|
6.fejezet-Tolvaj az éjszakában
Morgan 2007.10.19. 14:24
Szerző megjegyzése:
Nme írnék kommentet... Olvassátok el, és remélem, írtok kritikát!
Egy utolsót rántott az anyagon, mire az egy hangos reccsenéssel megadta magát.
Óvatosan körbenézett a folyosón, mielőtt elővette volna a pálcáját. Az ajtóhoz lépett, és elmormolta a jelszót, majd felemelte a pálcát, további védővarázslatokra számítva.
Amint belépett, az ajtó azonnal be akart csapódni, mintegy tömlöcbe zárva őt. Az utolsó pillanatban tette a lábát a csapódó fatábla elé.
Egy pillanatra megtántorodott, majd miután visszanyerte az egyensúlyát, egy széket tolt a lába helyére.
Nagy levegőt vett, és beljebb ment a helyiségben. Tisztában volt vele, hogy ha lebukik, nem csak ő, a háza is nagy lekvárba kerül. Mégis ment tovább.
Nehéz, sötét illat terjengett a szobában, és a következőben is. Végignézett a polcokon, és rövid keresgélés után meg is lelte, amire szüksége volt.
Elővette talárja zsebéből a függönydarabot, és belecsavarta szerzeményét.
Feltűnés nélkül jutott vissza a folyosóra…
***
- Perselus!
Piton úgy tett, mintha meg se hallotta volna a szólítást. Helyette megszaporázta a lépteit, és igyekezett elslisszolni egy rejtekajtón.
- Perselus, várj!
A férfi ismét figyelmen kívül hagyta a kiáltást, és talárját is felemelte, a gyorsabb haladás érdekében.
- Perselus!
- Azt hiszem, ez neked szól - jegyezte meg egy idős mágus portréja mellette.
Piton morgott valamit, amit leginkább valahova a "hagyj békén te aszott szilva", és a "ne üsd bele az orrod, vén szivar" közé lehetett sorolni.
Szúrós tekintettel meredt a képre, ám így utolérte őt "üldözője".
- Á, Perselus! Azt hittem, meg se hallasz!
A tanár nagyon lassan fordult meg, ami elég lett volna bárkinek, aki ismeri, hogy menekülőre fogja a dolgot.
Pechére Gwendolin Ryan még kezdő volt a "Perselus Pitont kerüld, féld, és ne bosszantsd!" tárgyban.
- Milyen vicces volt! Perselus! Perselus! Te meg mentél, mint egy gőzmozdony! - mosolygott a nő.
A férfi azon gondolkodott, illő-e megátkozni egy hölgyet, akitől a későbbiekben ráadásul még randevút is szándékozik kérni. Mindazonáltal ledöbbenve meredt a jóslástan tanár dülledt szürke szemeibe. Gőzmozdony?
- Aranyos voltál - tette hozzá Ryan.
ARANYOS?!
- Hm… jó látni téged, Gwen. Miben segíthetek?
A tanárnő szégyenlősen lehajtott fejjel pislogott felfelé a férfire.
- Csak arra gondoltam, esetleg megkérdezem, lenne-e kedved velem vacsorázni holnap este?
A férfi pislogott egy darabig. Hirtelen nem tudott mit válaszolni, így elkezdett aggódni a reakcióidő hosszúra nyúlása miatt. Végül kinyögte:
- Biztos, hogy velem akarsz vacsorázni? Úgy értem… nem vagyok túl jó társaság… - Oopsz, ez baromi udvariasra sikerült!
Gwen vállatvont. - Kicsit ki vagyok rekesztve a tanárok közül. Valamiért nem kedvelnek.
Vajh' miért, tűnődött Perselus, majd legyőzve szarkazmusát, így szólt: - Értem.
"Ha most azt várta, nekiállok pátyolgatni az érzékeny lelkét, hát nagyot tévedett. Vagy ennyire elromlott volna a hírem?!"
Így aggodalmaskodott magában, ezért le is maradt a nő következő mondatáról.
- Perselus, figyelsz?
- Mi van?
- Csak annyit kérdeztem, a holnap este megfelel-e?
Piton az agyában kutatott, de nem talált semmi különös okot, amiért ne érne rá másnap este.
- Rendben. 8 óra megfelel?
- Tökéletes - villantotta meg tökéletes bájvigyorát Gwen, amitől Perselusnál akut hányinger lépett fel.
- Akkor holnap - bólintott, majd talársuhogtatva elmenekült a helyszínről. Na igen, ez is csak neki megy; emelt fővel, hideg arccal távozni a kellemetlenség színhelyéről, s közben még a saját, belső csatáját is megvívja.
