagner nem bukkant fel a NeoComp kapcsán egyelőre. Nem tudom, lehet-e kapcsolata egyáltalán a céggel.
- Arról mit találtál? Van köze a gyártelephez? – vetette közbe Tom.
- Még annyi se. A NeoComp egyfajta dobozoló és szállító üzem volt, kifejezetten számítógépekre specializálódva. Azonban nem ment jól az üzlet, és két hónapja felszámolták a céget. A kamionok eladásra kerültek.
- Hát ez nem sok. Ez a Wagner… Ő lehet az összekötő kapocs.
- Meg kell találnunk. Talán Mayer tudott valamit – vélekedett Semir. – Nézzünk ki a lakására. Andrea, mi is a címe?
- Felírom.
- Utána meg nézesd át az A4-es felvételeit, hátha látszik valamelyiken a kamion rendszáma. Aztán meg…
- Kösz, Tom, menni fog. Tessék, a cím.
- Rendben és köszi. Jövök neked eggyel! – vigyorgott Tom a fáradt lányra.
- Vigyázz, mert behajtom! – felelte kényszeredett mosollyal Andrea.
- Na abba nekem is lesz beleszólásom! – vágott közbe Semir. – Gyere, te Casanova, munka van! – azzal elrángatta a kollégáját és egy barátságos mosolyt küldött a lány felé, hogy bátorítsa.
|