|
5.fejezet-Lássuk be,a tetteinknek következményei vannak!
Morgan 2007.10.19. 14:24
Szerző megjegyzése:
A büntetőmunka eseményei... Hermione majdnem megfejt egy titkot... Jó olvasást, és várom a véleményeket!
A professzor dolgozószobája nem tartogatott újdonságot Hermionénak, hisz' nem egyszer járt már itt. Készségesen megállt a szoba közepén, várva a feladatot.
- Ma a laboromban fogunk dolgozni - szólt a háta mögé Piton, és intett a lánynak, hogy kövesse.
Hermione tétován belépett a férfi után a túloldalt lévő ajtón.
- Várjon meg itt - mondta Piton, és elkanyarodott a laborba vezető ajtó mellett egy helyiségbe. A lány csak sejthette, hogy az a tanár hálószobája. Kíváncsian tekerte arra a fejét, de csak egy zöld takaróval lefedett ágyat látott a férfi hátától. Aztán, hogy a talárja a földön landol, ami mögül fehér ing bukkan elő. A lány meghökkent, milyen széles vállai vannak a rémdenevérnek.
Piton kilépett a szobából, és gondosan becsukta maga mögött. Elkapta Hermione pillantását, és a labor felé bökött a fejével.
- Menjen.
A lány álla leesett, mikor belépett a laborba, amit Perselus alakított ki magának az évek folyamán.
A falakon függő polcokon üvegcsék százai sorakoztak, a lehető legkülönfélébb tartalommal. Volt köztük orvosság, szerelmi bájital, de veszélyes mérgek is akadtak, olyanok, amikről a griffendéles csak elsuttogott, vészterhes mondatokból szerzett tudomást, amik leginkább figyelmeztetések voltak, főleg Sirius és Remus részéről. Látott egy fiolát egy olajsárga folyadékkal, amin nem volt címke.
Tudásvágya erősebbnek bizonyult a Pitontól való félelemnél.
- Professzor úr, mi van ebben az üvegben?
Piton a háta mögé lépett és ránézett a palackra.
- Olyasvalami, amitől jobb, ha tartózkodik, kisasszony. Önnek nem lenne hasznára.
Hermione feltette a logikus kérdést: - Miért?
A férfi szája körül különös mosoly játszott, amit Hermione még nem látott rajta.
- Tudja, nem szerencsés, ha egy intelligens ember elveszti az önkontrollját…
- Miért, egy ostoba elveszítheti?
- Kisasszony, gondoljon bele, mi mindent érhet el egy művelt, okos ember, ha elengedi magát. A nehézfejűje mit tehet? Randalíroz, tör-zúz, de mit ér vele? Stratégia nélkül nincs győzelem, ezt már megtanulhatta, mióta a Főnix Rendjének a tagja. Mióta Dumbledore tanítja magát, Pottert, és Weasleyt.
- És mióta Harryvel kalandokba csöppenünk évről-évre, ezt akarta mondani, nem?
A tanár tekintete elsötétült. - Fáj bevallani, de igen. Potter nem annyira ostoba, mint azt mutatja az óráimon, ebben az édesanyjára ütött, szerencséjére.
Hermione csodálkozva nézett rá. Aztán kimondta az első dolgot, ami eszébe jutott:
- Ismerte Lillyt, ugye?
Piton hirtelen fordult el, a lány még követni se tudta a tekintetével. Az asztalhoz ment, és leült mögé. A papírjaival kezdett foglalkozni, és nem nézett Hermionéra. A lány kezdte kapizsgálni a dolgot.
- Ismertem - felelte végül, hosszú szünet után. - Hogy ne ismertem volna, ha azt a semmirekellő Pottert is ismertem?
- Nem úgy értettem - rázta a fejét a lány. - Arra gondoltam, közelebbről ismerte-e.
- Őt mindenki ismerte - suttogta Perselus, inkább saját magának, mintsem a griffendélesnek. - Hosszú, vörös haj, zöld szemek… - nézett Hermionéra. - Óhajt még valamit?
Hermione annyira igyekezett megértetni magát a férfivel, hogy keze ökölbe szorult az igyekezettől. Már majdnem rájött valamire, ami fontos lehetett megismerni ezt az embert!