Végigsietett a pince felé tartó lépcsőn, léptei hosszan visszhangoztak a hideg kőfalakon.
Lehet ez a nap még rosszabb? Előbb Granger, azután ez a… Basszus. Granger.
Most forduljon vissza? Ha már így a szájába repült a sült galamb, köpje is ki azonnal? Botorság lenne, nemde?
Majd üzen Grangernek, hogy a következő büntetőmunkáját halasztva fogja letölteni. Igen, így jó lesz.
Továbbindult a szobája felé, mikor is egy szűk mellékfolyosó mellett elhaladva megakadt a tekintete egy sötét alakon, amint a Mardekár klubhelyisége felé tartott.
Még hátulról is megismerte: Malfoy volt.
- Draco!
A fiú megtorpant, pont, mielőtt elérte volna úti célját.
- Professzor?
Piton közelebb ment hozzá, és szúrós tekintettel mérte végig.
- Mit keresel még kint, jóval takarodó után?
- Volt egy kis dolgom, uram - válaszolta Malfoy nagyon-nagyon lassan.
Piton erre suttogóra fogta a hangját. - Fölöttébb remélem, hogy nem valami, kötelezettségről van szó- erősen megnyomta a kötelezettség szót, mire Draco elsápadt.
- Draco?
A fiú tekintete szikrákat szórt, mikor megszólalt:
- Azt hittem, ezt már megbeszéltük, uram.
Nem hagyta el az udvarias megszólítást, de érezni lehetett, mekkora erőfeszítésébe kerül nem tanára képébe ordítania.
- Persze, hogy meg. Ám ez téged semmiben nem szokott megakadályozni.
A sértődött képet, amit erre kapott, nem hagyhatta szó nélkül.
- Nézd, ismerem az érzést.
- Milyen érzést?
- Amikor képtelen nemet mondani az ember. Mikor kétségbeesett vagy, és tehetetlen - Perselus hangja furcsán, elfúlóan hatott. - Ne feledd, majd' húsz éve vagyok halálfaló.
- Nem-vagyok-halálfaló! - szűrte a fogai között Malfoy.
A férfi legyintett.
- Nem hát. De Malfoy vagy. Aztán meg… ismerem a Sötét Nagyurat. Kitűnő fegyver vagy, Draco. És tudom, hogy már megkörnyékezett téged.
Látva, hogy a fiú nem fog erről beszélni, vállat vont.
- Tudom, hogy nem apád vagy. De a Nagyúr nem, és ezt ne felejtsd el.
- Köszönöm - suttogta a fiú. - Akkor én most megyek.
- Várj még egy percet… Úgy tudom, holnap az első órátok gyógynövénytan a griffendélesekkel.
- Jah - húzta el a száját Malfoy. - Nem elég, hogy bájitaltanon össze vagyunk eresztve…
- Akkor lenne egy kérésem. Átadnál egy üzenetet Grangernek?
Draco szeme elkerekedett.
- Sárvérű Grangernek?
Piton fáradtan bólintott. - Igen, neki. Büntetőmunkán van nálam egész héten, és holnap nem érek rá.
- Nem ér rá - ismételte Malfoy furcsa tekintettel.
- Nem.
- Értem - válaszolta a fiú cinkos mosollyal.
A férfi megforgatta a szemeit, és nyersen így szólt:
- Szeretném, ha nem kombinálnál, és ha nem ez lenn a téma holnap a reggelinél.
- Oké… - Malfoy mostmár határozottan vigyorgott.
- Na, söpörj befelé!
Draco megfordult, és bement a klubhelyiségébe.
Perselus állt még egy darabig a folyosón, majd fejcsóválva elindult ismét a szobája felé.
Felelőtlenség lenne hagyni, hogy ez a dolog függőben maradjon. Ideje lesz a körmére nézni ennek a gyereknek, lehetőleg úgy, hogy Dumbledore ne tudjon róla. Nem kis vállalkozás…
Nem fedheti fel magát Draco előtt. Ha beáll csatlósok közé, magával rántja őt a szakadékba. A Nagyúr könnyedén kiszedi belőle, hogy ő, Piton, kihez is hű valójában.
A jelszót elmormolva belépett a dolgozószobájába. Ugyanabban a pillanatban rájött: betörtek a helyiségbe, amíg ő távol volt.
Mi a fene…?
Perselus űzött vadként száguldott be a laborjába.
Azonnal felfedezte, mi hiányzik. És azt is tudta, ki vitte el.
Ezt még nagyon meg fogod bánni, Draco Malfoy.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