- De maga máshogy is ismerte… Hogy milyen volt belül, igazam van? Még azelőtt, hogy James és Lilly…
- Nem látom be, miért kéne erről beszélnem magával, Granger! - emelte meg a hangját Piton. - És hogy miért kéne egyáltalán bármiről is beszélnünk! Maga büntetőmunkán van, nem nyaraláson!
Hermione nem jött zavarba, csak tovább nézte a tanárt. Látszott rajta, hogy valami történik belül. Zavarodottnak tűnt. Már majdnem megnyílt előtte… Csak még egy kicsit kéne beszéltetni…
Ám erre nem került sor, mert a férfi megszólalt:
- A mai munkája az asztalon. Készítse el az Álomtalan Álom nevű italt. Ha jól dolgozik, elvihet magával egy adagot. Ha nem, egész héten itt lesz esténként.
A lány agya kattogni kezdett. Nem egy egyszerű bájital, talán rendezheti úgy, hogy ne sikerüljön. És akkor itt tölti majd az egész hetet…
Bele sem gondolt, mit vonhat ez maga után, csak azt tudta, hogy ha több ideje lenne rá, szóra bírhatná Pitont…
***
Két óra elteltével Hermione bedugaszolta a fiolát, amibe a bájitalát töltötte.
Piton asztalához lépett, aki a feladta kiosztása óta tüntetőleg nem nézett felé, majd' belebújt az ölében tartott könyvbe.
A lány letette a férfi elé a palackot, aki felpillantott, és őszintén csodálkozva megkérdezte:
- Ms Granger, tisztában van azzal, hogy a főzete tetején ilyen… piros izék úszkálnak?
Hermione majdnem elnevette magát, de tekintve a helyet és a helyzetet, nem lett volna szerencsés ilyen nemű megnyilvánulása. Helyette igyekezett ártatlan lépet vágni, és babaarccal ámulva visszakérdezett:
- Miért, milyennek kellene lennie, uram?
Piton gyanakvó tekintettel felállt, és az üsthöz sétált. Ahogy közelebb hajolt, ingje teteje szétcsúszott, felfedve mellkasát. Haja a szemébe lógott, miközben beleszagolt a főzetbe.
Fancsali képet vágott, és visszafordult a látszólag tanácstalanul álldogáló lányhoz.
- Akár a záptojás - jegyezte meg szenvtelen arccal, és egyetlen pálcasuhintással eltűntette.
- Ha nem tudnám, hogy maga az egyik legvisszafogottabb, és legkomolyabb diák az iskolában, azt mondanám, ezt direkt csinálta, Ms Granger.
Mivel nem jött válasz, állát vakargatva folytatta. - Mivel azonban több észt feltételezek magáról, ami lehet, hogy öreg hiba, azok után, hogy képtelen volt elkészíteni a főzetet, azt mondom, egyszerűen csak nem itt járt az agya. Ez a kulcsa a dolognak, igaz?
A lány még mindig nem felelt. Piton közelebb lépett hozzá, és úgy folytatta a monológot:
- Ezek szerint kénytelen leszek minden este elviselni a társaságát, kisasszony, mint ahogy ön is az enyémet.
Összehúzta a szemeit, mikor látta, hogy még erre sem érkezik válasz. - Persze lehet, hogy maga élvezi a társaságomat…
Hermione még a gondolatra is összerázkódott. Piton erre szélesen elmosolyodott. - Végre egy normális reakció! Mindazonáltal helytálló az aggodalma, Ms Granger. Megígérhetem, hogy nem fog unatkozni a nálam töltött büntetőmunkákon. És most tűnés!
***
Fél óra múlva, miközben odakint metszőn fújt a szél, és a Rengetegből farkasüvöltés hallatszott, egy ember álmatlanul forgolódott az ágyában.
Nem vagy normális, Hermione. Meghibbantál, és kész.
Büntetőmunka Pitonnal… Egész estés horrorfilm… És ő a főszereplő!
Tényleg megéri ez az egész? Talán pszichológusnak készül, és Piton lelkivilágából írja a szakdolgozatát? Természetesen nem! Ó, a büdös francba!
Majd végül mégis álomra szenderült, hogy aztán reggel felébredve arra a következtetésre jusson, talán mégis jól jött volna az az üvegnyi Álomtalan Álom…
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
